Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 9. fejezet 27.
nap
Az a törekvés, hogy
áldását másokkal közöljük, áldást hoz önmagunkra is. Istennek is ez volt a
célja, amikor részt adott nékünk a megváltás tervének munkájában. Azt az
előjogot adta nékünk, hogy az isteni természet részesei lehessünk; cserébe csak
azt kívánja, hogy áldást árasszunk embertársainkra. Ez a legnagyobb
megtiszteltetés és legnagyobb öröm, amit Isten az embernek adhatott. Azok
jutnak legközelebb Teremtőjükhöz, akik ily módon részt vesznek a szeretet
munkájában.
Isten az evangélium
üzenetét és a szeretet szolgálatát a mennyei angyalokra bízhatta volna; felhasználhatott
volna más eszközöket is, hogy tervét megvalósítsa. De végtelen, kimondhatatlan
szeretetében Krisztus és az angyalok munkatársaivá tett bennünket, hogy így
részesülhessünk abban az áldásban és lelki növekedésben, amely az önzetlen
munkából fakad.
Krisztushoz
közeledünk, ha szenvedéseiben részt veszünk. Mindennemű önfeláldozás mások
javára, a jótékonyság lelkületét erősíti a jótevő szívében, és mind szorosabb
összeköttetésbe hozza a világ Megváltójával, aki "gazdag lévén, szegénnyé
lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok" (2Kor
8:9). Csak ha így valósítjuk meg Isten tervét, melyért teremtett, akkor lesz
áldássá számunkra az élet.
Ha Krisztus
tanítványához méltóan munkába kívánsz menni, hogy neki lelkeket nyerj meg, csakhamar
belátod, hogy az isteni dolgokban mélyebb tapasztalatokra és nagyobb ismeretre
van szükséged, és éhezni és szomjúhozni fogod az igazságot. Imában Istennel
fogsz küzdeni, és hited megerősödik; lelked felüdül a megváltás és üdvösség
forrásánál. A megpróbáltatások és küzdelmek Isten Igéjéhez és az imához űznek.
Krisztus kegyelmében és ismeretében fogsz növekedni, és gazdag tapasztalatokra
teszel szert. A másokért folyó önzetlen munka lelkülete állhatatosságot,
elmélyülést, szilárdságot és Krisztushoz hasonló szeretetteljes jellemet ad;
békét és boldogságot nyújt. A szív mindig nemesebbre törekszik. Többé nincs
helye a hanyagságnak és önzésnek. Azok, akik ily módon gyakorolják a keresztény
erényeket, növekedni és erősödni fognak, hogy Istenért dolgozhassanak.
Világosan megértik a lelki dolgokat, állandóan gyarapszanak hitben, és
növekszik imáik ereje. Isten Lelke munkálkodik szívükben, és a mennyei
kapcsolat megtermi a szív összhangját. Azok, akik ilyen önzetlen fáradozással
áldozzák oda magukat embertársaik javáért, munkálják legbiztosabban saját
üdvösségüket. A Krisztus kegyelmében való növekedésnek egyedüli útja az, hogy
önzetlenül végezzük Krisztus ránk bízott munkáját, minden tőlünk telhetőt
elkövetve, hogy megsegítsük azokat, akik támogatásunkra szorulnak. Gyakorlat
adja az erőt; tevékenység az élet első feltétele. Akik a Krisztusban való
életet úgy élik, hogy tétlenül elfogadják a Lélek kegyelmi ajándékait, de
Krisztusért mit sem tesznek, azok megkísérlik az ingyen élést - munka nélkül. A
semmittevés azonban, mind a lelki, mind az anyagi világban elerőtlenedést és
végül romlást eredményez. Az az ember, aki vonakodik tagjait mozgatni,
csakhamar annyira elerőtlenedik, hogy nem képes azokat használni. Hasonlóan, az
a keresztény, aki nem akarja Istentől nyert erőit felhasználni, nem csak hogy
nem növekedhetik Krisztus kegyelmében, hanem még a meglévő erőt is elveszíti.
Krisztus egyháza
Isten elrendelt eszköze az elveszett emberiség üdvözítésére. Küldetése, hogy az
evangéliumot az egész világnak eljuttassa. Ez egyúttal minden egyes keresztény
kötelessége. Ki-ki igyekezzék alkalma és képessége szerint teljesíteni az
Üdvözítő parancsát. Krisztusnak előttünk megnyilatkozott szeretete
mindnyájunkat adósakká tesz azokkal szemben, akik Őt még nem ismerik. Isten azért
adta nékünk világosságát, hogy sugarait szétárasszuk. Ha Krisztus hívei
kötelességük tudatában lettek volna, akkor ma ezrével lennének az evangéliumnak
hirdetői a pogány országokban is, ahol most legfeljebb egy van. Akkor mindazok,
akik személyesen nem vehetnek részt a missziómunkában, vagyonukkal,
érdeklődésükkel és imájukkal támogatnák azt. A keresztény országokban szintén
szentebb komolysággal fáradoznának a veszendő lelkek megmentésén.
Nem kell okvetlen
pogány országokba mennünk, és otthonunk szűk körét sem kell odahagynunk - ha
kötelességünk odafűz -, hogy Krisztusért dolgozhassunk. A családban, a
gyülekezetben, rokonaink és ismerőseink, sőt még ügyfeleink körében is
munkálkodhatunk Jézus Krisztusért.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 27. fejezete
Vissza
tudsz emlékezni az életedben olyan esetre, amikor valami buta, önző, mások
számára bántó dolgot tettél és nem akartad elismerni hibádat? Esetleg
letagadtad, amit tettél, megpróbáltad tudatosan figyelmen kívül hagyni az
egészet, vagy másokat hibáztattál a történtekért. Vagy, ami ennél is rosszabb,
megpróbáltad vallásos köntösbe öltöztetni az eseményt, kijelentve azt, hogy ez
Isten akarata volt, függetlenül attól, hogy teljesen tudatában vagy annak, hogy
egyszerűen saját bűnösséged eredménye volt az egész.
Ez
Jákób helyzete Mózes első könyvének 27. fejezetében, a mai történetben.
Figyeljük meg a történet legdrámaibb momentumát, amikor Izsák gyanút fogott és
kérdéseket tett fel „Jákobnak” (a valóságban Jákób testvérét álcázta) a
gyorsasággal kapcsolatosan, ahogyan a vadászatból visszaérkezett. Izsák
megkérdezte: „Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam? Ő pedig így felelt: Mert
Istened, az Úr elém hozta” (1Móz 27:20). Ez hazugság! Nem Isten volt az, hanem
egy csaló anya! És Jákób, bár vonakodva, de végül beleegyezik édesanyja csaló
tervébe, ezért mindketten felelősek a lopásért és csalásért, de semmi esetre
sem Isten!
Ez
a történet a Szentírásban páratlan módon mutatja be a generációs bűnök tragikus
hatását. Rebeka mesterkedése Sára Hágárral kapcsolatos mesterkedésére emlékezet
(1Móz 16:1-5). Mind a két asszony „segíteni akart Istennek” ígérete
teljesítésében. Mindketten olyan módszerhez nyúltak, amelyek ellentétesek Isten
tervével. Rebeka átörökítette anyósa bűnét a következő nemzedékre. Jákób
hazugsága saját azonosságával kapcsolatosan nem is különbözik annyira apja és
nagyapja hazugságától feleségük azonosságával kapcsolatosan. Mindhárom férfi
megpróbált magyarázatot adni hazugságára, mégpedig azt, hogy szükséges volt
Isten ígéretének teljesedése érdekében. A valóságban azonban hazugságuk
gyávaságukról és Isten iránti hitetlenségükről tesz bizonyságot. Más generációs
jellegzetességek ebben a történetben: személyválogatás, viszályok a
házasságban, testvérek közötti rivalizálás, irigység, gyűlölet. Gyilkossági
kísérletek, hosszú ideig tartó távollétek a családtól és aztán a megbékélések
sorozata, ami a Jákób előtti generációkban kezdődött és utána is folytatódott.
Ez
a történet arra hív, hogy figyeljünk a családunkra. Milyen
jellemtulajdonságokat, családi bűnöket, szokásokat és hajlamokat örököltünk
szüleinktől és nagyszüleinktől. Ennek a tudata nem csökkenti személyes
felelősségünket, hanem segít jobban látnunk hogyan és hol van szükségünk Isten
kegyelmére életünkben, hogy sikeresen szembenézzünk sátán támadásaival.
Douglas Tilstra
4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 8.
és 9. fejezetéhez (augusztus 2 - 8.
Jellemünk megváltozása az egyik nagy előnye
annak, hogy Isten családjához tartozunk, Krisztus Jézusban élő férfiakká és
nőkké fejlődünk. Újjászületünk, amikor
Jézusnak adjuk szívünket és befogadjuk a tőle kapott életet. Lelki növekedésünket szerencsére nem tudjuk
folyamatos aggódásunkkal siettetni. A
kegyelemben és örömben való növekedésünk és hasznosságunk, mind a Krisztussal
való egységünktől függ.
Legyen imánk a következő minden reggel,
amikor teljesen Istennek ajánljuk magunkat: „Hadd legyek, ó Uram egészen a
tiéd. Minden tervemet a lábad elé helyezem. Használj engem ma a te
szolgálatodra. Élj ma bennem, és add, hogy minden munkámat a Te dicsőségedre
tudjam végezni.”
Gondolatainknak nem szabad önmagunk körül
forogni, sem megváltásunk miatt aggodalmaskodnunk. Ahogy megtanulunk Jézusról
elmélkedni és beszélni, elfeledkezünk magunkról. Ha az Ő kezére bízzuk
magunkat, Jézus által erőt ad a meggyőződéshez, hogy megnyerjük a csatát Sátán
ellen.
Következzék egy próbája annak, hogy valóban
Krisztushoz jöttünk-e, és elfogadtuk-e Őt. Ha így van, mindenkinek el akarjuk
mondani, milyen drága barátra leltünk Jézusban! Ha az Ő lelke csordultig tölt
örömmel, úgy érezzük, muszáj azt mindenkivel megosztanunk. Valami csodálatos
dologról kell beszélnünk, mert megtapasztaltuk, milyen jóságos az Úr.
Jézus legszerényebb és legszegényebb
tanítványai is nagy áldást jelenthetnek mások számára. Talán nem is tudják, hogy segítenek,
életvitelükkel mégis az áldások egyre növekvő hullámait indíthatják el.
Szóval, mi lenne, ha lelki gyakorlatként már
ma önzetlenül szolgálnánk másokat?
Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White
hagyaték
nyugdíjas
társigazgatója
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése