MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 21. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 21. fejezet 281. nap
József
mielőtt elengedte testvéreit, utasítást adott arra, hogy lássák el őket
gabonával, és mindegyikük pénzét titokban helyezzék vissza zsákjuk szájába. A
hazafelé vezető útra a teherhordó állataik számára is gondoskodott
takarmányról. Útközben, amikor a testvérek egyike kinyitotta a zsákját,
meglepődött, mert ott találta abban azt a zacskó ezüstpénzt, amit a gabonáért
fizetett. Felfedezését azonnal közölte testvéreivel. Mindnyájan megrettentek,
és ezt mondták egymásnak: "[...] Micsoda ez, amit Isten cselekedett
velünk?" (1Móz 42:28). Nem tudták eldönteni, hogy vajon jó jelnek
tekintsék-e ezt az Úrtól, vagy pedig azért engedte ezt megtörténni, hogy
megbüntesse őket bűneikért, és még mélyebbre taszítsa őket a
szerencsétlenségbe? Beismerték, hogy Isten látta bűneiket és most bünteti őket.
Jákób
aggódva várta fiai visszatérését. Érkezésükkor az egész tábor lelkesen
gyülekezett köréjük. Amikor elmondták atyjuknak mindazt, ami velük történt,
félelem és rossz előérzet lett úrrá minden szíven. Az egyiptomi kormányzó
viselkedéséből valami rosszat sejtettek. Félelmük erősödött, amikor kinyitották
zsákjaikat és mindegyikben a zsák tulajdonosa megtalálta saját pénzét.
Fájdalmában idős atyjuk így kiáltott fel: "Megfosztotok engem
gyermekeimtől, József nincs, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez
engem ér! Akkor szóla Rúben az ő atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg,
ha meg nem hozom őt neked. Bízd az én kezemre őt, és én visszahozom néked. Az
pedig monda: Nem megy le oda az én fiam ti veletek, mert az ő bátyja megholt és
ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, amelyen elmentek, ősz fejemet
búba borítva bocsátanátok le a koporsóba" (1Móz 42:36-38).
A
szárazság azonban tovább tartott. A gabonakészlet, amelyet Egyiptomból hoztak,
már majdnem teljesen elfogyott. Jákób fiai jól tudták, hogy hiábavaló lenne
Benjámin nélkül visszatérniük Egyiptomba. Alig-alig reménykedhettek abban, hogy
megváltoztathatják atyjuk elhatározását. Csöndben várták a fejleményeket. Mind
sötétebb lett a közeledő éhínség árnyéka. A táborban élők aggodalmaskodó
arcáról Jákób leolvasta szükségüket. Végül így szól: "[...] Menjetek el
ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget" (1Móz 43:2).
Júda
azonban ezt felelte: "Erősen fogadkozék az a férfiú mondván: Színem elé ne
kerüljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia. Ha azért elbocsátod velünk a
mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget; Ha pedig el nem bocsátod,
nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerüljetek, ha a
ti atyátokfia veletek nem lesz" (1Móz 43:3-5). Látva, hogy atyja ingadozik
elhatározásában, ezt fűzte még hozzá: "[...] Bocsásd el azt a fiút én
velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se
mi, se te, se a mi gyermekeink" (1Móz 43:8). Felajánlotta, hogy kezességet
vállal testvéréért, és örökre bűnös legyen, ha nem hozza vissza Benjámint
atyjához.
Jákób
nem tarthatta tovább vissza belegyezését, ezért utasította fiait, hogy
készüljenek az utazásra. Megparancsolta nekik, hogy a kormányzónak vigyenek
magukkal olyan dolgokat ajándékként, amilyenekkel az éhínséggel sújtott ország
még rendelkezett - "[...] egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat,
mirhát, diót, mandulát" (1Móz 43:11), és pénzt is vigyenek magukkal
kétannyit. "Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a
férfiúhoz" (1Móz 43:13). Amikor fiai már induló félben voltak kétséges
útjukra, idős atyjuk felkelt és az égre emelve kezeit így imádkozott: "A
mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és
bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha
megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva" (1Móz 43:14).
József
testvérei tehát ismét Egyiptomba mentek és megjelentek a kormányzó előtt.
Amikor József tekintete Benjáminra esett - saját anyja fiára - mélyen
megindult. Elrejtette érzelmét, s megparancsolta, vezessék őket saját házába,
és készítsék fel őket a közös ebédre. A testvérek nagyon megrettentek, amikor
megtudták, hogy a kormányzó palotájába vezetik őket és attól féltek, hogy a
zsákjaikban talált pénzt kérik majd számon ott tőlük. Azt gondolták, hogy
mindezt szándékosan tervezték el, hogy okot találjanak rabszolgává tételükre.
Kétségbeesésükben a ház gondnokához fordultak és elmondták neki egyiptomi
látogatásuk körülményeit. Ártatlanságuk bizonyítékául elmondták, hogy a
zsákjaikban talált pénz visszahozták, és más pénzt is hoztak magukkal, hogy
azon élelmet vásároljanak. "Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és
a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én
kezemhez jutott" (1Móz 43:23). Mentesültek aggodalmukról, és amikor
Simeon, akit kiengedtek a börtönből, csatlakozott hozzájuk, úgy érezték, hogy
Isten valóban kegyelmes hozzájuk.
Amikor a
kormányzó ismét találkozott velük, átadták neki ajándékaikat, és alázatosan
"[...] leborulának előtte a földig" (1Móz 43:26). Józsefnek ekkor
ismét álma jutott eszébe. Vendégei üdvözlése után sietve kérdezgetni kezdte
őket: "[...] Egészségben van-é a ti vén atyátok, akiről nékem szóltatok?
Él-e még? [...] Egészségben van a te szolgád, ami atyánk, még él" (1Móz
43:27-28) - hangzott a válasz, miközben ismét mély meghajlással fejezték ki
hódolatukat. Azután József tekintete megnyugodott Benjáminon és így szólt:
"[...] Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, aki felől nékem szóltatok vala?
[...]Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!" - mondta néki (1Móz 43:20).
A gyengédség érzései azonban erőt vettek rajta, és nem tudott többé egy szót
sem szólni. "[...] beméne azért szobájába, és ott síra" (1Móz 43:30).
Mai Bibliai szakasz: 2 Sámuel 15
Tudjuk, hogy a 14. fejezet végén feljegyzett
dolgok akkor történtek, amikor Dávid már Jeruzsálemben élt, és öt év múltán
megbékélt fiával, Absolonnal. Absolon önbíráskodásból megölte Amnont, a
bátyját, ami egy előre megfontolt gyilkosság volt. Majd felgyújtotta Joáb
mezejét, ezzel gyakorlatilag ellopta a tulajdonát.
Absolon állapota azonban, ami a lopás bűnét
illeti, tovább súlyosbodott az évek folyamán. „Lőn pedig negyven esztendő múlván” (7.
vers) – ami David uralkodásának a végén volt –, Absolon kezdte lopni Izráel
gyermekinek Dávid király iránti hűségét a saját maga számára. Ez egészen odáig
ment, hogy Absolon engedély kért apjától, hogy elmehessen Hebronba Istent
imádni, noha ők Jeruzsálemben imádták Istent, ahol a frigyláda is volt.
Absolon nagyon ravasz volt, és igen
rafináltan szervezte meg az apja elleni lázadást. „És igen nagy lőn az összeesküvés” (12. vers), ezért Dávid úgy
döntött, hogy elmenekül. (13. vers). Sokan hagyták el a várost Dáviddal együtt,
még idegenek is voltak, akik hűséget fogadtak mellette, hasonló volt ez a hűség
ahhoz, amit Ruth könyvében láthatunk (21. vers). Így Dávid beleegyezett, hogy
átkeljenek vele a Kedron patakján (22-23. vers).
Dávid azonban visszaküldte Sádók és Abjátár
papokat az Úr ládájával Jeruzsálembe (25. vers). Dávid egy hírszerző hálózatot
is szervezett olyanokból, akik Absolon közelében dolgoztak Jeruzsálemben, akik
rendszeresen informálták a királyt Absolon terveiről. A két pap fiai részt
vettek a kémkedésben (36. vers). Így indította útjára Dávid a tervét, ami
hűségre épült. Nem állt szándékában megölni saját fiát, sőt azt kérte
Khúsaitól, hogy éppúgy szolgálja Absolont, ahogy addig őt szolgálta (34. vers).
Dávid azért fohászkodott, hogy bárcsak az Úr összezavarná Akhitófel
gondolatait, aki naponta tanácsolta Absolont, és így meghiúsítaná terveit (31.
vers).
Ez a szakasz is arra emlékeztet bennünket,
hogy úgy tűnik, az Írás feljegyzői a Bibliában mintegy egybeszövik az egy
bizonyos témakörhöz tartozó történeteket, az események kisebb-nagyobb részleteit,
amit olvasunk, az csupán egy szála mindazoknak a dolgoknak, amiket Dávid király
palotájának életéből az Írás kijelent számunkra. A Szentléleknek az a szándéka,
hogy világossá és átláthatóvá tegye ezeknek az eseményeknek a leírását.
Meglehet, hogy esetenként az események részletei nem időrendi sorrendben
kerültek feljegyzésre, de ez nem változtat a kép egészén, annak üzenetén. Az
esztelenség, a kapzsiság, az önjelölt magatartás, a ravaszság, a hűség másoktól
való elcsalása mind annak a lázadásnak a jeleit mutatja, amely a Mennyben
kezdődött.
Drága Istenünk!
Mi magunk is, részeseivé váltunk a
nagy küzdelemnek, amely a Mennyben kezdődött, Lucifer lázadásával. Ajándékozz
meg minket azzal a képességgel, hogy tudnánk inkább Hozzád hűségesnek lenni
mint önmagunkhoz, tudnánk szolgálni mintsem uralkodni, kérni és nem parancsolni!
Jézus nevében kértünk. Ámen!
Koot van Wyk
37. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 21. fejezetéhez
(ápr. 17-23.).
Ennek a fejezetnek
nem az a tanulsága, hogy azt kapod, amit megérdemelsz! József testvérei
kétségkívül sokat szenvedtek az elhordozott bűntudattól és a fájdalomtól, amit
apjuknak okoztak. Ellen White emlékezetünkbe idézi, hogy a következmények e
történetben visszavezethetők Jákob bűneire is. Jákob saját önzése és tisztességtelensége
következtében a fiai olyan felnőttekké váltak, akik életében szintén az én
uralkodik. A bűnnek megvannak a következményei.
Mégis a történet szép kimenetele az, hogy bár
a bűn fájdalmat eredményezett, Isten most is megmutatta, hogy hűséges Róma 8:28
ígéretének megtartásában, hogy minden javukra van azoknak, akik megengedik
Isten vezetését az életükben. József tesztelte testvéreit, hogy megbánták-e
bűnüket és megbízhatóak-e már most, ők pedig átmentek a teszten. Isten
megváltoztatta őket, ahogy az előző fejezetben láttuk, hogy megváltoztatta
Józsefet.
Isten megbocsátott nekik, és most már készek
voltak követni az Ő vezetését – Jákob, a testvérei és József. Isten folytatja
tervét azzal, hogy Jákob családját Gósenbe küldi, ahol felvirágozhatnak, és
olyan nemzetet építhetnek, amelyben Isten megáldja a világ valamennyi népét,
ahogyan Ábrahámnak ígérte.
Ahogy ma ezt olvasod, gondold végig, vajon mi
lehet az, amit Isten tesz az életedben, hogy felülkerekedj azon az útvonalon,
amit magadnak készítettél, miközben ő átalakítja egy újabb történetté, amelynek
gyönyörű vége van!
Lester Merklin
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése