Figyelem!!! A végén új
heti olvasmány található a Jézushoz vezető út 8. és 9. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 8. fejezet 23.
nap
Sokan úgy vélik, hogy
a munkának egy részét maguknak kell elvégezniük. Bíznak Krisztus
bűnbocsánatában, de saját erejükből akarnak igaz életet élni. Az ilyen
próbálkozások sikertelenek lesznek. Jézus mondja: "Nálam nélkül semmit sem
cselekedhettek" (Jn 15:5). A kegyelemben való növekedésünk, örömünk és
hasznosságunk mind a Krisztussal való egyesülésünktől függ. Csak ha napról
napra, sőt ha óráról órára közösségünk van vele - ha Őbenne maradunk -,
növekedhetünk a kegyelemben. Ő nem csak a szerzője, hanem befejezője is hitünknek.
Krisztus az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Ám nemcsak a kezdetnél és
végnél, hanem minden lépésünknél legyen velünk. Fenségesen fejezik ki ezt Dávid
következő szavai: "Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van,
meg nem rendülök"(Zsolt 16:8).
Azt kérdezed:
"Hogyan maradhatok meg Krisztusban?" Azon módon, ahogy elfogadtad Őt.
"Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok
őbenne" (Kol 2:6). "Az igaz pedig hitből él" (Zsid 10:38). Ti
átadtátok magatokat Istennek és tulajdonai lettetek, hogy neki szolgáljatok és
engedelmeskedjetek és vettétek Krisztust, az Üdvözítőt. Bűneitekért jóvátételt
nem adhattok, önmagatok nem tudtátok volna szíveteket megváltoztatni; átadva
magatokat Istennek, elhittétek, hogy Ő Krisztusért mindezt megtette érettetek.
Hitben lettetek Krisztus tulajdonaivá és hit által kell benne folyton
növekednetek odaadás és elfogadás folytán. Mindent oda kell adnotok: szívet,
akaratot, szolgálatot és saját éneteket is, hogy parancsait mindenekben
teljesíthessétek. Hasonlóképpen kell mindent vennetek: Krisztust, mint az
áldások összességét, hogy szívetekben maradjon, és erősségetek, igazságotok és
segítőtök legyen, hogy adjon erőt engedelmeskedni!
Minden reggel első
dolgotok legyen magatokat Istennek felajánlani. Így imádkozzatok: "Fogadj
el Uram, a te tulajdonodnak! Összes terveimet lábaidhoz teszem. Használj fel ma
is szolgálatodra! Maradj velem s engedd, hogy minden munkámat tebenned
végezzem!" Ez mindennapi kötelességetek legyen. Minden egyes reggel újból
szenteljétek magatokat az Úrnak. Összes terveiteket néki rendeljétek alá, hogy
megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át,
ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket, hogy az mindinkább átalakuljon
és hasonlóvá legyen Krisztus életéhez.
A Krisztusban való
élet a lelki nyugalom élete. Nem mindig az elragadtatás érzülete, de legyen
állandóan békés, bizalommal tele. Reményetek nem önmagatokban, hanem
Krisztusban van. Gyengeségeteket kiegészíti az Ő ereje, tudatlanságotokat az Ő
tökéletessége. Azért ne magatokra, hanem Krisztusra tekintsetek! Foglalkozzanak
gondolataitok az Ő szeretetével és jellemének tökéletességével! Krisztus
önmegtagadása, alázatossága, tisztasága, szentsége, és leírhatatlan szeretete
legyen a tárgya elmélkedéseteknek. Csak ha Őt szeretjük, ha az Ő példáit
követjük és teljesen rábízzuk magunkat, akkor alakulhatunk át az Ő képmására.
Krisztus ezen
szavaival: "Maradjatok énbennem...", a nyugalom, az állhatatosság és
a bizalom gondolatát akarja kifejezni. Ily meghívással fordul hozzánk:
"Jöjjetek énhozzám..., én megnyugosztlak titeket" (Mt 11:28). A
zsoltáros szavai ugyanezen gondolatot fejezik ki: "Csillapodjál le az
Úrban és várjad őt..." (Zsolt 37:7). Ésaiás próféta a következőkről
biztosít bennünket: "Csöndességben és reménységben" lesz erősségetek
(Ésa 30:15). Ezt a nyugalmat korántsem a tétlenségben találjuk, mert hisz
magában a meghívásban bennfoglaltatik már a felszólítás a munkára:
"Vegyétek fel az én igámat... és nyugalmat találtok" (Mt 11:29). A
szív, amely állandóan Krisztusban leli nyugalmát, folytonosan és komolyan fog
Krisztusért munkálkodni.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 23. fejezete
Figyeljük meg ebben a
fejezetben, hogy Ábrahám milyen udvarias és milyen nagylelkű Khéth fiaival, a Khitteusokkal
(hettitákkal), és milyen tisztelettudóan beszél velük. Viszont azt is
megfigyelhetjük, hogy milyen tisztelettudóak voltak ők is Ábrahám irányában, és
milyen kedvesen beszéltek vele. Milyen tanulságot vonhatunk le a fejezet első
feléből? Ábrahámhoz hasonlóan nekünk is udvariasnak és tisztelettudónak kell
lennünk mindenki irányába, származástól és kultúrától függetlenül. Isten
mindenkit szeret, és ha egy másik országban élünk misszionáriusként, mindig
szem előtt kell tartanunk, hogy mi is mint Ábrahám, látogatók és vendégek
vagyunk az ott lakók között.
Azt is
megfigyelhetjük, ahogyan Ábrahám meghajol az emberek előtt és kéri őket, hogy
továbbítsák kérését Efron felé – akinek a tulajdonában volt a föld és Makpelá
barlangja –, hogy adja el neki tulajdonát, mert ott szeretné eltemetni
feleségét, Sárát. Efron ott ülhetett a Khitteus vezetők között, mivel azonnal
felszólalt, és ezt mondta Ábrahámnak: „Nem
úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezőt néked adom, s a barlangot.”
Ábrahám meghajolt, megköszönte Efron kedvességét, és így válaszolt: „Ha mégis meghallgatnál engem! megadom a
mezőnek árát, fogadd el tőlem.” Efron elmondta, hogy mennyi a birtok
értéke, amit Ábrahám tétovázás nélkül kifizetett.
A harmadik tanulság,
amit ebből a fejezetből levonhatunk, hogy Ábrahám mennyire szerette Sárát,
hiszen semmi sem volt túl drága azért, hogy illő módon eltemesse. Ésaiás úgy
beszél róla, mint Izrael nemzetének édesanyjáról (Ésa 51:2). Pál Isten megígért
gyermeke anyjának nevezi őt (Róm 4:19; 9:9); Péter a jó feleség példájaként
emeli őt magasra (1Pt 3:6); a Zsidókhoz írott levél pedig a hitét dicséri (Zsid
11:11)
Jack J. Blanco
a
Southern Adventist University nyugalmazott
professzora
4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 8.
és 9. fejezetéhez (augusztus 2 - 8.
Jellemünk megváltozása az egyik nagy előnye
annak, hogy Isten családjához tartozunk, Krisztus Jézusban élő férfiakká és
nőkké fejlődünk. Újjászületünk, amikor
Jézusnak adjuk szívünket és befogadjuk a tőle kapott életet. Lelki növekedésünket szerencsére nem tudjuk folyamatos
aggódásunkkal siettetni. A kegyelemben
és örömben való növekedésünk és hasznosságunk, mind a Krisztussal való
egységünktől függ.
Legyen imánk a következő minden reggel,
amikor teljesen Istennek ajánljuk magunkat: „Hadd legyek, ó Uram egészen a tiéd.
Minden tervemet a lábad elé helyezem. Használj engem ma a te szolgálatodra. Élj
ma bennem, és add, hogy minden munkámat a Te dicsőségedre tudjam végezni.”
Gondolatainknak nem szabad önmagunk körül forogni,
sem megváltásunk miatt aggodalmaskodnunk. Ahogy megtanulunk Jézusról elmélkedni
és beszélni, elfeledkezünk magunkról. Ha az Ő kezére bízzuk magunkat, Jézus
által erőt ad a meggyőződéshez, hogy megnyerjük a csatát Sátán ellen.
Következzék egy próbája annak, hogy valóban Krisztushoz
jöttünk-e, és elfogadtuk-e Őt. Ha így van, mindenkinek el akarjuk mondani,
milyen drága barátra leltünk Jézusban! Ha az Ő lelke csordultig tölt örömmel, úgy
érezzük, muszáj azt mindenkivel megosztanunk. Valami csodálatos dologról kell
beszélnünk, mert megtapasztaltuk, milyen jóságos az Úr.
Jézus legszerényebb és legszegényebb
tanítványai is nagy áldást jelenthetnek mások számára. Talán nem is tudják, hogy segítenek, életvitelükkel
mégis az áldások egyre növekvő hullámait indíthatják el.
Szóval, mi lenne, ha lelki gyakorlatként már
ma önzetlenül szolgálnánk másokat?
Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White hagyaték
nyugdíjas
társigazgatója
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése