Higgyetek az Ő prófétáinak - március 11 - VASÁRNAP - Lukács 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 16. fejezet 972. nap

16. Az Ő templomában

"Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai: és ott maradának néhány napig. Mert közel vala a zsidók húsvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe" (Jn 2:12-13).

Ezen utazása során Jézus a főváros felé igyekvő egyik nagyobb társasághoz csatlakozott. Nyilvánosan még nem jelentette ki küldetését, észrevétlenül elvegyült tehát a sokaság között. Ilyen alkalmakkor gyakran a Messiás eljövetele állt a beszélgetés középpontjában, ami Keresztelő János szolgálata nyomán került előtérbe. Az emberek lángoló lelkesedéssel beszéltek a nemzeti nagyság reménységéről. Jézus tudta, hogy ez a remény nem válik valóra, mivel a Szentírás félremagyarázásán alapul. Ő alaposan, komolyan magyarázta a próféciákat, megpróbálta az embereket Isten Igéjének behatóbb tanulmányozására serkenteni.

A zsidó vezetők azt tudatosították a népben, hogy Jeruzsálemben kell megtanulniuk Istent imádni. A húsvét hetében hatalmas tömegek gyűltek össze itt Palesztina minden részéből, sőt távoli földekről is. A templom udvarát ellepte a tarka tömeg. Sokan nem tudták magukkal hozni az egyetlen nagy Áldozatra utaló áldozati állatokat, amelyeket felajánlottak. Az ő megsegítésükre állatokat adtak-vettek a templom külső udvarán. Mindenféle rendű-rangú ember gyűlt itt össze, hogy megvásárolja az áldozatot. Itt váltották be a külföldi pénzeket is a szentélyi érmékre.

Minden zsidónak évi fél sékelt kellett fizetnie "lelke engeszteléséért" (Vö. 2Móz 30:12=16!). Az így összegyűjtött pénzt a templom fenntartására fordították. Emellett nagy összegeket hoztak önkéntes adományokként, amit a templomi kincstárban helyeztek el. A külföldi pénzt át kellett váltani az úgynevezett templomi sékelre, ezt fogadták el a szentély szolgálatára. A pénzváltás alkalmat adott a csalásra, zsarolásra, szégyenletes adásvétellé alakult, ami a papok fő jövedelemforrása volt.

A kufárok elképesztő árakat kértek az állatokért, a hasznot megosztották a papokkal és vezetőkkel, akik így a nép rovására gazdagodtak meg. A híveket arra tanították, hogy ha nem hoznak áldozatot, Isten áldása nem nyugszik meg gyermekeiken, földjeiken. Így biztosították az állatok magas árát. Ha már ilyen messziről ideutaztak, az emberek nem mentek haza anélkül, hogy ki ne fejezték volna hűségüket, hiszen ezért jöttek.

Húsvét idején rengeteg áldozatot ajánlottak fel, nagy volt a vásár a templomnál. Az ennek nyomán keletkező zűrzavar inkább emlékeztetett zajos marhavásárra, mint Isten szent templomára. Lázas alkudozás hallatszott, marhabőgés, juhbégetés, galambbúgás keveredett pénzcsörgéssel és mérges vitákkal. A nagy összevisszaság zavarta az imádkozókat, a Magasságoshoz intézett szavakat elnyelte a templomot elöntő zajongás. A zsidók rendkívül büszkék voltak kegyességükre. Örvendeztek templomuknak, s minden szót, ami nem volt kedvező a templomra, istenkáromlásnak tekintettek. Mereven ragaszkodtak a vele kapcsolatos szertartások véghezviteléhez, de pénzszeretetük túlnőtt lelkiismeret-furdalásukon. Alig voltak tudatában, milyen messze sodródtak az Isten által elrendelt szolgálat eredeti céljától.

Amikor az Úr leszállt a Sinai hegyre, a helyet megszentelte jelenléte. Mózes parancsot kapott, hogy vessen határt a hegy körül és szentelje meg azt, majd Isten figyelmeztető szava hallatszott: "Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek, s még a szélét se érintsétek; mindaz, ami a hegyet érinti, halállal haljon meg. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyíllal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen" (2Móz 19:12-13). Így tanulták meg a leckét, hogy ahol Isten kinyilvánítja jelenlétét, az a hely szent. A templomot körülvevő egész területet szentnek kellett volna tekinteni. Nyereségvágyuk miatt azonban mindezt szem elől tévesztették.

Mai Bibliai szakasz: Lukács 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs+1&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+16&version=NT-HU

Lukács az evangéliumát egy új kereszténynek, Theofilusnak írja, „hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál” (Lk 1:4). Próbáld meg úgy olvasni Lukács evangéliumát, mintha te lennél Theofilus, aki akkor nyitja ki először Lukács levelét. Mindegyik történetnél kérdezd meg, hogy hogyan segít ez megértened annak a bizonyosságát, hogy Jézus a te Megváltód. Lukács az ő evangéliumát a Jézus életéről szóló rendszerezett beszámolónak nevezi (3. vers). Az ő rendszere bizonyos értelemben különbözik Máté és Márk rendszerétől, de általánosságban véve időrendben számol be az eseményekről. 

Zakariással, az idős és igaz életű pappal kezdődik a beszámoló, akik kételkedik abban a jó hírben, amit Gábriel angyal hoz, hogy felesége Erzsébet, aki túl van a termékeny koron, mégis gyermeket fog szülni, akit Jánosnak neveznek majd el, és a Megváltó eljövetelét fogja hirdetni (5-25. vers). Ezek után szembeállítja Zakariás kételkedését egy fiatal lány, Mária hitével, aki hisz Gábrielnek, amikor hat hónappal később elmondja neki, hogy gyermeke fogan a Szentlélektől, és ő fogja megszülni az eljövendő Megváltót, Jézust (26-39. vers).

Zakariásnak minden oka megvolt arra, hogy higgyen, Máriának pedig minden oka megvolt arra, hogy kételkedjen Gábriel szavaiban. Gábriel angyal megjelenik Zakariásnak az illatáldozati oltár jobb oldalánál, ami jó indulatot sejtet. Papként ismerte azt a történeket, hogy Sára, aki túl volt azon a koron, hogy gyermeket szüljön, fiút szült Ábrahámnak, de Ábrahámhoz hasonlóan ő is kételkedik Isten ígéretében és megkérdezi Gábrielt: „Miről tudhatom én ezt meg?” (18. vers).

Erőnk vagy gyengeségünk befolyásolja a bizalmunkat Isten képességeiben. Gábriel gyorsan emlékezeti Zakariást arra, hogy ne a lehetetlenségen gondolkozzon, hanem Isten ígéretén: „Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked” (19. vers).

Másrészről viszont, amikor Gábriel Máriához ment, arra kérte, hogy higgyen valami olyasmiben, ami azelőtt soha nem történt meg, történetesen, hogy egy szűz szüljön. Mária egyszerűen ezt kérdezte: „Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?” (34. vers). Gábriel magyarázatára Mária így válaszolt: „legyen nékem a te beszéded szerint” (38. vers).

Amint Lukács evangéliuma első fejezetét olvasod, kérdezd meg magadtól: valóban hiszem azt, hogy „az Istennél semmi sem lehetetlen” (37. vers)? Ha Zakariáshoz hasonlóan megkísértetsz, hogy kételkedj Isten ígéreteiben, ha valami lehetetlennek tűnik, akkor figyelj Isten hatalmára, amely már munkálkodik az életedben! Fia körülmetélésekor Zakariásnak minden szükséges bizonyítéka megvolt. Ezért, amikor megkérik, hogy adjon nevet a Fiának, magabiztosan írta le azt a nevet, amelyet Gábriel korábban mondott neki: „János a neve” (64. vers). Imádkozz azért, hogy Isten adjon neked is hitet, hogy elfogadd ígéreteit, és Jézus második eljövetelének az ígéretét!   

Douglas Jacobs, D.Min.

136. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  16. fejezetéhez (március 11-17.).

Nikodémus nem átlagos személy volt. Ő a szanhedrin tagja volt – ma úgy hívnánk őt, hogy vallási vezető. Ismerte az összes tantételt, a bibliai szövegeket, valamennyi érvre tudta az ellenérvet, és a zsidó közösség felnézett rá, mint olyasvalakire, aki rendkívül lelki ember. Nikodémus azonban felismerte, hogy hiányzik valami a keresztény tapasztalatából. Szüksége volt olyan tapasztalatra, ami jóval túlmutat a pusztán elméleti tudáson és a vallási formaságokon. Amikor Nikodémus Jézussal találkozott azon az estén, azzal a szándékkal ment, hogy teológiai eszmecserét folytassanak, Jézus azonban nem pazarolta az időt, és megmutatta, mire van leginkább szüksége. A legnagyobb szükséglete az volt, hogy újjászülessen a Szentlélek által.

Ugyanezt elmondhatjuk a mi keresztény tapasztalatunkról. Azt gondoljuk, hogy pusztán azért, mert ismerjük az igazságot és mert a megfelelő dolgokat tesszük és esszük, Isten kegyét élvezzük. Jézus azonban megmutatta Nikodémusnak, hogy mennyire értelmetlenek ezek a dolgok, hogy ha nem megy végbe a szívünkben a teljes átalakulás.

Fel kell ismernünk, hogy semmit sem tehetünk, hogy változtassunk nyomorúságos állapotunkon. Csak amikor Jézusra tekintünk és elfogadjuk az Ő igazságát sajátunként, akkor kezd a Szentlélek a szívünkben lakozni. Akkor, és csakis akkor, nyilvánulhatnak meg az életünkben a szeretet, az öröm, a béke, a türelem, az előzékenység, a jóság, a szelídség és a mértékletesség gyümölcsei, és élhetünk igazi hiteles keresztény életet.

Joseph Tean, a Kelet-ázsiai Oktatási Intézet hallgatója

Pineng, Malajzia

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 10 - SZOMBAT - Márk 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 971. nap

Krisztus példáját - hogy összekapcsolta a saját és az emberiség érdekeit - követniük kell mindazoknak, akik igéjét hirdetik és elfogadták kegyelmének evangéliumát. Nem szükséges lemondanunk a társasági kapcsolatokról. Nem kell másoktól elkülönülnünk. Úgy közelíthetünk meg bármilyen rendű embert, ha ott keressük fel, ahol van. Az emberek ritkán keresnek fel bennünket önszántukból. Az isteni igazság nemcsak szószékről érintheti az emberi szíveket. Van egy másik munkaterület is, lehet, hogy szerényebb, de ugyanolyan ígéretes. Ez az alacsony sorsúak otthona, a gazdagok palotája, a vendégszeretők asztala és az ártatlan társas örömet nyújtó összejövetelek helye.

Krisztus tanítványaiként ne keveredjünk a világgal puszta élvezetszeretetből, ne csatlakozzunk oktalanságaikhoz! Az ilyen kapcsolatok csak ártalmunkra lehetnek. Sose szentesítsük a bűnt szavainkkal vagy tetteinkkel, hallgatásunkkal vagy jelenlétünkkel. Bárhová megyünk, vigyük magunkkal Jézust, és hozzuk mások tudomására, hogy mennyire értékeljük Megváltónkat. Aki mégis kőfalak mögé zárva próbálja megőrizni vallását, az értékes alkalmakat veszít el, hogy jót cselekedhessék. A kereszténység társadalmi kapcsolatok révén kerül érintkezésbe a világgal. Mindenki, aki már részesült az isteni világosságban, árassza azt azoknak ösvényére, akik nem ismerik az élet Világosságát.

Mindannyiunknak Jézus tanúivá kell lennünk. A Krisztus kegyelme által megszentelt társadalmi erőnket fejlesztenünk kell, hogy lelkeket nyerjünk meg a Megváltónak. Hadd lássa a világ, hogy nem foglalnak le önzően saját érdekeink, hanem arra vágyunk, hogy másokkal is megoszthassuk áldásainkat és kiváltságainkat. Lássák, hogy vallásunk nem tesz közömbössé vagy szőrszálhasogatóvá. Mindazok, akik vallják, hogy megtalálták Krisztust, szolgáljanak úgy, ahogyan Ő tette az emberek javáért.

Ne legyen rólunk a világnak olyan benyomása, hogy a keresztények bús, örömtelen emberek. Ha tekintetünket Jézusra szegezzük, meg fogjuk látni a könyörületes Üdvözítőt, akinek arcáról fény árad ránk. Ahol az Ő Lelke uralkodik, ott béke lakozik. Ott öröm is lesz, mert nyugodt, szent bizalom él Istenben.

Krisztus örvend, ha követői megmutatják, hogy bár emberek, de az isteni természet részesei. Nem szobrok, hanem élő férfiak és nők. Az isteni kegyelem harmatától felfrissült szívük megnyílik, és kitárul az igazság Napja előtt. A rájuk áradó világosságot visszatükrözik másokra a krisztusi szeretettől fénylő tetteikben.

Mai Bibliai szakasz: Márk 16

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+16&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+16&version=NT-HU

Életem során lehetőségem nyílt, hogy a világ sok részén járjak filmezni a televízió számára, és sok olyan 'szent' helyet ismerhettem meg, amelyekről azt állították, hogy Buddha nagy becsben tartott testrészeit tartják ott. Ezek után eljutottam Jeruzsálembe is, és lépteimet a Sír Kertje felé irányítottam. Nagyon megható tapasztalat volt bemenni a sírkamrába, és az én Uram életén és halálán elmélkedni. Mégis az a tény volt a legmegindítóbb számomra, hogy az a sír üres.

Ebben a fejezetben arról olvashatunk, hogy vasárnap kora reggel eljöttek az asszonyok, hogy elvégezzék Jézus testének megkenését, de egy angyalt találtak ott, aki kedves hangon ezt mondta: "Feltámadt, nincs már itt" (Mk 16:6). Amikor Isten angyala alászállt a mennyből, hogy átadja az üzenetet: "Isten Fia, Atyád hív Téged!", az ördög és démonai, és a római katonák sem tudták Őt a sírban tartani. Senki sem tudja biztosan, hogy az a sír, amit ma felkereshetünk, valóban az a sír e, ahol Jézus feküdt, miután a keresztről a sírkamrába helyezték, de nem is fontos, hiszen - ellentétben Buddhával - Jézus él!  

Nézzünk Jézusra, aki a feltámadás és az élet! Őbenne válik valóra reménységünk, és válik bizonyossá örök életünk. Hitünk Benne lesz meggyőződéssé. De, talán, ezeket a sorokat olvasva úgy érzed, hogy neked már nincs reménységed, talán arra gondolsz, hogy túl sokat vétettél az Úr ellen, túlontúl súlyosak azok a sértések, amellyel Őt illetted. Éppen ezért küldte Jézus az angyal által ezt a különleges üzenetet számodra: 'Feltámadt!'

Gondoljunk vissza arra a pillanatra, amikor Péter épp a tűz mellett melegedett, egész közel ahhoz a helyhez, ahol Jézus kirakatpere zajlott. Hogy elterelje magáról, mint Jézus tanítványáról, a figyelmet, Péter hevesen átkozódni és esküdözni kezdet, és mindvégig tagadta, hogy valaha is ismerte volna Jézust. Még fröcsögött szájából az átkozódás, amikor tekintete találkozott Jézus tekintetével. Mit látott Péter? Nem látott feddést vagy gyűlöletet az Úr szemében, csak szelíd szomorúságot. Ez a pillantás megtörte Péter megtéretlen szívét, ahogy elfutott a palotától, azt kívánva, bárcsak meghalna.

Most adja át az angyal Jézus különleges üzenetét az asszonyokon keresztül, 'Menjetek el, és mondjátok meg a tanítványoknak és Péternek, hogy Jézus előttetek megy Galileába.' (Márk 16:7). Bármi történjék is, Péternek feltétlenül mondjátok meg! Tudom, hogy összetört a szíve, de nem vetettem el - túlzottan szeretem őt! Haza kell találnia! 

Barátom, ez az üzenet neked és nekem is szól. Nem az a lényeg, hogy mit tettél a múltban! Ami az igazán fontos az az, hogy hogyan döntesz ma. Péter Jézus mellett döntött, és hatalmas eszközzé vált a jó munkálásában. Ezt te is megteheted! Halld meg ezeket a szavakat: 'Az Isten akaratával együttműködő emberi akarat mindent meg tud cselekedni. Amit Isten parancsára kell tennünk, azt az Ő erejével meg is lehet tenni. Amikor parancsol, képességet is ad parancsa teljesítésére.' (Ellen G. White: Krisztus Példázatai, A Talentumok)

Add át magad Istennek, és benned fog lakozni. Amikor maga Isten él benned, képessé tesz rá, hogy bármit meg tudj tenni, amit Ő kér tőled. Amit kér tőled, az nem más, mint, hogy győzz, és mint győztes ülj vele együtt az Ő trónján, amikor visszatér (Jel. 3:21). Jézusnak megvan a hatalma arra, hogy ezt neked adja, de a választás egyedül a tiéd (Márk 16:15-18).

Jim Ayer

135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  15. fejezetéhez (március 4-10.).

Megindító számomra Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel nem akarta cserben hagyni anyját, segített.

A saját magam helyzetét is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért, amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába. Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az iskolába járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának segített. Nem akart cserben hagyni.

Jézus alárendelte a terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen, és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az orvostudomány helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem oda magamat az életemre vonatkozó terve teljesítésére.

Prescella Francis

Sabah, Malajzia

Kelet-ázsiai Oktatási Intézet

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 9 - PÉNTEK - Márk 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 970. nap

Mind az Ó-, mind az Újszövetség felhasználja a házassági kapcsolatot a Krisztus és népe között fennálló gyöngéd és szent egység szemléltetésére. Jézus gondolataiban az esküvői szertartás öröme előremutatott arra a boldog napra, amikor menyasszonyát hazaviszi atyja házába, és a megváltottak a Megváltóval együtt ülnek le a Bárány menyegzői vacsorájához. Így szól: "Amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni. [...] Nem neveznek többé elhagyatottnak, [...] hanem így hívnak: én gyönyörűségem; [...] mert az Úr gyönyörködik benned" (Ésa 62: 5.4). "Örül terajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked" (Sof 3:17). Amikor János apostol mennyei dolgok látomását kapta, így írt: "És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. [...] Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak" (Jel 19:6.7.9).

Jézus minden lélekben olyasvalakit látott, akit hívni kell az Ő országába. Az emberek szívéig hatolt, mert úgy járt közöttük, mint aki a javukat keresi. Megkereste őket a nyílt utcán, magánházakban, bárkákon, a zsinagógában, tópartokon és a menyegzői ünnepségen. Találkozott velük napi foglalatosságuk közben, érdeklődést tanúsított világi ügyeik iránt. Elvitte érdeklődését a háztartásokba, a családok saját otthonukban kerültek isteni jelenlétének hatása alá. Erős, személyes együttérzése segítette a szívek megnyerésében. Gyakran visszavonult a hegyekbe magányosan imádkozni. Ezáltal készült fel nyilvános munkájára az emberek között. Az így eltöltött idő után indult el, hogy gyógyítsa a betegeket, tanítsa a tudatlanokat, széttörje Sátán foglyainak láncait.

Jézus személyes kapcsolat és érintkezés útján képezte tanítványait. Olykor köztük ült a hegyoldalban, olykor a tengerparton, vagy együtt ment velük az úton. Így fedte fel Isten országának titkait. Nem prédikált nekik, ahogyan ma teszik. Ahol csak megnyílt szívek fogadták az isteni üzenetet, Ő feltárta az üdvösség útjának igazságát. Nem parancsolta tanítványainak, hogy ezt vagy azt tegyék, hanem így szólt: "Kövess engem!" (Jn 1:44) Magával vitte őket utazásaira, városokba és falvakba, hogy lássák, miként tanítja az embereket. Érdekeiket összekapcsolta a sajátjával, és a tanítványok együtt munkálkodtak vele..

Mai Bibliai szakasz: Márk 15

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+15&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+15&version=NT-HU

Pilátus alig hitt a fülének: az emberek Barabás szabadításáért kiáltottak, aki a legalacsonyabb rendből származó bűnös volt. Ahogyan szemléljük ezt az eseményt és ennek a lázadó nevének jelentését, rájövünk, hogy abban az időben ez egy prófétai pillanat volt. A neve azt jelenti, hogy az „atya fia”. És Jézus volt az „Atya Fia”. Csaknem gondviselésszerű, hogy Jézust és ezt a férfit is Pilátusnak kellene elítélni. Jézus alárendelte akaratát az Atyának a Gecsemáné kertjében, így minden apa összes fia és lánya, akik a bűn átka alatt állnak, megszabadulhatnak. Ez azt jelenti, hogy te és én bűnösök vagyunk, de az isteni gondviselésnek köszönhetően teljesen szabadok lehetünk.

János kibővíti Márk fejezetét és azt a pillanatot, amikor Jézus ott áll a kiabáló tömeg előtt, miközben Pilátus beszél: „Ímhol az ember” (Jn 19:5) Olyan volt ez, mint egy trombitahang az őket figyelő univerzumban. Nézd meg Istent, amint a teremtménye előtt áll, elhagyatva és védtelenül. Júdás nem értette, hogy Isten fia miért hagyta magát elvitetni a tömeggel – a Gonosz nem fáradt ki a mai napig sem, az angyalok csendben állnak amint Isten népe sír Jézus halála fölött.

Amint a rómaiak elhelyezték áldozataikat a három kereszten, közülük csupán egy nem harcolt vagy szitkozódott azokra, akik a szöget a húsába kalapálták. Csak egynek volt az a célja, hogy megmentse a Föld lakosait. Ha Jézus követte volna az Ördög tanácsát, hogy jöjjön le a keresztről, most elveszettek lennénk, nem lenne reménye az apák fiainak és lányainak.

Röviddel azelőtt, hogy Pilátus ítélőszéke előtt állt, Jézus ezt mondta: „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok” (Jn 12:32). Sok ember állt a kereszt lábánál aznap, ketten pedig felakasztva voltak mellette a saját keresztjükön. Az egyik lator szíve teljesen megváltozott, amint Jézust szemlélte – ő hívő lett.

Márk beszél egy másik férfiról is, aki felismerte Jézust aznap. Ő egy római százados volt, akinek az volt a feladata, hogy rendet tartson, és Pilátus parancsait végrehajtsa. Amikor Krisztus az utolsót lélegezte, ez a háborúkban megkeményedett katona a kereszt lábánál lágyan így szólt: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” (Márk  15:39, ÚRK).

Azok az emberek, akik felismerték Jézust aznap, meghozták döntésüket. Ez ugyanaz a döntés volt, amit neked és nekem meg kell hoznunk. Ha egyszer megismered Jézust, felvetődik a kérdés: „Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?” (Mt 27:22)

Jim Ayer

135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  15. fejezetéhez (március 4-10.).

Megindító számomra Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel nem akarta cserben hagyni anyját, segített.

A saját magam helyzetét is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért, amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába. Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az iskolába járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának segített. Nem akart cserben hagyni.

Jézus alárendelte a terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen, és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az orvostudomány helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem oda magamat az életemre vonatkozó terve teljesítésére.

Prescella Francis

Sabah, Malajzia

Kelet-ázsiai Oktatási Intézet

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 8 - CSÜTÖRTÖK - Márk 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 969. nap

Krisztus szolgálata éles ellentétben állott a zsidó vének szolgálatával. A hagyományok és formaságok tiszteletben tartása teljesen megfosztotta őket a valódi gondolkodási és cselekvési szabadságtól. Szüntelenül rettegtek a tisztátalanságtól. Nemcsak a pogányoktól, hanem saját népük többségétől is távol tartották magukat, hogy elkerüljék a "tisztátalannal" történő érintkezést. Nem keresték javukat, barátságukat sem igyekeztek megnyerni. Mivel állandóan ezek a dolgok foglalkoztatták őket, gondolatviláguk beszűkült, életük egyetlen pont körül forgott. Példájuk az önzést és a türelmetlenséget táplálta a nép minden rétegében.

Jézus azzal kezdte reformáló munkáját, hogy együttérzéssel közeledett az emberiség felé. Miközben a legmesszebbmenőkig tiszteletet tanúsított Isten törvénye iránt, megfeddte a farizeusok tettetett kegyességét, és megpróbálta a népet megszabadítani az értelmetlen szabályok kötelékéből. Le akarta rombolni a társadalom különböző osztályait elválasztó falakat, hogy egymáshoz közelíthesse az embereket, mint egyetlen család gyermekeit. Megjelenése a menyegzői ünnepen lépés volt ebbe az irányba.

Isten jelölte ki Keresztelő János lakhelyéül a pusztát, hogy ott menedéket találjon a papok és a rabbik befolyása elől, és fel tudjon készülni különleges küldetésére. De elszigetelt, szigorú életét a nép nem tekintette példaképnek. János maga sem utasította hallgatóit, hogy hagyjanak fel korábbi tevékenységükkel. Azt parancsolta, hogy Isten iránti hűségükkel tegyenek tanúbizonyságot bűnbánatukról ott, ahol Ő elhívta őket.

Jézus minden formájában megfeddte az önző vágyak kielégítését, de természeténél fogva társaságkedvelő volt. Bármilyen rendű-rangú ember vendégszeretetét elfogadta. Ellátogatott gazdagokhoz és szegényekhez, műveltekhez és tanulatlanokhoz, és arra vágyott, hogy gondolataikat a mindennapi élet problémáiról a lelki, örök dolgok magasságába emelje. Sohasem engedett meg kicsapongást, viselkedésére nem vetett árnyékot világias könnyelműség. Kedvét lelte azonban az ártatlan, örömteli jelenetekben, és részvételével megszentelte a társasági együttlétet. A zsidó esküvő mély benyomást keltő alkalom volt, amelynek öröme nem volt visszatetsző az Emberfiának. Azzal, hogy jelen volt ezen a menyegzőn, Jézus tiszteletét fejezte ki a házasság, mint isteni intézmény iránt.

Mai Bibliai szakasz: Márk 14

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+14&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+14&version=NT-HU

Márk 14 tele van lelki tanulságokkal. Csakis a Szentlélek vezetése alatt tudott Márk annyi mindent belezsúfolni ebbe a néhány versbe. Azt mondhatnánk, hogy egy egész könyvet lehetne írni annak alapján, amit ez a fejezet tartalmaz.

Mit mondhatunk el egy néhány szóban, amit lelki tanulságként magunkkal vihetünk ebből a fejezetből? Mit ragadhatunk meg, ami velünk marad, és segít az örökkévalóság felé tartó utunkon? Ahogy ezt a fejezetet figyelem, Isten Igéje ezt mondja nekem: A farizeusok és más egyházi vezetők azt tervezték, hogy megölik Isten Fiát. Mások pedig - mint például Péter - nem hallották meg azt, amit Jézus mondott, mások pedig - mint például Márta - megértették, de Jézus mindannyiukat szerette.

A Nagy küzdelem végigvonul az emberi történelmen és a 32.versben éri el csúcspontját. Jézus a 30-as évei elején járt; és ki az a fiatal ember, aki meg akarna halni? De Jézus különös módon azért jött a földre, hogy meghaljon értünk - érted és értem. A végső küzdelem akkor kezdődött el, amikor a Gonosz sötét felhőkkel vette körül Jézust - négyezer év gonoszsága szállt le rá.

Ha a Gecsemánét figyeljük, ezt a borzasztó pillanatot az időben, a bűn súlya olyan megsemmisítő erővel telepedett rá, hogy Jézus nem tudott túl látni a Kálvária sírvermén. Borzasztó gondolatok tolonghattak elméjében: "vajon a bűn annyira visszataszító Atyán szemében, hogy az örökre elválaszt bennünket egymástól?" Lelke megborzadt ettől a gondolattól - belekapaszkodott a földbe, mintha ezzel akarta volna visszatartani magát attól, hogy az örök sötétségbe sodorják. A Szentháromság az örökkévalóságon át eddig soha nem tapasztalt meg ilyen egymástól való elszakadást, mint most.

Atyám, "múljék el tőlem ez a pohár." Atyám, "múljék el tőlem ez a pohár." Milyen pohár? - az Isten haragjának a bora, amely elegyítetlenül töltetett az Ő haragjának poharába (Jel 14:10). Hallod-e a szavakat, amelyek a szorosan összezárt állkapcsai közül előjönnek? "Kérlek Atyám, félek; nem tudom elviselni a gondolatot, hogy Tőled örökre elszakadjak. De Atyám, annyira szeretem a földi családomat, hogy kész vagyok érettük feladni az istenségemet is. Úgy döntöttem, hogy inkább vállalom az örök halál kockázatát - a Tőled való örök elszakadást - mintsem egyet is elveszítsek közülük. Atyám, a Te akaratod legyen meg! 

Mária tudta, hogy Jézus mennyire szereti őt, és végül Péter is megtudta - de mi a helyzet veled? Tudod, hogy mennyire hihetetlenül különleges vagy Isten szemében? Tudnod kellene, mert Ő kész volt feladni Isten mivoltát azért, hogy az örökkévalóságot vele tölthesd.

Jim Ayer

135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  15. fejezetéhez (március 4-10.).

Megindító számomra Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel nem akarta cserben hagyni anyját, segített.

A saját magam helyzetét is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért, amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába. Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az iskolába járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának segített. Nem akart cserben hagyni.

Jézus alárendelte a terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen, és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az orvostudomány helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem oda magamat az életemre vonatkozó terve teljesítésére.

Prescella Francis

Sabah, Malajzia

Kelet-ázsiai Oktatási Intézet

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 7 - SZERDA - Márk 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 968. nap

Az első ünnepségen, amelyen tanítványaival részt vett, Jézus átadta nekik a megváltásukért végzett munkát jelképező poharat. Az utolsó vacsorán ismét átnyújtotta a szent szertartás keretében, amelynek az Ő halálára kell emlékeztetnie, "amíg eljövend" (lKor 11:26). Amikor a tanítványok elszakadtak Uruktól, szomorúságukat Jézus az újbóli együttlét ígéretével enyhítette, és így szólt "Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában" (Mt 26:29).

A bor, amelyet Krisztus az ünnepségen nyújtott, és tanítványainak adott mint saját vérének jelképét, tiszta szőlőlé volt. Erre hivatkozik Ésaiás próféta, amikor "a fürtben" levő újborról szól, és ezt mondja: "Ne veszesd el, mert áldás van benne" (Ésa 65 : 8).

Krisztus volt az, aki az Ószövetségben intette Izraelt: "A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs" (Péld 20:1). Ő maga senkinek sem adott ilyen italt. Sátán az élvezetekre csábítja az embereket, ami elhomályosítja az értelmet, megbénítja a lelki érzékenységet. Krisztus viszont arra tanít minket, hogy tartsuk féken alacsonyabb rendű ösztöneinket. Az Ő egész élete az önmegtagadást példázza. Azért, hogy az étvágy hatalmát megtörje, elszenvedte érettünk a legkomolyabb próbát, amit ember csak kiállhat. Krisztus volt az, aki utasította Keresztelő Jánost, hogy ne igyék sem bort, sem részegítő italokat. Ő volt az, aki ugyanilyen önmegtartóztatásra kötelezte Mannoah feleségét. És Ő mondott átkot arra, aki felebarátjának részegítő italt ad. Krisztus nem mondott ellent saját tanításának. Az erjedetlen must, amivel a menyegzői vendégeket megajándékozta, jó hatású és üdítő ital volt. Hatásaként az ízlés összhangba került az egészséges étvággyal.

Amint a menyegzői vendégek felismerték a bor minőségét, érdeklődni kezdtek, és a szolgák beszámolóiból tudomást szereztek a csodáról. A társaság egy darabig annyira elámult, hogy nem is gondoltak a csodatevőre. Amikor végül keresni kezdték, akkor jöttek rá: olyan csendben vonult vissza, hogy még tanítványai sem vették észre.

Az emberek figyelme most a tanítványokra terelődött. Most nyílt először lehetőségük arra, hogy Jézusba vetett hitüket megismertessék. Elmondták, amit a Jordánnál láttak és hallottak, és sok szívben reménység gyúlt, hogy Isten szabadítót küldött népének. A csoda híre bejárta az egész vidéket, s Jeruzsálembe is eljutott. A papok és a vének újult érdeklődéssel kutatták a Krisztus eljövetelére mutató jövendöléseket. Az emberekben mohó vágy ébredt, hogy megismerjék ennek az új tanítónak a küldetését, aki olyan szokatlan módon jelent meg a nép között.

Mai Bibliai szakasz: Márk 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+13&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+13&version=NT-HU

Jézus épp befejezte Isten szőlőültetvényének példázatát - a savanyú szőlőültetvényét. Izrael 490 próbaéve Dániel jövendöléséből hamarosan lejárt. Minden ami Isten részéről lehetséges volt, hogy az embereket a veszélyből menedékbe vigye, már megtörtént.

Márk 13 első verse Jézussal és tanítványaival nyit, amint utoljára elhagyják a templomot. Ellen White érdekes kijelentést tesz erről az eseményről: „Ez az Istenség hosszútűrésének titokzatos búcsúja” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 523. oldal). Sokkal nagyobb mélységet fedezhetünk fel ebben a gondolatban, ha elolvassuk Márk beszámolójának megfelelőjét Máté 23:37 versében.

Mielőtt Jézus kisétált volna a templomból, még egyszer utoljára a nemzet vezetőihez, a „vak vezetőknek” címezi szavait: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.”

  

Ellen White így folytatja: „A  farizeusok  építgették  a  próféták  sírját,  ékesítgették  síremléküket,  és ezt mondták egymásnak: »Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik  a  próféták  vérében«  (Mt  23:30).  Ugyanakkor készek  voltak  Isten  Fiát megölni.” (Jézus élete 521. oldal).

Isten mindent megtett, ami hatalmában állt, hogy figyelmeztetést figyelmeztetés után küldjön – mind az Ő prófétáin keresztül jutott el a néphez. A legnagyobb vágya az volt, hogy összegyűjtse a népét gondoskodása alá és biztonságban tartsa őket az ördög erőszakos támadásaitól, de a nép nem hallgatott rá, és nem követte Istent.

2Krónikák 20:20 így írja: „Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!” A nép viszont nem törődött a prófétákkal így nem is volt áldás számukra, sőt az otthonuk elhagyatottá vált. A Templom elpusztul. A nép elveszíti minden védelmét, melyet Istentől ingyen kapott. Izrael vége melyet Jézus mondott azon a napon fog bekövetkezni. Izrael vezetői nem követték az isteni tanácsot, és végül sátán vezetésére hagyatkozva megölték Isten fiát.

Kedves olvasó, te hogy állsz ezzel? Hallgatni fogsz a prófétákra és követni fogod azt, amit mondanak? Meg tudod tenni, a Szentlélek erejének segítségével – az örök életed múlik rajta! Isten elküldte a prófétáit, hogy vezessenek minket a veszélyből a biztonságba. Hallgatunk rájuk és követjük őket?

Jim Ayer

135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  15. fejezetéhez (március 4-10.).

Megindító számomra Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel nem akarta cserben hagyni anyját, segített.

A saját magam helyzetét is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért, amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába. Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az iskolába járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának segített. Nem akart cserben hagyni.

Jézus alárendelte a terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen, és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az orvostudomány helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem oda magamat az életemre vonatkozó terve teljesítésére.

Prescella Francis

Sabah, Malajzia

Kelet-ázsiai Oktatási Intézet

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 6 - KEDD - Márk 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 967. nap

Amikor azt mondta Máriának, hogy nem jött még el az Ő órája, Jézus anyja ki nem mondott gondolatára felelt - a várakozásra, amit a többiekkel együtt melengetett. Remélte, hogy fia kijelenti magát, mint Messiás, és elfoglalja Izrael trónját. De az idő még nem jött el. Jézus nem királyként, hanem mint "fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ésa 53:3) fogadta el az emberi sorsot.

Bár Máriának nem volt helyes elképzelése Krisztus küldetéséről, feltétlenül bízott Benne. Erre a hitre válaszolt Jézus. Mária bizalmát akarta jutalmazni, és tanítványai hitét megerősíteni első csodájával. A tanítványoknak még a hitetlenség számos nagy kísértésével kellett szembenézniük. A jövendölések félreérthetetlenül megvilágították számukra, hogy Jézus a Messiás. Azt várták, hogy a vallási vezetők még az övékénél is nagyobb bizalommal fogadják Őt. Elbeszélték az embereknek Jézus csodálatos tetteit, és küldetésébe vetett bizalmukat, de meglepte őket és keserű csalódást váltott ki bennük a papok és a rabbik Jézussal szemben tanúsított hitetlensége, mélyen gyökerező előítélete, ellenségeskedése. A Megváltó korai csodái erősítették a tanítványokat, hogy szembeszálljanak az ellenkezéssel.

Máriát egyáltalán nem zavarták meg Jézus szavai. Így szólt a felszolgálókhoz: "Valamit mond néktek, megtegyétek" (Jn 2: 5). Így megtette, amit tehetett, hogy Krisztus munkájának utat készítsen.

Az ajtó mellett hat nagy kőveder állott. Jézus megparancsolta a szolgáknak, hogy töltsék meg őket vízzel. Ez meg is történt. Azután, amikor szükség lett a borra, így szólt: "Mentsetek és vigyetek a násznagynak" (Jn 2:8). A megtöltött edényekből víz helyett íme bor folyt. Sem az ünnepség násznagya, sem a vendégek nem tudták, hogy híján lett volna a bor. Csak amikor a násznagy megkóstolta, amit a szolgák kihoztak, akkor vette észre, hogy jobb bármelyik bornál, amit azelőtt ivott, és nem olyan, mint az ünnepség elején felszolgált ital. Odafordult a vőlegényhez, és így szólt: "Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor beteltek, akkor az alábbvalót, te a jó bort ekkorra tartottad" (Jn 2:10).

Ahogyan az emberek először a legjobb bort kínálják föl, azután pedig a rosszabbat, úgy adja a világ is ajándékait. Amit felajánl, az tetszhet a szemnek, elbűvölheti az érzékeket, de nem ad megelégedést. A bor keserűvé, az öröm bánattá válik. Ami dallal, jókedvvel kezdődött, az kimerültséggel, keserűséggel végződik. Jézus ajándékai viszont mindig frissek és újak. Sohasem szűnik meg az az elégedettség és öröm, amit az Ő ünnepe szerez a léleknek. Minden újabb ajándék fokozza elfogadójának azt a képességét, hogy értékelje és élvezze az Úr áldásait. Ő csak adja és adja a kegyelmet. Sohasem foszt meg bennünket ettől. Ha benne lakozunk, akkor az, hogy ma gazdag ajándékot kapunk, biztosít a holnapi még gazdagabb ajándékról is. Jézus Nátánaelnek mondott szavai kifejezik azt a törvényt, amely alapján Isten hitbéli gyermekeivel bánik. Szeretetének minden újabb megnyilatkozásával ezt mondja a befogadó szívnek: "Hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél" (Jn 1:51).

Krisztus menyegzői ajándéka jelképes volt. A víz az Ő halálában való keresztségét ábrázolta, a bor pedig vérének kiomlását a világ bűneiért. Emberi kezek hozták a vizet a megtöltendő vedrekbe, de egyedül Krisztus szava tudott életadó erőt adni belé. Így van ez a Megváltó halálára mutató szertartásokkal is. Csakis úgy táplálhatják hatékonyan az emberi lelket, ha hit által Krisztus ereje munkálkodik bennük.

Krisztus szavával elegendően gondoskodott az ünnepségről. Ugyanilyen bőségesen gondoskodik kegyelme az ember bűneinek eltörléséről, a lélek megújításáról és erejének fenntartásáról.

Mai Bibliai szakasz: Márk 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+12&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+12&version=NT-HU

Ezt a fejezetet nevezhetnénk a savanyú szőlő fejezetének. Isten úgy tervezte, hogy megalkotja a leglátványosabb szőlőskertet a világ középpontjában, Izráel földjén. Olyan csodálatos és bőséges lenne az édes szőlő termése, hogy az emberek minden nemzetből azért érkeznének, hogy felfedezzék az Ő sikerének titkát.

De ez nem így sikerült. Ézsaiás próféta így adott hangot panaszának: „a Seregek Urának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra vár, és lett kiáltó gazság!” (Ézs 5:7 – új prot. ford.).

Azok, akik a szőlőskert felelősei voltak, semmilyen utasítást nem fogadnak el azoktól a tanácsadóktól, akiket a szőlő ura küldött. A prófétákat megkövezték, megverték és félbe vágták. Hogy merészeli a szőlő tulajdonosa megmondani nekik, hogyan kellene a saját életüket kezelni!

Isten elég hosszú ideig hagyta őket saját makacsságukban, míg át nem adta nekik utolsó üzenetét Dánielen keresztül: „Hetven hét (490 év) van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét” (Dán 9:24 – új prot. ford.).

Izrael tétlenséggel töltötte a várakozás idejét, a szőlő minősége így nem javult, hanem romlott. Most a Legszentebb áll előttük, ők pedig annak halálát tervezgetik. De a szeretet Istene egy utolsó feltételt szab számukra, hogy édes szőlővé válhassanak: „… és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből” (Mk 12:30).

Te és én már megkaptuk a drága időt, mely alatt olyan édes szőlővé válhatunk, mint Jézus, és képviselhetjük őt a figyelő világ előtt. Te hogy állsz ehhez a dologhoz? Te követed az Ő hírnökei által közvetített utasításokat? Engeded a Teremtőnek, hogy savanyúból édessé változtasson téged?

Jim Ayer

135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  15. fejezetéhez (március 4-10.).

Megindító számomra Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel nem akarta cserben hagyni anyját, segített.

A saját magam helyzetét is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért, amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába. Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az iskolába járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának segített. Nem akart cserben hagyni.

Jézus alárendelte a terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen, és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az orvostudomány helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem oda magamat az életemre vonatkozó terve teljesítésére.

Prescella Francis

Sabah, Malajzia

Kelet-ázsiai Oktatási Intézet

Fordította Gősi Csaba