2026. november 11. SZERDA - Mt 3:1-6; Mk 1:1-6; Lk 1:80; 3:1-6 – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

2026. november 11. SZERDA - Mt 3:1-6; Mk 1:1-6; Lk 1:80; 3:1-6 – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

A remény itt kezdődik:

 

– JÉZUS

Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/32/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-30.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

Mt 3:1-6; Mk 1:1-6; Lk 1:80; 3:1-6

Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

Mt 3:1-6 1. Ebben az időben jelent meg Keresztelő János, és prédikált Júdea pusztájában. 2. Ezt mondta: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa. 3. Ő az, akiről Ézsaiás próféta így szólt: Kiáltó szó hangzik a pusztában: készítsétek az Úr útját, és egyengessétek ösvényeit. 4. Maga János teveszőr ruhát viselt és bőrövet a dereka körül, eledele pedig sáska és erdei méz volt. 5. Tódult hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke, 6. és miután megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán vizében. Mk 1:1-6 1. Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete, 2. amint meg van írva Ézsaiás prófétánál: Íme, elküldöm az én követemet előtted, aki előkészíti a te utadat. 3. Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! 4. Így jelent meg János, aki a pusztában keresztelt, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. 5. Júdea egész környékének és Jeruzsálemnek a lakói is mind kimentek hozzá, megvallották bűneiket, és megkeresztelkedtek általa a Jordán vizében. 6. János pedig teveszőr ruhát és dereka körül bőrövet viselt, sáskát és erdei mézet evett, Lk 1:80 80. A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában élt mind ama napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izráelben. 3:1-6 1. Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme pedig testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme meg Lüszániász volt, 2. Annás és Kajafás főpapsága alatt szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. 3. Ő pedig bejárta a Jordán egész vidékét, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, 4. ahogy meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: Kiáltónak szava a pusztában: készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! 5. Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot simítsatok el, a görbe legyen egyenessé és a göröngyös simává. 6. És mindenki meglátja az Isten szabadítását.

„A kisgyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, amelyen megmutatta magát az Izráelnek.” (Luk 1,80) János születése előtt az angyal azt mondta: „Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szentlélekkel.” (Luk 1,15) Isten nagy munkára hívta el Zakariás fiát, a valaha emberekre bízott legnagyobbra. E munka elvégzéséhez Keresztelő Jánosnak szüksége volt arra, hogy az Úr együtt munkálkodjék vele. Isten Lelke vele lesz, ha megtartja, amit az angyal mondott. {DA 100.3} Jánosnak az Úr követeként kellett fellépnie, hogy elhozza az embereknek Isten világosságát. Gondolataikat új irányba kellett terelnie. Rá kellett ébreszteni őket Isten kívánalmainak szentségére, és arra, hogy szükségük van az Ő tökéletes igazságosságára. Egy ilyen hírnöknek szent életet kell élnie, hogy a benne lakozó Szentlélek temploma lehessen. Hogy küldetését betöltse, meg kell őriznie fizikai, szellemi és lelki erejét. Szüksége lesz tehát arra, hogy uralkodjon testi vágyain és szenvedélyein, s uralma alatt tartsa minden képességét, hogy olyan mozdíthatatlanul állhasson az emberek előtt a különböző körülmények között, mint a sziklák a hegyeken. {DA 100.4} Keresztelő János idejében széles körben elterjedt a nyereségvágy, a fényűzés és a nagyzolás szeretete. Az érzéki örömök, lakomázás és ivás fizikai betegségeket és torzulásokat okoztak, bénították a lelki fogékonyságot, és csökkentették a bűnnel szembeni érzékenységet. Jánosnak reformátorként kellett fellépnie. Önmegtartóztató életével, egyszerű öltözékével korának túlkapásait kellett megfeddnie. Ezért kaptak János szülei utasításokat. A mértékletesség tanítását a menny trónjától hozta el az angyal. {DA 100.5} A jellem gyermek- és ifjúkorban a legformálhatóbb. Az önuralmat ekkor kell elsajátítani. A családi tűzhelynél és a család asztalánál nyert befolyások hatása olyan maradandó, mint maga az örökkévalóság. Az első években kialakított szokások bármely más természetes adottságnál jobban meghatározzák, hogy az ember győztes lesz, vagy alulmarad az élet küzdelmeiben. Az ifjúkor a magvetés ideje. Eldönti, milyen lesz a termés ebben és az eljövendő életben. {DA 101.1} János prófétai feladata volt, hogy „az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet” (Luk 1,17). Azzal, hogy utat készített Krisztus első eljöveteléhez, azokat jelképezte, akiknek egy népet kell felkészíteniük Urunk második adventjére. A világban az egyéni vágyak kielégítése a cél. Sok a tévelygés és a mese. Megsokasodtak Sátán csapdái a lelkek elpusztítására. Mindazoknak, akik Isten félelmében tökéletes szentségre törekszenek, meg kell tanulniuk a mértékletesség és önuralom leckéjét. A testi vágyakat és szenvedélyeket az értelem magasabb rendű erőinek ellenőrzése alatt kell tartaniuk. Ez az önfegyelem létfontosságú ahhoz a szellemi erőhöz és lelki érzékenységhez, amely az Isten szavában rejlő szent igazságok megértésére és gyakorlására képesít. Ezért van helye a mértékletességnek a Krisztus második eljövetelére való felkészülés munkájában. {DA 101.2} A dolgok természetes rendje szerint Zakariás fiának papi nevelést kellett volna kapnia. De a rabbiiskolák képzése alkalmatlanná tette volna munkájára. Isten nem a teológia tanáraihoz küldte, hogy megtanulja, hogyan kell értelmeznie az Írásokat. A pusztába hívta, hogy a természettől és a természet Istenétől tanulhasson. {DA 101.3} Magányos vidéken talált otthont, kopár hegyek, vad vízmosások és sziklabarlangok között. Az élet élvezeteiről és a fényűzésről való lemondást választotta a szigorú pusztai fegyelem javára. Körülményei itt kedveztek az egyszerűség és önmegtagadás szokásainak. Nem zavarta meg a világ zaja, tanulmányozhatta a természet, a kinyilatkoztatás és a gondviselés leckéit. Istenfélő szülei gyakran elismételték az angyal Zakariáshoz intézett szavait. Gyermekkorától fogva szeme előtt tartották küldetését, és elfogadta a szent megbízatást. Számára a puszta magánya örömmel üdvözölt menekülés volt abból a társadalomból, amelyben a gyanakvás, a hitetlenség és az erkölcstelenség szinte mindent áthatott. Nem bízott abban, hogy saját erejével ellen tud állni a kísértésnek, irtózott a bűntől, és nem akart állandóan érintkezni vele, nehogy elveszítse a bűn különlegesen kártékony voltával szembeni érzékenységét. {DA 101.4} Születésétől fogva Istennek szánták mint nazireust, és ő maga is egész életére szóló fogadalmat tett. Öltözéke olyan volt, mint a régi prófétáké: bőrövvel körülkötött teveszőr ruha. A pusztában „sáskát és erdei mézet” (Márk 1,6) evett, és a hegyek tiszta vizét itta. {DA 102.1} János nem töltötte életét tétlenül, az élet örömeiről lemondó komorsággal vagy önző elszigeteltségben. Időről időre az emberek közé ment, mindig érdeklődéssel szemlélte, mi történik a világban. Csendes visszavonultságából figyelte az események alakulását. Isten Lelkétől megvilágosított látásmóddal tanulmányozta az emberek jellemét, hogy megértse, hogyan érheti el szívüket a menny üzenetével. Átérezte küldetése súlyát. Magányában elmélkedve és imádkozva törekedett arra, hogy lelkét felövezze az előtte álló életre. {DA 102.2} Noha a vadonban élt, nem volt mentes a kísértésektől. Amennyire lehetséges volt, minden utat elzárt, ahonnan Sátán behatolhatott, a kísértő mégis megrohamozta. De lelki érzékelése tiszta volt. Erős, határozott jellemet fejlesztett, és a Szentlélek segítségével képes volt arra, hogy Sátán közeledését érzékelje, és ellenálljon hatalmának. {DA 102.3} János a pusztában találta meg iskoláját és szentélyét. Miként Mózes Midián pusztájában, ő is érezte Isten jelenlétét, látta hatalmának bizonyságait. Jánost nem a hegyek ünnepélyes fensége vette körül, mint Izráel nagy vezetőjét, de előtte magasodtak Moáb csúcsai a Jordánon túl, és arról beszéltek, aki a hegyeket alkotta és megerősítette. Pusztai otthonában a természet sivársága hűen ábrázolta Izráel állapotát. Az Úr termékeny szőlőskertje kopár pusztává vált. De a sivatag fölött ragyogott a szépséges égboltozat. A gyülekező viharfelhőket az ígéret szivárványa ívelte át. Így fénylett a Messiás uralmának megígért dicsősége Izráel romlottsága felett. A harag fellegei mögött Isten kegyelmi szövetségének szivárványa tündökölt. {DA 102.4} A csendes éjszakában egyedül olvasta Isten Ábrahámnak adott ígéretét a magról, amelyet Isten megsokasít, hogy megszámlálhatatlanná legyen, mint a csillagok. A hajnal fénye is, amely bearanyozta Moáb hegyeit, róla beszélt, aki olyan, „mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel” (2Sám 23,4). A déli verőfényben pedig az Ő megnyilatkozásának pompáját látta, amikor „megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt” (Ésa 40,5). {DA 102.5} Félelemmel vegyes tisztelettel, mégis ujjongó lélekkel kutatta a prófétikus tekercsekben a Messiás eljövetelére vonatkozó kijelentéseket a megígértről, aki majd a kígyó fejére tapos; Silóról, „a békesség fejedelméről”, akinek akkor kell megjelennie, mielőtt egy bizonyos király megszűnne uralkodni Dávid trónján. Most eljött az idő. Római uralkodó ült a Sion hegyén emelt palotában. Az Úr biztos szava szerint Krisztus már megszületett. {DA 103.1} Éjjel-nappal elmélyülten tanulmányozta Ésaiás leírásait a Messiás dicsőségéről. A Jesse gyökeréből származó ág, az igazságban uralkodó király „igazságban ítéli a gyöngéket” (Ésa 11,4); „oltalom zivatar ellen”, „ nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Ésa 32,2). Izráelt nem kell többé „elhagyatott”- nak nevezni, és földjét sem „pusztaság”- nak, hanem az Úr „gyönyörűségem”- nek fogja hívni, és földjét „férjhez adott”- nak. János magányos szíve megtelt a dicső látomással. {DA 103.2} A Királyt szemlélte szépségében, önmagáról pedig elfelejtkezett. A szentség fenségét nézte, s alkalmatlannak és méltatlannak érezte magát. Kész volt arra, hogy a menny követeként elinduljon. Nem félt az emberektől, mert Istenre tekintett. Egyenesen és félelem nélkül állhatott a földi uralkodók elé, mert mélyen meghajolt a királyok Királya előtt. {DA 103.3} János nem értette teljesen a Messiás országának mibenlétét. Azt várta, hogy Izráel megszabaduljon nemzeti ellenségeitől, de igazán abban reménykedett, hogy eljön egy igazságos király, és Izráelt szent néppé teszi. Hitte, hogy így teljesedik be a születésekor elhangzott jövendölés: {DA 103.4} „Hogy… megemlékezzék az Ő szent szövetségéről… hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki. Szentségben és igazságban Őelőtte a mi életünk minden napjaiban.” (Luk 1,72–75) {DA 103.5} Látta népét becsapottan, önelégülten, bűneiben elmerülve. Arra vágyott, hogy szentebb életre emelje őket. Az Istentől rábízott üzenet rendeltetése az volt, hogy felriassza őket közönyösségükből, és félelmet keltsen bennük nagy gonoszságuk miatt. Mielőtt az evangélium magva meggyökerezhetne, fel kell törni a szív talaját. Mielőtt Jézusnál gyógyulást keresnének, rá kell ébredniük a bűn sebeiből származó veszélyekre. {DA 103.6} Isten nem azért küld követeket, hogy hízelegjenek a bűnösnek. Nem küld békeüzenetet, hogy a megszenteletlent végzetes biztonságba ringassa. Bűntudatot kelt a bűnös lelkében, és a meggyőzés nyilaival járja át a szívet. A szolgáló angyalok Isten félelmetes ítéleteit az ember elé tárják, hogy elmélyítsék hiányérzetét, és mielőbb kiáltsa: Mit cselekedjek, hogy üdvözüljek? Akkor a kéz, amely porig alázott, felemeli a bűnbánót. A hang, amely megfeddte a bűnt, és megszégyenítette a büszkeséget és a becsvágyat, gyengéd részvéttel kérdezi: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? {DA 104.1} Amikor János szolgálata elkezdődött, a nép elégedetlensége már a forradalom határán volt. Archelaus elmozdítása után Júdea közvetlenül Róma fennhatósága alá került. A római kormányzók zsarnoksága és erőszakossága, valamint elszántságuk, hogy pogány jelképeket és szokásokat vezessenek be, lázadást szítottak, melyet a legbátrabbak ezreinek vérébe fojtottak. Mindez csak fokozta a gyűlöletet Róma ellen, és növelte a hatalma alóli szabadulás vágyát. {DA 104.2} A széthúzás és viszály közepette hang hallatszott a pusztából, egy megdöbbentő és szigorú, ám reménnyel teli hang: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” (Mát 3,2) Új, szokatlan erővel hatott a népre. A próféták Krisztus eljöveteléről mint a távoli jövő eseményéről jövendöltek; e bejelentés szerint viszont egészen közel van. János megjelenése hallgatóinak gondolatait az ősi látnokokra terelte. Öltözéke és szavai Illés prófétára emlékeztettek. Illés lelkével és erejével leplezte le a nemzeti romlottságot, és megfeddte az eluralkodó bűnöket. Egyszerűen, tömören és meggyőzően beszélt. Sokan azt hitték, hogy egy halálból feltámadt próféta. Az egész nép megmozdult, tömegek özönlöttek a pusztába. {DA 104.3} János a Messiás eljövetelét hirdette, és megtérésre szólította fel a népet. A bűntől való megtisztulás jelképeként megkeresztelte őket a Jordán vizében. Ezzel a jelentős szemléltetéssel nyilvánvalóvá tette, hogy azokat, akik Isten választott népének nevezik magukat, beszennyezte a bűn; szívük és életük megtisztulása nélkül nem lehet részük a Messiás országában.