MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 17. fejezet 265. nap
Nem
tudta véghezvinni ellenséges szándékát, mert Isten közbelépett szolgája
védelmére. "Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek," - mondta
Lábán - "de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt
mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj" (1Móz
31:29). Vagyis se ne kényszerítse, se hízelgő kecsegtetéssel ne bátorítsa a
visszatérésre.
Lábán
visszatartotta lányai hozományát, és Jákóbbal mindig ravaszul és keményen bánt:
de most a rá jellemző alakoskodással szemére hányta, hogy titokban távozott, és
így nem volt alkalma búcsúlakomát rendezni; még csak búcsút sem vehetett
lányaitól és gyermekeiktől.
Válaszul
Jákób félreérthetetlenül Lábán elé tárta önző és kapzsi dolgait, és mint saját
hűségének és becsületességének tanújához fordult hozzá. "Ha az én atyám
Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna," -
mondta Jákób - "bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette
Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel"
(1Móz 31:42).
Lábán
nem tagadhatta a felhozott tényeket, és most azt javasolta, hogy kössenek
békeszövetséget. Jákób elfogadta a javaslatot, és egy halom kőből emléket
állítottak az egyezség jeleként. Ezt az oszlopot Lábán Miczpának,
"őrtorony"-nak nevezte, mondván: "[...] Az Úr legyen vigyázó
közöttem és te közötted, amikor egymástól elválunk." (1Móz 31:49).
"És
monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kő és ímé ez emlékoszlop, amelyet raktam én
közöttem és te közötted, bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az
emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett te hozzád, sem te nem
jössz át én hozzám e rakás kő, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre. Az
Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjok Istene tegyenek ítéletet
közöttünk: És megesküvék Jákób az ő atyjának Izsáknak félelmére"
(51-53.v.). A két csoport vendégséget rendezett az egyezmény megerősítésére. Az
éjszakát barátságos beszélgetésben töltötték. Hajnalban pedig Lábán és csapata
eltávozott. Ezzel az elválással Ábrahám gyermekei és Mezopotámia lakói között
minden kapcsolat megszűnt.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 30
Amikor Dávid és emberei odaérték Siklágba,
rémületükre a várost felperzselve és üresen találták. A feleségeik és
gyermekeik odavoltak, és ők mind sírtak. Dávid emberei keserűségükben már a
király megkövezését fontolgatták.
Dávid azonban nem feledkezett el az Úrról
ebben a válságban. Ebben a fejezetben az Úr neve négy versben is említésre
kerül (6, 8, 23 és 28). A 6. versben így olvassuk: „Dávid azonban erőt kapott
Istenétől, az Úrtól” (új prot. ford.). Most eszébe jutottak az Úr ígéretei
és az a rengeteg alkalom, amikor Isten megmentette őt a múltban.
Az Úr nem hagyta magára Dávidot a harcban,
így amikor a vele lévő Abjátár papon keresztül megkérdezte az Urat, ezt a
választ kapta: „Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket”
(8. vers – új prot. ford.).
A katonák egy félholt egyiptomi rabszolgát
találtak a sivatagban bolyongva, akit otthagyott az ura. Ő vezette el őket a
rablócsapat táborához. Dávid a négyszáz emberével alkonyatkor támadt rájuk, és
egész éjjel harcolt, egészen másnap estig. Elpusztította az amálekitákat, azt a
négyszázat leszámítva, akik tevéken elmenekültek. Megmentette az összes
feleséget és gyermeket, valamint igen nagy zsákmányt is szerzett.
Dávid, amikor visszatért Siklágba,
megosztotta a zsákmányát tizennyolc várossal és faluval, akik támogatták őt az
útja során. Két csoport azonban, a kehillaiak és a zifeusok nem kaptak semmit,
mert ők megpróbálták Dávidot elárulni Saulnak.
Ha Saul elpusztította volna az amálekitákat
egészen, amikor az Úr erre utasította, a siklági csata meg sem történt volna.
Ahogy később láthatjuk, a 30. fejezet Dávid
sikeréről emlékezik meg, amikor bízott az Úrban; míg a 31. fejezet Saul
kudarcáról és haláláról tanúskodik, mert ő nem bízott az Úrban.
Ralph Neall
35. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 17. fejezetéhez
(márc 27- ápr. 2.).
Jákob jellemének
hibái közül a legfőbb a megtévesztés volt, és ez utolérte őt. Menekülni
kényszerült dühös bátyja elől, aki bosszúra szomjazott; becsapott és elárult
apját kényszerült maga mögött hagyni és fondorlatos anyját, akiket többé nem
látott, Jákob megkezdte fájó száműzetését távol az otthontól. A bűntudat mély
érzésével letaglózva Jákob megkezdi hosszú útját a nagybátyja, Lábán városába.
A szíve megtelt sötét kétségbeeséssel, amelyet a magányosság kísér. A bűnei
óriásiak előtte, olyan bűnök, amelyek darabokra zúzták az életét és az
otthonát. Semmi sem lesz már többé ugyanolyan.
Egy éjszaka az útja során egy különös
„titokzatos létráról” álmodik. A létrán angyalokat lát fel- és lejárni a föld
és a menny között. A létra jelképes ábrázolása megerősítette, hogy a föld, amely
nagyapjának, Ábrahámnak és apjának, Izsáknak adatott, Isten ajándéka, és Jákob
és a leszármazottjai is örökösei lesznek. Ez az álom felfedte, hogy Jákob bűnei
és megtévesztései ellenére Isten elfogadta a bűnbánatát és ígéretet tett arra,
hogy megőrzi őt. Egy napon majd hazatérhet szülőföldjére.
Jákob tapasztalata gyakran a miénk is egyben.
A bűn által becsapva cél nélkül kódorgunk, magányosan és kétségbeesve. De akik
Istenhez fordulnak segítségért, megkapják a megváltás ígéretét. Isten hű és
igaz, és megőrzi gyermekeit. Jézus marad az a létra, amely lehetővé teszi, hogy
Isten áldásai kiáradjanak az emberekre.
Denis Fortin
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése