Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 8. fejezet 24.
nap
Ha gondolataink saját
énünknél időznek, akkor Krisztustól, az élet és erő forrásától eltávolodunk. Sátán
azért igyekszik állandóan figyelmünket Krisztustól elvonni, hogy lelkünknek
minden vele való közösségét meghiúsítsa. A világ örömeire, az élet gondjaira,
akadályaira és nehézségeire, saját gyengéitekre, vagy fogyatkozásaitokra, vagy
mások tökéletlenségeire irányítja figyelmeteket. De ne essetek csapdájába. Még
valóban lelkiismeretes egyéneket is, kik Istenért kívánnak élni, gyakran
félrevezet, hogy saját gyengeségeiken és bűneiken gondolkozzanak, és ily módon,
elszakítva őket Krisztustól, öröm éri, hogy győzelmet arat felettük. Ne
magunkat tegyük gondolataink középpontjává, ne aggódjunk, ne remegjünk a saját
megváltásunkért. Mindez csak arra szolgál, hogy a lelket az erő forrásától
elvonja. Bízzátok lelketek megtartását Istenre, és benne reménykedjetek!
Beszéljetek és gondolkozzatok Jézusról! Tűnjék el őbenne saját énetek!
Távolítsatok el minden kételyt és félelmet! Mondjátok Pál apostollal:
"Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig
most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és
önmagát adta érettem"(Gal 2:20). Nyugodjatok meg Istenben! Amit rábíztok,
azt meg fogja őrizni. Ha magatokat teljesen az Ő kezeibe ajánljátok, akkor
annak segítségével, aki benneteket szeret, mindeneken túláradóan
győzedelmeskedtek.
Midőn Krisztus emberi
természetet vett magára, az emberiséget a szeretet oly kötelékével fűzte
magához, melyet semmilyen más hatalom, csupán az ember akarata szakíthat szét.
Sátán minden csábításával azt akarja elérni, hogy ezen köteléket feloldva,
bennünket Krisztustól elszakítson. Legyünk éberek, imádkozzunk és küzdjünk
tehát állandóan, nehogy elcsábítva más mestert válasszunk, mert ez mindenkor
szabadságunkban áll. Irányítsuk szemeinket állandóan Krisztusra, aki megtart
bennünket. Amíg Krisztusra nézünk, addig biztonságban vagyunk. Semmi sem
ragadhat ki az Ő kezéből. Ha állandóan Őt szemléljük, "ugyanazon ábrázatra
elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől" (2Kor
3:18).
Ily módon lettek az
első tanítványok is hasonlók az Üdvözítőhöz. Mikor szavait hallották,
felismerték azt, hogy szükségük van rá. Keresték, megtalálták és követték Őt.
Vele voltak a házban, az asztalnál, a magányban és a mezőn. Vele voltak
állandóan, mint tanítványok tanítójukkal, és napról napra szent igazságokat
tanultak tőle. Úgy tekintettek rá, mint a szolgák urukra, hogy megismerhessék
kötelességeiket. Azok a tanítványok emberek voltak, hozzánk hasonlóan (Jak
5:17). Ugyanolyan harcot vívtak a bűn ellen, mint mi; ugyanarra a kegyelemre
volt szükségük, hogy szent életet folytathassanak.
Még János, a
szeretett tanítvány, aki leghasonlóbb volt Urához, sem bírt természettől fogva
szeretetre méltó jellemmel. Nemcsak önző és becsvágyó, hanem ha megbántották
heves és haragtartó is volt. De mikor Krisztus isteni jelleme megnyilatkozott
előtte, beismerte fogyatékosságát és megalázkodott. Az az erő és türelem, az a
hatalom és gyengédség, az a fenség és szelídség, amit megnyilatkozni látott az
Üdvözítő mindennapi életében, csodálattal és szeretettel töltötte el lelkét.
Napról napra jobban vonzódott szíve Jézushoz, míg végre Mestere iránti
szeretetében felolvadt saját énje. Heves és becsvágyó természete megváltozott.
A Szentlélek újjáteremtő befolyása szívét megújította. Krisztus szeretetének
hatalma teljesen átalakította jellemét. Ez a Jézussal való közösség biztos
eredménye. Ha Krisztus szívünkben lakozik, akkor természetünk tökéletesen
átalakul. Krisztus Lelke és szeretete meglágyítja a szívet, meghódítja a
lelket, felemeli a gondolatainkat és érzelmeinket Istenhez.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 24. fejezete
Ha már valaha álltál nehéz döntés előtt, vagy
volt szükséged Isten akaratának megismerésére, akkor ez a fejezet számodra
különösen fontos. Miközben Eliézer történetét olvasod, figyeld meg az ő
radikális függését Istentől valamint az Isten vezetésének meglátására vonatkozó,
alábbi elveket!
Tarts
ki Isten már kinyilatkoztatott akarata mellett! Amikor Ábrahám
megkéri Eliézert, hogy találjon feleséget Izsáknak, azt kéri tőle, hogy ne a
kánaáni lányok között keressen (3. vers). Ahhoz, hogy Isten Ábrahámnak tett
ígérete teljesedni tudjon, Izsáknak szüksége volt egy feleségre. Azonban
ahelyett, hogy maga próbálná meg megoldani a dolgot, Ábrahám kész megbízni
Istenben (8. vers).
Itasd
át a kérésedet imádsággal! Figyeld meg, hogy támaszkodik Eliézer folyamatosan
Istenre, az Ő vezetését kérve (12., 26., 42., 48. és 52. vers), és hogy Izsák
hogyan töltötte ezt a várakozási időszakot (63. vers)!
Keresd
Isten gondviselésének jeleit! Eliézer egy olyan jelért imádkozott, amely
megmutatja neki Isten akaratát (14. vers). Mégis észre kell vennünk, hogy ez
nem egy körülményekben megmutatkozó,
hanem jellembeli jel volt. Nem azt
kérte, hogy ilyen vagy olyan színű ruha legyen rajta (körülmény), hanem hogy
legyen kész vendégszeretetet tanúsítani (jellem). Tíz teve megitatása nem kis
tett volt akkoriban! Figyeld meg, ahogy Eliézer gondosan figyeli őt (21. vers),
majd ahogy ravasz kérdéseket tesz fel neki (23. vers), mielőtt a lány
vendégszeretetének utolsó megnyilvánulása meggyőzi őt Isten vezetéséről (25.
vers). Mind Izsák, mind Rebeka hajlandó volt hallgatni szüleik és lelki
vezetőik tanácsára (28. és 58. vers), viszont bármennyire is nehezünkre esik ‑
mikor mi magunk már meggyőződtünk Isten akaratáról ‑, nem kényszeríthetjük rá
Isten vezetését valaki másra, és néha meg kell engednünk, hogy Isten egy más
módon vezessen (8., 41. és 57. vers). Ha
Isten akarata egyértelmű, ne késlekedj! Isten vezetésének milyen módjait
figyelted meg az életedben – különösen, amikor döntéseket kellett hoznod?
Milyen tapasztalatod van ezzel kapcsolatban?
Alan Parker
a Southern Adventist
University professzora
4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 8.
és 9. fejezetéhez (augusztus 2 - 8.
Jellemünk megváltozása az egyik nagy előnye
annak, hogy Isten családjához tartozunk, Krisztus Jézusban élő férfiakká és
nőkké fejlődünk. Újjászületünk, amikor
Jézusnak adjuk szívünket és befogadjuk a tőle kapott életet. Lelki növekedésünket szerencsére nem tudjuk
folyamatos aggódásunkkal siettetni. A
kegyelemben és örömben való növekedésünk és hasznosságunk, mind a Krisztussal
való egységünktől függ.
Legyen imánk a következő minden reggel,
amikor teljesen Istennek ajánljuk magunkat: „Hadd legyek, ó Uram egészen a
tiéd. Minden tervemet a lábad elé helyezem. Használj engem ma a te
szolgálatodra. Élj ma bennem, és add, hogy minden munkámat a Te dicsőségedre
tudjam végezni.”
Gondolatainknak nem szabad önmagunk körül
forogni, sem megváltásunk miatt aggodalmaskodnunk. Ahogy megtanulunk Jézusról
elmélkedni és beszélni, elfeledkezünk magunkról. Ha az Ő kezére bízzuk
magunkat, Jézus által erőt ad a meggyőződéshez, hogy megnyerjük a csatát Sátán
ellen.
Következzék egy próbája annak, hogy valóban
Krisztushoz jöttünk-e, és elfogadtuk-e Őt. Ha így van, mindenkinek el akarjuk
mondani, milyen drága barátra leltünk Jézusban! Ha az Ő lelke csordultig tölt
örömmel, úgy érezzük, muszáj azt mindenkivel megosztanunk. Valami csodálatos
dologról kell beszélnünk, mert megtapasztaltuk, milyen jóságos az Úr.
Jézus legszerényebb és legszegényebb
tanítványai is nagy áldást jelenthetnek mások számára. Talán nem is tudják, hogy segítenek,
életvitelükkel mégis az áldások egyre növekvő hullámait indíthatják el.
Szóval, mi lenne, ha lelki gyakorlatként már
ma önzetlenül szolgálnánk másokat?
Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White
hagyaték
nyugdíjas
társigazgatója
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése