MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 21. fejezet 282. nap
Miután
visszanyerte önuralmát, visszatért vendégeihez és mindnyájan folytatták az
ebédet. A kaszt törvényei az egyiptomiaknak megtiltották, hogy más népekhez
tartozó emberekkel étkezzenek. Jákób fiai ezért külön asztalnál ettek, miközben
a kormányzó, mint magas rangú úr csak egyedül ült asztalánál. Így az
egyiptomiak számára is külön asztalokat terítettek meg. Amikor mindenki
elfoglalta a helyét a neki kijelölt asztal mellett, József testvérei meglepődve
fedezték fel, hogy ülőhelyeiket pontosan rendben, életkoruk szerint jelölték ki
az asztal mellett. József "pedig részt juttata azoknak maga elől"
(1Móz 43:34), Benjámin része azonban ötször több volt mint közülük bárkié.
Benjámin megkülönböztetésével József arról akart megbizonyosodni, hogy vajon
testvérei a legfiatalabb testvérüket nem illetik-e ugyanazzal az irigységgel és
gyűlölettel, amelyet vele szemben egykor kimutattak. Feltételezve, hogy József
nem érti beszédüket, a testvérek szabadon és nyíltan beszélgettek egymással.
Így Józsefnek alkalma volt testvérei igazi érzéseinek megismerésére. További
próbára tette őket. Eltávozásuk előtt megparancsolta, hogy saját ezüst poharát
rejtsék el a legfiatalabb testvér zsákjába.
A
testvérek örömmel indultak haza. Simeon és Benjámin is velük volt. Teherhordó
állataikat megrakták gabonával. Mindnyájan úgy érezték, megmenekültek azoktól a
veszedelmektől, amelyek látszólag körülvették őket. De amikor a várost
elhagyták, a kormányzó gondnoka utolérte őket és ilyen sértő kérdést intézett
hozzájuk: "[...] Miért fizettetek gonosszal a jó helyébe? Avagy nem abból
iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, amit
cselekedtetek!" (1Móz 44:4-5). Abban az időben ugyanis az ilyen poharat,
mint a mérgezés elleni óveszközt, igen nagyra értékelték.
A gondnok
vádjára az utazók ezt válaszolták: "[...] Miért szól az én uram ilyen
szavakkal? - Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek. Ímé a
pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kánaán
földjéről; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat? Akinél
megtaláltatik a te szolgáid közül, haljon meg az; sőt mi is szolgái leszünk
uramnak" (1Móz 44:7-9).
Erre a
gondnok azt mondta: "Mostan is legyen beszédetek szerint: akinél
megtaláltatik, az légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek" (1Móz
44:11). A kutatást azonnal elkezdték. "És sietének és leraká kiki az ő
zsákját a földre, és kioldá kiki az ő zsákját" (1Móz 44:10). A gondnok
mindegyik zsákot megvizsgálta. Rúben zsákjának a megvizsgálásával kezdte és
gyorsan eljutott a legfiatalabb testvérhez. Benjámin zsákjában megtalálta a
poharat.
A
testvérek gyászuk jeléül megszaggatták ruháikat és lassan visszatértek a
városba. Benjámint saját fogadkozásukkal vetették rabszolgasorsra. Követték a
gondnokot a palotába. A kormányzót még ott találták. Térdre borultak előtte.
József így szólt hozzájuk: "Mi dolog ez amit cselekedtetek? Avagy nem
tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?" (1Móz 44:15).
József ezzel azt szándékozott elérni, hogy bűnük beismerésére késztesse őket.
Sohasem igényelte magának a jövendölés erejét, de el akarta velük hitetni, hogy
olvasni tud életük titkaiban.
Júda
eléje lépett mondván: "Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk, mivel
igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utolérte szolgáidat. Mi az én uram
szolgái vagyunk, mind mi, mind az, akinek kezében a pohár találtatott."
"Távol
legyen tőlem, hogy azt cselekedjem" - felelte József - "az akinek
kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig békességgel
menjetek el a ti atyátokhoz" (1Móz 44:16-17).
Júda
most térdein kúszva még közelebb jött a kormányzóhoz és így kiáltott fel:
"Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne
gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a Fáraóhoz"
(1Móz 44:18). Megható szavakkal írta le atyja fájdalmát, amit József elvesztése
miatt érzett és vonakodását attól, hogy Benjámint elengedje velük Egyiptomba,
mivel ő volt az egyetlen megmaradt fia anyjának, Rákhelnek, akit Jákób nagyon
szeretett. "Ha tehát most visszamenéndek az te szolgádhoz, az én atyámhoz,
és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve, ha
meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te szolgáid, a te
szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba.
Mivel a te szolgád e fiúért az ő atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem
hozom őt hozzád, mind éltig bűnös legyek az én atyám előtt. Hadd maradjon azért
e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájául; e gyermek pedig
menjen fel az ő bátyjáival. Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek
velem nem lenne, anélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat
érné?" (1Móz 44:30-34).
Józsefnek
ennyi elég volt. Meglátta testvéreiben az igazi bűnbánat gyümölcseit. Miután
meghallgatta Júda nemes önfeláldozását, elrendelte, hogy testvérei kivételével
mindenki vonuljon vissza, hogy maga maradjon az idegenekkel. Azután hangosan
zokogva így kiáltott fel: "Én vagyok József, él-e még az én atyám?"
(1Móz 45:3).
Testvérei
mozdulatlanul, némán, félelemmel és ámulattal álltak ott. Egyiptom kormányzója
nem más mint az ő testvérük, József, akire irigykedtek, akit meg akartak
gyilkolni, és akit végül rabszolgának adtak el! Vele szemben gyakorolt bűnös
bánásmódjuk minden részlete hirtelen lepergett szemük előtt. Eszükbe jutott,
hogy mennyire megvetették álmait, és miként munkálkodtak azon , hogy azok ne
teljesüljenek be. Megdöbbenve ébredtek annak tudatára, hogy cselekedeteikkel
hozzájárultak az álom beteljesüléséhez. Most, hogy teljesen József hatalmában
vannak, biztosak voltak abban, hogy kétségtelenül bosszút áll rajtuk mindazért
a rosszért, amit tőlük elszenvedett.
Mai Bibliai szakasz: 2 Sámuel 16
Amikor Dávid
felért a hegytetőre, Sibával, Mefibósetnek, Saul király szolgájának fiával
találkozott. Ő azt jelentette Dávidnak, hogy Mefibóset Jeruzsálemben maradt
mondván, hogy ez a helyzet kedvezni fog neki, és Izrael helyre fogja állítani
számára mindazt, ami Saul házához tartozott. Mefibóset tehát önző érdekekből
akart Jeruzsálemben maradni (3. vers). Siba két megrakott szamárral jött,
akiken kétszáz kenyér, száz csomó aszú szőlő, száz adag érett gyümölcs és egy
tömlő – orvosságként szolgáló – bor volt. A bor (ami itt szőlőlére,
szőlőszószra vagy szőlőlekvárra utal) annak számára volt, „aki elfárad a
pusztában” (2. vers).
Egy másik
városban, Bahurimban, Sémei átkozni kezdte Dávidot, és azt mondta, hogy az Úr
bünteti Dávidot a Saul házának kiontott véréért (8. vers). Dávid egyik embere,
Abisai meg akarta ölni Sémeit a király gyalázásáért, de Dávid ezt megtiltotta
neki mondván, hogy lehet, hogy az Úr adta a szájába e szavakat, és ha ellene
támad valaki, az az Úrnak szegül ellen. Ez az a bibliai alapelv, ami szerint
hálát kell adnunk az Úrnak jóban és rosszban is. „Tekintsétek áldásnak, ha
az Úr nevéért üldöztettek” - írja Pál az Újszövetségben visszhangozva Jézus
szavait, és azt, amit itt Dávid mondott Abisainak (11-12. vers).
E fejezet
írnoka ezután Absolon Jeruzsálembe érkezéséről számol be, ami nagyjából ugyanekkor
történt. Akhitófel vele együtt jött, Khúsai pedig eljött leróni a tiszteletét
neki. Khúsai azt a véleményt hangsúlyozta, miszerint akit az Úr nevez ki egy
ország élére, azt szolgálni kell (18. vers). Az írnok az Akhitófelről szóló
résszel fejezi be a fejezetet. A kép, amit Akhitófel a magasabb körökben ki
tudott alakítani magáról az évek során, egy olyan hatás volt, ami Absolonra és
Dávidra is hatott, ti. hogy azt, amit ő mondott, olyannak vették, mintha maga
az Úr mondta volna (23. vers). Akhitófel megjelenése, szavai, tettei lelkinek
tűntek, mindenkit meg tudott győzni maga körül a lelkészi
professzionalizmusáról, legalábbis az emberek között.
A történet
írnoka és a Szentlélek eltérő véleményen voltak. Absolon kikérte Akhitófel
tanácsát, hogy mi legyen a következő lépése Jeruzsálemben, és Akhitófel egy
nagyon rossz tanácsot adott neki: állítson fel egy sátrat apja palotájának
tetején, és menjen be „apja másodrangú feleségeihez egész Izrael szeme
láttára” (22. vers - új prot. ford.). E magát lelkésznek tartó személy –
Absolonnak adott – szeméremsértő tanácsa biztosan nem származhatott az Úrtól.
Az Úr nem vállal semmi közösséget az erkölcsi elhajlással és az azt
elkövetőkkel.
Drága
Istenünk!
Mi is egy, a
hasonló perverziókat normális viselkedésként beállító beteg társadalomban
élünk. Segíts elfutnunk a kísértésektől, ahogy azt régen József tette, segíts
úgy elviselnünk a nehézségeket, és az emberek átkozódását, ahogy Dávid tette,
és csak az általad fölénk rendelt vezetőket elfogadnunk! Jézus nevében imádkozunk.
Ámen!
Koot van Wyk
38. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 21. fejezetéhez
(ápr. 17-23.).
Ennek a fejezetnek
nem az a tanulsága, hogy azt kapod, amit megérdemelsz! József testvérei
kétségkívül sokat szenvedtek az elhordozott bűntudattól és a fájdalomtól, amit
apjuknak okoztak. Ellen White emlékezetünkbe idézi, hogy a következmények e
történetben visszavezethetők Jákob bűneire is. Jákob saját önzése és
tisztességtelensége következtében a fiai olyan felnőttekké váltak, akik
életében szintén az én uralkodik. A bűnnek megvannak a következményei.
Mégis a történet szép kimenetele az, hogy bár
a bűn fájdalmat eredményezett, Isten most is megmutatta, hogy hűséges Róma 8:28
ígéretének megtartásában, hogy minden javukra van azoknak, akik megengedik
Isten vezetését az életükben. József tesztelte testvéreit, hogy megbánták-e
bűnüket és megbízhatóak-e már most, ők pedig átmentek a teszten. Isten
megváltoztatta őket, ahogy az előző fejezetben láttuk, hogy megváltoztatta
Józsefet.
Isten megbocsátott nekik, és most már készek
voltak követni az Ő vezetését – Jákob, a testvérei és József. Isten folytatja
tervét azzal, hogy Jákob családját Gósenbe küldi, ahol felvirágozhatnak, és
olyan nemzetet építhetnek, amelyben Isten megáldja a világ valamennyi népét,
ahogyan Ábrahámnak ígérte.
Ahogy ma ezt olvasod, gondold végig, vajon mi
lehet az, amit Isten tesz az életedben, hogy felülkerekedj azon az útvonalon,
amit magadnak készítettél, miközben ő átalakítja egy újabb történetté, amelynek
gyönyörű vége van!
Lester Merklin
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése