Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 971. nap
Krisztus példáját - hogy összekapcsolta a saját és az
emberiség érdekeit - követniük kell mindazoknak, akik igéjét hirdetik és
elfogadták kegyelmének evangéliumát. Nem szükséges lemondanunk a társasági
kapcsolatokról. Nem kell másoktól elkülönülnünk. Úgy közelíthetünk meg
bármilyen rendű embert, ha ott keressük fel, ahol van. Az emberek ritkán
keresnek fel bennünket önszántukból. Az isteni igazság nemcsak szószékről
érintheti az emberi szíveket. Van egy másik munkaterület is, lehet, hogy
szerényebb, de ugyanolyan ígéretes. Ez az alacsony sorsúak otthona, a gazdagok
palotája, a vendégszeretők asztala és az ártatlan társas örömet nyújtó
összejövetelek helye.
Krisztus tanítványaiként ne keveredjünk a világgal puszta
élvezetszeretetből, ne csatlakozzunk oktalanságaikhoz! Az ilyen kapcsolatok
csak ártalmunkra lehetnek. Sose szentesítsük a bűnt szavainkkal vagy
tetteinkkel, hallgatásunkkal vagy jelenlétünkkel. Bárhová megyünk, vigyük magunkkal
Jézust, és hozzuk mások tudomására, hogy mennyire értékeljük Megváltónkat. Aki
mégis kőfalak mögé zárva próbálja megőrizni vallását, az értékes alkalmakat
veszít el, hogy jót cselekedhessék. A kereszténység társadalmi kapcsolatok
révén kerül érintkezésbe a világgal. Mindenki, aki már részesült az isteni
világosságban, árassza azt azoknak ösvényére, akik nem ismerik az élet
Világosságát.
Mindannyiunknak Jézus tanúivá kell lennünk. A Krisztus
kegyelme által megszentelt társadalmi erőnket fejlesztenünk kell, hogy lelkeket
nyerjünk meg a Megváltónak. Hadd lássa a világ, hogy nem foglalnak le önzően
saját érdekeink, hanem arra vágyunk, hogy másokkal is megoszthassuk áldásainkat
és kiváltságainkat. Lássák, hogy vallásunk nem tesz közömbössé vagy szőrszálhasogatóvá.
Mindazok, akik vallják, hogy megtalálták Krisztust, szolgáljanak úgy, ahogyan Ő
tette az emberek javáért.
Ne legyen rólunk a világnak olyan benyomása, hogy a
keresztények bús, örömtelen emberek. Ha tekintetünket Jézusra szegezzük, meg
fogjuk látni a könyörületes Üdvözítőt, akinek arcáról fény árad ránk. Ahol az Ő
Lelke uralkodik, ott béke lakozik. Ott öröm is lesz, mert nyugodt, szent
bizalom él Istenben.
Krisztus örvend, ha követői megmutatják, hogy bár emberek,
de az isteni természet részesei. Nem szobrok, hanem élő férfiak és nők. Az
isteni kegyelem harmatától felfrissült szívük megnyílik, és kitárul az igazság
Napja előtt. A rájuk áradó világosságot visszatükrözik másokra a krisztusi
szeretettől fénylő tetteikben.
Mai Bibliai szakasz: Márk
16
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Életem során
lehetőségem nyílt, hogy a világ sok részén járjak filmezni a televízió számára,
és sok olyan 'szent' helyet ismerhettem meg, amelyekről azt állították, hogy
Buddha nagy becsben tartott testrészeit tartják ott. Ezek után eljutottam
Jeruzsálembe is, és lépteimet a Sír Kertje felé irányítottam. Nagyon megható
tapasztalat volt bemenni a sírkamrába, és az én Uram életén és halálán
elmélkedni. Mégis az a tény volt a legmegindítóbb számomra, hogy az a sír üres.
Ebben a fejezetben
arról olvashatunk, hogy vasárnap kora reggel eljöttek az asszonyok, hogy
elvégezzék Jézus testének megkenését, de egy angyalt találtak ott, aki kedves
hangon ezt mondta: "Feltámadt, nincs már itt" (Mk 16:6).
Amikor Isten angyala alászállt a mennyből, hogy átadja az üzenetet: "Isten
Fia, Atyád hív Téged!", az ördög és démonai, és a római katonák sem tudták
Őt a sírban tartani. Senki sem tudja biztosan, hogy az a sír, amit ma
felkereshetünk, valóban az a sír e, ahol Jézus feküdt, miután a keresztről a
sírkamrába helyezték, de nem is fontos, hiszen - ellentétben Buddhával - Jézus
él!
Nézzünk Jézusra, aki a
feltámadás és az élet! Őbenne válik valóra reménységünk, és válik bizonyossá
örök életünk. Hitünk Benne lesz meggyőződéssé. De, talán, ezeket a sorokat
olvasva úgy érzed, hogy neked már nincs reménységed, talán arra gondolsz, hogy
túl sokat vétettél az Úr ellen, túlontúl súlyosak azok a sértések, amellyel Őt
illetted. Éppen ezért küldte Jézus az angyal által ezt a különleges üzenetet
számodra: 'Feltámadt!'
Gondoljunk vissza arra
a pillanatra, amikor Péter épp a tűz mellett melegedett, egész közel ahhoz a
helyhez, ahol Jézus kirakatpere zajlott. Hogy elterelje magáról, mint Jézus
tanítványáról, a figyelmet, Péter hevesen átkozódni és esküdözni kezdet, és
mindvégig tagadta, hogy valaha is ismerte volna Jézust. Még fröcsögött szájából
az átkozódás, amikor tekintete találkozott Jézus tekintetével. Mit látott
Péter? Nem látott feddést vagy gyűlöletet az Úr szemében, csak szelíd
szomorúságot. Ez a pillantás megtörte Péter megtéretlen szívét, ahogy elfutott
a palotától, azt kívánva, bárcsak meghalna.
Most adja át az angyal
Jézus különleges üzenetét az asszonyokon keresztül, 'Menjetek el, és mondjátok
meg a tanítványoknak és Péternek, hogy Jézus előttetek megy Galileába.'
(Márk 16:7). Bármi történjék is, Péternek feltétlenül mondjátok meg!
Tudom, hogy összetört a szíve, de nem vetettem el - túlzottan szeretem őt! Haza
kell találnia!
Barátom, ez az üzenet
neked és nekem is szól. Nem az a lényeg, hogy mit tettél a múltban! Ami az
igazán fontos az az, hogy hogyan döntesz ma. Péter Jézus mellett döntött, és
hatalmas eszközzé vált a jó munkálásában. Ezt te is megteheted! Halld meg
ezeket a szavakat: 'Az Isten akaratával együttműködő emberi akarat mindent meg
tud cselekedni. Amit Isten parancsára kell tennünk, azt az Ő erejével meg is
lehet tenni. Amikor parancsol, képességet is ad parancsa teljesítésére.' (Ellen
G. White: Krisztus Példázatai, A Talentumok)
Add át magad Istennek,
és benned fog lakozni. Amikor maga Isten él benned, képessé tesz rá, hogy
bármit meg tudj tenni, amit Ő kér tőled. Amit kér tőled, az nem más, mint, hogy
győzz, és mint győztes ülj vele együtt az Ő trónján, amikor visszatér (Jel.
3:21). Jézusnak megvan a hatalma arra, hogy ezt neked adja, de a választás
egyedül a tiéd (Márk 16:15-18).
Jim Ayer
135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
15. fejezetéhez
(március 4-10.).
Megindító számomra
Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral
kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá
fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel
nem akarta cserben hagyni anyját, segített.
A saját magam helyzetét
is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért,
amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói
tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az
okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába.
Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy
asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe fogad
és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az iskolába
járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának segített. Nem
akart cserben hagyni.
Jézus alárendelte a
terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a
Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen,
és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más
terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az orvostudomány
helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem oda magamat
az életemre vonatkozó terve teljesítésére.
Prescella Francis
Sabah, Malajzia
Kelet-ázsiai Oktatási
Intézet
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése