Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes negyedik könyve 25. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2025&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2025&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Bár Bálám tervei meghiúsultak (ahogy a tegnapi fejezetben láttuk), új erőre kapott és újakat szőtt. „Kapzsisága, amelyet eddig féken tartott, ismét felülkerekedett benne. Kész volt igénybe venni minden eszközt annak érdekében, hogy a Bálák által ígért jutalmat elnyerje." (E.G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 421. oldal.) Tudta, hogy Izrael jóléte az Istennek való engedelmességükön múlik, ezért Bálákhoz azzal a tervvel tért vissza, hogy Izraelt bálványimádásba csábítsa azzal, hogy bevonja őket Baál imádatának buja szertartásaiba. Ehhez a pogány imádathoz erkölcstelen szexuális aktusok is kapcsolódtak, és az ember alapvető, testi természetére épített. Kéjnőket küldtek, hogy beszivárogjanak a táborba, akik ezt igen sikeresen meg is tették. A bűnbe való elmerülésük elérte azt Izraelnél, amit Bálám mágiája nem tudott – elválasztotta őket Istentől. Ennek következtében szörnyű dögvész tört ki a táborban, és ezrek haltak meg a járványban. Isten eme gyors ítélete ráébresztette a népet a bűnük nagyságára. Isten azt parancsolta, hogy a lázadás vezetőit öljék meg. Ezt végrehajtották, és amint a nép Isten előtt sírt a kijelentés sátrának bejárata előtt, Zimri, Izrael egyik vezető embere, arcátlanul egy kéjnővel együtt tért vissza a táborba, és ment be a sátrába. Ez a cselekedet nyílt ellenszegülés volt. Gonosztettét bárhol máshol véghezvihette volna, de úgy döntött, hogy a táborban, mindenki szeme láttára szegül ellen Istennek. Csak Fineás gyors közbelépése állította meg a csapást, és mentette meg a népet a további pusztulástól.
A történelem során Isten sok nagy embere (férfiak és nők egyaránt) bukott el az érzéki vágy bűnében, néhányuk esetében ez az életüket megváltoztató következményekkel járt: Sámson, Dávid, Salamon, és a lista ma is folytatódik. Az ószövetségi Izraelhez hasonlóan, ők sincsenek minden esetben tisztában bűnük nagyságával, és gyakran mentségeket keresnek rá.
A moábiták leverése nem félrevezetett szemlélők elpusztítása volt, hiszen ők igencsak aktívan részt vettek a tervben, melynek célja az izraeliták Istennel való kapcsolatának aláásása volt. Bálám, aki végignézte az ördögi tervének sikerét, szintén nem kerülhette el az isteni igazságszolgáltatást. Bizonyára felismerte saját közelgő vesztét, amikor így szólt: „Bár úgy halnék meg, mint ez igazak, s lenne végem olyan, mint az övék!” (4Móz 23:10 - új prot. ford.) – de nem így történt. Bálám nem az igaz ember útját választotta, később a midiániták ellen folytatott háborúban esett el (4Móz 31:8). Őrizzük meg szívünket a vágy és a kapzsiság bűnétől minden nap azáltal, hogy közel maradunk Jézushoz!
Nancy Costa
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy olyan közel maradhasson Jézushoz, hogy Sátán kísértései hatástalanok legyenek rá, Jézus nevében, Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 26. fejezet
26. fejezet – A VÖRÖS-TENGERTŐL A SINAI-HEGYIG (6. rész)
A héberek akkor diadalmaskodtak, amikor Mózes a kezeit az ég felé tárta és érettük imádkozott. Isten Izraele is akkor győzedelmeskedik, amikor hittel megragadja hatalmas segítője erejét. Ezt az isteni erőt azonban egyesíteni kell az emberi erőfeszítéssel. Mózes nem hitte azt, hogy Isten akkor is legyőzi majd ellenségeiket, ha Izrael tétlen marad. Mialatt Izráel nagy vezetője az Úrhoz kiáltott, azalatt Józsué és bátor társai nagy erőfeszítéseket fejtettek ki az ellenség visszaveréséért. {PP 299.2}
Az amálekiták veresége után Isten ezt az utasítást adta Mózesnek: "Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól" (2Móz 17:14). Közvetlenül halála előtt, nagy vezetőjük, Mózes ezt az ünnepélyes, komoly megbízást adta át népének: "Megemlékezzél arról, amit Amálek cselekedett rajtad az úton, amikor Egyiptomból kijöttetek: Hogy reád támadt az úton, és megverte a seregnek utolsó részét, mind az erőtleneket, akik hátul valának, amikor magad is fáradt és lankadt voltál, és nem félte az Istent [...] töröld el Amálek emlékezetét az ég alól; el ne felejtsd!" (5Móz 25:17-19). Erről az istentelen népről Isten még ezt jelentette ki: "Megesküdött az Úr, hogy harca lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségről nemzetségre" (2Móz 17:16). {PP 299.3}
Az amálekiták előtt nem volt ismeretlen Isten jelleme vagy korlátlan uralma, de ahelyett, hogy félelemmel és tisztelettel viselkedtek volna előtte, elhatározták, hogy dacolnak erejével. Azokat a csodákat, amelyeket Mózes Egyiptomban cselekedett, a gúny tárgyává tették, és a körülöttük élő népek félelmét kinevették. Esküt tettek isteneikre, hogy a hébereket elpusztítják úgy, hogy egy sem marad meg közülük. Azzal dicsekedtek, hogy Izrael Istene erőtlen lesz arra, hogy ellenálljon nekik. Pedig az izraeliták nem bántották meg és nem is fenyegették meg őket. Az amálekiták támadásukat minden kihívás nélkül indították meg. Isten iránti gyűlöletüket és akaratával szembeni ellenszegülésüket akarták kinyilvánítani azzal, hogy igyekeztek megsemmisíteni Isten népét. Az amálekiták már régóta fennhéjázó bűnösök voltak. Bűneik bosszúért kiáltottak az égre. Isten irgalmassága azonban még mindig bűnbánatra szólította fel őket. Amikor az amálekiták Izrael népe elfáradt, védtelen soraira támadtak, megpecsételték nemzetük sorsát. Isten gondviselése mindenekelőtt leggyengébb gyermekeire terjed ki. A kegyetlenség vagy az elnyomás egyetlen egy cselekedete sem marad figyelmen kívül a mennyben. Isten keze védőpajzsként tárul ki szeretett gyermekei előtt. Az emberek óvakodjanak attól, hogy rácsapjanak vagy megüssék ezt a kezet, mert az igazság kardját is ez a kéz forgatja. {PP 300.1}
Az izraeliták táborhelyétől nem messze feküdt Jethrónak, Mózes apósának otthona. Jethró hallott a héberek kiszabadításáról és most felkerekedett, hogy meglátogassa őket és visszaadja Mózesnek feleségét és két fiát. Izrael nagy vezérét a hírnökök értesítették Jethróék közeledéséről és Mózes kiment eléjük, hogy örömmel találkozzék velük. A viszontlátás első örömei után sátorába vezette őket. Amikor Mózes rájött, hogy Izrael kivezetése Egyiptomból komoly veszélyekkel jár, visszaküldte családját apósához. Most azonban örülhetett társaságuknak. Jethrónak beszámolt arról, hogy Isten milyen csodálatos dolgot cselekedett Izraellel. Jethró, a pátriárka örvendezett és áldotta az Urat. Mózessel és a vénekkel együtt áldozatot mutatott be az Úrnak, és ünnepet szenteltek Isten irgalmasságának emlékezetére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése