Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 967. nap
Amikor azt mondta Máriának, hogy nem jött még el az Ő
órája, Jézus anyja ki nem mondott gondolatára felelt - a várakozásra, amit a
többiekkel együtt melengetett. Remélte, hogy fia kijelenti magát, mint Messiás,
és elfoglalja Izrael trónját. De az idő még nem jött el. Jézus nem királyként,
hanem mint "fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ésa 53:3) fogadta
el az emberi sorsot.
Bár Máriának nem volt helyes elképzelése Krisztus
küldetéséről, feltétlenül bízott Benne. Erre a hitre válaszolt Jézus. Mária
bizalmát akarta jutalmazni, és tanítványai hitét megerősíteni első csodájával.
A tanítványoknak még a hitetlenség számos nagy kísértésével kellett
szembenézniük. A jövendölések félreérthetetlenül megvilágították számukra, hogy
Jézus a Messiás. Azt várták, hogy a vallási vezetők még az övékénél is nagyobb
bizalommal fogadják Őt. Elbeszélték az embereknek Jézus csodálatos tetteit, és
küldetésébe vetett bizalmukat, de meglepte őket és keserű csalódást váltott ki
bennük a papok és a rabbik Jézussal szemben tanúsított hitetlensége, mélyen
gyökerező előítélete, ellenségeskedése. A Megváltó korai csodái erősítették a
tanítványokat, hogy szembeszálljanak az ellenkezéssel.
Máriát egyáltalán nem zavarták meg Jézus szavai. Így szólt
a felszolgálókhoz: "Valamit mond néktek, megtegyétek" (Jn 2: 5). Így
megtette, amit tehetett, hogy Krisztus munkájának utat készítsen.
Az ajtó mellett hat nagy kőveder állott. Jézus
megparancsolta a szolgáknak, hogy töltsék meg őket vízzel. Ez meg is történt.
Azután, amikor szükség lett a borra, így szólt: "Mentsetek és vigyetek a
násznagynak" (Jn 2:8). A megtöltött edényekből víz helyett íme bor folyt.
Sem az ünnepség násznagya, sem a vendégek nem tudták, hogy híján lett volna a
bor. Csak amikor a násznagy megkóstolta, amit a szolgák kihoztak, akkor vette
észre, hogy jobb bármelyik bornál, amit azelőtt ivott, és nem olyan, mint az
ünnepség elején felszolgált ital. Odafordult a vőlegényhez, és így szólt:
"Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor beteltek, akkor az
alábbvalót, te a jó bort ekkorra tartottad" (Jn 2:10).
Ahogyan az emberek először a legjobb bort kínálják föl,
azután pedig a rosszabbat, úgy adja a világ is ajándékait. Amit felajánl, az
tetszhet a szemnek, elbűvölheti az érzékeket, de nem ad megelégedést. A bor
keserűvé, az öröm bánattá válik. Ami dallal, jókedvvel kezdődött, az
kimerültséggel, keserűséggel végződik. Jézus ajándékai viszont mindig frissek
és újak. Sohasem szűnik meg az az elégedettség és öröm, amit az Ő ünnepe szerez
a léleknek. Minden újabb ajándék fokozza elfogadójának azt a képességét, hogy
értékelje és élvezze az Úr áldásait. Ő csak adja és adja a kegyelmet. Sohasem
foszt meg bennünket ettől. Ha benne lakozunk, akkor az, hogy ma gazdag
ajándékot kapunk, biztosít a holnapi még gazdagabb ajándékról is. Jézus
Nátánaelnek mondott szavai kifejezik azt a törvényt, amely alapján Isten
hitbéli gyermekeivel bánik. Szeretetének minden újabb megnyilatkozásával ezt
mondja a befogadó szívnek: "Hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél"
(Jn 1:51).
Krisztus menyegzői ajándéka jelképes volt. A víz az Ő
halálában való keresztségét ábrázolta, a bor pedig vérének kiomlását a világ
bűneiért. Emberi kezek hozták a vizet a megtöltendő vedrekbe, de egyedül
Krisztus szava tudott életadó erőt adni belé. Így van ez a Megváltó halálára
mutató szertartásokkal is. Csakis úgy táplálhatják hatékonyan az emberi lelket,
ha hit által Krisztus ereje munkálkodik bennük.
Krisztus szavával elegendően gondoskodott az ünnepségről.
Ugyanilyen bőségesen gondoskodik kegyelme az ember bűneinek eltörléséről, a
lélek megújításáról és erejének fenntartásáról.
Mai Bibliai szakasz: Márk
12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ezt a fejezetet
nevezhetnénk a savanyú szőlő fejezetének. Isten úgy tervezte, hogy megalkotja a
leglátványosabb szőlőskertet a világ középpontjában, Izráel földjén. Olyan
csodálatos és bőséges lenne az édes szőlő termése, hogy az emberek minden
nemzetből azért érkeznének, hogy felfedezzék az Ő sikerének titkát.
De ez nem így sikerült.
Ézsaiás próféta így adott hangot panaszának: „a Seregek Urának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda
férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra vár, és lett
kiáltó gazság!” (Ézs 5:7 – új prot. ford.).
Azok, akik a szőlőskert
felelősei voltak, semmilyen utasítást nem fogadnak el azoktól a tanácsadóktól,
akiket a szőlő ura küldött. A prófétákat megkövezték, megverték és félbe
vágták. Hogy merészeli a szőlő tulajdonosa megmondani nekik, hogyan kellene a
saját életüket kezelni!
Isten elég hosszú ideig
hagyta őket saját makacsságukban, míg át nem adta nekik utolsó üzenetét
Dánielen keresztül: „Hetven hét (490 év)
van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és
megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó
igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét”
(Dán 9:24 – új prot. ford.).
Izrael tétlenséggel
töltötte a várakozás idejét, a szőlő minősége így nem javult, hanem romlott.
Most a Legszentebb áll előttük, ők pedig annak halálát tervezgetik. De a
szeretet Istene egy utolsó feltételt szab számukra, hogy édes szőlővé
válhassanak: „… és szeresd az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes
erődből” (Mk 12:30).
Te és én már megkaptuk
a drága időt, mely alatt olyan édes szőlővé válhatunk, mint Jézus, és
képviselhetjük őt a figyelő világ előtt. Te hogy állsz ehhez a dologhoz? Te
követed az Ő hírnökei által közvetített utasításokat? Engeded a Teremtőnek,
hogy savanyúból édessé változtasson téged?
Jim Ayer
135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
15. fejezetéhez
(március 4-10.).
Megindító számomra
Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral
kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá
fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel
nem akarta cserben hagyni anyját, segített.
A saját magam helyzetét
is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért,
amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói
tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az
okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába.
Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy
asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe
fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az
iskolába járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának
segített. Nem akart cserben hagyni.
Jézus alárendelte a
terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a
Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen,
és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más
terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az
orvostudomány helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem
oda magamat az életemre vonatkozó terve teljesítésére.
Prescella Francis
Sabah, Malajzia
Kelet-ázsiai Oktatási
Intézet
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése