Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 7, PÉNTEK - 1 Mózes 27

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 9. fejezet 27. nap

Az a törekvés, hogy áldását másokkal közöljük, áldást hoz önmagunkra is. Istennek is ez volt a célja, amikor részt adott nékünk a megváltás tervének munkájában. Azt az előjogot adta nékünk, hogy az isteni természet részesei lehessünk; cserébe csak azt kívánja, hogy áldást árasszunk embertársainkra. Ez a legnagyobb megtiszteltetés és legnagyobb öröm, amit Isten az embernek adhatott. Azok jutnak legközelebb Teremtőjükhöz, akik ily módon részt vesznek a szeretet munkájában.

Isten az evangélium üzenetét és a szeretet szolgálatát a mennyei angyalokra bízhatta volna; felhasználhatott volna más eszközöket is, hogy tervét megvalósítsa. De végtelen, kimondhatatlan szeretetében Krisztus és az angyalok munkatársaivá tett bennünket, hogy így részesülhessünk abban az áldásban és lelki növekedésben, amely az önzetlen munkából fakad.

Krisztushoz közeledünk, ha szenvedéseiben részt veszünk. Mindennemű önfeláldozás mások javára, a jótékonyság lelkületét erősíti a jótevő szívében, és mind szorosabb összeköttetésbe hozza a világ Megváltójával, aki "gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok" (2Kor 8:9). Csak ha így valósítjuk meg Isten tervét, melyért teremtett, akkor lesz áldássá számunkra az élet.

Ha Krisztus tanítványához méltóan munkába kívánsz menni, hogy neki lelkeket nyerj meg, csakhamar belátod, hogy az isteni dolgokban mélyebb tapasztalatokra és nagyobb ismeretre van szükséged, és éhezni és szomjúhozni fogod az igazságot. Imában Istennel fogsz küzdeni, és hited megerősödik; lelked felüdül a megváltás és üdvösség forrásánál. A megpróbáltatások és küzdelmek Isten Igéjéhez és az imához űznek. Krisztus kegyelmében és ismeretében fogsz növekedni, és gazdag tapasztalatokra teszel szert. A másokért folyó önzetlen munka lelkülete állhatatosságot, elmélyülést, szilárdságot és Krisztushoz hasonló szeretetteljes jellemet ad; békét és boldogságot nyújt. A szív mindig nemesebbre törekszik. Többé nincs helye a hanyagságnak és önzésnek. Azok, akik ily módon gyakorolják a keresztény erényeket, növekedni és erősödni fognak, hogy Istenért dolgozhassanak. Világosan megértik a lelki dolgokat, állandóan gyarapszanak hitben, és növekszik imáik ereje. Isten Lelke munkálkodik szívükben, és a mennyei kapcsolat megtermi a szív összhangját. Azok, akik ilyen önzetlen fáradozással áldozzák oda magukat embertársaik javáért, munkálják legbiztosabban saját üdvösségüket. A Krisztus kegyelmében való növekedésnek egyedüli útja az, hogy önzetlenül végezzük Krisztus ránk bízott munkáját, minden tőlünk telhetőt elkövetve, hogy megsegítsük azokat, akik támogatásunkra szorulnak. Gyakorlat adja az erőt; tevékenység az élet első feltétele. Akik a Krisztusban való életet úgy élik, hogy tétlenül elfogadják a Lélek kegyelmi ajándékait, de Krisztusért mit sem tesznek, azok megkísérlik az ingyen élést - munka nélkül. A semmittevés azonban, mind a lelki, mind az anyagi világban elerőtlenedést és végül romlást eredményez. Az az ember, aki vonakodik tagjait mozgatni, csakhamar annyira elerőtlenedik, hogy nem képes azokat használni. Hasonlóan, az a keresztény, aki nem akarja Istentől nyert erőit felhasználni, nem csak hogy nem növekedhetik Krisztus kegyelmében, hanem még a meglévő erőt is elveszíti.

Krisztus egyháza Isten elrendelt eszköze az elveszett emberiség üdvözítésére. Küldetése, hogy az evangéliumot az egész világnak eljuttassa. Ez egyúttal minden egyes keresztény kötelessége. Ki-ki igyekezzék alkalma és képessége szerint teljesíteni az Üdvözítő parancsát. Krisztusnak előttünk megnyilatkozott szeretete mindnyájunkat adósakká tesz azokkal szemben, akik Őt még nem ismerik. Isten azért adta nékünk világosságát, hogy sugarait szétárasszuk. Ha Krisztus hívei kötelességük tudatában lettek volna, akkor ma ezrével lennének az evangéliumnak hirdetői a pogány országokban is, ahol most legfeljebb egy van. Akkor mindazok, akik személyesen nem vehetnek részt a missziómunkában, vagyonukkal, érdeklődésükkel és imájukkal támogatnák azt. A keresztény országokban szintén szentebb komolysággal fáradoznának a veszendő lelkek megmentésén.

Nem kell okvetlen pogány országokba mennünk, és otthonunk szűk körét sem kell odahagynunk - ha kötelességünk odafűz -, hogy Krisztusért dolgozhassunk. A családban, a gyülekezetben, rokonaink és ismerőseink, sőt még ügyfeleink körében is munkálkodhatunk Jézus Krisztusért.

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 27. fejezete

Vissza tudsz emlékezni az életedben olyan esetre, amikor valami buta, önző, mások számára bántó dolgot tettél és nem akartad elismerni hibádat? Esetleg letagadtad, amit tettél, megpróbáltad tudatosan figyelmen kívül hagyni az egészet, vagy másokat hibáztattál a történtekért. Vagy, ami ennél is rosszabb, megpróbáltad vallásos köntösbe öltöztetni az eseményt, kijelentve azt, hogy ez Isten akarata volt, függetlenül attól, hogy teljesen tudatában vagy annak, hogy egyszerűen saját bűnösséged eredménye volt az egész.

Ez Jákób helyzete Mózes első könyvének 27. fejezetében, a mai történetben. Figyeljük meg a történet legdrámaibb momentumát, amikor Izsák gyanút fogott és kérdéseket tett fel „Jákobnak” (a valóságban Jákób testvérét álcázta) a gyorsasággal kapcsolatosan, ahogyan a vadászatból visszaérkezett. Izsák megkérdezte: „Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam? Ő pedig így felelt: Mert Istened, az Úr elém hozta” (1Móz 27:20). Ez hazugság! Nem Isten volt az, hanem egy csaló anya! És Jákób, bár vonakodva, de végül beleegyezik édesanyja csaló tervébe, ezért mindketten felelősek a lopásért és csalásért, de semmi esetre sem Isten!

Ez a történet a Szentírásban páratlan módon mutatja be a generációs bűnök tragikus hatását. Rebeka mesterkedése Sára Hágárral kapcsolatos mesterkedésére emlékezet (1Móz 16:1-5). Mind a két asszony „segíteni akart Istennek” ígérete teljesítésében. Mindketten olyan módszerhez nyúltak, amelyek ellentétesek Isten tervével. Rebeka átörökítette anyósa bűnét a következő nemzedékre. Jákób hazugsága saját azonosságával kapcsolatosan nem is különbözik annyira apja és nagyapja hazugságától feleségük azonosságával kapcsolatosan. Mindhárom férfi megpróbált magyarázatot adni hazugságára, mégpedig azt, hogy szükséges volt Isten ígéretének teljesedése érdekében. A valóságban azonban hazugságuk gyávaságukról és Isten iránti hitetlenségükről tesz bizonyságot. Más generációs jellegzetességek ebben a történetben: személyválogatás, viszályok a házasságban, testvérek közötti rivalizálás, irigység, gyűlölet. Gyilkossági kísérletek, hosszú ideig tartó távollétek a családtól és aztán a megbékélések sorozata, ami a Jákób előtti generációkban kezdődött és utána is folytatódott.

Ez a történet arra hív, hogy figyeljünk a családunkra. Milyen jellemtulajdonságokat, családi bűnöket, szokásokat és hajlamokat örököltünk szüleinktől és nagyszüleinktől. Ennek a tudata nem csökkenti személyes felelősségünket, hanem segít jobban látnunk hogyan és hol van szükségünk Isten kegyelmére életünkben, hogy sikeresen szembenézzünk sátán támadásaival.

Douglas Tilstra

4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 8. és 9. fejezetéhez (augusztus  2 - 8.

Jellemünk megváltozása az egyik nagy előnye annak, hogy Isten családjához tartozunk, Krisztus Jézusban élő férfiakká és nőkké fejlődünk.  Újjászületünk, amikor Jézusnak adjuk szívünket és befogadjuk a tőle kapott életet.  Lelki növekedésünket szerencsére nem tudjuk folyamatos aggódásunkkal siettetni.  A kegyelemben és örömben való növekedésünk és hasznosságunk, mind a Krisztussal való egységünktől függ.

Legyen imánk a következő minden reggel, amikor teljesen Istennek ajánljuk magunkat: „Hadd legyek, ó Uram egészen a tiéd. Minden tervemet a lábad elé helyezem. Használj engem ma a te szolgálatodra. Élj ma bennem, és add, hogy minden munkámat a Te dicsőségedre tudjam végezni.”

Gondolatainknak nem szabad önmagunk körül forogni, sem megváltásunk miatt aggodalmaskodnunk. Ahogy megtanulunk Jézusról elmélkedni és beszélni, elfeledkezünk magunkról. Ha az Ő kezére bízzuk magunkat, Jézus által erőt ad a meggyőződéshez, hogy megnyerjük a csatát Sátán ellen.

Következzék egy próbája annak, hogy valóban Krisztushoz jöttünk-e, és elfogadtuk-e Őt. Ha így van, mindenkinek el akarjuk mondani, milyen drága barátra leltünk Jézusban! Ha az Ő lelke csordultig tölt örömmel, úgy érezzük, muszáj azt mindenkivel megosztanunk. Valami csodálatos dologról kell beszélnünk, mert megtapasztaltuk, milyen jóságos az Úr.

Jézus legszerényebb és legszegényebb tanítványai is nagy áldást jelenthetnek mások számára.  Talán nem is tudják, hogy segítenek, életvitelükkel mégis az áldások egyre növekvő hullámait indíthatják el.

Szóval, mi lenne, ha lelki gyakorlatként már ma önzetlenül szolgálnánk másokat?

                         Cindy Tutsch, DMin

az Ellen G. White hagyaték

nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 6, CSÜTÖRTÖK - 1 Mózes 26

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 9. fejezet 26. nap

Életünk és munkánk

Isten az élet, a világosság, az öröm forrása az egész világegyetem részére. Miként a fénysugarak a napból, s a vizek árjai a forrásból, úgy áradnak szét Istentől az áldások, összes teremtményeire. Mindenütt, ahol ez az Istentől eredő élet a szívekben lakozik, onnan tovaárad szeretetben és áldásban másokra.

Megváltónk öröme az elesett emberek felemelése és megváltása volt. Ezért saját élete sem volt drága előtte, hanem elszenvedte a keresztet, és nem törődött a gyalázattal. Az angyalok is így munkálkodnak mások boldogságán. Ez az örömük. Amit a büszke és önző szív lealacsonyító szolgálatnak tekint, tudniillik szolgálni a bűnbe süllyedt, jellemben és rangban mélyen alatta állóknak, éppen az képezi a bűntelen angyalok munkáját. Krisztus önfeláldozó szeretetének lelkülete az, ami az eget áthatja, és ez a lényege összes áldásainak. Ilyen a lelkülete Krisztus tanítványainak, és ezt a munkát végzik.

Ha Krisztus szeretete lakozik szívünkben, akkor a jó illathoz hasonlóan nem maradhat rejtve. Szent befolyását mindazok érezni fogják, akikkel csak érintkezünk. Krisztus lelkülete a szívben hasonló a sivatagban csörgedező forráshoz, amely mindenkit felüdít, sőt felébreszti az elveszendők vágyát is, hogy az élet vizéből mohón merítsenek.

A Jézus Krisztus iránti szeretet azon szívbéli vágyban nyilatkozik meg, hogy hozzá hasonlóan mi is fáradozzunk az emberiség megmentésén és felemelésén. Állandó szeretettel és részvéttel fog bennünket eltölteni mennyei Atyánk gondviselésébe foglalt összes teremtménye iránt.

Megváltónk földi élete korántsem volt a kényelemnek, önérdeknek szentelt élet, óh nem - állandóan szent buzgalommal és komolysággal fáradozott az elesett emberiség megváltásán. A bethlehemi jászoltól kezdve a golgotai keresztig az önmegtagadás útját járta; sohasem húzódozott a nehéz munkától, a fárasztó utazástól, valamint a kimerítő gondtól és fáradtságtól sem. Ő mondotta: "Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért" (Mt 20:28). Ez volt életének legfőbb célja. Minden más csak ezután következett, és ennek volt alárendelve. Isten akaratának teljesítése és művének befejezése képezte ételét és italát. Önzés és önérdek távol állott munkájától.

Hozzá hasonlóan mindazok, akik Krisztus kegyelmében részesültek, készek az áldozatokra, hogy mások is részeseivé lehessenek ezen mennyei adománynak. Ezek minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy általuk embertársaik élete megjavuljon. Az igazán megtért szívnek ilyen lelkület a gyümölcse. Amikor Jézushoz jön valaki, az a vágy ébred szívében, hogy másokkal is tudassa, milyen becses barátot talált Jézusban; ily megmentő és megszentelő igazság nem maradhat elrejtve a szívben. Ha Krisztus igazságát öltöttük fel és az Ő lelkének öröme tölt be bennünket, lehetetlen, hogy azt elhallgassuk. Ha Istennek jóságát láttuk és éreztük, másoknak is beszélnünk kell erről. Fülöphöz hasonlóan, ha az Üdvözítőt megtaláltuk, másokat is hívunk. Megkíséreljük feltárni az emberek előtt Krisztus vonzerejét és az eljövendő világ láthatatlan valóságait. Legfőbb vágyunk lesz Krisztus nyomdokait követni. Komoly kívánság támad bennünk, hogy körülöttünk mások is láthassák Istennek ama Bárányát, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1:29).

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 26. fejezete

Amikor Isten önmagát Ábrahám, Izsák és Jákob Isteneként nyilatkoztatja ki (2Móz 3:6; Mt. 22:32; ApCsel 3:13), a küzdő emberek és a nehézségekben lévő családok Isteneként mutatkozik be, akiket kegyelem által megment és meggyógyít. Mózes első könyvének története egy hosszú családi történet, amely különösen Izrael népének első négy generációjára összpontosít, és azokra az emberekre, akik e nemzedékek vezető személyiségei voltak. Ezek az emberek: Ábrahám és Sára; Izsák és Rebeka, Jákob, Rákhel és Lea; valamint József és Aszenáth. Ezeket az embereket gyakran bibliai hősöknek és a hit óriásainak gondoljuk. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében található rövid összefoglaló történetüket valóban a hit példájaként mutatja be, azonban – hozzánk hasonlóan – életüket mélyen megsebezték saját bűneik, és mások ellenük elkövetett bűnei. Isten családjának Mózes első könyvében leírt története egy olyan családot mutat be, amelyet részegség, csalás, gyilkosság, paráznaság, vérfertőzés, gyávaság, irigység, gyűlölet, árulás, házastársak közötti megvetés és Isten iránti nyílt hitetlenség fémjeleznek. Ez valóban küzdő emberek és nehézségben levő családok története, azonban Isten története is, aki küzdő embereket és nehézségekben levő családokat ment meg és gyógyít meg. Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének története.   

A mai fejezetben Izsák megismétli apja bűnét, a gyávaság és csalás bűnét. A férjeknek Jézus bátor és önfeláldozó szeretetével kell szeretniük feleségüket (Ef 5:25), azonban Ábrahám kétszer, Izsák pedig egyszer hazudik feleségével kapcsolatosan, amivel hatalmas veszélynek teszik ki őket csak azért, hogy ők kényelemben és biztonságban maradjanak. Az egyik egyedi családi bűn, amely nemzetségről nemzetségre szállt Ábrahám családjában, a csalás alkalmazása volt önvédelmük érdekében. József (1Móz 45) szakít ezzel a romboló családi szokással. Később Jézus – akinek előképe József –, végleg megtöri ezt a láncot az emberiség családjában.

Örömünkre ez a fejezet Izsák több jó tulajdonságát is bemutatja. Úgy látjuk Izsákot, mint aki békét teremt és igazán imádja Istent. A történet vége visszavisz bennünket Jákob és Ézsau történetének vonalához azzal, hogy bemutatja: Ézsau nem követi Isten útját, mivel hitteus nőket vesz feleségül.

Douglas Tilstra

4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 8. és 9. fejezetéhez (augusztus  2 - 8.

Jellemünk megváltozása az egyik nagy előnye annak, hogy Isten családjához tartozunk, Krisztus Jézusban élő férfiakká és nőkké fejlődünk.  Újjászületünk, amikor Jézusnak adjuk szívünket és befogadjuk a tőle kapott életet.  Lelki növekedésünket szerencsére nem tudjuk folyamatos aggódásunkkal siettetni.  A kegyelemben és örömben való növekedésünk és hasznosságunk, mind a Krisztussal való egységünktől függ.

Legyen imánk a következő minden reggel, amikor teljesen Istennek ajánljuk magunkat: „Hadd legyek, ó Uram egészen a tiéd. Minden tervemet a lábad elé helyezem. Használj engem ma a te szolgálatodra. Élj ma bennem, és add, hogy minden munkámat a Te dicsőségedre tudjam végezni.”

Gondolatainknak nem szabad önmagunk körül forogni, sem megváltásunk miatt aggodalmaskodnunk. Ahogy megtanulunk Jézusról elmélkedni és beszélni, elfeledkezünk magunkról. Ha az Ő kezére bízzuk magunkat, Jézus által erőt ad a meggyőződéshez, hogy megnyerjük a csatát Sátán ellen.

Következzék egy próbája annak, hogy valóban Krisztushoz jöttünk-e, és elfogadtuk-e Őt. Ha így van, mindenkinek el akarjuk mondani, milyen drága barátra leltünk Jézusban! Ha az Ő lelke csordultig tölt örömmel, úgy érezzük, muszáj azt mindenkivel megosztanunk. Valami csodálatos dologról kell beszélnünk, mert megtapasztaltuk, milyen jóságos az Úr.

Jézus legszerényebb és legszegényebb tanítványai is nagy áldást jelenthetnek mások számára.  Talán nem is tudják, hogy segítenek, életvitelükkel mégis az áldások egyre növekvő hullámait indíthatják el.

Szóval, mi lenne, ha lelki gyakorlatként már ma önzetlenül szolgálnánk másokat?

                         Cindy Tutsch, DMin

az Ellen G. White hagyaték

nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 5, SZERDA - 1 Mózes 25

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 8. fejezet 25. nap

Krisztus jelenlétének érzete még mennybemenetele után is megmaradt híveiben; ez fénnyel és szeretettel teljes személyes jelenlét volt. Az Üdvözítő Jézus, aki velük járt, velük beszélt, velük imádkozott, aki szívükbe vigaszt és reményt öntött, mialatt a béke üzenete hangzott el ajkain, vitetett fel a mennybe, s miközben a mennyei seregek fogadták, fülükben még visszhangzottak szavai: "Ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20). Emberi alakjában szállott fel a mennybe. Tudták, hogy Isten trónusa előtt is Barátjuk és Üdvözítőjük marad, hogy szeretete meg nem változott, és továbbra is együtt érez az emberiséggel. Saját vérének érdemét tárja Isten elé, felmutatta átszegzett kezeit és lábait annak az árnak emlékezetére, melyet megváltottaiért fizetett. Tudták, hogy azért megy a mennybe, hogy nékik ott hajlékot készítsen, és hogy újból eljön, s őket magához veszi.

Ha a tanítványok Mesterük mennybemenetele után összejöttek, kérésüket Jézus nevében intézték az Atyához. Ünnepélyes áhítattal hajoltak meg imájukban, és megismételték az ígéretet: "...amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen" (Jn 16:23-24). Áhítatos imában mind feljebb emelték kezeiket, ama bizonysággal ajkukon: "Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk" (Róm 8:34). Pünkösd napján nyerték el a Vigasztalót, akit Jézus nekik eleve megígért (Jn 14:17). Továbbá ezt mondotta: "Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok" (Jn 16:7). Krisztus ezentúl Lelke által állandóan gyermekei szívében lakozik. Vele való közösségük most sokkal szorosabb, bensőségesebb lett, mint amikor személyesen velük volt. A bennük lakozó Krisztus szeretete, fénye és ereje visszatükröződött arcukról, olyannyira, hogy akik látták őket, csodálkozva azonnal megismerték, "hogy ők Jézussal voltak".

Ami Krisztus a hajdani tanítványoknak volt, ugyanaz kíván ma is lenni gyermekei számára, mert midőn tanítványainak kis csapatát utoljára gyűjtötte maga köré, így imádkozott: "De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem" (Jn 17:20).

Jézus érettünk könyörgött; azért könyörgött, hogy egyek lehessünk Vele, amint Ő is egy az Atyával. Milyen csodálatos egység ez! Az Üdvözítő gyakran hangsúlyozta: "A Fiú semmit sem tehet önmagától" (Jn 5:19), "hanem az Atya, aki énbennem lakik, ő cselekszi e dolgokat" (Jn 14:10). Ha Krisztus szívünkben lakozik, akkor munkálni is fogja bennünk "mind az akarást, mind a munkálást, jó kedvéből" (Fil 2:13). Úgy fogunk dolgozni, mint Ő dolgozott; ugyanazon lelkület nyilatkozik meg bennünk, amilyen benne volt. Így Őt szeretve és benne maradva "mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban!"(Ef 4:15).

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 25. fejezete

Ebben a fejezetben elköszönünk Ábrahámtól, és megismerkedünk Jákobbal, akinek a fiai Izrael tizenkét nemzetségének törzsi vezetői lesznek. Isten Izrael nemzetén keresztül fogja beteljesíteni az Ábrahámnak tett ígéretét, hogy családját nagy nemzetté teszi, és megáldja általuk az egész világot (1Móz 12:1-3). Végül Jézus fog megszületni Ábrahám családjából, aki a legnagyobb áldás és Isten ígéretének végső beteljesülése lesz (Mt 1:1-17; Gal 3:16-17).

Jákob fiainak, és nemzetté formálódásuknak története előtt azonban még hallanunk kell Jákob történetét, akinek a nevét Isten Izraelre változtatja. Meg kell tanulnunk Jákob élettapasztalatát, és végig kell követnünk utazását ahogyan a csalóból és  csalárdból (1Móz 25:29-34; 27:36) Isten hercege lesz (1Móz 32:28). Isten átalakítja Jákob jellemét, és a végbement változás bizonyítékául végül nevét is megváltoztatja. Jákob története Isten minden gyermekének története. Minden férfi és nő átalakulásának története, akik egy napon belépnek az új Jeruzsálembe a tizenkét kapu egyikén, amelyek Izrael tizenkét fiának nevét viselik (Jelenések 21:12). Minden ember története, aki hit által Ábrahám, Izsák és Jákob/Izrael családjának tagjává válik (Gal 3:29; Mt 8:5-13). A következő napokban úgy olvasd Jákob történetét, mint a sajátodat!

Douglas Tilstra

Southern Adventist University

4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 8. és 9. fejezetéhez (augusztus  2 - 8.

Jellemünk megváltozása az egyik nagy előnye annak, hogy Isten családjához tartozunk, Krisztus Jézusban élő férfiakká és nőkké fejlődünk.  Újjászületünk, amikor Jézusnak adjuk szívünket és befogadjuk a tőle kapott életet.  Lelki növekedésünket szerencsére nem tudjuk folyamatos aggódásunkkal siettetni.  A kegyelemben és örömben való növekedésünk és hasznosságunk, mind a Krisztussal való egységünktől függ.

Legyen imánk a következő minden reggel, amikor teljesen Istennek ajánljuk magunkat: „Hadd legyek, ó Uram egészen a tiéd. Minden tervemet a lábad elé helyezem. Használj engem ma a te szolgálatodra. Élj ma bennem, és add, hogy minden munkámat a Te dicsőségedre tudjam végezni.”

Gondolatainknak nem szabad önmagunk körül forogni, sem megváltásunk miatt aggodalmaskodnunk. Ahogy megtanulunk Jézusról elmélkedni és beszélni, elfeledkezünk magunkról. Ha az Ő kezére bízzuk magunkat, Jézus által erőt ad a meggyőződéshez, hogy megnyerjük a csatát Sátán ellen.

Következzék egy próbája annak, hogy valóban Krisztushoz jöttünk-e, és elfogadtuk-e Őt. Ha így van, mindenkinek el akarjuk mondani, milyen drága barátra leltünk Jézusban! Ha az Ő lelke csordultig tölt örömmel, úgy érezzük, muszáj azt mindenkivel megosztanunk. Valami csodálatos dologról kell beszélnünk, mert megtapasztaltuk, milyen jóságos az Úr.

Jézus legszerényebb és legszegényebb tanítványai is nagy áldást jelenthetnek mások számára.  Talán nem is tudják, hogy segítenek, életvitelükkel mégis az áldások egyre növekvő hullámait indíthatják el.

Szóval, mi lenne, ha lelki gyakorlatként már ma önzetlenül szolgálnánk másokat?

                         Cindy Tutsch, DMin

az Ellen G. White hagyaték

nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 4, KEDD - 1 Mózes 24

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 8. fejezet 24. nap

Ha gondolataink saját énünknél időznek, akkor Krisztustól, az élet és erő forrásától eltávolodunk. Sátán azért igyekszik állandóan figyelmünket Krisztustól elvonni, hogy lelkünknek minden vele való közösségét meghiúsítsa. A világ örömeire, az élet gondjaira, akadályaira és nehézségeire, saját gyengéitekre, vagy fogyatkozásaitokra, vagy mások tökéletlenségeire irányítja figyelmeteket. De ne essetek csapdájába. Még valóban lelkiismeretes egyéneket is, kik Istenért kívánnak élni, gyakran félrevezet, hogy saját gyengeségeiken és bűneiken gondolkozzanak, és ily módon, elszakítva őket Krisztustól, öröm éri, hogy győzelmet arat felettük. Ne magunkat tegyük gondolataink középpontjává, ne aggódjunk, ne remegjünk a saját megváltásunkért. Mindez csak arra szolgál, hogy a lelket az erő forrásától elvonja. Bízzátok lelketek megtartását Istenre, és benne reménykedjetek! Beszéljetek és gondolkozzatok Jézusról! Tűnjék el őbenne saját énetek! Távolítsatok el minden kételyt és félelmet! Mondjátok Pál apostollal: "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem"(Gal 2:20). Nyugodjatok meg Istenben! Amit rábíztok, azt meg fogja őrizni. Ha magatokat teljesen az Ő kezeibe ajánljátok, akkor annak segítségével, aki benneteket szeret, mindeneken túláradóan győzedelmeskedtek.

Midőn Krisztus emberi természetet vett magára, az emberiséget a szeretet oly kötelékével fűzte magához, melyet semmilyen más hatalom, csupán az ember akarata szakíthat szét. Sátán minden csábításával azt akarja elérni, hogy ezen köteléket feloldva, bennünket Krisztustól elszakítson. Legyünk éberek, imádkozzunk és küzdjünk tehát állandóan, nehogy elcsábítva más mestert válasszunk, mert ez mindenkor szabadságunkban áll. Irányítsuk szemeinket állandóan Krisztusra, aki megtart bennünket. Amíg Krisztusra nézünk, addig biztonságban vagyunk. Semmi sem ragadhat ki az Ő kezéből. Ha állandóan Őt szemléljük, "ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől" (2Kor 3:18).

Ily módon lettek az első tanítványok is hasonlók az Üdvözítőhöz. Mikor szavait hallották, felismerték azt, hogy szükségük van rá. Keresték, megtalálták és követték Őt. Vele voltak a házban, az asztalnál, a magányban és a mezőn. Vele voltak állandóan, mint tanítványok tanítójukkal, és napról napra szent igazságokat tanultak tőle. Úgy tekintettek rá, mint a szolgák urukra, hogy megismerhessék kötelességeiket. Azok a tanítványok emberek voltak, hozzánk hasonlóan (Jak 5:17). Ugyanolyan harcot vívtak a bűn ellen, mint mi; ugyanarra a kegyelemre volt szükségük, hogy szent életet folytathassanak.

Még János, a szeretett tanítvány, aki leghasonlóbb volt Urához, sem bírt természettől fogva szeretetre méltó jellemmel. Nemcsak önző és becsvágyó, hanem ha megbántották heves és haragtartó is volt. De mikor Krisztus isteni jelleme megnyilatkozott előtte, beismerte fogyatékosságát és megalázkodott. Az az erő és türelem, az a hatalom és gyengédség, az a fenség és szelídség, amit megnyilatkozni látott az Üdvözítő mindennapi életében, csodálattal és szeretettel töltötte el lelkét. Napról napra jobban vonzódott szíve Jézushoz, míg végre Mestere iránti szeretetében felolvadt saját énje. Heves és becsvágyó természete megváltozott. A Szentlélek újjáteremtő befolyása szívét megújította. Krisztus szeretetének hatalma teljesen átalakította jellemét. Ez a Jézussal való közösség biztos eredménye. Ha Krisztus szívünkben lakozik, akkor természetünk tökéletesen átalakul. Krisztus Lelke és szeretete meglágyítja a szívet, meghódítja a lelket, felemeli a gondolatainkat és érzelmeinket Istenhez.

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 24. fejezete

Ha már valaha álltál nehéz döntés előtt, vagy volt szükséged Isten akaratának megismerésére, akkor ez a fejezet számodra különösen fontos. Miközben Eliézer történetét olvasod, figyeld meg az ő radikális függését Istentől valamint az Isten vezetésének meglátására vonatkozó, alábbi elveket!

Tarts ki Isten már kinyilatkoztatott akarata mellett! Amikor Ábrahám megkéri Eliézert, hogy találjon feleséget Izsáknak, azt kéri tőle, hogy ne a kánaáni lányok között keressen (3. vers). Ahhoz, hogy Isten Ábrahámnak tett ígérete teljesedni tudjon, Izsáknak szüksége volt egy feleségre. Azonban ahelyett, hogy maga próbálná meg megoldani a dolgot, Ábrahám kész megbízni Istenben (8. vers).

Itasd át a kérésedet imádsággal! Figyeld meg, hogy támaszkodik Eliézer folyamatosan Istenre, az Ő vezetését kérve (12., 26., 42., 48. és 52. vers), és hogy Izsák hogyan töltötte ezt a várakozási időszakot (63. vers)!

Keresd Isten gondviselésének jeleit! Eliézer egy olyan jelért imádkozott, amely megmutatja neki Isten akaratát (14. vers). Mégis észre kell vennünk, hogy ez nem egy körülményekben megmutatkozó, hanem jellembeli jel volt. Nem azt kérte, hogy ilyen vagy olyan színű ruha legyen rajta (körülmény), hanem hogy legyen kész vendégszeretetet tanúsítani (jellem). Tíz teve megitatása nem kis tett volt akkoriban! Figyeld meg, ahogy Eliézer gondosan figyeli őt (21. vers), majd ahogy ravasz kérdéseket tesz fel neki (23. vers), mielőtt a lány vendégszeretetének utolsó megnyilvánulása meggyőzi őt Isten vezetéséről (25. vers). Mind Izsák, mind Rebeka hajlandó volt hallgatni szüleik és lelki vezetőik tanácsára (28. és 58. vers), viszont bármennyire is nehezünkre esik ‑ mikor mi magunk már meggyőződtünk Isten akaratáról ‑, nem kényszeríthetjük rá Isten vezetését valaki másra, és néha meg kell engednünk, hogy Isten egy más módon vezessen (8., 41. és 57. vers). Ha Isten akarata egyértelmű, ne késlekedj! Isten vezetésének milyen módjait figyelted meg az életedben – különösen, amikor döntéseket kellett hoznod? Milyen tapasztalatod van ezzel kapcsolatban?

Alan Parker

a Southern Adventist University professzora

4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 8. és 9. fejezetéhez (augusztus  2 - 8.

Jellemünk megváltozása az egyik nagy előnye annak, hogy Isten családjához tartozunk, Krisztus Jézusban élő férfiakká és nőkké fejlődünk.  Újjászületünk, amikor Jézusnak adjuk szívünket és befogadjuk a tőle kapott életet.  Lelki növekedésünket szerencsére nem tudjuk folyamatos aggódásunkkal siettetni.  A kegyelemben és örömben való növekedésünk és hasznosságunk, mind a Krisztussal való egységünktől függ.

Legyen imánk a következő minden reggel, amikor teljesen Istennek ajánljuk magunkat: „Hadd legyek, ó Uram egészen a tiéd. Minden tervemet a lábad elé helyezem. Használj engem ma a te szolgálatodra. Élj ma bennem, és add, hogy minden munkámat a Te dicsőségedre tudjam végezni.”

Gondolatainknak nem szabad önmagunk körül forogni, sem megváltásunk miatt aggodalmaskodnunk. Ahogy megtanulunk Jézusról elmélkedni és beszélni, elfeledkezünk magunkról. Ha az Ő kezére bízzuk magunkat, Jézus által erőt ad a meggyőződéshez, hogy megnyerjük a csatát Sátán ellen.

Következzék egy próbája annak, hogy valóban Krisztushoz jöttünk-e, és elfogadtuk-e Őt. Ha így van, mindenkinek el akarjuk mondani, milyen drága barátra leltünk Jézusban! Ha az Ő lelke csordultig tölt örömmel, úgy érezzük, muszáj azt mindenkivel megosztanunk. Valami csodálatos dologról kell beszélnünk, mert megtapasztaltuk, milyen jóságos az Úr.

Jézus legszerényebb és legszegényebb tanítványai is nagy áldást jelenthetnek mások számára.  Talán nem is tudják, hogy segítenek, életvitelükkel mégis az áldások egyre növekvő hullámait indíthatják el.

Szóval, mi lenne, ha lelki gyakorlatként már ma önzetlenül szolgálnánk másokat?

                         Cindy Tutsch, DMin

az Ellen G. White hagyaték

nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 3, hétfő - 1 Mózes 23

Figyelem!!! A végén új heti olvasmány található a Jézushoz vezető út 8. és 9. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 8. fejezet 23. nap

Sokan úgy vélik, hogy a munkának egy részét maguknak kell elvégezniük. Bíznak Krisztus bűnbocsánatában, de saját erejükből akarnak igaz életet élni. Az ilyen próbálkozások sikertelenek lesznek. Jézus mondja: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15:5). A kegyelemben való növekedésünk, örömünk és hasznosságunk mind a Krisztussal való egyesülésünktől függ. Csak ha napról napra, sőt ha óráról órára közösségünk van vele - ha Őbenne maradunk -, növekedhetünk a kegyelemben. Ő nem csak a szerzője, hanem befejezője is hitünknek. Krisztus az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Ám nemcsak a kezdetnél és végnél, hanem minden lépésünknél legyen velünk. Fenségesen fejezik ki ezt Dávid következő szavai: "Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök"(Zsolt 16:8).

Azt kérdezed: "Hogyan maradhatok meg Krisztusban?" Azon módon, ahogy elfogadtad Őt. "Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok őbenne" (Kol 2:6). "Az igaz pedig hitből él" (Zsid 10:38). Ti átadtátok magatokat Istennek és tulajdonai lettetek, hogy neki szolgáljatok és engedelmeskedjetek és vettétek Krisztust, az Üdvözítőt. Bűneitekért jóvátételt nem adhattok, önmagatok nem tudtátok volna szíveteket megváltoztatni; átadva magatokat Istennek, elhittétek, hogy Ő Krisztusért mindezt megtette érettetek. Hitben lettetek Krisztus tulajdonaivá és hit által kell benne folyton növekednetek odaadás és elfogadás folytán. Mindent oda kell adnotok: szívet, akaratot, szolgálatot és saját éneteket is, hogy parancsait mindenekben teljesíthessétek. Hasonlóképpen kell mindent vennetek: Krisztust, mint az áldások összességét, hogy szívetekben maradjon, és erősségetek, igazságotok és segítőtök legyen, hogy adjon erőt engedelmeskedni!

Minden reggel első dolgotok legyen magatokat Istennek felajánlani. Így imádkozzatok: "Fogadj el Uram, a te tulajdonodnak! Összes terveimet lábaidhoz teszem. Használj fel ma is szolgálatodra! Maradj velem s engedd, hogy minden munkámat tebenned végezzem!" Ez mindennapi kötelességetek legyen. Minden egyes reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Összes terveiteket néki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket, hogy az mindinkább átalakuljon és hasonlóvá legyen Krisztus életéhez.

A Krisztusban való élet a lelki nyugalom élete. Nem mindig az elragadtatás érzülete, de legyen állandóan békés, bizalommal tele. Reményetek nem önmagatokban, hanem Krisztusban van. Gyengeségeteket kiegészíti az Ő ereje, tudatlanságotokat az Ő tökéletessége. Azért ne magatokra, hanem Krisztusra tekintsetek! Foglalkozzanak gondolataitok az Ő szeretetével és jellemének tökéletességével! Krisztus önmegtagadása, alázatossága, tisztasága, szentsége, és leírhatatlan szeretete legyen a tárgya elmélkedéseteknek. Csak ha Őt szeretjük, ha az Ő példáit követjük és teljesen rábízzuk magunkat, akkor alakulhatunk át az Ő képmására.

Krisztus ezen szavaival: "Maradjatok énbennem...", a nyugalom, az állhatatosság és a bizalom gondolatát akarja kifejezni. Ily meghívással fordul hozzánk: "Jöjjetek énhozzám..., én megnyugosztlak titeket" (Mt 11:28). A zsoltáros szavai ugyanezen gondolatot fejezik ki: "Csillapodjál le az Úrban és várjad őt..." (Zsolt 37:7). Ésaiás próféta a következőkről biztosít bennünket: "Csöndességben és reménységben" lesz erősségetek (Ésa 30:15). Ezt a nyugalmat korántsem a tétlenségben találjuk, mert hisz magában a meghívásban bennfoglaltatik már a felszólítás a munkára: "Vegyétek fel az én igámat... és nyugalmat találtok" (Mt 11:29). A szív, amely állandóan Krisztusban leli nyugalmát, folytonosan és komolyan fog Krisztusért munkálkodni.

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 23. fejezete

Figyeljük meg ebben a fejezetben, hogy Ábrahám milyen udvarias és milyen nagylelkű Khéth fiaival, a Khitteusokkal (hettitákkal), és milyen tisztelettudóan beszél velük. Viszont azt is megfigyelhetjük, hogy milyen tisztelettudóak voltak ők is Ábrahám irányában, és milyen kedvesen beszéltek vele. Milyen tanulságot vonhatunk le a fejezet első feléből? Ábrahámhoz hasonlóan nekünk is udvariasnak és tisztelettudónak kell lennünk mindenki irányába, származástól és kultúrától függetlenül. Isten mindenkit szeret, és ha egy másik országban élünk misszionáriusként, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy mi is mint Ábrahám, látogatók és vendégek vagyunk az ott lakók között.  

Azt is megfigyelhetjük, ahogyan Ábrahám meghajol az emberek előtt és kéri őket, hogy továbbítsák kérését Efron felé – akinek a tulajdonában volt a föld és Makpelá barlangja –, hogy adja el neki tulajdonát, mert ott szeretné eltemetni feleségét, Sárát. Efron ott ülhetett a Khitteus vezetők között, mivel azonnal felszólalt, és ezt mondta Ábrahámnak: „Nem úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezőt néked adom, s a barlangot.” Ábrahám meghajolt, megköszönte Efron kedvességét, és így válaszolt: „Ha mégis meghallgatnál engem! megadom a mezőnek árát, fogadd el tőlem.” Efron elmondta, hogy mennyi a birtok értéke, amit Ábrahám tétovázás nélkül kifizetett.

A harmadik tanulság, amit ebből a fejezetből levonhatunk, hogy Ábrahám mennyire szerette Sárát, hiszen semmi sem volt túl drága azért, hogy illő módon eltemesse. Ésaiás úgy beszél róla, mint Izrael nemzetének édesanyjáról (Ésa 51:2). Pál Isten megígért gyermeke anyjának nevezi őt (Róm 4:19; 9:9); Péter a jó feleség példájaként emeli őt magasra (1Pt 3:6); a Zsidókhoz írott levél pedig a hitét dicséri (Zsid 11:11)

Jack J. Blanco

a Southern Adventist University nyugalmazott professzora

4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 8. és 9. fejezetéhez (augusztus  2 - 8.

Jellemünk megváltozása az egyik nagy előnye annak, hogy Isten családjához tartozunk, Krisztus Jézusban élő férfiakká és nőkké fejlődünk.  Újjászületünk, amikor Jézusnak adjuk szívünket és befogadjuk a tőle kapott életet.  Lelki növekedésünket szerencsére nem tudjuk folyamatos aggódásunkkal siettetni.  A kegyelemben és örömben való növekedésünk és hasznosságunk, mind a Krisztussal való egységünktől függ.

Legyen imánk a következő minden reggel, amikor teljesen Istennek ajánljuk magunkat: „Hadd legyek, ó Uram egészen a tiéd. Minden tervemet a lábad elé helyezem. Használj engem ma a te szolgálatodra. Élj ma bennem, és add, hogy minden munkámat a Te dicsőségedre tudjam végezni.”

Gondolatainknak nem szabad önmagunk körül forogni, sem megváltásunk miatt aggodalmaskodnunk. Ahogy megtanulunk Jézusról elmélkedni és beszélni, elfeledkezünk magunkról. Ha az Ő kezére bízzuk magunkat, Jézus által erőt ad a meggyőződéshez, hogy megnyerjük a csatát Sátán ellen.

Következzék egy próbája annak, hogy valóban Krisztushoz jöttünk-e, és elfogadtuk-e Őt. Ha így van, mindenkinek el akarjuk mondani, milyen drága barátra leltünk Jézusban! Ha az Ő lelke csordultig tölt örömmel, úgy érezzük, muszáj azt mindenkivel megosztanunk. Valami csodálatos dologról kell beszélnünk, mert megtapasztaltuk, milyen jóságos az Úr.

Jézus legszerényebb és legszegényebb tanítványai is nagy áldást jelenthetnek mások számára.  Talán nem is tudják, hogy segítenek, életvitelükkel mégis az áldások egyre növekvő hullámait indíthatják el.

Szóval, mi lenne, ha lelki gyakorlatként már ma önzetlenül szolgálnánk másokat?

                         Cindy Tutsch, DMin

az Ellen G. White hagyaték

nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 2, vasárnap - 1 Mózes 22

Figyelem!!! A végén új heti olvasmány található a Jézushoz vezető út 8. és 9. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 8. fejezet 22. nap

Növekedés Krisztusban

A Biblia a szív megújulását, mely által Isten gyermekei lehetünk, újjászületésnek nevezi. Ama jó mag kikeléséhez hasonlítja, melyet a gondos magvető családapa vetett el. A hasonlatnál maradva, a megtérteket "újszülött gyermekek"-nek nevezi a Szentírás (1Pt 2:2), kiknek a Jézus Krisztusban érett férfiakká és asszonyokká kell növekedniök (Ef 4:15). Vagy miként a földbe vetett jó magnak, nékik is növekedniök kell és gyümölcsöt kell teremniük. Ésaiás próféta mondja róluk: Az "igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!" (Ésa 61:3). Így a természetből vett példák által akarja a Biblia velünk tökéletesebben megérteni a lelki élet titkát.

Az emberek minden bölcsessége és ügyessége sem képes a természet legkisebb tárgyának életet adni. Csakis az Istentől adományozott élet közvetítése által nyerhetnek a növények és az állatok életet. Hasonlóképpen csakis az Istentől származó élet által foganhat lelki élet az emberi szívben. Ha az ember nem születik Lélektől (Jn 3:5), nem lehet részese a Krisztusban való életnek.

A növekedésnek is ugyanaz a törvénye. Egyedül Isten fakasztja a bimbót, érleli a virágot gyümölccsé. Az Ő ereje által terem a föld "először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban" (Mk 4:28). Hóseás próféta könyvében azt olvassuk, hogy Izrael "virágozni fog, mint a liliom". "Felelevenednek, mint a búzamag és virágoznak, mint a szőlőtő" (Hós 14:6, 8). Jézus így figyelmeztet bennünket: "Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek" (Lk 12:27). A növények és virágok nem saját erejükből vagy szorgalmukból, hanem azon adományok elfogadása által növekednek, melyeket Isten életük fenntartására ajándékozott. Amilyen kevéssé növelheti a gyermek saját akaratából vagy erejéből csak egy ujjnyival is termetét, éppoly kevéssé biztosíthatjuk szellemi, lelki fejlődésünket. A kisgyermek, éppúgy mint a növény, csak a szükséges életerő, a levegő, a napfény és táplálék által növekedik. A természet ezen adományai éppoly áldásos hatással vannak a növény- és állatvilágra, mint Krisztus azokra, akik benne bíznak. Számukra Ő az "örök világosság" (Ésa 60:19); a "nap és paizs" (Zsolt 84:12). Olyan Ő népének, "mint a harmat" (Hós 14:6). Úgy száll alá, "mint eső a rétre, mint zápor, amely megöntözi a földet" (Zsolt 72:6). Ő az élet vize, "az Istennek kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ád a világnak" (Jn 6:33). Isten az Ő Fiának felbecsülhetetlen adományozása által körülvette a földet kegyelmi légkörével, amely oly valóságos, mint az a légkör, mely a földet övezi. Mindazok, kik ezt az életadó levegőt választják, Krisztus Jézusban érett férfiakká és nőkké növekednek.

Valamint a virágok a nap felé fordulnak, hogy mindent megvilágító sugarai szépségüket és arányosságukat tökéletesbítsék, hasonlóképpen kell nekünk is az Igazság Napja felé fordulni, hogy ránk ragyogjon a mennyei fény, és jellemünk hasonlóbbá legyen Krisztushoz. Jézus is erre tanít bennünket, mikor mondja: "Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok... mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15:4-5). Hogy szent és Istennek tetsző életet élhessünk, épp oly mértékben függ Krisztustól, mint a szőlővessző növekedése a szőlőtőkétől, melyből a gyümölcshozáshoz szükséges erőt nyeri. Tőle elszakadva, híjával lesztek azon erőnek és életnek, amelynek segítségével a kísértésekkel szembeszállhattok s a kegyelemben és szentségben növekedhettek. Ha ellenben benne maradtok életetek az övéből sarjadzik, nem száradtok el, sem terméketlenekké nem váltok. Folyópartra ültetett fához lesztek hasonlókká.

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 22. fejezete

Isten örököst ígért Ábrahámnak és annyi leszármazottat, mint az ég csillaga (1Móz 15:4-5), de Mózes első könyvének 22. fejezetében azt olvassuk, hogy amikor Ábrahám örököse, Izsák, már majdnem felnőtt férfi, Isten megparancsolja Ábrahámnak, hogy áldozza fel Neki égő áldozatként.

Hogyan reagálna arra valaki, amikor Isten parancsa ellentétesnek tűnne az ígéretével? A múltban úgy próbálta meg Ábrahám megmenteni a családját, hogy a feleségét, mint testvérét másnak odaadta, és úgy próbálta meg teljesíteni Isten ígéretét, hogy fiút ad neki, hogy lefeküdt felesége szolgálójával.

De most végül Ábrahám kész aszerint élni, amit Isten Izsák születése előtt kérdezett tőle: „Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?” (1Móz 18:14). Amikor Izsák azt kérdezte: „Hol van a bárány?” Ábrahám így válaszolt: „Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam” (1Móz 22:8). És azon a helyen, ahol majd templomi áldozatokat mutatnak be, és ahol Jézus meg fog halni azért, hogy megmentsen bennünket a haláltól, Isten gondoskodik egy kosról Izsák helyett.

Két fontos személyes alkalmazás is található ebben a fejezetben: „Hol van a bárány?” – hol van a Bárány a te életedben?; és: „az Úr gondoskodik”. Amikor Isten törvényének való engedelmesség lehetetlennek tűnik, kész vagy-e elhinni Isten ígéretét? A Jó Hír, mely szerint Jézus meghalt azért, hogy neked örök életed legyen, ad-e elég hitet neked ahhoz, hogy engedelmeskedj Isten minden parancsának?

Douglas Jacobs

a Southern Adventist University professzora

4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 8. és 9. fejezetéhez (augusztus  2 - 8.

Jellemünk megváltozása az egyik nagy előnye annak, hogy Isten családjához tartozunk, Krisztus Jézusban élő férfiakká és nőkké fejlődünk.  Újjászületünk, amikor Jézusnak adjuk szívünket és befogadjuk a tőle kapott életet.  Lelki növekedésünket szerencsére nem tudjuk folyamatos aggódásunkkal siettetni.  A kegyelemben és örömben való növekedésünk és hasznosságunk, mind a Krisztussal való egységünktől függ.

Legyen imánk a következő minden reggel, amikor teljesen Istennek ajánljuk magunkat: „Hadd legyek, ó Uram egészen a tiéd. Minden tervemet a lábad elé helyezem. Használj engem ma a te szolgálatodra. Élj ma bennem, és add, hogy minden munkámat a Te dicsőségedre tudjam végezni.”

Gondolatainknak nem szabad önmagunk körül forogni, sem megváltásunk miatt aggodalmaskodnunk. Ahogy megtanulunk Jézusról elmélkedni és beszélni, elfeledkezünk magunkról. Ha az Ő kezére bízzuk magunkat, Jézus által erőt ad a meggyőződéshez, hogy megnyerjük a csatát Sátán ellen.

Következzék egy próbája annak, hogy valóban Krisztushoz jöttünk-e, és elfogadtuk-e Őt. Ha így van, mindenkinek el akarjuk mondani, milyen drága barátra leltünk Jézusban! Ha az Ő lelke csordultig tölt örömmel, úgy érezzük, muszáj azt mindenkivel megosztanunk. Valami csodálatos dologról kell beszélnünk, mert megtapasztaltuk, milyen jóságos az Úr.

Jézus legszerényebb és legszegényebb tanítványai is nagy áldást jelenthetnek mások számára.  Talán nem is tudják, hogy segítenek, életvitelükkel mégis az áldások egyre növekvő hullámait indíthatják el.

Szóval, mi lenne, ha lelki gyakorlatként már ma önzetlenül szolgálnánk másokat?

                         Cindy Tutsch, DMin

az Ellen G. White hagyaték

nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 1, szombat - 1 Mózes 21

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 7. fejezet 21. nap

Semmink sincs, amivel dicsekedhetnénk; nincs okunk tehát a büszkeségre. Reménységünk egyedüli alapját a Krisztustól ajándékozott igazság képezi, amely az Ő Lelke által bennünk és általunk munkálkodik.

Ha hitről beszélünk, tudnunk kell különbséget tenni. Van olyan hit is, amely az igaz hittől nagyon különbözik. Isten létezése, mindenhatósága és Igéjének igazsága oly tények, miket Sátán és serege nem tagadhat. A Biblia ezt mondja: "Az ördögök is hisznek és rettegnek" (Jak 2:19). Azonban ez nem hit. Ahol nem csak Isten szavában való hitet, hanem iránta való engedelmességet is találhatunk, ahol egyedül érette ver, érette dobog a szív, csakis ott van igaz hit, oly hit, amely a szeretet által munkálkodik és a szívet megtisztítja. Egyedül ilyen hit alakítja át a szívet Isten képmására. Az a szív, amely régi állapotában nem volt képes Isten törvényeit megtartani, mert nem is tehette, most örömmel kiáltja a zsoltáríróval: "Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!"(Zsolt 119:97). Teljesülésbe megy bennünk a törvény igazsága: kik nem test szerint, hanem Lélek szerint járunk (Róm 8:1).

Vannak, akik már érezték Krisztus megbocsátó szeretetét, és őszintén Isten gyermekei kívánnak lenni, de ismerik jellemük fogyatékosságát és életük bűnös voltát, ezért kételkednek abban, hogy valóban megújította szívüket a Szentlélek. Ezeknek szeretném odakiáltani: ne ingadozzatok, ne essetek kétségbe! Gyakran kell még térdre borulnunk, gyakran fogunk még Krisztus lábainál bűneink és fogyatkozásaink felett sírni, mindazáltal nem szabad elcsüggednünk. Sőt még ha Sátán földre teper bennünket, Isten akkor se taszít és feled el minket. Nem! - hiszen Krisztus Isten jobbján ül, és képvisel bennünket! Így ír János is, a szeretett tanítvány: "Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus"(1Jn 2:1). Ne feledjétek el Krisztus szavait: "Mert maga az Atya szeret titeket"(Jn 16:27). Újra kegyelmébe akar benneteket fogadni. Azt szeretné, ha újból visszatükröződne rólatok szentségének és tisztaságának fénye. Ha átengeditek néki magatokat, az üdvösségnek bennetek megkezdett munkáját folytatni fogja és befejezi Jézus Krisztus napjáig. Legyen imátok bensőségesebb, és hitetek szilárdabb! Ha saját erőnkben kételkedünk, annál inkább bízzunk Megváltónk hatalmában.

Minél bensőbb érintkezésbe lépünk Jézussal, annál nyilvánvalóbb lesz saját bűnös voltunk; látásunk megtisztul, felismerjük fogyatkozásainkat, az Ő tökéletes jellemének éles ellentéteként. Ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy Sátán csalásai elvesztették erejüket, és felébredt bennünk Isten Lelkének éltető ereje. Krisztus iránti mély szeretet nem lakhat oly szívben, amely még nem ébredt bűnös voltának tudatára. A Krisztus kegyelme által megújított szív csodálni fogja az Ő isteni jellemét. Ha saját erkölcsi gyengénket még nem ismertük fel, ez a legvilágosabban bizonyítja, hogy Krisztust nem ismerjük még az Ő tökéletességében.

Minél kevesebbet képzelünk magunkról, annál többre fogjuk becsülni, a Megváltó tisztaságát és dicsőségét. Bűnös voltunk felismerése ellenállhatatlanul ahhoz hajt bennünket, akinél bocsánatot nyerhetünk; és ha szívünk tehetetlenségében hozzá vágyakozik, Ő hatalmasan megnyilatkozik. Minél inkább űz bűneink tudata hozzá, és Isten Igéjéhez, annál magasztosabbnak látjuk jellemét, és annál tökéletesebben tükrözzük vissza az Ő képét.

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 21. fejezete

Sára megígért fia megszületett, mégpedig „abban az időben, amit megígért neki Isten” (2. vers). Vesd össze ezt Gal 4:4-gyel! Isten mindig teljesíti az ígéretét, és mindig pontos időben teszi ezt. Ábrahám is betartja a szövetség rá eső részét azzal, hogy körülmetéli Izsákot „nyolcnapos korában, ahogy megparancsolta neki Isten” (4. vers).  Izmael, aki ekkor tizennégy éves (vö. 1Móz 16:16 és 17:24-26), gúnyolódott Izsák születésén, kétségkívül feljebbvalónak tartva magát, mégis irigykedve az örömre, amelyet az öccse hozott a családba (6-8. vers) és az ígéretekre, amelyeknek Izsák által kellett teljesülniük (12. vers, vö. 1Móz 17:19). Az emberi faj az asszony magva (1Móz 3:15; 12:3; Gal 4:4-5) általi megváltásának szövetsége – az Izmaelnek és utódainak tett ígéretek (1Móz 17:20 és 21:13) ellenére – Izsák által köttetett meg (12. vers). Vesd össze ezt a helyzetet a Pál által a Gal 4:21-31-ben leírt allegóriával! Milyen tanulságok rejlenek itt számunkra? Miért utasította Isten Ábrahámot arra, hogy hallgasson Sára tanácsára, miszerint „kergesse el ezt a szolgálót a fiával együtt” (1Móz 21:10-12; Gal 4:30)?

Annak ellenére, hogy korábban Ábrahám a helyes elveket igencsak szegényesen mutatta be Abimélek előtt, a filiszteusok földjéhez tartozó Gerár királya (1Móz 20) arra a megfigyelésre jut, hogy Isten Ábrahámmal van mindenben, amit tesz (22. vers), ezért szövetségkötést sürget vele, hogy így Ábrahám viszonozni tudja azt a jóindulatot, amit ő tanúsított Ábrahámmal szemben (23. vers, vö. 1Móz 20,14). Ábrahám kész volt ezt megtenni, viszont előtte még megdorgálta Abiméleket egy vitás kút ügyében. Abimélek azonban kitartott azon álláspontja mellett, hogy ő nem tudott a dologról, így végül Ábrahám ajánlott fel neki hét bárányt ajándékul, hogy ezek tanúskodjanak arról, hogy Ábrahám ásta a kutat. Ábrahám oly módon is viszonozta Abimélek jóindulatát, hogy juhokat és marhákat ajándékozott neki (27. vers). Beérsebának neveztek el azt a helyet, ami azt jelenti: „a hét eskü kútja”. A minket figyelők vajon tudják-e azt mondani – hibáink ellenére – hogy velünk van Isten mindenben, amit teszünk? Szeretnének-e szövetségi kapcsolatba kerülni velünk azért, mert velünk van Isten?

Edwin Reynolds

3. heti olvasmány a Jézushoz vezető út 6. és 7. fejezetéhez (július 26- augusztus 1.

Az egyik kedvenc énekem, amit áhítatokhoz szoktam énekelni, arról szól, hogy többet szeretnék megtudni Istenről, és ez az ének kifejezi szívem legbelsőbb érzését. Valóban ez a szívem vágya, hogy egységre jussak Istennel, és mélyebb közösséget tapasztaljak meg Vele.

A hatodik fejezet szívünkhöz szól, amely arra vágyik, hogy jobban megismerje Istent, elmerüljön abban a békességben, amelyet csak Isten adhat, és megtapasztalja a megbocsátást. Mit kell tennünk ahhoz, hogy egységre jussunk Istennel és hogy olyanok legyünk, mint Ő?

Tegyük fel, hogy megvallottad bűneidet, és úgy döntöttél, hogy életedben már nincs helye azoknak. Eldöntötted, hogy átadod magad Istennek. És most hozzá mész és megkéred, hogy mossa le bűneidet. Kéred, hogy adjon neked új szívet és új elmét. És aztán elhiszed, hogy Ő meg is teszi ezt - mert megígérte.

Ez a fejezet újra és újra arra a gyönyörű igazságra emlékeztet, hogy Isten azt akarja, hogy higgyünk az Ő ígéreteiben, hogy megbocsátja bűneinket, hogy ezek az ígéretek valóságosak, igazak és a mieink. Nem kell arra várnunk, hogy érezzük, hogy megváltásban részesültünk. Mondd ezt magadnak: "Hiszem. Ez így van, de nem azért, mert így érzem, hanem azért, mert Isten megígérte" (Mk 11:24). Te gyermekként beleszülettél Isten családjába, és Ő úgy szeret téged, mint tulajdon Fiát.

A hetedik fejezetben egy kis kérdőívet találunk, amely segít megtudnunk azt, hogy rendben van-e a kapcsolatunk Istennel: Kié a szívünk? Kiről gondolkodunk? Kiről szeretünk beszélni? Kié legforróbb szeretetünk és legjobb szolgálatunk? Ha valóban Krisztusé vagyunk, gyakran gondolunk Rá. Ő a tárgya legszebb gondolatainknak. A lábai elé tettünk mindent, amink van és amik vagyunk. Olyanok akarunk lenni, mint Ő, és rendelkezni akarunk az Ő Lelkével. Vágyunk arra, hogy kövessük az Ő nyomdokát, és arra, hogy tetsszünk Neki mindenben.

És még így is hit által és egyedül csak hit által részesülünk Krisztus kegyelmében. A kegyelem teszi lehetővé azt, hogy engedelmeskedjünk törvényének. Noha az engedelmesség lényeges ahhoz, hogy egyek legyünk Istennel, ennek egy szeretetből fakadó szolgálatnak kell lennie, a kegyelemre adott válasznak, és nem olyan eszköznek, amely által kiérdemeljük saját üdvösségünket.

Eleshetünk, de Isten nem fordul el tőlünk és nem hagy el bennünket. Halleluja! Micsoda Istenünk van!

Cindy Tutsch, DMin

Ellen White Intézet nyugalmazott társigazgatója

Amerikai Egyesült Államok