Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Példabeszédek 23 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek%2023&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek%2023&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Az Úr előtt a lelki nemesség a kedves. Ez a fejezet kihangsúlyozza azt, hogy értékesebb a szegény, de művelt és viselkedni tudó szegény, a gazdag, de műveletlen és érzéketlen embernél. Isten a lelki szépséget kedveli, mert ez tükrözi vissza Őt, benne látja meg Önmagát és jellemének szép tulajdonságait.
2. Az Úr előtt az árvákkal való együttérzés a kedves. Isten szomorú, amikor az árvák és önmagukon segíteni nem tudók helyzetével valaki visszaél, vagy megkárosítja őket.
3. Az Úr számára az igazi bölcsesség keresése, az istenfélelem a kedves. Az istenfélelem az Isten tisztelete, a Vele való helyreállt kapcsolat. Isten tudja, hogy csak akkor vagyunk teljes biztonságban, ha jó a Vele való közösségünk.
4. Istent lehet megismerni az igaz emberen keresztül. Ebben a fejezetben is igaz az, hogy abból, hogy milyen az igaz ember, Istenről kapunk egy átfogóbb képet. Ilyen az igaz ember és ilyen az Isten ebben a fejezetben:
a. az örök érdekeket a földi értékek elé helyezi
b. nem veszi el azt, ami a másé, főleg a gyengéktől nem
c. fenyít, de nem árt
d. a kiszolgáltatottak védelmezője
e. tud örülni a jónak
f. nem irigykedik azokra, akinek jobb a sorsuk
g. hűséges házastársához
h. nem szennyezi be életét erkölcstelenséggel
i. becsüli és gyakorolja a józanságot
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki szívünk szeretetére vágyik
b. aki óv az alkohol okozta szörnyű következményektől
c. aki mértékletességre tanácsol
d. aki örül annak, ha az ember sikeres és boldog
e. aki mások iránti jó cselekedetekre indítja gyermekeit
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 33. fejezet
33. fejezet – AZ ELSŐ NAGY CSALÁS (4. rész)
Akik Sátánt választották vezérüknek, és akiket ő irányít, azok nem alkalmasak az Istennel való közösségre. A gőg, a csalás, a mértéktelenség, a kegyetlenség beágyazódott jellemükbe. Beléphetnek-e a mennybe ezek az emberek, hogy örökre együtt legyenek azokkal, akiket a földön megvetettek és gyűlöltek? Az igazság soha nem lesz kellemes a hazugnak; a szelídség nem lesz kívánatos a beképzeltnek és gőgösnek; a tisztaság nem tetszetős az erkölcstelennek; az önzetlen szeretet nem vonzó az önzőnek. Milyen örömet kínálhat a menny a földi érdekeknek élő, önző embereknek?
Mi lenne, ha azok, akik egy életen át Isten ellen lázadtak, egyszerre csak a mennyben találnák magukat - ott, ahol minden öröktől fogva szent és tökéletes; ahol minden szív tele van szeretettel, minden arc boldogságtól ragyog; ahol az öröm elragadtatott zenéje dicsőíti Istent és a Bárányt; ahol a királyi széken ülő arcáról fény sugárzik a megváltottakra? Tudnának-e azok, akik teljes szívükből gyűlölik Istent, az igazságot és a szentséget, a mennyei sokaság közé lépve himnuszt énekelni? El tudnák-e viselni Isten dicsőségét és a Bárányét? Semmiképpen! Kegyelmi idejük évekig tartott. Formálhatták volna jellemüket a mennyei életre. De nem tanulták meg szeretni a tisztaságot és nem tanulták meg a menny nyelvét. Most pedig már túl késő. Azok, akik egész életükben Isten ellen lázadtak, alkalmatlanok a mennyei életre. A menny tisztasága, szentsége és békéje kínszenvedés lenne számukra; Isten dicsősége pedig megemésztő tűz. Menekülnének arról a szent helyről. Szívesen fogadnák a pusztulást, hogy elrejtőzhessenek annak színe elől, aki meghalt üdvösségükért. A gonoszok sorsa saját döntésük következménye. A mennyből való kirekesztésük, ami rajtuk múlik, Isten részéről igazságos és irgalmas cselekedet.
Miként az özönvíz idején a víz, azon a nagy napon a tűz fogja hirdetni Isten döntését, amely szerint a gonoszok gyógyíthatatlanok. Nem akarják Isten tekintélyét elismerni. Akaratukat a lázadásra használták. És amikor életük véget ér, túl késő lesz ahhoz, hogy megtanuljanak Isten szerint gondolkozni; túl késő a törvényszegés útjáról az engedelmesség útjára térni, a gyűlöletet szeretetre változtatni.
Isten megkímélte a gyilkos Kain életét. Példájából láthatja a világ, mi lenne, ha a bűnös élve maradva folytathatná zabolátlan gonoszságát. Kain "vallásának" és példájának hatására utódai tömegesen süllyedtek a bűnbe, amíg "megsokasult az ember gonoszsága a földön", és "szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz" lett. "A föld pedig romlott vala Isten előtt, és megtelék a föld erőszakoskodással" (lMóz 6:5.11).
Isten irgalmas volt a világhoz, amikor kiirtotta Noé gonosz kortársait. Kegyelemből pusztította el Sodoma romlott lakóit is. Sátán megtévesztő befolyására a gonosztevők rokonszenvet és csodálatot váltanak ki az emberekből, és így másokat is szüntelenül lázadásra indítanak. Így volt ez Kain és Noé korában, Ábrahám és Lót idejében. Így van ez napjainkban is. Isten a világegyetem iránti irgalomból pusztítja el végül kegyelmének elutasítóit.
"A bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban" (Róm 6:23). Az élet az igazak öröksége, a halál pedig a gonoszok osztályrésze. Mózes ezt mondta Izraelnek: "Elődbe adtam ma néked az életet és a jót; a halált és gonoszt" (5Móz 30:15). E bibliaversben említett halál nem Ádám halála, mert Ádám törvényszegésének büntetését az egész emberiség szenvedi. Mózes "a második halált"-t állította szembe az örök élettel.
Ádám bűne miatt a halál az egész emberiséget sújtja. Mindenkinek meg kell halnia. "Lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak"; "mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek" (Acs 24:15; lKor 15:22). A Szentírás azonban különbséget tesz a feltámadottak két csoportja között. "Mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására" (Jn 5:28-29). Akit Isten "méltóvá" tesz az élet feltámadására, az "boldog és szent". "Ezeken nincs hatalma a második halálnak" (Jel 20:6). De azoknak, akik nem bűnbánattal és hittel könyörögtek bocsánatért, viselniük kell törvényszegésük büntetését - "a bűn zsoldjá"-t. Büntetésük időtartama és súlyossága "az ő cselekedeteik szerint" változik, de a második halállal végződik. Mivel Isten igazságosságával és irgalmával nem egyeztethető össze, hogy a bűnöst bűneivel együtt megmentse, megvonja tőle az életet, amelyet törvényszegésével eljátszott, és amelyre méltatlannak bizonyult. Egy ihletett író ezt mondja: "Egy kevés idő még, és nincs gonosz; nézed a helyét, és nincsen ott." Egy másik pedig kijelenti: "Olyanok lesznek, mintha nem lettek volna" (Zsolt 37:10; Abd 16). Gyalázattal borítva a reménytelen, örök feledésbe merülnek.
Így ér véget a bűn minden belőle fakadó bajjal és rontással együtt. A zsoltáríró így szól: "Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevüket mindörökre kitörölted. Az ellenség megszűnt, elpusztult örökre" (Zsolt 9:6-7). János, bepillantva az, örökkévalóságba - amint a Jelenések könyvében írja -, hallotta az egyetemes himnuszt, amelyet egyetlen disszonáns hang sem zavar meg. Mennyen és földön minden teremtmény Istent dicsőíti (Jel 5:13). Egyetlen elveszett lélek sem lesz, aki véget nem érő gyötrelmében Istent káromolná. A pokol nyomorultjai nem fogják megzavarni az üdvözültek énekét.
Azon a sarkalatos tévedésen alapszik a halálban is megmaradó öntudat tana, hogy az ember természeténél fogva halhatatlan. Ez olyan dogma, amely az örök gyötrelem tanához hasonlóan ellentmond a Szentírás tanításainak, a józan észnek és az emberségnek. A közhiedelem szerint a megváltottak a mennyben mindent tudnak, ami a földön, különösen hátra maradt barátaikkal történik. De mi öröme lenne a halottaknak abban, ha látnák az élők gondját, baját, ha ismernék szeretteik bűneit, csalódásait, szenvedéseit? Vajon élveznék-e a menny boldogságát földi barátaik felett lebegve? Milyen mérhetetlenül felháborító az a hiedelem, hogy amikor a megátalkodottak utolsót lélegzenek, lelkük a pokol lángjai közé kerül! Milyen kimondhatatlanul gyötrődnének azok, akik látnák, hogy barátaik készületlenül szállnak a sírba, egy olyan örökkévalóságba, ahol állandósul a fájdalom és a bűn. Ez a gyötrő gondolat már sok embert az őrületbe kergetett.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés