MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 21. fejezet 283. nap
József,
amikor látta zavarukat, kedvesen így szólt hozzájuk: "Jöjjetek közelebb
hozzám!" És amikor közelebb mentek hozzá, így folytatta: "Én vagyok
József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Egyiptomba. És most ne
bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti
megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek" (1Móz 45:4-5).
Érezve, hogy már eléggé megszenvedtek az iránta elkövetett kegyetlenségükért,
nemesen igyekezett száműzni félelmüket és csökkenteni önvádjuk keserűségét.
"Mert
immár két esztendeje - folytatta - hogy éhség van e földön, de még öt esztendő
van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz. Az Isten küldött el engem
ti előttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy
megmenthesselek titeket nagy szabadítással. Nem ti küldöttetek azért engem ide,
hanem az Isten, ki engem a Fáraó atyjává tett, és egész házának urává, és
Egyiptom egész földének fejelmévé. Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és
mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Egyiptomnak
urává tett, jöjj le én hozzám, ne késsél. És Gósen földén lakozol, és én hozzám
közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és
mindened, amid van. és eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz,
hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, amid van. És ímé a ti szemeitek
látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok.
[...] És siessetek s hozzátok ide az én atyámat. És nyakába borula az ő
öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az ő nyakán. És megcsókolá mind
az ő testvéreit és síra ő rajtok; azután beszédbe ereszkedének vele az ő
testvérei" (1Móz 45:6-12.14-15). Alázatosan bevallották neki bűnüket és
könyörögve kérték bocsánatát. Hosszú ideig szenvedtek a nyugtalanságtól és a
lelkifurdalástól, és most azon örvendeztek, hogy ő még él.
A
történtek híre gyorsan eljutott a királyhoz, aki igyekezett József iránti
háláját kifejezni. Ezért megerősítette azt a meghívást, amit a kormányzó a
családjának küldött. Ezt mondta: "[...] én néktek adom Egyiptom földének
javát, hogy éljétek e földnek zsírját" (1Móz 45:18). József a testvéreit
bőségesen ellátta élelmiszerrel, szekerekkel és mindennel, ami szükséges volt
az egész család Egyiptomba költözéséhez. Benjámint József értékesebb
ajándékokkal ajándékozta meg, mint a többi testvér. Mivel félt attól, hogy a
hazafelé vezető úton vita támad közöttük, ezért amikor már induló félben
voltak, rájuk parancsolt: "[...] Ne háborogjatok az úton" (1Móz
45:24).
Jákób
fiai örömüzenettel tértek vissza atyjukhoz: "[...] József még él, és hogy
uralkodik egész Egyiptom földén" (1Móz 45:26). Az idős ember először
annyira meglepődött, hogy el sem akarta hinni azt, amit hallott. Amikor látta a
szekerek hosszú sorát és a megrakott állatokat, és amikor Benjámin is újra vele
volt, meggyőződött arról, hogy mindez igaz, és örömében így kiáltott fel:
"Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam
őt minekelőtte meghalok" (1Móz 45:28).
A tíz
testvér számára azonban még hátra volt a megalázkodás. Be kellett vallaniuk
atyjuknak azt az általuk elkövetett csalárdságot és kegyetlenséget, amely oly
sok évig megkeserítette atyjuk életét és saját életüket. Jákób nem akarta
elhinni róluk, hogy ily aljas bűn elkövetésére képesek. Látta, hogy minden jóra
fordult, megbocsátott tévelygő gyermekeinek és megáldotta őket.
Jákób és
fiai családjaikkal, nyájaikkal, gulyáikkal és a melléjük rendelt kísérőkkel
együtt hamarosan úton voltak Egyiptom felé. Az utat boldog és vidám szívvel
tették meg. Amikor Beérsebába érkeztek, a pátriárka hálaáldozatokat mutatott
be, és imában kérte az Urat, biztosítsa kíséretéről őket. Éjjel látomásban
megjelent neki Isten és így szólt: "[...] Ne félj lemenni Egyiptomba: mert
nagy néppé teszlek ott téged. Én lemegyek veled Egyiptomba, és én bizonnyal fel
is hozlak; és József fogja bé a te szemeidet" (1Móz 46:3-4).
Ennek az
ígéretnek: "Ne félj lemenni Egyiptomba; mert nagy néppé teszlek ott
téged" igen nagy jelentősége volt. Ábrahámnak ugyan azt ígérte Isten, hogy
utódai megszámlálhatatlanok lesznek, mint a csillagok, de eddig a választott
nép csak lassan szaporodott. Kánaán földje pedig most nem látszott alkalmasnak
arra, hogy ott egy nagy nemzet fejlődhessék ki, amelyről a jövendölés szólt.
Kánaán területe hatalmas pogány törzsek birtokában volt és "a negyedik
nemzedékig" ők birtokolják azt. Ha Izrael leszármazottai itt akarnának
most nagy néppé fejlődni, akkor előbb vagy ki kellene űzni Kánaán földjéről az
ország pogány lakóit, vagy el kellene vegyülniük közöttük. Az előbbit az isteni
rendelkezés szerint nem tehetik meg; ha pedig elvegyülnek a kanaánitákkal,
akkor azok bálványimádásra csábítják őket. Egyiptom azokat a feltételeket
kínálta, amelyek szükségesek az isteni szándék megvalósításához. Az ország
bővizű és termékeny szakasza állt rendelkezésükre. a letelepedésre, mindazokkal
az előnyökkel, amelyek elengedhetetlenek voltak gyors növekedésükhöz., Az a
tény, hogy foglalkozásuk miatt elkerülhetetlenül szembe találják magukat az
egyiptomiak ellenszenvével - "[...] mert minden juhpásztor utálatos az
Egyiptombeliek előtt" (1Móz 46:34) - arra volt jó, hogy egyrészt megmaradjanak
külön és elkülönített népnek, másrészt védte őket az Egyiptomban gyakorolt
bálványimádástól.
Egyiptomban
egyenesen Gósen földjére mentek. Ide érkezett József is állami hintón,
fejedelmi kíséretével. Környezetének pompáját és állásának méltóságát
elfelejtette. Csak egy gondolat töltötte be szívét és elméjét, csak egy
vágyakozás hatotta át egész lényét. Amikor meglátta a közeledő utazókat, nem
tudott többé uralkodni érzésein, amelyet oly sok éven át elfojtott. Kiugrott
hintójából és előreszaladt, hogy örömmel üdvözölje atyját. "[...] amint
maga előtt látá, nyakába borula, és síra az ő nyakán sok ideig. És monda Izrael
Józsefnek: Immár örömest meghalok, minekutána láttam a te orcádat, hogy még
élsz" (1Móz 46:29-30).
Mai Bibliai szakasz: 2 Sámuel 17
Olyan időket látunk, amikor az emberi
tanácsot Isten szavával azonos szinten kezelték (2Sám 16:23). Amikor Akhitófel
szól, a nép jónak tartja tanácsát, csakúgy, mint Absolon és Izrael vénei. Több
megdöbbentő eseményt találunk ebben a fejezetben. Az első ezek közül, amikor
Dávid volt tanácsadója arra ad ötletet Absolonnak, hogy hogyan induljon a
király életére törni (2.vers). Ezután jön a következő sokk (4. vers). A terv
tetszett Absolonnak és a véneknek. A vének alapvetően tapasztalt emberek
voltak; vajon meddig süllyedhet az ember, hogy a józan ítélőképessége így
csorbuljon?
Miként az a diktatúrákban vagy monarchiákban
lenni szokott – tudniillik, hogy az ellenzéket nem fogadják el –, az ilyen
embereknek meg kell halniuk, még akkor is, ha ez saját apjának megölését
jelenti Absolon számára. Dávidnak azonban volt kémhálózata, amelyet a palotában
maradó Khúsai segítségével állított fel. Ő a megszerzett információkat Sádók és
Abjátár papoknak adta tovább, akiktől egy szolgálólány vitte a híreket
fiaiknak, Ahimaacnak és Jonatánnak, a fiúk pedig Dávidnak (15-18. vers). Khúsait
behívja Absolon, hogy kikérje tanácsát, Akhitófel terve vajon jó-e. Khúsai nem ért vele egyet, és rámutat, hogy
Dávid tapasztalt hadvezér, a terv nem működne. Itt jön a harmadik döbbenet. A
diktátorok kiszámíthatatlanok. Absolon és Izrael emberei megváltoztatják
álláspontjukat, és a Dávidhoz hűséges Húsajt támogatják, a Dávid ellen lázadó
Ahitófellel szemben. A babona is szerepet játszik ebben, mivel azt gondolták az
Úr rendelte Akhitófel „jó tanácsát”, hogy veszedelmet hozzon Absolonra. Semmibe
véve az Urat, úgy döntenek, hogy Khúsai és nem Akhitófel tervét követik.
Jonatán és Akhimás az életüket kockáztatták,
hogy megmondják Dávidnak: induljon és keljen át a Jordán folyón. Dávid és a
vele lévő izraeliek felkeltek éjjel, és átkeltek a Jordánon; napkeltére már
mindnyájan a túlparton voltak (22. vers). A következő váratlan fordulat Akhitófel
reakciója, amikor megtudja, hogy nem az ő tanácsát választották
követendőnek. Nyugtalan természete volt,
és végül elszenvedte manipulatív és uralkodni akaró személyiségének
következményeit. Öngyilkosságot követ el. (Megjegyzés: az öngyilkosság nem old
meg problémákat csak hónapokig, sőt,
évekig tartó gyászt, sírást és szomorúságot okoz azoknak, akik ismerték az
elkövetőjét.)
És ismét egy furcsa lépés: Absolon Amasát
teszi meg hadparancsnokává, aki Jóábnak, Dávid parancsnokának unokaöccse.
Drága
Istenünk!
Időről
időre bennünket is sokkolnak a körülöttünk lévő személyek és események. Most,
amikor magunkba nézünk, arra kérünk, távolítsd el belőlünk az olyan lelkületet,
amelynek lételeme a manipuláció, a mások feletti kontroll, a kényszer, az
erőszak és a szabad választás lehetőségének kiölése másokból. Segíts, hogy Rád
tekintsünk, és ítéleteink ne legyenek zavarosak! Jézus nevében kérünk. Ámen.
Koot van Wyk
38. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 21. fejezetéhez
(ápr. 17-23.).
Ennek a fejezetnek
nem az a tanulsága, hogy azt kapod, amit megérdemelsz! József testvérei
kétségkívül sokat szenvedtek az elhordozott bűntudattól és a fájdalomtól, amit
apjuknak okoztak. Ellen White emlékezetünkbe idézi, hogy a következmények e
történetben visszavezethetők Jákob bűneire is. Jákob saját önzése és
tisztességtelensége következtében a fiai olyan felnőttekké váltak, akik
életében szintén az én uralkodik. A bűnnek megvannak a következményei.
Mégis a történet szép kimenetele az, hogy bár
a bűn fájdalmat eredményezett, Isten most is megmutatta, hogy hűséges Róma 8:28
ígéretének megtartásában, hogy minden javukra van azoknak, akik megengedik
Isten vezetését az életükben. József tesztelte testvéreit, hogy megbánták-e
bűnüket és megbízhatóak-e már most, ők pedig átmentek a teszten. Isten
megváltoztatta őket, ahogy az előző fejezetben láttuk, hogy megváltoztatta
Józsefet.
Isten megbocsátott nekik, és most már készek
voltak követni az Ő vezetését – Jákob, a testvérei és József. Isten folytatja
tervét azzal, hogy Jákob családját Gósenbe küldi, ahol felvirágozhatnak, és
olyan nemzetet építhetnek, amelyben Isten megáldja a világ valamennyi népét,
ahogyan Ábrahámnak ígérte.
Ahogy ma ezt olvasod, gondold végig, vajon mi
lehet az, amit Isten tesz az életedben, hogy felülkerekedj azon az útvonalon,
amit magadnak készítettél, miközben ő átalakítja egy újabb történetté, amelynek
gyönyörű vége van!
Lester Merklin
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése