2026. november 12. CSÜTÖRTÖK - Mt 3:7-12; Mk 1:7-8; Lk 3:7-18 – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

2026. november 12. CSÜTÖRTÖK - Mt 3:7-12; Mk 1:7-8; Lk 3:7-18 – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

A remény itt kezdődik:

 

– JÉZUS

Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/33/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/05/m.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

Mt 3:7-12; Mk 1:7-8; Lk 3:7-18

Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

Mt 3:7-12 7. Amikor pedig látta, hogy farizeusok és szadduceusok is sokan jönnek hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, így szólt hozzájuk: Mérges kígyók fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek Isten eljövendő haragja elől? 8. Teremjetek azért megtéréshez illő gyümölcsöket, 9. és ne áltassátok magatokat azzal, hogy Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. 10. A fejsze már a fák gyökerén van, és minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. 11. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jön, hatalmasabb nálam, én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. 12. Szórólapát van a kezében, és megtisztítja szérűjét, a gabonát csűrbe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. Mk 1:7-8 7. és ezt hirdette: Utánam jön, aki erősebb nálam; és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva sarujának szíját megoldjam. 8. Én vízzel keresztelek, de ő majd Szentlélekkel keresztel meg titeket. Lk 3:7-18 7. Azt mondta azért a sokaságnak, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelkedjen általa: Viperák fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy az eljövendő harag elől meneküljetek? 8. Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és nehogy azt kezdjétek mondogatni magatokban, hogy Ábrahám a mi atyánk; mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. 9. A fejsze immár a fák gyökerénél jár, és minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágnak, és tűzre vetnek. 10. A sokaság pedig azt kérdezte: Mit tegyünk tehát? 11. Ő pedig így válaszolt: Akinek két ruhája van, egyiket adja annak, akinek nincs, és akinek van eledele, hasonlóképpen cselekedjék. 12. És eljöttek a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és így szóltak: Mester, mit cselekedjünk? 13. Ő pedig azt mondta nekik: Semmi többet ne követeljetek, mint ami meg van szabva. 14. Megkérdezték őt a katonák is: És mi mit tegyünk? Nekik azt mondta: Senkit se bántsatok, se meg ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal. 15. Mivel a nép feszültséggel teli várakozásban élt, és mind azt fontolgatta a szívében János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus, 16. ő mindenkinek így felelt: Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de jön, aki erősebb nálam, és én nem vagyok méltó arra sem, hogy a saruja szíját megoldjam, ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. 17. Kezében szórólapát van, hogy megtisztítsa szérűjét, és a gabonát csűrébe takarítsa, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. 18. Még sok másra is intette őket, és hirdette az evangéliumot a népnek.

Fejedelmek, rabbik, katonák, vámszedők és földművesek jöttek, hogy hallgassák a prófétát. Az Istentől való ünnepélyes figyelmeztetés egy időre felrázta őket. Sokan megbánták bűneiket, és elfogadták a keresztséget. Minden rendű és rangú ember alávetette magát a keresztelő kívánalmának, hogy része legyen abban az országban, amelyet meghirdetett. {DA 105.1} Sok írástudó és farizeus is eljött, hogy megvallja bűneit és keresztséget kérjen. Felmagasztalták magukat, mintha másoknál jobbak lennének, és elvárták a néptől, hogy kegyességüket magasabb rendűnek tartsák, de most lelepleződtek életük bűnös titkai. Jánost figyelmeztette a Szentlélek, hogy a főemberek közül sokan nincsenek valóban meggyőződve a bűnösségükről. Köpönyegforgatók voltak. Azt remélték, hogy a próféta barátaiként az eljövendő Fejedelemnél jóindulatra találnak. Úgy vélték, hogy ha e fiatal, népszerű tanító megkereszteli őket, az erősíti a népre gyakorolt befolyásukat. {DA 105.2} János metsző kérdéssel fogadta őket: „Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket, és ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.” (Mát 3,7–9) {DA 105.3} A zsidó vezetők tévesen értelmezték Isten ígéretét Izráel iránti örökkévaló jóindulatáról: „Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az Ő neve: Ha eltűnnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha énelőttem nép ne legyen. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megutálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr!”(Jer 31,35–37) A zsidók Ábrahámtól való természetes származásuk alapján igényt tartottak erre az ígéretre. Szemet hunytak azonban az Isten által szabott feltételek fölött. Az Úr, mielőtt az ígéretet adta, így szólt: „Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek… Mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” (Jer 31,33–34) {DA 106.1} Isten kegyelméről biztosította azt a népet, amelynek a szívébe van írva törvénye. Ők egyek vele. De a zsidók eltávolodtak Istentől. Bűneik miatt kellett szembesülniük Isten ítéleteivel. Ezért voltak egy pogány nemzet járma alatt. Értelmüket elsötétítette a törvényszegés, és mivel az Úr az elmúlt időkben oly kegyelmes volt irántuk, mentséget találtak bűneikre. Azzal hízelegtek maguknak, hogy jobbak másoknál, s ez feljogosítja őket áldásaira. {DA 106.2} „Mindezek… megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.” (1Kor 10,11) Milyen gyakran értelmezzük tévesen Isten áldásait, és azzal áltatjuk magunkat, hogy jóságunkért kedvez nekünk! Isten nem teheti meg értünk azt, amit szeretne. Ajándékai növelnék önelégültségünket, s megkeményítenék szívünket a hitetlenségben és a bűnben. {DA 106.3} János kijelentette Izráel tanítóinak, hogy büszkeségük, önzésük és kegyetlenségük inkább mérges kígyók fajzataivá teszi őket, halálos átokká a nép számára, mint Ábrahám igaz és engedelmes gyermekeivé. Az Istentől nyert világosság fényében rosszabbak voltak, mint azok a pogányok, akikhez képest felsőbbrendűnek érezték magukat. Elfelejtkeztek a szikláról, amelyből kifaragták őket, és a verem mélyéről, ahonnan kiszabadultak. Isten szándékának véghezvitele nem függött tőlük. Ahogyan Ábrahámot kihívta egy pogány népből, úgy hívhat másokat is az Ő szolgálatára. Szívük talán olyan élettelennek tűnik, mint a sivatag köve, de Lelke életre keltheti őket, hogy teljesítsék akaratát, és beteljesedjen rajtuk ígérete. {DA 106.4} „Immár pedig – mondta a próféta – a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik.” (Luk 3,9) Egy fa értékét nem a neve, hanem a gyümölcse határozza meg. Ha a gyümölcs értéktelen, a név nem mentheti meg a fát a pusztulástól. János kijelentette a zsidóknak, hogy Isten előtti helyzetüket jellemük és életük határozza meg. A hitvallás önmagában értéktelen, ha életük és jellemük nincs összhangban Isten törvényével, akkor nem ők az Isten népe. {DA 107.1} Szívhez szóló szavai elítélték hallgatóit. Megkérdezték tőle: „Mit cselekedjünk tehát?” (Luk 3,10) Így válaszolt: „Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs, és akinek van eledele, hasonlóképpen cselekedjék.”(Luk 3,11) A vámszedőket arra intette, hogy ne legyenek igazságtalanok, a katonákat pedig arra, hogy ne erőszakoskodjanak. {DA 107.2} János azt mondta, hogy mindazok, akik Krisztus országának alattvalói, bizonyságát adják hitüknek és bűnbánatuknak. Kedvesség, becsületesség, hűség lesz láthatóvá életükben. Szolgálni fognak a nincsteleneknek, és adományaikat Istennek szentelik. Megóvják a védtelent, s az erényesség és együttérzés példáját mutatják. Krisztus követői így adják bizonyságát a Szentlélek átformáló erejének. Mindennapi életükben igazságosság, irgalmasság és Isten szeretete válik láthatóvá. Különben olyanok, mint a polyva, amelyet a tűzre vetnek. {DA 107.3} „Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre – mondta János –, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó: Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.” (Mát 3,11) Ésaiás próféta kijelentette, hogy az Úr megtisztítja népét bűneitől „az ítélet lelkével, a megégetés lelkével”(Ésa 4,3). Az Úr így szólt Izráelhez: „Kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat.” (Ésa 1,25) A bűn számára, bárhol található, „a mi Istenünk megemésztő tűz” (Zsid 12,29). Mindazokban, akik alávetik magukat hatalmának, Isten Lelke elemészti a bűnt. De ha az ember a bűnhöz ragaszkodik, azonosul is vele. Akkor Isten dicsőségének, amely elpusztítja a bűnt, el kell pusztítania a bűnösöket is. Jákób az angyallal való küzdelem éjszakája után kijelentette: „Látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.” (1Móz 32,30) Jákób Ézsauval szemben nagy bűnt követett el, de megbánta. Vétkét megbocsátotta Isten, bűnétől megtisztította, ezért képes volt arra, hogy elviselje Isten jelenlétének megnyilatkozását. De amikor az emberek úgy járulnak Isten elé, hogy közben szándékosan vétkeznek, elpusztulnak. Krisztus második eljövetelekor az Úr megemészti a gonoszokat „szájának leheletével”, és elpusztítja „az Ő megjelenésének feltűnésével” (2Thess 2,8). Isten dicsőségének fénye, amely életet ad az igazaknak, megsemmisíti a gonoszokat. {DA 107.4} Krisztusnak Keresztelő János idejében kellett megjelennie, hogy kinyilatkoztassa Isten jellemét. Csupán a megjelenése is leleplezi az emberek előtt bűneiket. Csak akkor lehetnek az övéi, ha meg akarnak tisztulni a bűntől, csak a tiszta szívűek tartózkodhatnak jelenlétében. {DA 108.1} Keresztelő János így hirdette Izráelnek Isten üzenetét. Sokan megszívlelték tanítását, és mindent feláldoztak, hogy engedelmeskedjenek. Tömegek követték az új tanítót, és többen dédelgették azt a reménységet, hogy talán ő a Messiás. De amint János látta, hogy a nép feléje fordul, minden alkalmat megragadott, hogy hitüket az Eljövendőre irányítsa.