MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 21. fejezet 286. nap
Az
ihletett könyv pontosan feljegyzi a jó emberek hibáit is, azokét, akiket Isten
kegye kitüntetett. Valójában ezeket a hibákat a Biblia teljesebben tárja elénk,
mint az erényeket. Ez csodálat tárgya sokak számára, a hitetleneknek pedig ez
szolgáltat okot a Biblia kigúnyolására. A Szentírás igazságának azonban éppen
ez a legerősebb bizonyítéka, mivel a tényeket nem vonja be szép mázzal és a
bűnök igazi jellegét nem kendőzi el. Az emberek annyira telve vannak
előítéletekkel, hogy képtelen az emberi történelem eseményeit részrehajlás
nélkül megörökíteni. Ha a Bibliát nem ihletett személyek írták volna,
kétségtelenül kedvezőbb színben tüntették volna fel a tiszteletben részesített
emberek jellemét. Így azonban az ihletett írók tapasztalatainak hű feljegyzése
van a kezünkben.
Azokat
az embereket, akik Istentől nagy kegyelmet és felelősséget kaptak, néha-néha
bizony legyőzött a kísértés és bűnt követtek el, éppen úgy, ahogy ma mi is
küzdünk, ingadozunk és gyakran bűnbe esünk. Ezeknek az embereknek az élete,
minden tévedésükkel, balgaságukkal együtt figyelmeztetésül tárul elénk. Ha
hibátlan embereket ábrázolnának, akkor bűnös természetünkkel kétségbeeshetnénk,
amikor saját hibáinkra és fogyatékosságainkra gondolunk. Ha azonban azt látjuk,
hogy e hősök a miénkhez hasonló próbákban küzdöttek, és hozzánk hasonlóan
elbuktak a kísértések között, de mégis Isten kegyelme által győzedelmeskedtek,
akkor mi is bátrak leszünk az igazságért való küzdelmünkben. Vereséget
szenvedtek, de ismét felálltak és Isten megáldotta őket. Épp így mi is
győztesek lehetünk Jézus erejével. Az életükről szóló pontos feljegyzések
figyelmeztetések számunkra. Azt mutatják, hogy Isten semmiképpen nem mentegeti
a bűnöst. Isten a legkegyeltebb szolgáiban is látja a bűnt, és még szigorúbban,
keményebben bánik velük mint azokkal, akiknek kevesebb a világosságuk és a
felelősségük.
Jákób
temetése után József testvéreinek szívét ismét félelem töltötte el. József
irántuk mutatott minden kedvessége ellenére bizalmatlanok voltak. Azt
gondolták, József talán csak atyja iránti szeretetből halasztotta el
büntetésüket. Személyesen nem is mertek előtte megjelenni, hanem csak üzenetet
küldtek neki: "[...] A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt,
mondván: Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak
vétkét és bűnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg
azoknak vétkét, akik a te atyád Istenét szolgálják" (1Móz 50:16-17). Az
üzenet könnyekre fakasztotta Józsefet, és ez felbátorította testvéreit, hogy
elmenjenek hozzá és leboruljanak előtte e szavakkal: "[...] Ímé mi a te
szolgáid vagyunk" (1Móz 50:18). József testvérei iránt érzett szeretete
mély és önzetlen volt, fájt neki, hogy olyannak tekintették őt, mint aki a
bosszúállás lelkületét dédelgeti magában. "Ne féljetek" - mondotta
nékik - "avagy Isten gyanánt vagyok-é én? Ti gonoszt gondoltatok én
ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma,
hogy sok nép életét megtartsa. Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én
titeket és a ti gyermekeiteket" (1Móz 50:19-21).
József
élete Krisztus életét ábrázolja. Az irigység indította József testvéreit arra,
hogy rabszolgaként adják el őt. Azt remélték, ezzel megakadályozzák, hogy
nagyobb legyen náluk. Amikor eladták őt Egyiptomba, akkor abban a hitben
ringatták magukat, hogy nem zavarják őket többé József álmai, és azok
teljesülésének még a lehetőségét is megakadályozták. De Isten őrködött az
események felett. Éppen elősegítették azt, amit meg akartak akadályozni. Éppen
így a zsidó papok és vének is féltékenyek voltak Krisztusra. Attól féltek, hogy
a Messiás elvonja az emberek figyelmét róluk. Megölték, hogy ne lehessen
Király, és nem gondolták, hogy ezzel éppen királyságát segítették elő.
József
egyiptomi rabszolgasága által lett a megmentője, szabadítója atyja családjának.
Ez a tény azonban semmivel sem teszi kisebbé testvérei vétkét. Éppen így
Krisztust ellenségei által történt keresztre feszítése tette az emberiség
Megváltójává, az elesett emberi nemzetség Szabadítójává és az egész világ
Urává. Gyilkosainak bűne azonban éppen olyan szörnyű és megvetendő marad,
mintha Isten gondviselő keze nem fordította volna Krisztus dicsőségére és az
emberiség javára az eseményeket.
Amiként
Józsefet a saját testvérei adták el a pogányoknak; éppen úgy Krisztust is saját
tanítványainak egyike adta el legelkeseredettebb ellenségeinek. Józsefet
hamisan vádolták meg, és erényei miatt vetették börtönbe; éppen úgy Krisztust
is igazságossága miatt vetették meg, mert önmegtagadó élete feddés volt a
bűnösök számára. Bár semmi bűnt nem találtak benne, mégis a hamis tanuk
bizonyságtétele alapján elítélték. József türelme és szelídsége a vele szemben
elkövetett igazságtalanság és zsarnokság idején; a megbocsátásra és a
jótékonyságra való készsége igazságtalanul viselkedő testvéreivel szemben
szintén jelképe az Üdvözítő magatartásának, aki panasz nélkül hordozta el a
gonosz emberek rosszindulatú cselekedeteit, s nemcsak gyilkosainak bocsátott
meg, hanem mindazoknak megbocsát ma is, akik bűneiket megvallva eljönnek hozzá
és nála keresnek bocsánatot.
József
ötvennégy évvel élte túl atyját. Megérte azt, hogy meglássa: "[...]
Efraimtól harmad ízen való fiait; Manasse fiának Mákhirnak is születtek József
térdén gyermekei" (1Móz 50:23). Tanúja lett népe szaporodásának,
boldogulásának, és egész életében rendületlenül hitt abban, hogy Isten -
ígérete szerint - visszaviszi Izraelt az ígéret földjére.
József -
amikor látta, hogy élete vége már közel van - rokonait összehívta, és maga köré
gyűjtötte. Bármilyen nagy tiszteletben részesítették is őt a fáraók földjén,
Egyiptomban számára mégis csak a száműzetés helye. Az volt utolsó cselekedete,
hogy bizonyságot tett Izraellel való sorsközösségéről. Ezek voltak utolsó
szavai: "[...] Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és
felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákóbnak" (1Móz 50:24). Azután ünnepélyesen megeskette Izrael
gyermekeit, hogy csontjait magukkal vigyék majd Kánaán földjére. "És
meghala József száztíz esztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék
Egyiptomban" (1Móz 50:25-26). Az évszázadok során - a nehéz rabszolgaság
alatt - amely ezt az időt követte, ez a koporsó mindig József utolsó szavaira
emlékeztette Izrael gyermekeit, és arról tett előttük bizonyságot, hogy csak
ideiglenesen tartózkodnak Egyiptomban. Arra figyelmeztette őket, hogy
reményüket mindig az ígéret földje felé irányítsák, mert szabadulásuk ideje
biztosan eljön.
Mai Bibliai szakasz: 2 Sámuel 20
Mostanra már sokat tudunk Dávid életrajzírójáról, aki röviddel Dávid halála
után részleteket választott ki mindabból, amit az írnokok apró jegyzetekben és
naplókban írtak le. A palota írnokai és a Joábbal tartó katonai tudósítók gondoskodtak
ezekről a forrásokról. (Lukács is ugyanilyen módon hagyatkozott a forrásokra,
amikor az evangéliumot írta. Lásd: Lukács 1:1-3). Emlékeznünk kell azonban
arra, hogy a Szentlélek a főszerkesztő, és Ő felügyelte, hogy a történetíró ne
csak romantikus hangvételű írásban tudósítson Dávidról, mint hatalmas
hadvezérről, valamint királyként elvégzett nemes munkájáról. A Szentlélek
valósághűen tudósít, és nem hallgatja el Dávid gonosz döntéseit.
A fejezet Séba jelentéktelennek tűnő
lázadásával kezdődik, aki maga mögé állította Izrael népét. A Szentlélek és az
írnok elvetemült, istentelen embernek írja le. (Az angol King James Version
Bibliában „Belial fia”-ként szerepel, ami szó szerint azt jelenti, hogy „értéktelen”.)
Dávid bement jeruzsálemi házába, előhozatta tíz ágyasát, akiket ünnepélyesen
vett feleségül Izrael minden törzséből, bezáratta őket, és soha többet nem
találkozott velük. Özvegyekként kellett élniük. Általában ezek – az
ünnepélyes szertartáson – elvett asszonyok voltak a palota hírforrásai azon
törzsek felé, ahonnan származtak. A király családi élete már amúgy is romokban
hevert, és ez a fordulat még tovább rontott a helyzeten.
Dávid gyorsan le akarta verni Séba lázadását, mielőtt az más területekre is átterjedt volna. Saját hadvezérét, Joábot mellőzve, megbocsátott Amasának, Absolon korábbi hadvezérének, majd elküldte, hogy hívja össze Júda minden férfiúját, hogy üldözőbe vegyék Sébát. Amasa azonban valamilyen okból késett (5. vers). Joáb dühös volt, hogy megkerülték őt, és fiatal, közeli rokonát helyezték a pozíciójába. Amikor Gibeon sziklájánál találkoztak, Joáb – akár Iskáriótes Júdás –, előrelépett, megcsókolta Amasát, és közben beledöfte kardját a gyomrába (10. vers). Miközben Amasa teste ott vérzett az úton, Joáb emberei döbbenten álltak meg mellette. Ekkor egy fiatalember felhívást intézett a többiekhez, hogy legyenek hűségesek Dávidhoz, és kövessék Joábot. A testet ezután lehúzta valaki az útról a mezőre, az emberek pedig Joáb után mentek. A Szentlélek azt szeretné, hogy lássuk a bűn következményeit, és a rossz politikai döntésekből eredő kudarcokat.
Joáb és emberei eljutottak Béth-Maakában
Abeláig, addig az izraeli városig, ahol Séba rejtőzködött. Már éppen
hozzákezdtek volna az ostromhoz, amikor egy bölcs asszony jött ki a városból.
Elmondta, hogy lerombolni ezt a várost olyan, mintha elpusztítanának egyet
Izráel anyjai közül, és lerombolnák az Úr örökségét (19. vers). Joáb hallgatott
az asszonyra, és azzal védekezett, hogy nem a várost akarja elpusztítani, hanem
csak Sébát keresi. Ha kiadják őt, akkor felhagy az ostrommal. Az asszony
visszament, fejét vétette Sébának, és kihajíttatta azt a falon. Hátborzongató
idők! És mindez csak azért, hogy hűségesek maradjanak a királysághoz,
ahhoz a rendszerhez, amit az egész nép választott annak ellenére, hogy
Sámuel próféta figyelmeztette őket a következményekre még Saul idejében (1Sám
8:11-18). Miután Séba meghalt, az emberek hazatértek, Joáb pedig visszament
Jeruzsálembe.
A bűn zsoldja a halál, és szinte minden
bibliai történet figyelmeztet minket valamire. Mindenképpen egyetérthetünk
Sámuellel abban, hogy a királyság nem az ideális rendszer, sőt egyetlen
rendszer sem lehet megfelelő, míg a sátán uralma alatt lévő, bűnös földön
élünk.
Szerető Istenünk!
A te szavad igaz és Te vagy a királyok
Királya. Elsőként Téged áldunk, mielőtt bármely politikai, vallási, vagy egyéb
személynek fogadnánk hűséget. Adj nekünk bölcsességet, hogy kiállhassunk elveid
mellett, hogy bölcsen beszélhessünk akkor is, amikor már minden összedől körülöttünk,
és eljön a káosz ideje. Jézus nevében, ámen.
Koot van Wyk
38. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 21. fejezetéhez
(ápr. 17-23.).
Ennek a fejezetnek
nem az a tanulsága, hogy azt kapod, amit megérdemelsz! József testvérei
kétségkívül sokat szenvedtek az elhordozott bűntudattól és a fájdalomtól, amit
apjuknak okoztak. Ellen White emlékezetünkbe idézi, hogy a következmények e
történetben visszavezethetők Jákob bűneire is. Jákob saját önzése és
tisztességtelensége következtében a fiai olyan felnőttekké váltak, akik
életében szintén az én uralkodik. A bűnnek megvannak a következményei.
Mégis a történet szép kimenetele az, hogy bár
a bűn fájdalmat eredményezett, Isten most is megmutatta, hogy hűséges Róma 8:28
ígéretének megtartásában, hogy minden javukra van azoknak, akik megengedik
Isten vezetését az életükben. József tesztelte testvéreit, hogy megbánták-e
bűnüket és megbízhatóak-e már most, ők pedig átmentek a teszten. Isten
megváltoztatta őket, ahogy az előző fejezetben láttuk, hogy megváltoztatta
Józsefet.
Isten megbocsátott nekik, és most már készek
voltak követni az Ő vezetését – Jákob, a testvérei és József. Isten folytatja
tervét azzal, hogy Jákob családját Gósenbe küldi, ahol felvirágozhatnak, és
olyan nemzetet építhetnek, amelyben Isten megáldja a világ valamennyi népét,
ahogyan Ábrahámnak ígérte.
Ahogy ma ezt olvasod, gondold végig, vajon mi
lehet az, amit Isten tesz az életedben, hogy felülkerekedj azon az útvonalon,
amit magadnak készítettél, miközben ő átalakítja egy újabb történetté, amelynek
gyönyörű vége van!
Lester Merklin
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése