Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 970. nap
Mind az Ó-, mind az Újszövetség felhasználja a házassági
kapcsolatot a Krisztus és népe között fennálló gyöngéd és szent egység
szemléltetésére. Jézus gondolataiban az esküvői szertartás öröme előremutatott
arra a boldog napra, amikor menyasszonyát hazaviszi atyja házába, és a
megváltottak a Megváltóval együtt ülnek le a Bárány menyegzői vacsorájához. Így
szól: "Amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.
[...] Nem neveznek többé elhagyatottnak, [...] hanem így hívnak: én
gyönyörűségem; [...] mert az Úr gyönyörködik benned" (Ésa 62: 5.4).
"Örül terajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez
néked" (Sof 3:17). Amikor János apostol mennyei dolgok látomását kapta,
így írt: "És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek
zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Alleluja! mert
uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és
adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége
elkészítette magát. [...] Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének
vacsorájára hivatalosak" (Jel 19:6.7.9).
Jézus minden lélekben olyasvalakit látott, akit hívni kell
az Ő országába. Az emberek szívéig hatolt, mert úgy járt közöttük, mint aki a
javukat keresi. Megkereste őket a nyílt utcán, magánházakban, bárkákon, a
zsinagógában, tópartokon és a menyegzői ünnepségen. Találkozott velük napi
foglalatosságuk közben, érdeklődést tanúsított világi ügyeik iránt. Elvitte
érdeklődését a háztartásokba, a családok saját otthonukban kerültek isteni
jelenlétének hatása alá. Erős, személyes együttérzése segítette a szívek
megnyerésében. Gyakran visszavonult a hegyekbe magányosan imádkozni. Ezáltal
készült fel nyilvános munkájára az emberek között. Az így eltöltött idő után
indult el, hogy gyógyítsa a betegeket, tanítsa a tudatlanokat, széttörje Sátán
foglyainak láncait.
Jézus személyes kapcsolat és érintkezés útján képezte
tanítványait. Olykor köztük ült a hegyoldalban, olykor a tengerparton, vagy
együtt ment velük az úton. Így fedte fel Isten országának titkait. Nem
prédikált nekik, ahogyan ma teszik. Ahol csak megnyílt szívek fogadták az
isteni üzenetet, Ő feltárta az üdvösség útjának igazságát. Nem parancsolta
tanítványainak, hogy ezt vagy azt tegyék, hanem így szólt: "Kövess
engem!" (Jn 1:44) Magával vitte őket utazásaira, városokba és falvakba,
hogy lássák, miként tanítja az embereket. Érdekeiket összekapcsolta a
sajátjával, és a tanítványok együtt munkálkodtak vele..
Mai Bibliai szakasz: Márk
15
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Pilátus alig hitt a
fülének: az emberek Barabás szabadításáért kiáltottak, aki a legalacsonyabb
rendből származó bűnös volt. Ahogyan szemléljük ezt az eseményt és ennek a
lázadó nevének jelentését, rájövünk, hogy abban az időben ez egy prófétai
pillanat volt. A neve azt jelenti, hogy az „atya fia”. És Jézus volt az „Atya
Fia”. Csaknem gondviselésszerű, hogy Jézust és ezt a férfit is Pilátusnak
kellene elítélni. Jézus alárendelte akaratát az Atyának a Gecsemáné kertjében,
így minden apa összes fia és lánya, akik a bűn átka alatt állnak,
megszabadulhatnak. Ez azt jelenti, hogy te és én bűnösök vagyunk, de az isteni
gondviselésnek köszönhetően teljesen szabadok lehetünk.
János kibővíti Márk
fejezetét és azt a pillanatot, amikor Jézus ott áll a kiabáló tömeg előtt, miközben
Pilátus beszél: „Ímhol az ember” (Jn
19:5) Olyan volt ez, mint egy trombitahang az őket figyelő univerzumban. Nézd
meg Istent, amint a teremtménye előtt áll, elhagyatva és védtelenül. Júdás nem
értette, hogy Isten fia miért hagyta magát elvitetni a tömeggel – a Gonosz nem
fáradt ki a mai napig sem, az angyalok csendben állnak amint Isten népe sír
Jézus halála fölött.
Amint a rómaiak
elhelyezték áldozataikat a három kereszten, közülük csupán egy nem harcolt vagy
szitkozódott azokra, akik a szöget a húsába kalapálták. Csak egynek volt az a
célja, hogy megmentse a Föld lakosait. Ha Jézus követte volna az Ördög
tanácsát, hogy jöjjön le a keresztről, most elveszettek lennénk, nem lenne
reménye az apák fiainak és lányainak.
Röviddel azelőtt, hogy
Pilátus ítélőszéke előtt állt, Jézus ezt mondta: „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok” (Jn
12:32). Sok ember állt a kereszt lábánál aznap, ketten pedig felakasztva voltak
mellette a saját keresztjükön. Az egyik lator szíve teljesen megváltozott,
amint Jézust szemlélte – ő hívő lett.
Márk beszél egy másik
férfiról is, aki felismerte Jézust aznap. Ő egy római százados volt, akinek az
volt a feladata, hogy rendet tartson, és Pilátus parancsait végrehajtsa. Amikor
Krisztus az utolsót lélegezte, ez a háborúkban megkeményedett katona a kereszt
lábánál lágyan így szólt: „Bizony, ez az
ember Isten Fia volt!” (Márk 15:39, ÚRK).
Azok az emberek, akik
felismerték Jézust aznap, meghozták döntésüket. Ez ugyanaz a döntés volt, amit
neked és nekem meg kell hoznunk. Ha egyszer megismered Jézust, felvetődik a
kérdés: „Mit cselekedjem hát Jézussal,
akit Krisztusnak hívnak?” (Mt 27:22)
Jim Ayer
135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
15. fejezetéhez
(március 4-10.).
Megindító számomra
Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral
kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá
fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel
nem akarta cserben hagyni anyját, segített.
A saját magam helyzetét
is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért,
amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói
tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az
okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába.
Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy
asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe
fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az
iskolába járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának
segített. Nem akart cserben hagyni.
Jézus alárendelte a
terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a
Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen,
és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más
terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az orvostudomány
helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem oda magamat
az életemre vonatkozó terve teljesítésére.
Prescella Francis
Sabah, Malajzia
Kelet-ázsiai Oktatási
Intézet
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése