Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 969. nap
Krisztus szolgálata éles ellentétben állott a zsidó vének
szolgálatával. A hagyományok és formaságok tiszteletben tartása teljesen
megfosztotta őket a valódi gondolkodási és cselekvési szabadságtól. Szüntelenül
rettegtek a tisztátalanságtól. Nemcsak a pogányoktól, hanem saját népük
többségétől is távol tartották magukat, hogy elkerüljék a
"tisztátalannal" történő érintkezést. Nem keresték javukat,
barátságukat sem igyekeztek megnyerni. Mivel állandóan ezek a dolgok foglalkoztatták
őket, gondolatviláguk beszűkült, életük egyetlen pont körül forgott. Példájuk
az önzést és a türelmetlenséget táplálta a nép minden rétegében.
Jézus azzal kezdte reformáló munkáját, hogy együttérzéssel
közeledett az emberiség felé. Miközben a legmesszebbmenőkig tiszteletet tanúsított
Isten törvénye iránt, megfeddte a farizeusok tettetett kegyességét, és
megpróbálta a népet megszabadítani az értelmetlen szabályok kötelékéből. Le
akarta rombolni a társadalom különböző osztályait elválasztó falakat, hogy
egymáshoz közelíthesse az embereket, mint egyetlen család gyermekeit.
Megjelenése a menyegzői ünnepen lépés volt ebbe az irányba.
Isten jelölte ki Keresztelő János lakhelyéül a pusztát,
hogy ott menedéket találjon a papok és a rabbik befolyása elől, és fel tudjon
készülni különleges küldetésére. De elszigetelt, szigorú életét a nép nem
tekintette példaképnek. János maga sem utasította hallgatóit, hogy hagyjanak
fel korábbi tevékenységükkel. Azt parancsolta, hogy Isten iránti hűségükkel
tegyenek tanúbizonyságot bűnbánatukról ott, ahol Ő elhívta őket.
Jézus minden formájában megfeddte az önző vágyak
kielégítését, de természeténél fogva társaságkedvelő volt. Bármilyen
rendű-rangú ember vendégszeretetét elfogadta. Ellátogatott gazdagokhoz és
szegényekhez, műveltekhez és tanulatlanokhoz, és arra vágyott, hogy
gondolataikat a mindennapi élet problémáiról a lelki, örök dolgok magasságába
emelje. Sohasem engedett meg kicsapongást, viselkedésére nem vetett árnyékot
világias könnyelműség. Kedvét lelte azonban az ártatlan, örömteli jelenetekben,
és részvételével megszentelte a társasági együttlétet. A zsidó esküvő mély
benyomást keltő alkalom volt, amelynek öröme nem volt visszatetsző az
Emberfiának. Azzal, hogy jelen volt ezen a menyegzőn, Jézus tiszteletét fejezte
ki a házasság, mint isteni intézmény iránt.
Mai Bibliai szakasz: Márk
14
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Márk 14 tele van lelki
tanulságokkal. Csakis a Szentlélek vezetése alatt tudott Márk annyi mindent
belezsúfolni ebbe a néhány versbe. Azt mondhatnánk, hogy egy egész könyvet
lehetne írni annak alapján, amit ez a fejezet tartalmaz.
Mit mondhatunk el egy néhány
szóban, amit lelki tanulságként magunkkal vihetünk ebből a fejezetből? Mit
ragadhatunk meg, ami velünk marad, és segít az örökkévalóság felé tartó
utunkon? Ahogy ezt a fejezetet figyelem, Isten Igéje ezt mondja nekem: A
farizeusok és más egyházi vezetők azt tervezték, hogy megölik Isten Fiát. Mások
pedig - mint például Péter - nem hallották meg azt, amit Jézus mondott, mások
pedig - mint például Márta - megértették, de Jézus mindannyiukat szerette.
A Nagy küzdelem
végigvonul az emberi történelmen és a 32.versben éri el csúcspontját. Jézus a
30-as évei elején járt; és ki az a fiatal ember, aki meg akarna halni? De Jézus
különös módon azért jött a földre, hogy meghaljon értünk - érted és értem. A
végső küzdelem akkor kezdődött el, amikor a Gonosz sötét felhőkkel vette körül
Jézust - négyezer év gonoszsága szállt le rá.
Ha a Gecsemánét
figyeljük, ezt a borzasztó pillanatot az időben, a bűn súlya olyan megsemmisítő
erővel telepedett rá, hogy Jézus nem tudott túl látni a Kálvária sírvermén.
Borzasztó gondolatok tolonghattak elméjében: "vajon a bűn annyira
visszataszító Atyán szemében, hogy az örökre elválaszt bennünket
egymástól?" Lelke megborzadt ettől a gondolattól - belekapaszkodott a
földbe, mintha ezzel akarta volna visszatartani magát attól, hogy az örök
sötétségbe sodorják. A Szentháromság az örökkévalóságon át eddig soha nem
tapasztalt meg ilyen egymástól való elszakadást, mint most.
Atyám, "múljék el
tőlem ez a pohár." Atyám, "múljék el tőlem ez a pohár." Milyen
pohár? - az Isten haragjának a bora, amely elegyítetlenül töltetett az Ő
haragjának poharába (Jel 14:10). Hallod-e a szavakat, amelyek a szorosan
összezárt állkapcsai közül előjönnek? "Kérlek Atyám, félek; nem tudom
elviselni a gondolatot, hogy Tőled örökre elszakadjak. De Atyám, annyira szeretem
a földi családomat, hogy kész vagyok érettük feladni az istenségemet is. Úgy
döntöttem, hogy inkább vállalom az örök halál kockázatát - a Tőled való örök
elszakadást - mintsem egyet is elveszítsek közülük. Atyám, a Te akaratod legyen
meg!
Mária tudta, hogy Jézus
mennyire szereti őt, és végül Péter is megtudta - de mi a helyzet veled? Tudod,
hogy mennyire hihetetlenül különleges vagy Isten szemében? Tudnod kellene, mert
Ő kész volt feladni Isten mivoltát azért, hogy az örökkévalóságot vele tölthesd.
Jim Ayer
135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
15. fejezetéhez
(március 4-10.).
Megindító számomra
Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral
kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá
fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel
nem akarta cserben hagyni anyját, segített.
A saját magam helyzetét
is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért,
amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói
tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az
okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába.
Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy
asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe
fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az
iskolába járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának
segített. Nem akart cserben hagyni.
Jézus alárendelte a
terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a
Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen,
és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más
terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az orvostudomány
helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem oda magamat
az életemre vonatkozó terve teljesítésére.
Prescella Francis
Sabah, Malajzia
Kelet-ázsiai Oktatási
Intézet
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése