Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 9. fejezet 26.
nap
Életünk és munkánk
Isten az élet, a
világosság, az öröm forrása az egész világegyetem részére. Miként a fénysugarak
a napból, s a vizek árjai a forrásból, úgy áradnak szét Istentől az áldások,
összes teremtményeire. Mindenütt, ahol ez az Istentől eredő élet a szívekben
lakozik, onnan tovaárad szeretetben és áldásban másokra.
Megváltónk öröme az
elesett emberek felemelése és megváltása volt. Ezért saját élete sem volt drága
előtte, hanem elszenvedte a keresztet, és nem törődött a gyalázattal. Az
angyalok is így munkálkodnak mások boldogságán. Ez az örömük. Amit a büszke és
önző szív lealacsonyító szolgálatnak tekint, tudniillik szolgálni a bűnbe
süllyedt, jellemben és rangban mélyen alatta állóknak, éppen az képezi a
bűntelen angyalok munkáját. Krisztus önfeláldozó szeretetének lelkülete az, ami
az eget áthatja, és ez a lényege összes áldásainak. Ilyen a lelkülete Krisztus
tanítványainak, és ezt a munkát végzik.
Ha Krisztus szeretete
lakozik szívünkben, akkor a jó illathoz hasonlóan nem maradhat rejtve. Szent befolyását
mindazok érezni fogják, akikkel csak érintkezünk. Krisztus lelkülete a szívben
hasonló a sivatagban csörgedező forráshoz, amely mindenkit felüdít, sőt
felébreszti az elveszendők vágyát is, hogy az élet vizéből mohón merítsenek.
A Jézus Krisztus iránti
szeretet azon szívbéli vágyban nyilatkozik meg, hogy hozzá hasonlóan mi is
fáradozzunk az emberiség megmentésén és felemelésén. Állandó szeretettel és
részvéttel fog bennünket eltölteni mennyei Atyánk gondviselésébe foglalt összes
teremtménye iránt.
Megváltónk földi
élete korántsem volt a kényelemnek, önérdeknek szentelt élet, óh nem -
állandóan szent buzgalommal és komolysággal fáradozott az elesett emberiség
megváltásán. A bethlehemi jászoltól kezdve a golgotai keresztig az önmegtagadás
útját járta; sohasem húzódozott a nehéz munkától, a fárasztó utazástól,
valamint a kimerítő gondtól és fáradtságtól sem. Ő mondotta: "Az embernek
Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az
ő életét váltságul sokakért" (Mt 20:28). Ez volt életének legfőbb célja.
Minden más csak ezután következett, és ennek volt alárendelve. Isten akaratának
teljesítése és művének befejezése képezte ételét és italát. Önzés és önérdek
távol állott munkájától.
Hozzá hasonlóan
mindazok, akik Krisztus kegyelmében részesültek, készek az áldozatokra, hogy
mások is részeseivé lehessenek ezen mennyei adománynak. Ezek minden tőlük
telhetőt megtesznek, hogy általuk embertársaik élete megjavuljon. Az igazán
megtért szívnek ilyen lelkület a gyümölcse. Amikor Jézushoz jön valaki, az a
vágy ébred szívében, hogy másokkal is tudassa, milyen becses barátot talált
Jézusban; ily megmentő és megszentelő igazság nem maradhat elrejtve a szívben.
Ha Krisztus igazságát öltöttük fel és az Ő lelkének öröme tölt be bennünket, lehetetlen,
hogy azt elhallgassuk. Ha Istennek jóságát láttuk és éreztük, másoknak is
beszélnünk kell erről. Fülöphöz hasonlóan, ha az Üdvözítőt megtaláltuk, másokat
is hívunk. Megkíséreljük feltárni az emberek előtt Krisztus vonzerejét és az
eljövendő világ láthatatlan valóságait. Legfőbb vágyunk lesz Krisztus
nyomdokait követni. Komoly kívánság támad bennünk, hogy körülöttünk mások is
láthassák Istennek ama Bárányát, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1:29).
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 26. fejezete
Amikor Isten önmagát Ábrahám, Izsák és Jákob Isteneként
nyilatkoztatja ki (2Móz 3:6; Mt. 22:32; ApCsel 3:13), a küzdő emberek és a nehézségekben
lévő családok Isteneként mutatkozik be, akiket kegyelem által megment és
meggyógyít. Mózes első könyvének története egy hosszú családi történet, amely
különösen Izrael népének első négy generációjára összpontosít, és azokra az
emberekre, akik e nemzedékek vezető személyiségei voltak. Ezek az emberek:
Ábrahám és Sára; Izsák és Rebeka, Jákob, Rákhel és Lea; valamint József és
Aszenáth. Ezeket az embereket gyakran bibliai hősöknek és a hit óriásainak
gondoljuk. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében található rövid összefoglaló
történetüket valóban a hit példájaként mutatja be, azonban – hozzánk hasonlóan
– életüket mélyen megsebezték saját bűneik, és mások ellenük elkövetett bűnei.
Isten családjának Mózes első könyvében leírt története egy olyan családot mutat
be, amelyet részegség, csalás, gyilkosság, paráznaság, vérfertőzés, gyávaság,
irigység, gyűlölet, árulás, házastársak közötti megvetés és Isten iránti nyílt
hitetlenség fémjeleznek. Ez valóban küzdő emberek és nehézségben levő családok
története, azonban Isten története is, aki küzdő embereket és nehézségekben
levő családokat ment meg és gyógyít meg. Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének
története.
A mai fejezetben Izsák megismétli apja bűnét, a gyávaság és
csalás bűnét. A férjeknek Jézus bátor és önfeláldozó szeretetével kell
szeretniük feleségüket (Ef 5:25), azonban Ábrahám kétszer, Izsák pedig egyszer
hazudik feleségével kapcsolatosan, amivel hatalmas veszélynek teszik ki őket
csak azért, hogy ők kényelemben és biztonságban maradjanak. Az egyik egyedi
családi bűn, amely nemzetségről nemzetségre szállt Ábrahám családjában, a
csalás alkalmazása volt önvédelmük érdekében. József (1Móz 45) szakít ezzel a
romboló családi szokással. Később Jézus – akinek előképe József –, végleg
megtöri ezt a láncot az emberiség családjában.
Örömünkre ez a fejezet Izsák több jó tulajdonságát is bemutatja.
Úgy látjuk Izsákot, mint aki békét teremt és igazán imádja Istent. A történet
vége visszavisz bennünket Jákob és Ézsau történetének vonalához azzal, hogy
bemutatja: Ézsau nem követi Isten útját, mivel hitteus nőket vesz feleségül.
Douglas Tilstra
4. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 8.
és 9. fejezetéhez (augusztus 2 - 8.
Jellemünk megváltozása az egyik nagy előnye
annak, hogy Isten családjához tartozunk, Krisztus Jézusban élő férfiakká és
nőkké fejlődünk. Újjászületünk, amikor
Jézusnak adjuk szívünket és befogadjuk a tőle kapott életet. Lelki növekedésünket szerencsére nem tudjuk
folyamatos aggódásunkkal siettetni. A
kegyelemben és örömben való növekedésünk és hasznosságunk, mind a Krisztussal
való egységünktől függ.
Legyen imánk a következő minden reggel,
amikor teljesen Istennek ajánljuk magunkat: „Hadd legyek, ó Uram egészen a
tiéd. Minden tervemet a lábad elé helyezem. Használj engem ma a te
szolgálatodra. Élj ma bennem, és add, hogy minden munkámat a Te dicsőségedre
tudjam végezni.”
Gondolatainknak nem szabad önmagunk körül
forogni, sem megváltásunk miatt aggodalmaskodnunk. Ahogy megtanulunk Jézusról
elmélkedni és beszélni, elfeledkezünk magunkról. Ha az Ő kezére bízzuk
magunkat, Jézus által erőt ad a meggyőződéshez, hogy megnyerjük a csatát Sátán
ellen.
Következzék egy próbája annak, hogy valóban
Krisztushoz jöttünk-e, és elfogadtuk-e Őt. Ha így van, mindenkinek el akarjuk
mondani, milyen drága barátra leltünk Jézusban! Ha az Ő lelke csordultig tölt
örömmel, úgy érezzük, muszáj azt mindenkivel megosztanunk. Valami csodálatos
dologról kell beszélnünk, mert megtapasztaltuk, milyen jóságos az Úr.
Jézus legszerényebb és legszegényebb
tanítványai is nagy áldást jelenthetnek mások számára. Talán nem is tudják, hogy segítenek,
életvitelükkel mégis az áldások egyre növekvő hullámait indíthatják el.
Szóval, mi lenne, ha lelki gyakorlatként már
ma önzetlenül szolgálnánk másokat?
Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White
hagyaték
nyugdíjas
társigazgatója
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése