Higgyetek az Ő prófétáinak - október 6 - PÉNTEK - Példabeszédek 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Példabeszédek 3 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek%203&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten a legjobb és legmegfelelőbb tanácsokkal lát el. Az egész Példabeszédek könyve, de ez a fejezet is Isten bölcs tanácsaival látja el az embert. Ez a fejezet is megerősíti, hogy az istenfélelem az igazi bölcsesség; valamint megerősíti azt, ha Isten az ember szívében lakozik, akkor az ember engedi, hogy élete valamennyi léptét az Úr irányítsa és akkor Isten áldásokban fogja részesíteni

a.    Isten a szívet, minden tett és megnyilvánulás forrását kezeli. Ami az ember szívében lakozik, az határozza meg életmódját is. Az Úr engedelmes, igaz, irgalmas szívet kíván. Meg akarja értetni az emberrel, hogy ne a saját bölcsességére támaszkodjon, hanem feltétlen bizalommal hagyatkozzon az Úrra.

b.    Isten törődik anyagi helyzetünkkel. Salamon arra ösztönöz, hogy mindent elé Istent kell helyezni. Az Úr dorgálása érdekünkben történik, az engedelmeskedés pedig Isten áldásait eredményezi. A fejezetben az is megfogalmazódik, hogy Isten áldása nem korlátozódik az anyagi javakra csupán.

c.    Isten helyes életvezetéssel ajándékoz meg. Az embernek Isten vezetésére kell hagyatkoznia.  Az Úr vezetése szerint kell járnia, bíznia kell Benne, meg kell őriznie az Úr bölcsességét, s ez a bizalom meg fogja őrizni őt.

d.    Isten áldása lehetünk embertársaink számára. Isten áldásaiban akkor tud valaki részesülni, ha ő maga is áldás a környezetében élő emberekre.

2.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki kéri, hogy tartsuk meg tanításait, mert azok a mi javunkat szolgálják

b.    aki olyan tapasztalatokkal áld meg, amelyek testi-lelki jólétünket szolgálják

c.    akinek intése, dorgálása mindig szeretetéből fakad az emberek érdekében

d.    aki a hosszú élet és jólét forrása

e.    aki egyengeti ösvényünket

f.      aki gyógyulást és felüdülést szerez számunkra

g.    aki megdorgálja azokat, akiket szeret

h.    akinek tudása mutatkozik meg a teremtés csodáiban

i.       aki az igazak lakóhelyét megáldja

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 31. fejezet

31. fejezet – A GONOSZ LELKEK MUNKÁJA (3. rész)

Számukról, hatalmukról és gonoszságukról, valamint Krisztus hatalmáról és irgalmáról ékesen beszél a gadarai ördöngösök meggyógyításáról szóló szentírási történet. Azok a szerencsétlen megszállottak, lerázva minden korlátot, vonaglottak, tajtékzottak. Kiáltásuk messze elhallatszott. Megsebezték önmagukat, és veszélyt jelentettek környezetüknek. Vérző, eltorzult testük, és tébolyultságuk olyan látványt nyújtott, amiben a sötétség fejedelme gyönyörködött. E szenvedőket fogva tartó démonok egyike ezt mondta: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk" (Mt 5:9). A római hadseregben egy légió három-ötezer emberből állt. Sátán seregei is csapatokba rendeződtek. Egyetlen csapat, amelyhez ezek a démonok tartoztak, nem kevesebb, mint egy légiót számlált.

Jézus parancsára a gonosz lelkek eltávoztak áldozatukból, és a megszabadított emberek nyugodtan, csendben, józanul, szelíden ültek a Megváltó lábánál. De a démonoknak Jézus megengedte, hogy egy disznónyájat besodorjanak a tengerbe. Gadara lakóit ez a veszteség érzékenyebben érintette, mint a Krisztus nyújtotta áldás, és könyörögtek a mennyei Orvosnak, hogy hagyja el őket. Sátán éppen ezt akarta elérni. A veszteségért Jézusra hárítva a felelősséget, felébresztette a nép önző félelmét, és gátat emelt, hogy ne hallhassák Jézus szavait. Sátán a veszteségekért, csapásokért és szenvedésekért mindig a keresztényeket okolja, hogy a vád ne azokat érje, akiket illet - őt magát és képviselőit.

Krisztus szándéka azonban nem hiúsult meg. Hagyta, hogy a gonosz lelkek elpusztítsák a disznónyájat, tanulságul azoknak a zsidóknak, akik a nyerészkedés kedvéért tenyésztették e tisztátalan állatokat. Ha Krisztus nem fékezte volna meg a démonokat, akkor nemcsak a disznókat fojtották volna a tengerbe, hanem őrzőiket és tulajdonosaikat is. Az őrzők és a tulajdonosok egyedül Krisztus hatalmának és irgalmának köszönhették, hogy életben maradtak. A történteket Isten azért engedte meg, hogy a tanítványok tanúi legyenek Sátán kegyetlen hatalmának, amit az emberek és az állatok felett gyakorol. A Megváltó azt akarta, hogy követői tudják meg, milyen az az ellenség, akivel szembe kell szállniuk, hogy ne essenek áldozatul cselfogásainak. A környék lakóinak is meg akarta mutatni hatalmát, amellyel széttépi Sátán bilincseit, és megszabadítja foglyait. És bár maga Jézus eltávozott, az oly csodálatosan megszabadított emberek ott maradtak, hogy hirdessék jótevőjük könyörületét.

Más, hasonló jellegű eseteket is megörökít a Szentírás. A kananeus asszony leányát egy démon kegyetlenül kínozta, de Jézus kiűzte szavával (Mk 7:26-30). "Egy vak és néma ördöngöst" (Mt 12:22); az ifjút, akit megszállt egy néma lélek, és "gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt" (Mk 9:17-27); az őrültet, aki "egy tisztátalan ördögi lélek"-től gyötörve (Lk 4:36) megzavarta a kapernaumi zsinagóga szombati nyugalmát - a könyörületes Megváltó mindegyiket meggyógyította. Krisztus majdnem minden esetben úgy szólította meg a démont, mint értelmes lényt. Megparancsolta, hogy hagyja el áldozatát, és ne gyötörje tovább. A kapernaumi hívek, látva Krisztus nagy hatalmát, megrémültek, "és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és kimennek?" (Lk 4:36).