Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes negyedik könyve 28. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli
Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2028&version=KAR
Új
protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2028&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
A természet igazi áldása számunkra a hűsítő szellő, amely legtöbbször délután érkezik hozzánk, enyhítve az egész napi forróságot. Ilyenkor kinyitok minden ajtót és ablakot, hogy a hűs szellő felfrissítse a házunkat. Sajnos a szomszédom néha húst süt – szabad tűzön. Ilyenkor sietősen becsukok minden ajtót és ablakot, amíg a hús elkészül a szomszéd kertjében.
A 28. fejezet elején azt mondja Isten, hogy kedves illatra vágyakozik. Nem lehetséges kedves illatot létrehozni halott állatok - bárányok, kosok, kecskék, bikák – elégetésével. Elképzelni sem könnyű a rengeteg állat naponkénti feláldozásából származó, átható bűzt, ami az izraeliták egész táborát átjárta.
Gondoljuk csak végig, hány bárányt, kost, kecskét, és bikát öltek le egy évben az áldozatok során! Ha összeszámoljuk a következő fejezetben felsorolt összes áldozati állatot, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a tábor leginkább egy hatalmas vágóhídra hasonlított. Ha magunk elé képzeljük azt a több mint egymillió embert – valószínűleg hasonló számú állattal együtt –, akik a pusztában táboroztak, megértjük, hogy miért kellett Istennek ehhez az életformához szabott, különleges szervezeti, tisztasági és rendszabályokat hoznia. Milyen óriási hatást próbált Isten gyakorolni a népre ennek a sok jószágnak a leölésével? Nem lettek volna a reggeli és esti áldozatok éppen elegendőek ahhoz, hogy Isten ráébressze népét arra a tényre, hogy a bűn halált nemz? Mi végre rendeltetett hát a többi áldozat egész éven át? Isten szereti az állatokat, mégis inkább odaáldozta volna az összes számára kedves állatot, mintsem hogy egyetlen gyermekét is engedje a bűn következtében szenvedni, vagy éppen félreértelmezni önzetlenül szerető jellemét.
Minden egyes állatáldozat arra a mindenek felett való áldozatra mutatott előre, amit Isten hozott, odaadva Jézus Krisztust, Egyetlenegyét, a legbecsesebb életet és a legdrágább áldozatot, amit Isten meghozhatott. Mi többet tudott volna tenni Isten annak érdekében, hogy meggyőzze teremtményét, az embert arról, hogy méltó a bizalmára, és hogy az igaz Isten nem kívánhat semmivel sem kevesebbet, mint amit csak Ő maga, a Mindenható képes és kész megadni? Mi lehet a legjobb módja annak, hogy Isten elvezesse népét arra a pontra, ahol már inkább a halált választanák, mintsem, hogy vétkezzenek? Ma mit kell Istennek tennie annak érdekében, hogy meggyőzze azokat, akik magukat az Ő követőinek vallják, hogy a bűn rombol és halált okoz, és hogy egyedül az önfeláldozás útján lehet a világmindenség harmóniáját helyreállítani? „És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe” (1Jn 3:5-6).
Fred Knopper
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy megértse a bűn veszélyességét, és Jézus áldozatában menedéket és bűnbocsánatot keressen, Jézus nevében, Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 27. fejezet
27. fejezet – AZ IZRAELNEK ADOTT TÖRVÉNY (2. rész)
Isten az ő törvényét nem kizárólag csak a hébereknek adta. Isten ugyan kitüntette Izrael népét azzal, hogy őket tette meg törvénye őrizőivé és megtartóivá, de ezt a törvényt olyan törvénynek kellett tekinteni, mint amely szent megbízatás volt az egész világ számára. A Tízparancsolat előírásait Isten az egész emberiségre alkalmazta és minden ember oktatására és kormányzására adta. Ez a tíz rövid, átfogó és ellentmondást nem tűrő parancs magában foglalja minden ember Isten és embertársai iránti kötelességeit. Ezek a parancsok a szeretet nagy alapelvén nyugszanak. "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat" (Lk 10:27. Lásd 5Móz 6:4-5 és 3Móz 19:18). A Tízparancsolat ezeket az alapelveket külön-külön is részletesen kifejezi és alkalmazhatóvá teszi az emberek életének feltételeire és körülményeire.
"Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem".
Jahve, az örökkévaló, az önmagában létező, a nem teremtett Isten, aki maga a forrása és fenntartója mindennek, aki egyedül jogosult arra, hogy őt illesse meg a legnagyobb tisztelet és imádat. Ezért az embernek tilos, hogy érzelmeiben vagy szolgálataiban az első helyet valaki vagy valami másnak adja, mert mindaz bálvány, ami az Isten iránti köteles szeretetünket csökkenti. Másik istent alkotunk magunknak, ha olyan szolgálatot végzünk, amely egyedül őt illeti.
"Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat" (2Móz 20:4-5).
A második parancsolat megtiltja, hogy az igaz Istent képekben vagy szobrokban imádjuk. A pogány népek közül sokan azt állították, hogy az ő képmásaik csupán csak alakok és jelképek, amelyek segítségével könnyebben tudják imádni istenségüket; de Isten az ilyen istenimádatot bűnnek jelentette ki. Az örökkévaló Isten anyagi tárgyakkal való ábrázolásának kísérletével lealacsonyítjuk Istenről alkotott fogalmunkat. Elménk elfordul, eltér Jahve végtelen tökéletességétől és inkább a teremtmény gyakorol ránk vonzást, mint maga a Teremtő. Amilyen mértékben süllyed Istenről alkotott fogalmunk, olyan mértékben süllyedünk le magunk is.
"Én, az Úr a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok" (2Móz 20:5). Isten szoros és szent viszonyát népéhez a házasság kötelékével ábrázolja. A bálványimádás nem más, mint lelki házasságtörés. Isten nemtetszését ezzel szemben találóan nevezhetjük féltékenységnek.
"Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek" (2Móz 20:5). Elkerülhetetlen, hogy a gyermekek ne szenvedjenek a szülők bűneinek következményei miatt. Isten azonban nem bünteti meg a gyermekeket szüleik bűneiért, hacsak ők maguk is nem vesznek részt szüleik bűneiben. Rendszerint a gyermekek szüleik nyomdokaiban járnak. Öröklődés és szüleik példája útján a fiak részt vesznek atyáik bűneiben. A bűnös hajlamok, a romlott kívánságok és durva, lealjasodott erkölcsök éppen úgy, mint a testi betegségek és elkorcsosulások átszállnak örökségként apáról fiúra a harmadik és negyedik nemzedékig. E félelmetes igazságnak vissza kellene tartania bennünket a bűn útjának követésétől.
"De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják" (2Móz 20:6). A hamis istenek imádatának megtiltásával a második parancsolat egyben magában foglalja az igaz Isten imádását és utasít is ennek a gyakorlására. Azoknak, akik hűségesek az ő szolgálatában, Isten irgalmasságot ígért meg, mégpedig nemcsak a harmadik és negyedik nemzedékig - mint ahogy harmad és negyedíziglen fenyegeti meg haragjával azokat, akik gyűlölik - hanem az ezredik nemzedékig.
"Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi" (2Móz 20:7). {PP 306.5}
Ez a parancs nemcsak a hamis esküt, vagy a megszokott esküdözéseket tiltja meg, de Isten nevének azt a könnyed és gondatlan használatát is, amikor nem vesszük tekintetbe e név félelmetes jelentőségét. Isten nevének az általános beszélgetés közben történő meggondolatlan említésével, jelentéktelen ügyekben a nevére való hivatkozással valójában tiszteletlenek vagyunk Istennel szemben. "Szent és rettenetes az ő neve" (Zsolt 111:9). Mindnyájunknak elmélkednünk kell Isten neve fenségéről, tisztaságáról és szent voltáról, hogy szívünkre hatást gyakoroljon neve felmagasztalt jellegének értelme; az ő szent nevét mindig tisztelettel és ünnepélyesen ejtsük ki.
"Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt" (2Móz 20:8-11).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése