Figyelem!!! A végén új
heti olvasmány található a Jézushoz vezető út 8. és 9. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 8. fejezet 22.
nap
Növekedés Krisztusban
A Biblia a szív
megújulását, mely által Isten gyermekei lehetünk, újjászületésnek nevezi. Ama
jó mag kikeléséhez hasonlítja, melyet a gondos magvető családapa vetett el. A
hasonlatnál maradva, a megtérteket "újszülött gyermekek"-nek nevezi a
Szentírás (1Pt 2:2), kiknek a Jézus Krisztusban érett férfiakká és asszonyokká
kell növekedniök (Ef 4:15). Vagy miként a földbe vetett jó magnak, nékik is
növekedniök kell és gyümölcsöt kell teremniük. Ésaiás próféta mondja róluk: Az
"igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!"
(Ésa 61:3). Így a természetből vett példák által akarja a Biblia velünk
tökéletesebben megérteni a lelki élet titkát.
Az emberek minden
bölcsessége és ügyessége sem képes a természet legkisebb tárgyának életet adni.
Csakis az Istentől adományozott élet közvetítése által nyerhetnek a növények és
az állatok életet. Hasonlóképpen csakis az Istentől származó élet által
foganhat lelki élet az emberi szívben. Ha az ember nem születik Lélektől (Jn
3:5), nem lehet részese a Krisztusban való életnek.
A növekedésnek is
ugyanaz a törvénye. Egyedül Isten fakasztja a bimbót, érleli a virágot
gyümölccsé. Az Ő ereje által terem a föld "először füvet, azután kalászt,
azután teljes búzát a kalászban" (Mk 4:28). Hóseás próféta könyvében azt
olvassuk, hogy Izrael "virágozni fog, mint a liliom".
"Felelevenednek, mint a búzamag és virágoznak, mint a szőlőtő" (Hós
14:6, 8). Jézus így figyelmeztet bennünket: "Tekintsétek meg a liliomokat,
mimódon növekednek" (Lk 12:27). A növények és virágok nem saját erejükből
vagy szorgalmukból, hanem azon adományok elfogadása által növekednek, melyeket
Isten életük fenntartására ajándékozott. Amilyen kevéssé növelheti a gyermek
saját akaratából vagy erejéből csak egy ujjnyival is termetét, éppoly kevéssé
biztosíthatjuk szellemi, lelki fejlődésünket. A kisgyermek, éppúgy mint a
növény, csak a szükséges életerő, a levegő, a napfény és táplálék által
növekedik. A természet ezen adományai éppoly áldásos hatással vannak a növény-
és állatvilágra, mint Krisztus azokra, akik benne bíznak. Számukra Ő az
"örök világosság" (Ésa 60:19); a "nap és paizs" (Zsolt
84:12). Olyan Ő népének, "mint a harmat" (Hós 14:6). Úgy száll alá,
"mint eső a rétre, mint zápor, amely megöntözi a földet" (Zsolt
72:6). Ő az élet vize, "az Istennek kenyere, amely a mennyből száll alá,
és életet ád a világnak" (Jn 6:33). Isten az Ő Fiának felbecsülhetetlen
adományozása által körülvette a földet kegyelmi légkörével, amely oly valóságos,
mint az a légkör, mely a földet övezi. Mindazok, kik ezt az életadó levegőt
választják, Krisztus Jézusban érett férfiakká és nőkké növekednek.
Valamint a virágok a
nap felé fordulnak, hogy mindent megvilágító sugarai szépségüket és
arányosságukat tökéletesbítsék, hasonlóképpen kell nekünk is az Igazság Napja
felé fordulni, hogy ránk ragyogjon a mennyei fény, és jellemünk hasonlóbbá
legyen Krisztushoz. Jézus is erre tanít bennünket, mikor mondja:
"Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet
gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha
énbennem maradtok... mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn
15:4-5). Hogy szent és Istennek tetsző életet élhessünk, épp oly mértékben függ
Krisztustól, mint a szőlővessző növekedése a szőlőtőkétől, melyből a
gyümölcshozáshoz szükséges erőt nyeri. Tőle elszakadva, híjával lesztek azon
erőnek és életnek, amelynek segítségével a kísértésekkel szembeszállhattok s a
kegyelemben és szentségben növekedhettek. Ha ellenben benne maradtok életetek
az övéből sarjadzik, nem száradtok el, sem terméketlenekké nem váltok.
Folyópartra ültetett fához lesztek hasonlókká.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 22. fejezete
Isten
örököst ígért Ábrahámnak és annyi leszármazottat, mint az ég csillaga (1Móz
15:4-5), de Mózes első könyvének 22. fejezetében azt olvassuk, hogy amikor
Ábrahám örököse, Izsák, már majdnem felnőtt férfi, Isten megparancsolja
Ábrahámnak, hogy áldozza fel Neki égő áldozatként.
Hogyan
reagálna arra valaki, amikor Isten parancsa ellentétesnek tűnne az ígéretével?
A múltban úgy próbálta meg Ábrahám megmenteni a családját, hogy a feleségét,
mint testvérét másnak odaadta, és úgy próbálta meg teljesíteni Isten ígéretét,
hogy fiút ad neki, hogy lefeküdt felesége szolgálójával.
De
most végül Ábrahám kész aszerint élni, amit Isten Izsák születése előtt
kérdezett tőle: „Avagy az Úrnak
lehetetlen-é valami?” (1Móz 18:14). Amikor Izsák azt kérdezte: „Hol van a bárány?” Ábrahám így
válaszolt: „Az Isten majd gondoskodik az
égő áldozatra való bárányról, fiam” (1Móz 22:8). És azon a helyen, ahol
majd templomi áldozatokat mutatnak be, és ahol Jézus meg fog halni azért, hogy
megmentsen bennünket a haláltól, Isten gondoskodik egy kosról Izsák helyett.
Két
fontos személyes alkalmazás is található ebben a fejezetben: „Hol van a bárány?” – hol van a Bárány a
te életedben?; és: „az Úr gondoskodik”.
Amikor Isten törvényének való engedelmesség lehetetlennek tűnik, kész vagy-e
elhinni Isten ígéretét? A Jó Hír, mely szerint Jézus meghalt azért, hogy neked
örök életed legyen, ad-e elég hitet neked ahhoz, hogy engedelmeskedj Isten
minden parancsának?
Douglas Jacobs
a
Southern Adventist University professzora
4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 8.
és 9. fejezetéhez (augusztus 2 - 8.
Jellemünk megváltozása az egyik nagy előnye
annak, hogy Isten családjához tartozunk, Krisztus Jézusban élő férfiakká és
nőkké fejlődünk. Újjászületünk, amikor
Jézusnak adjuk szívünket és befogadjuk a tőle kapott életet. Lelki növekedésünket szerencsére nem tudjuk
folyamatos aggódásunkkal siettetni. A
kegyelemben és örömben való növekedésünk és hasznosságunk, mind a Krisztussal
való egységünktől függ.
Legyen imánk a következő minden reggel,
amikor teljesen Istennek ajánljuk magunkat: „Hadd legyek, ó Uram egészen a
tiéd. Minden tervemet a lábad elé helyezem. Használj engem ma a te
szolgálatodra. Élj ma bennem, és add, hogy minden munkámat a Te dicsőségedre
tudjam végezni.”
Gondolatainknak nem szabad önmagunk körül
forogni, sem megváltásunk miatt aggodalmaskodnunk. Ahogy megtanulunk Jézusról
elmélkedni és beszélni, elfeledkezünk magunkról. Ha az Ő kezére bízzuk
magunkat, Jézus által erőt ad a meggyőződéshez, hogy megnyerjük a csatát Sátán
ellen.
Következzék egy próbája annak, hogy valóban
Krisztushoz jöttünk-e, és elfogadtuk-e Őt. Ha így van, mindenkinek el akarjuk
mondani, milyen drága barátra leltünk Jézusban! Ha az Ő lelke csordultig tölt
örömmel, úgy érezzük, muszáj azt mindenkivel megosztanunk. Valami csodálatos
dologról kell beszélnünk, mert megtapasztaltuk, milyen jóságos az Úr.
Jézus legszerényebb és legszegényebb
tanítványai is nagy áldást jelenthetnek mások számára. Talán nem is tudják, hogy segítenek,
életvitelükkel mégis az áldások egyre növekvő hullámait indíthatják el.
Szóval, mi lenne, ha lelki gyakorlatként már
ma önzetlenül szolgálnánk másokat?
Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White
hagyaték
nyugdíjas
társigazgatója
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése