Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes negyedik könyve 29. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2029&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2029&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Ha ennek a fejezetnek az olvasása közben, megszámoljuk az áldozatokat, ezt mondhatjuk magunkban: „Rengeteg mészárlás és áldozat történik itt!” Igen, ez tény, de mindennek célja van.
A reggeli és estéli szertartásokon kívül, mi volt a célja ezen állatok feláldozásának? Egy haragos Isten kéri a részét a húsból, lisztből és olajból? Mi volt a célja ezeknek a meghatározott rituáléknak és különleges napoknak? Izrael népe figyelmét egy eseményre, egy egyetlen fontos eseményre kellett irányítani – előre kellett látniuk a kereszten meghozott áldozatot. Miért? Azért, mert a keresztet szemlélve, megváltoztak. A kereszt mondta el nekik, hogy miért vannak ott, mi legyen az életük értelme, és mi fog történni végül. Ez az üzenet azonos Isten népe számára minden generációban – nézni a keresztet, és szemlélés által átalakulni. A szeretet válaszol a kimutatott szeretetre.
Mivel Isten mai népe nem vesz részt naponkénti állatáldozatokban, vajon mi vette át ennek szerepét? Mit teszel napi rendszerességgel azért, hogy emlékeztesd magadat, családodat és hitközösségedet a keresztre – Jézus Krisztus áldozatára és Isten átformáló kegyelmére? Az Úr hírnöke megadja a receptet, amikor azt tanácsolja, hogy adjunk Istennek mindennap legalább egy órát, amikor Jézus életén és halálán elmélkedünk (Lásd: Jézus Élete 83. oldal, angol kiadás).
Mózes negyedik könyvében körülírt és Istentől megkövetelt áldozatoknak az volt a szerepe, hogy Isten választott népe ne felejtse ki Istent a gondolataiból, beszélgetéseiből és magatartásából. És ez így van ma is veled és velem. Isten arra vágyik, hogy úgy gondolkozzunk, szóljunk és viselkedjünk, mint az Ő gyermekei, akik azt tervezik, hogy örökölni fogják az örök életet, és örökké Vele fognak élni. „… éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Ef 5:8 új prot. ford.)... „mint Istennek szolgái” (1Pt 2:16).
Fred Knopper
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy minden nap időt töltsön Fiad életén és áldozatán való elmélkedéssel, hogy szívébe véshesd, milyen nagy áldozatot hoztál érte és mennyire szereted őt, Jézus nevében, Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 27. fejezet
27. fejezet – AZ IZRAELNEK ADOTT TÖRVÉNY (3. rész)
Isten a szombatot nem valami új intézményként vezette be, mert a teremtés alkalmával alapította. Meg kell emlékeznünk róla és ünnepként kell megtartanunk, mint Isten teremtő munkájának emlékét. Mivel a szombat a menny és a föld Teremtőjeként mutat rá Istenre, ezért az igaz Istent megkülönbözteti a hamis istenektől. Mindazok, akik megtartják a hetedik napot, ezzel a cselekedetükkel azt fejezik ki, hogy ők Jahve imádói. Így a szombat az Isten iránti hűségünk jele mindaddig, amíg emberek élnek a földön azért, hogy szolgálják Istenünket. A negyedik parancsolat az egyetlen parancsolat a tíz közül, amelyben benne van a törvényadó neve és jogcíme. Ez az egyetlen parancsolat, amely megmutatja, kinek a tekintélye adta a törvényt. Magán viseli Isten pecsétjét, amelyet törvényére helyezett annak hitelessége és kötelező ereje bizonyítékaként.
Isten hat napot adott az embereknek a munkálkodásra, és Isten meg is követeli tőlünk, hogy minden munkánkat végezzük is el a hat munkanap alatt. Isten megengedi, hogy az irgalmasság elkerülhetetlenül szükséges munkáit szombaton is elvégezzük: a betegekről és a szenvedőkről mindenkor gondoskodni kell; de a szükségtelen munkák végzését szigorúan kerülni kell. "Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tévén, foglalkozást sem találván" (Ésa 58:13). A tiltásnak azonban még nincs vége. A próféta még azt is hozzáteszi: "Hamis beszédet sem szólván". Azokat, akik szombaton üzleti ügyeiket tárgyalják meg és terveket készítenek, Isten olyanoknak tekinti, mint akik tényleges üzleti tevékenységet hajtanak végre. Ha a szombatot valóban szent napnak akarjuk megtartani, akkor nem szabad megengednünk, hogy elménk világi jellegű dolgokkal foglalatoskodjék. Ez a parancsolat mindent magában foglal, ami kapuinkon belül van. Mindazok, akik házunkban laknak, háztartásunkhoz tartoznak, tegyék félre világi dolgaik intézését a szent órák alatt. Mindnyájan készséges szolgálattal tiszteljék Istent az ő szent napján.
"Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked" (2Móz 20:12).
A szülők a szeretet és a tisztelet olyan mértékére jogosultak, ami nem illet meg senki más személyt. Maga Isten, aki felelősséget helyezett rájuk azokért a lelkekért, akiket gondjaikra bízott, úgy rendelkezett, hogy a gyermek életének korai időszakában, a szülők Isten helyét töltsék be. Azok a gyermekek, akik elvetik, megvetik szüleik jogos tekintélyét és hatalmát, tulajdonképpen Isten tekintélyét és hatalmát vetik meg. Az ötödik parancsolat nemcsak azt követeli meg a gyermekektől, hogy adják meg szüleiknek a köteles tiszteletet és engedelmességet, hanem azt is, hogy szeressék szüleiket, legyenek hozzájuk gyengédek, könnyítsék terheiket, őrizzék és óvják meg tekintélyüket és öreg korukban támogassák és vigasztalják őket. Ez a parancsolat magában foglalja a lelkészek, sőt az uralkodók és mindazok iránti tiszteletadást is, akiknek Isten tekintélyt és hatalmat adott mások, elsősorban a gyermek és az ifjak felett.
Az apostol ezt mondja: "Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az első parancsolat ígérettel)" (Ef 6:2). Az izraeliták számára, akik azt remélték, hogy hamarosan bevonulnak Kánaán földjére, ez a parancsolat annak az isteni ígéretnek volt a záloga, hogy ha engedelmeskednek Istennek, akkor hosszú ideig élnek majd azon a földön. Ennek a parancsolatnak azonban egy szélesebb értelmezése is van, amely magában foglalja Isten egész Izraelét, és örök életet ígér, amikor a föld megszabadul majd a bűn átkától
"Ne ölj" (2Móz 20:13).
Az igazságtalanság minden olyan cselekedete, amely hajlamos az élet megrövidítésére; a gyűlölet és a bosszúállás lelkülete; vagy bármiféle szenvedély élvezete, amely sértő cselekedetre vezet bennünket mások iránt; vagy azt a kívánságot ébreszti fel bennünk, hogy megbántsunk másokat, hogy ártsunk nekik (mert "aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az" 1Jn 3:15) megszegik e parancsolatot. A szükségben lévőkről vagy a szenvedőkről való gondoskodásunk önző semmibevevése; saját vágyaink kielégítése; szükségtelen nélkülözésünk; túlfeszített munkatempónk, amellyel mások és a magunk egészségét tesszük tönkre - mindezek kisebb vagy nagyobb mértékben a hatodik parancsolat megsértése.
"Ne paráználkodjál" (2Móz 20:14).
Ez a parancsolat nemcsak a nemi tisztátalanságot tiltja meg, hanem az érzéki gondolatokat és kívánságokat is, és azokat a gyakorlatokat is, amelyek ezeket a gondolatokat és kívánságokat felkeltik bennünk. Ez a parancsolat nemcsak azt követeli meg tőlünk, hogy legyünk tiszták külső életünkben, hanem azt is, hogy legyünk tiszták szívünk szándékaiban és érzelmeiben is. Krisztus, aki Isten törvénye iránt messzemenő elkötelezettséget tanúsított, kijelentette, hogy a gonosz gondolat vagy tekintet éppen úgy bűn, mint a törvénytelen cselekedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése