Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 23, VASÁRNAP - 1 Mózes 43

FIGYELEM: Ezen a héten új Ellen White könyvet kezdtünk el olvasni

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 1. fejezet 43. nap

"Példázatokban mondottam néktek"

Krisztus példázataiban ugyanaz az elv látható, mint ami földi küldetésében megmutatkozott. Magára vette természetünket, és közöttünk élt, hogy megismerhessük isteni jellemét és életét. Az Istenség az emberben tárulkozott fel, a láthatatlan dicsőség látható emberi alakban jelent meg. Az ember megismerkedhetett az ismeretlennel azáltal, amit már ismert. A mennyei dolgok földiek útján tárultak fel. Isten emberi alakban nyilatkoztatta ki önmagát. Így volt ez Krisztus tanításaiban is: az ismeretlent ismert jelenségekkel, a mennyei igazságokat az élet jól ismert dolgaival szemléltette.

Ezt mondja a Szentírás: "Mindezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, . . hogy beteljék, amit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának" (Mt 13:34-35). Krisztus közérthető dolgok által vezette el hallgatóit a lelkiekhez. Az írott Ige igazságait összekapcsolta a természet dolgaival és hallgatói élményeivel. Így vezetnek el Krisztus példázatai a természet világából a lélek birodalmába. Ezek az igazság láncszemei, amelyek egybefűzik az embert Istennel és a földet a mennyel.

A természetből merített tanításaival Krisztus saját keze alkotásairól beszélt, amelyek tőle kapták tulajdonságaikat és képességeiket. Eredeti tökéletességében minden teremtett dolog Isten gondolatát fejezte ki. Ádámnak és Évának édeni otthonukban az egész természet Istenről beszélt, és telve volt mennyei tanítással. Szemükkel érzékelték a bölcsességet, szívükkel pedig felfogták, mert Istennel társalogtak teremtett művei által. Mihelyt azonban a szent pár áthágta a magasságos Isten törvényét, az Isten színétől sugárzó fény eltávozott a földről. A bűn megrontotta és beszennyezte a földet, de a föld megátkozott állapotában is sok szépséget őriz. Isten szemléltető oktatásai nem olvashatatlanok. Ha megértjük őket, akkor a természet Teremtőjéről tanúskodnak.

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 43. fejezete

A család drámája folytatódik. Jákób nem szeretné, hogy Benjámin Egyiptomba menjen. Ezen kívül a testvérekben végbemenő változásra is látunk bizonyítékot. Egyetértenek Jákóbbal, és most úgy tűnik, Benjámin esetében támogatják a kiváltságos fiú szerepét. Talán csak a bűntudatát enyhítendő, Rúben felajánlja, hogy felelősséget vállal Benjámin biztonságáért, amennyiben azt mondja Jákóbnak, hogy az ő két fiát ölje meg, ha nem hozza vissza Benjámint épségben (1Móz 42:37). Valószínűleg Rúben is még mindig apja kegyeinek visszaszerzésén munkálkodott.

A túlélésért folytatott küzdelem azonban végül megköti Jákób kezét. Miután Jákób megfeddi a fiúkat, amiért elárulták, hogy van még egy öccsük otthon, Júda közbelép. Az ellenség Júda lassan átváltozik a társ-hős Júdává. Magát teszi meg Jákóbnál biztosítékként Benjámin biztonságáért. Ez már nem ugyanaz a Júda, akit 1Móz 37-ben láttunk, hisz’ a történetnek abban a szakaszában még a családbeli hatalom elnyerésére szőtt terveket.

A dráma tovább fokozódik, amikor Benjámin testvéreivel együtt Egyiptomba érkezik. József most testvérei Benjámin iránti féltékenységét teszi próbára azzal, hogy neki több ajándékot, nagyobb ételadagot ad. Nem tapasztalja jelét a féltékenységnek. Testvérei együtt vígadnak Józseffel, nem ismervén fel, hogy ki ő.

Stephen Bauer

6. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 1. fejezetéhez (augusztus  23 - 29.

Nem tudok Jézus egyetlen példázatára sem gondolni, amelyen ha elmélkedünk, nem nyitja meg elménket új, szép és mély igazságokra Isten jellemével kapcsolatosan. A példázatokban Jézus általános dolgokat használ, amelyeket gyakran maguktól értetődőknek tartunk és figyelmen kívül hagyunk - vagy éppen imádunk - és olyan összefüggésekre hívja fel a figyelmünket, amelyek a gondolatainkat visszavezetik Istenre, mindenik alkalommal, amikor az a példázatban szereplő tárgy a szemük elé kerül.

Ma ugyanerre van szükségem. Majdnem minden, amivel találkozok és kapcsolatba kerülök - a házamtól és a számítóképemtől kezdve a vízig, amely a csapból folyik és a mesterséges fényig, amelyet egy kapcsoló megnyomásával hozok működésbe - az emberre mutatnak és a világ dolgaira, és nem Istenre. Olyan emlékművekkel vagyunk körülvéve, amelyek az emberre és az ember kreativitására mutatnak.    

Nem vagyok juhpásztor. Nem vagyok magvető, de naponta találkozok fizikai, látható eszközökkel, amelyek Krisztusra mutathatnak, ha megállok, figyelek és hallgatok.

Azok a dolgok, amelyek gyakran elterelik a figyelmünket Istenről, olyan eszközökké válhatnak, amelyek gondolataimat Istenre terelhetik. Ez volt Jézus célja a kétezer évvel ezelőtti példázataival. Ma ugyanolyan hatékonyak és szükségesek, mint amilyenek akkor voltak. 

Brandon Schroeder 

Fejlesztési társigazgató 

Light Bearers (Fényhordozók), www.lightbearers.org 

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 22, SZOMBAT- 1 Mózes 42

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 13. fejezet 42. nap

Hegyibeszédében Jézus fenséges példázatokkal mutatott rá, hogy milyen szükséges Istenben bíznunk. Ezen tanítások célja az volt, hogy Isten gyermekeit minden időben vigasztalja és bátorítsa, s így érthetően reánk is vonatkoznak. Az Üdvözítő híveinek figyelmét az ég madaraira irányítja, melyek gondtalanul zengik dalaikat, s bár "nem vetnek, sem nem aratnak", mennyei Atyánk mégis gondoskodik összes szükségleteikről. Az Üdvözítő kérdezi tőlünk: "Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?" (Mt 6:26). A mindenható Gondviselő kitárja kezeit és kielégíti összes teremtményeit. Az ég madarai sem kerülik el figyelmét. Bár nem rakja csőrükbe eledelüket, de gondoskodik szükségleteikről. Nekik kell a részükre elhintett magot összeszedni, nekik kell fiókáikat táplálni. Énekkel szállnak munkájukba: hisz "mennyei Atyátok eltartja azokat." "Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?" (Mt 6:26). Mint eszes lények, kik Őt imádjátok, nem vagytok-e sokkal becsesebbek az ég madarainál? Vajon Teremtőnk és Létfenntartónk, aki saját isteni képmására alkotott bennünket, nem fog-e a mi szükségleteinkről is gondoskodni, ha bízunk benne?

Krisztus a mezei virágokra irányítja tanítványai figyelmét, melyek gazdag változatosságban virulnak, s melyek mennyei Atyánk irántunk, emberek iránt való szeretetének megannyi megnyilvánulásai. Így szólott: "Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek"(Mt 6:28). A természet e virágai szépségükben és egyszerűségükben felülmúlják Salamon királyi pompáját. Még a legdrágább öltözék, amit emberi művészet és ügyesség alkothat, sem versenyezhet a virágok természetes bájával, ragyogó szépségével. Jézus kérdezi: "Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?" (Mt 6:30). Ha az Úr, az isteni művész ily gazdag színpompát kölcsönöz az egyszerű virágoknak, melyek egy nap alatt elhervadnak, mennyivel inkább visel gondot azokról, akiket saját képmására teremtett?! Krisztus ezen tanítása megfeddi a hitetlen szív kétségeit, gondjait és aggodalmait.

Az Alkotó minden egyes gyermekét boldognak, békésnek és engedelmesnek szeretné látni. Jézus mondja: "Békességet hagyok néktek: az én békességemet adom néktek... Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (Jn 14:27) Másutt ezeket mondja: "Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék" (Jn 15:11).

A boldogság, melyre önző indokból vágyunk, mellőzve a kötelességek útját, ingatag és mulandó; csakhamar elmúlik, s a szív bánattal és fájdalommal lesz tele. Isten szolgálatában azonban teljes az öröm és az elégedettség. A keresztény nem halad bizonytalan ösvényeken, nincs kiszolgáltatva hiábavaló megbánásoknak és csalódásoknak. S bár a földi élet élvezeteiben nem veszünk részt, de örömmel tekinthetünk az eljövendő élet elé.

Hiszen már ebben az életben is a keresztények a Krisztussal való közösség örömteli részesei; szemlélhetik szeretetének fényét, és élvezhetik állandó jelenlétét. Életünk minden egyes lépése közelebb hozhat Jézushoz, mindinkább megtapasztaljuk szeretetét, és lépésről lépésre megközelíthetjük az örök béke dicső honát. Azért ne vessük el Istenbe vetett bizalmunkat, hanem legyen bizodalmunk erősebb, mint valaha! "Mindeddig megsegített minket az Úr!" (1Sám 7:12), és megsegít bennünket ezután is mindvégig!

Tekintsünk mint hatalmas emlékoszlopokra, jótéteményeinek bizonyítékaira, melyeket az Úr velünk cselekedett, hogy megvigasztaljon és kimentsen a pusztító kezéből. Legyenek állandóan élénken emlékezetünkben a kegyelem megannyi tanújelei, melyekkel Isten bennünket elhalmozott; a könnyek, melyeket felszárított; a fájdalmak, miket lecsillapított; a veszedelmek, miket elhárított; a szükségletek, miket kielégített és az áldások, melyeket reánk árasztott. Ezek erősítsenek zarándoklatunk hátralevő részén!

Az előttünk levő küzdelemben újabb, nem sejtett akadályokra számíthatunk; azonban akár a múltra, akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: "Mindeddig megsegített minket az Úr!" - "És életeden át tartson erőd!" (5Móz 33:25). A ránk várakozó megpróbáltatások nem fogják erőnket felülmúlni. Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a megpróbáltatások arányában kapunk erőt.

Így majd annak idején megnyílnak az egek kapui, hogy bevonulhassanak rajtuk Isten gyermekei s a dicsőség Királyának ajkairól, mint legszebb zene érinti füleiket: "Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett!"(Mt 25:34).

Ezután üdvözölni fogják a megváltottakat abban a hazában, melyet Jézus készít számukra. Ott majd más társaságban élnek, mint a bűnös földön; ott többé nem találkoznak hazugokkal, bálványimádókkal, tisztátalanokkal, hitetlenekkel, hanem kizárólag azokkal, akik a bűnt és Sátánt legyőzték, és Isten kegyelme által tökéletes jellemekké alakultak át. Krisztus vére lemosott róluk minden bűnös hajlamot, minden tökéletlenséget, és rájuk ragyog a dicsőség fénye, mely a nap fényességét jóval felülmúlja. Az erkölcsi szépség, Krisztus jellembeli tökéletessége sugárzik le róluk, mely sokkal becsesebb az őket körülvevő külső fénynél. Mint bűntelenek állják körül a nagy fehér trónt, s részt vesznek az angyalok dicsőségében és kiváltságaiban.

Tekintve azt a dicső örökséget, mely Krisztus követőire vár, "micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?" (Mt 16:26). Bár szegény lehet, mégis oly kincse és méltósága van, melyet a világ nem adhat. A megváltott, bűntől megtisztított, s összes nemes képességeit Isten szolgálatára szentelő lélek mindent felülmúló kincs. Isten és a szent angyalok színe előtt örvend a menny minden egyes megváltott léleknek; ezt az örömet szent, győzelmi énekek visszhangozzák

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 42. fejezete

Elérkeztünk József történetének végső klimatikus mozzanataihoz. Ez magába foglalja Mózes első könyvének 42-44. fejezeteit, amely után Jákób újra belép a képbe, és József már nem lesz annyira központi szereplő. Számomra ez a három fejezet a Szentírás legnagyszerűbb iróniáját mutatja be, de most összpontosítsunk a 42. fejezetre.

Az író nagyszerű drámai és ironikus módon bontja ki a történetet, amint József régi álmai arról, hogy a családja leborul előtte, kezdenek beteljesedni. Jákób a tizenegy testvér közül tízet küld el Egyiptomba élelemért. Az a taktika, hogy Jákób nem küldi Benjámint, plusz az a tény, hogy Benjámin Rákhel fia volt és Józsefnek édes testvére, azt sejteti, hogy Benjámin az új kivételezett, aki József szerepébe lép. Jákób mindent megtesz azért, hogy Benjámin épségét megvédje, hisz' ő örökli majd az elsőszülöttséggel járó jogokat. És természetesen a tíz testvér, akik elrabolták és eladták Józsefet, most tudtukon kívül megjelennek előtte.

Nem kétség, hogy öltözete, és a fizikai változások miatt, amely József külső megjelenésében végbement, miközben teljes felnőtt korúvá vált a távollétükben, testvérei nem ismerték fel őt, de azt hiszem, hogy a testvérek úgy vélték: az elkapatott kistestvér nem élte túl a rabszolgaság borzalmait. Mózes első könyve 44. fejezetének 20. versében Júda világosan hangot ad meggyőződésének, hogy József meghalt. Mivel halottnak hitték, eszükbe sem jutott, hogy találkozhatnak vele Egyiptomban. Ennek tudható be tudatlanságuk. 

József ahelyett, hogy erőt alkalmazott volna, hogy bosszút álljon rajtuk, egy játékba kezd velük azzal, hogy három napra bebörtönzi őket. Aztán istenfélelmet mutatva szabadon bocsátja őket, de Simeont továbbra is börtönben tartja. József nem akar erkölcsi felelősséget magára venni azzal, hogy elpusztítja családjaikat – és saját rokonait. A testvéreknek szigorúan megparancsolja, hogy ne térjenek vissza legkisebb testvérük nélkül – mintegy próbájaként annak, hogy nem kémek. Aztán titokban visszaadja ezüstjüket, amit a hazavezető úton felfedeznek, ezzel is növelve megdöbbenésüket. A József vélt halála miatti bűntudatuk, még mindig üldözi őket, és azon vitatkoznak egymással, hogy milyen kegyetlenül bántak vele. Úgy érzik, hogy Isten számon kéri rajtuk az ő vérét (ez egy másik jele annak, hogy Józsefet halottnak gondolták).

Józsefnek ezek a tettei egy bizonyítási sorozat első mozzanatai, amelyek arról árulkodnak neki, hogy mivé váltak testvérei. József egy szabadítási tervet készít, hogy helyreállítsa családja egységét, de a testvérek semmit sem gyanítanak ebből.

Stephen Bauer

5. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 12. és 13. fejezetéhez (augusztus  16 - 22.

A 12. fejezet elmondja, hogy teljesen rendben van, ha vannak kérdéseink, és hogy azokra az Írásban kell keresnünk a válaszokat. Mégis, néhány dolog titok fog maradni. Nem tudjuk teljes mértékig megmagyarázni a bűn világunkba való szomorú beférkőzését; nem foghatjuk fel, hogyan lett Isten Fia emberré vagy, hogy hogyan igazulhatunk meg és támadhatunk fel  majd egy nap a halálból.

Ha komolyan keressük az igazságot, jutalmunk a megnövekedett hit és Isten iránt való szeretet lesz. Ha őszintén kutatunk, a Szent Lélek fog vezetni, és segít, hogy ne változtassuk meg az Írás értelmét a saját elgondolásunkhoz igazítva. Ha tényleg tudni akarjuk, mi az igazság, és hajlandóak vagyunk neki engedelmeskedni is, akkor a Lélek fog tanítani. (Jn 6:13-14; ApCsel 5:32)

Micsoda nagyszerű kiváltság számunkra, hogy Isten levele lehetünk a világ számára! A mi életünk és jellemünk bemutathatja másoknak, hogy milyen is Krisztus, és mit is jelent szolgálni Őt. Azok a keresztények, akik panaszkodnak és boldogtalanok, rossz képet adnak Istenről és a keresztény életről. Azt gondolhatják miattuk, hogy Isten nem gyönyörködik gyermekei boldogságában. Mit mondana Isten általad kézbesített levele Róla a barátaidnak, családodnak és közösségednek? Ma beszéljenek csak azok a dolgok, amik lelki erőt és életet adnak!

                         Cindy Tutsch, DMin

az Ellen G. White hagyaték

nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 21, PÉNTEK - 1 Mózes 41

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 13. fejezet 41. nap

Gyakran hallhattuk, hogy Jézus sírt, de sohasem látták őt nevetni. Üdvözítőnk tényleg a fájdalmak embere volt; ismerte a gondot és szomorúságot, mert szíve minden emberi nyomor előtt nyitva volt. Bár élete az önmegtagadás élete volt, melyet fájdalom és gond árnyékolt be, de kedélye, lelkülete nem volt nyomott. Arcvonásai nem mutattak haragot és bosszúságot, hanem mindig békések, derűsek voltak. Szívéből az élet kimeríthetetlen forrása áradt, s bárhová ment is, oda nyugalmat, békét, örömöt és vidámságot vitt.

Üdvözítőnk élete állandóan a legmélyebb és legszentebb komolyságot árasztotta, de sohasem volt szomorú vagy komor. Azok életét, akik Őt mintaképüknek tekintik, szent és komoly célok fogják betölteni; személyes felelősségük teljes tudatában lesznek. A könnyelműségtől tartózkodnak, többé nem találnak örömet hangos mulatozásokban, nyers tréfálkozásban. Jézus Krisztus hite a vizek árjához hasonló békét nyújt. Az öröm fényét nem oltja el, s a mosolyt nem hamvasztja el az arcokról. Krisztus nem azért jött a földre, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon; s ha szeretete uralja szívünket, példáját követni fogjuk.

Ha főként embertársaink szeretetlen, rosszakaratú eljárására gondolunk, lehetetlen, hogy őket úgy szeressük, mint ahogy Krisztus szeretett bennünket. Ha azonban gondolkozunk Krisztusnak irántunk tanúsított csodálatos irgalmasságán, ezt a lelkületet árasztjuk másokra is. Szeressük és becsüljük egymást annak ellenére, ha látjuk is egymás hibáit és fogyatkozásait! Gyakoroljuk az alázatosságot; a saját erőnkben ne bizakodjunk, és mások gyengeségeit türelmesen szenvedjük el! Ez kiöli a szűkkeblűséget és az önzést, és nemessé, nagylelkűvé tesz.

A zsoltáros így énekel: "Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj!" (Zsolt 37:3). "Bízzatok Istenben". Minden napnak megvan a maga terhe, gondja és fáradsága; és milyen előszeretettel beszélünk ezekről! Hány hiábavaló gond hatol szívünkbe, hányszor beszélünk gondjaink terhéről, annyira, mintha nem volna szeretetteljes, irgalmas Megváltónk, aki mindig kész kérésünket meghallgatni, és minden időben, minden nyomorunkban segítségünkre jönni.

Vannak, akik állandóan félelemben élnek, gondokat okoznak maguknak. Bár napról napra láthatják Isten szeretetének kézzelfogható bizonyítékait, állandóan örvendhetnek atyai gondviselésének, de mindezt az áldást észre sem veszik. Gondolataik állandóan kellemetlen dolgoknál időznek, melyeknek bekövetkezésétől félnek. És ha tényleg vannak nehézségek, azok bár jelentéktelenek, mégis elvakítják őket mindazzal szemben, amikért hálásnak kellene lenniük. Ahelyett, hogy a felmerülő nehézségek őket Istenhez, az egyedüli Segítőhöz űznék, ellenkezőleg, elszakítják őket tőle, mert nyugtalanságot, zúgolódást ébresztenek szívükben.

Helyesen cselekszünk-e, ha ilyen hitetlenek vagyunk? Miért lennénk hálátlanok, bizalmatlanok? Jézus a mi barátunk; az egész menny élénk részt vesz boldogulásunkban. Ne engedjük, hogy a mindennapi élet viszontagságai és küzdelmei kedélyünket izgassák, gondfelhőbe borítsanak! Ha ezt megengedjük, akkor állandóan találunk olyasmit, ami kínoz és nyugtalanít. Ne aggodalmaskodjunk, mert ez életünket felemészti és sorvasztja, de nem segít terheinket hordozni.

Üzleti, anyagi zavarokkal küzdhetünk, a jövendő sötéten állhat előttünk, veszteségek fenyegethetnek bennünket, de ne csüggedjünk, hanem vessük gondjainkat Istenre, és legyen szívünk nyugodt és vidám. Imádkozzatok bölcsességért és értelemért, hogy ügyeiteket helyesen vezethessétek, hogy így kárt és veszteséget elkerüljetek! Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy kedvező eredményeket érjetek el! Jézus megígérte segítségét, de nektek is törekednetek kell. Ha mennyei Segítőtökben bízva, minden tőletek telhetőt megtettetek, akkor nyugodtan várhatjátok az eredményt.

Isten akarata és szándéka nem az, hogy gyermekeit gondok, terhek nyomják. De az Úr nem csal meg bennünket. Nem mondja: "Ne féljetek; életetek útján nincs semmi veszély." Tudja, hogy veszedelmek és megpróbáltatások várnak ránk, és ehhez mérten bánik velünk. Nem szándéka népét kivenni a bűnnel és bajjal telt világból, de rámutat arra a segítségre, amelyben sohasem csalódhatunk. Így imádkozik tanítványaiért: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól"(Jn 17:15). "E világon nyomorúságtok lészen; én meggyőztem a világot"(Jn 16:33).

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 41. fejezete

Mózes első könyvének 41. fejezete bizonyos értelemben a 40. fejezet témáját folytatja. József – részben a főpohárnok feledékenysége miatt – további két évet tölt börtönben, majd egy olyan történet következik, amely Nabukodonozor álmára emlékeztet. Mindkét hivatalnok álmot látott, amelyeket a bölcsek és mágusok nem tudnak megfejteni, de egy zsidó rab megfejti. Gyanítom, hogy amikor a főpohárnok megemlékezett Józsefről, beszélt József jelleméről és képességeiről is a fáraónak. Logikusnak tűnik, hogy mielőtt Józsefet hívatta volna és a főpohárnok elbeszélésére alapozott volna, bizonyára leellenőriztette az információkat a börtönőrökkel. Ettől kezdve a király tisztában lett volna József jellemével és képességeivel.

Ezen kívül, a börtönőrök József iránti jóindulata miatt nem lett volna meglepő, ha biztatták volna őt azzal, hogy szóltak egy-két jó szót a királynál érdekében. Mennyire csábító lehetett két év rabság után, amit egy el nem követett vétekért kapott, hogy megpróbáljon kegyért udvarolni az által, hogy elcsavarja, és úgy igazítja az üzenetet, hogy elfogadhatóbb és meghatóbb legyen a király számára! Talán beszélhetett volna csak a hét bő esztendőről, és kihagyhatta volna az éhséget, vagy az éhség hét esztendejét értelmezhette volna valaki másra, és így tovább. De József nem alakította úgy az üzenetet, hogy azzal a király kegyeiért udvaroljon. Tisztán, teljesen, természetesen hirdette, teljes tapintattal és tisztelettel. Itt újra azt látjuk, hogy József felülmúlja Júda önző törekvését, hogy politikailag kedvezőbb képet mutasson. Ezt a tényt tovább erősíti József azonnali válasza a fáraónak, hogy ő nem tud álmokat fejteni, hanem Isten ajándéka tette őt alkalmassá erre. József alázatossága, becsületessége és jelleme túlragyogja Júda kaméleonszerű személyiségét.    

József először hatalomra emeltetik, olyanra, mint a Potifáré, később pedig egyenlővé tétetik a fáraóval, kivéve persze a közvetlen uralkodói teendőket. Mindebben nem látjuk jelét a keserűségnek vagy rosszindulatnak. Józsefet majdnem megölik a testvérei, elrabolják és rabszolgának eladják, nemi erőszak hamis vádjával illetik, emiatt bebörtönzik, később mégis mindent Isten gondviselő vezetésének tulajdonít, hogy szabadulást biztosítson családjának az éhségtől. Úgy tűnik, hogy Józsefnek egyszerű, de megingathatatlan hite volt Istenben, hogy valahogy igazságot fog tenni a maga idejében. Az ilyen hit alkalmassá teszi az embert arra, hogy jóindulatú maradjon az igazságtalanság és rossz bánásmód közepette is.

Stephen Bauer

5. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 12. és 13. fejezetéhez (augusztus  16 - 22.

A 12. fejezet elmondja, hogy teljesen rendben van, ha vannak kérdéseink, és hogy azokra az Írásban kell keresnünk a válaszokat. Mégis, néhány dolog titok fog maradni. Nem tudjuk teljes mértékig megmagyarázni a bűn világunkba való szomorú beférkőzését; nem foghatjuk fel, hogyan lett Isten Fia emberré vagy, hogy hogyan igazulhatunk meg és támadhatunk fel  majd egy nap a halálból.

Ha komolyan keressük az igazságot, jutalmunk a megnövekedett hit és Isten iránt való szeretet lesz. Ha őszintén kutatunk, a Szent Lélek fog vezetni, és segít, hogy ne változtassuk meg az Írás értelmét a saját elgondolásunkhoz igazítva. Ha tényleg tudni akarjuk, mi az igazság, és hajlandóak vagyunk neki engedelmeskedni is, akkor a Lélek fog tanítani. (Jn 6:13-14; ApCsel 5:32)

Micsoda nagyszerű kiváltság számunkra, hogy Isten levele lehetünk a világ számára! A mi életünk és jellemünk bemutathatja másoknak, hogy milyen is Krisztus, és mit is jelent szolgálni Őt. Azok a keresztények, akik panaszkodnak és boldogtalanok, rossz képet adnak Istenről és a keresztény életről. Azt gondolhatják miattuk, hogy Isten nem gyönyörködik gyermekei boldogságában. Mit mondana Isten általad kézbesített levele Róla a barátaidnak, családodnak és közösségednek? Ma beszéljenek csak azok a dolgok, amik lelki erőt és életet adnak!

                         Cindy Tutsch, DMin

az Ellen G. White hagyaték

nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 20, CSÜTÖRTÖK - 1 Mózes 40

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 13. fejezet 40. nap

Nem bölcs dolog, ha állandóan a múlt szomorú emlékeire gondolunk, ha az élet csalódásait és igazságtalanságait idézzük emlékezetünkbe, ha mindaddig beszélünk róluk és panaszkodunk, amíg csüggedés vesz rajtunk erőt. Az elcsüggedt lelket sötétség veszi körül, mely kizárja szívéből Isten világosságát, és mások életútjára is árnyékot vet.

Ha Isten szeretetében kételkedünk avagy ígéreteivel szemben bizalmatlankodunk, szégyent hozunk rá, és elszomorítjuk Szentlelkét. Milyen fájdalmas érzések hasogatnák az anya keblét, ha gyermekei állandóan arról panaszkodnának, hogy anyjuk rosszakarójuk, holott egész életét gyermekei javára áldozta, hogy minden kényelmet megszerezzen számukra?! Feltéve, hogy kétségbe vonják anyjuk szeretetét, az anya szíve bizonyára megszakadna. Mit érezne az az atya, akit gyermekei ilyen bánásmódban részesítenének? És mit gondoljon mennyei Atyánk, ha nem bízunk szeretetében, mely arra indította, hogy egyszülött Fiát halálra adja érettünk, hogy ezáltal örök életet nyerjünk? Az apostol így ír: "Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?"(Róm 8:32). És mégis mily sokan mondják tetteikkel, sőt szavaikkal is: "Ez nem rám vonatkozik. Talán másokat igen, de engem nem szeret az Isten."

Mindez saját lelketeknek árt, mert a kétkedésnek minden szava meghívó Sátán kísértései számára; megerősíti bennetek a kétkedés iránti hajlamot, és tovaűzi tőletek a szolgáló angyalokat. Ha Sátán kísért titeket, a kétely vagy hitetlenség egyetlen szavát se ejtsétek ki. Ha sugalmazásait meghalljátok, bizalmatlanság és lázadó gondolatok támadnak szívetekben. Ha érzelmeiteket kifejezésre juttatjátok, akkor a kétely minden egyes szava nemcsak magatoknak árt, hanem olyan magvetés lesz, mely mások szívében is gyökeret ver és mérges gyümölcsöt terem; lehetetlen lesz saját szavaitok káros hatását ellensúlyoznotok. Magatok talán kigyógyulhattok a kísértésekből, és kiszabadulhattok Sátán csapdájából, de mások, megfertőzve káros befolyástoktól, talán többé soha nem tudnak a hitetlenség tőréből kiszabadulni, melybe a ti hitetlenségetek vezették őket. Milyen fontos tehát, hogy csak olyan dolgokról beszéljünk, melyek lelki erőt és életet lehelnek.

Az angyalok figyelik, meghallgatják, milyen jelentéseket adtok a világnak mennyei Mesteretekről. Társalgástok róla folyjon, aki az Atya előtt közbenjár. Ha barátaitokat üdvözölve kezeteket nyújtjátok, legyen Isten dicsérete szívetekben és ajkatokon. Így azok gondolatai is Jézusra fognak irányulni.

Mindenkit érnek megpróbáltatások, fájdalmak és szomorúságok, melyeket nehéz elviselni; kísértések környékeznek, melyeknek nehéz ellenállni. Ne egymásnak panaszoljátok el gondjaitokat, hanem vigyétek imáitokban Isten elé! Legyen életszabályotok, hogy kétely vagy csüggedés egyetlen szavát sem ejtitek ki ajkatokon! Nagyban hozzájárulhattok mások életének felvidításához, amennyiben őket a remény és vigasz szavaival megerősítitek.

Sok derék lélek van rettenetes kísértéseknek kitéve. Gyakran közel vannak az eleséshez, az önmagukkal és Sátánnal vívott küzdelemben. Ne csüggesszétek el őket nehéz harcaikban! Bátorítsátok őket reményt keltő szavakkal, amelyek buzdítóan hatnak rájuk. Ha így cselekesztek, Krisztus fénye sugárzik szét rólatok, "mert közülünk senki sem él önmagának"(Róm 14:7). Öntudatlanul is szétáradó befolyásunk vagy buzdítani és erősíteni fog másokat, vagy pedig elcsüggeszt, és Krisztustól és igazságától tovaűz.

Sokan tévesen képzelik el Krisztus jellemét és életét. Azt hiszik, hogy nem volt életében melegség és napfény, hogy mindig komoly, szigorú és örömtelen volt. Ilyen komor nézetek gyakran az egész keresztény élettapasztalatot beárnyékolják.

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 40. fejezete

A történet következő jelenetében Józsefet a börtönben látjuk. A tény, hogy Potifár bebörtönzi Józsefet, és nem végezteti ki, azt jelzi, hogy ura hitt József ártatlanságában. Potifár talán bizonyos fokig félt felsége hatalmától, és nem merte felmenteni Józsefet, de nem ölette meg, ahogy elvárható egy ilyen vád esetén. Van egy másik téma is, amely folytatódik, annak ellenére, hogy eddig a pontig keveset foglalkoztam vele, éspedig az, hogy itt Egyiptomban, amibe József belekezd, azt Isten megáldja, és ezáltal olyan vezetői szerephez jut, amilyenben most látjuk. A 39. fejezet azzal fejeződött be, hogy József a börtön felügyelője, ahol a börtönőr pontosan úgy bízik benne, mint korábban Potifár. Valami volt József jellemében, ami kiváló képességeivel kombinálva, kiváltotta a börtönőr elismerését. 

Két politikai gyanúsítottat bíztak József felügyeletére. Jelleme még ebben az élethelyzetben is arra készteti a hivatalnokokat, hogy bízzanak benne. Ahelyett, hogy támogatta volna őket jogtalan bebörtönzésük miatti önsajnálatukban, odafigyel arra, hogy ápolja érzelmi egészségüket. Miután mindketten álmot láttak, észreveszi zaklatottságukat, és érdeklődést tanúsít irántuk. Meghallgatja imájukat, és felkészül az értelmezésre. Az egyik álmot könnyű volt magyarázni, mert jó hírt tartalmazott: „kiszabadulsz és visszakapod munkádat.” A jó hírt könnyű átadni. Kivéve egy eshetőséget.

Ha József értelmezése nem válik be, jó hírneve csorbát szenvedhet, és elveszítheti pozícióját még itt a börtönben is, és talán ki is végezhetik. József nyíltan megmondja az igazat, legyen szó akár jó, akár rossz hírről. Józsefet az igazság érdekli, és nem a róla alkotott kép. Nem próbálta meg manipulálni az üzenetet azért, hogy előnyért udvaroljon. Amikor lehetőséget látott arra, hogy jóvá tegyék igazságtalan bebörtönzését, ez egy alkalmi kérés volt, nem egy mindent uraló tényező döntésében, hogy őszinte és egyenes üzenetet közvetítsen. Úgy tűnik, József felülmúlja Júdát abban, hogy nem akarja megvédeni a róla alkotott képet azzal a kísértéssel, hogy rombolja erkölcsi tisztaságát. József ezen a területen is ellentéte a fondorkodó, taktikázó Júdának, akiről a 38. fejezet ír. Járjunk el mi is olyan becsületesen mások irányában, mint József!

Stephen Bauer

5. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 12. és 13. fejezetéhez (augusztus  16 - 22.

A 12. fejezet elmondja, hogy teljesen rendben van, ha vannak kérdéseink, és hogy azokra az Írásban kell keresnünk a válaszokat. Mégis, néhány dolog titok fog maradni. Nem tudjuk teljes mértékig megmagyarázni a bűn világunkba való szomorú beférkőzését; nem foghatjuk fel, hogyan lett Isten Fia emberré vagy, hogy hogyan igazulhatunk meg és támadhatunk fel  majd egy nap a halálból.

Ha komolyan keressük az igazságot, jutalmunk a megnövekedett hit és Isten iránt való szeretet lesz. Ha őszintén kutatunk, a Szent Lélek fog vezetni, és segít, hogy ne változtassuk meg az Írás értelmét a saját elgondolásunkhoz igazítva. Ha tényleg tudni akarjuk, mi az igazság, és hajlandóak vagyunk neki engedelmeskedni is, akkor a Lélek fog tanítani. (Jn 6:13-14; ApCsel 5:32)

Micsoda nagyszerű kiváltság számunkra, hogy Isten levele lehetünk a világ számára! A mi életünk és jellemünk bemutathatja másoknak, hogy milyen is Krisztus, és mit is jelent szolgálni Őt. Azok a keresztények, akik panaszkodnak és boldogtalanok, rossz képet adnak Istenről és a keresztény életről. Azt gondolhatják miattuk, hogy Isten nem gyönyörködik gyermekei boldogságában. Mit mondana Isten általad kézbesített levele Róla a barátaidnak, családodnak és közösségednek? Ma beszéljenek csak azok a dolgok, amik lelki erőt és életet adnak!

                         Cindy Tutsch, DMin

az Ellen G. White hagyaték

nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 19, SZERDA - 1 Mózes 39

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 13. fejezet 39. nap

Öröm az Úrban

Isten arra hívta el gyermekeit, hogy Krisztust képviseljék, bemutassák az Úr jóságát és irgalmasságát. Miként Jézus is kinyilatkoztatta nékünk az Atya jellemét, úgy kell nékünk is kinyilatkoztatnunk a világnak, mely nem ismeri bensőséges, irgalom-teljes szeretetét. "Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; Én ő bennök, és te énbennem; ...hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17:18, 23). Pál apostol így szól Jézus tanítványaihoz: "Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak... levele vagytok", "amelyet ismer és olvas minden ember" (2Kor 3:3, 2). Jézus minden egyes gyermeke nyílt levél a világnak. Ha Krisztus követői vagytok, Isten annak a családnak, háznak, utcának és városnak, melyben éltek, bennetek egy levelet küld. Jézus, ki bennetek lakozik, általatok kíván szólni azokhoz, akik Őt még nem ismerik. Lehet, hogy a Bibliát nem olvassák, lapjairól a hozzájuk szóló hangot nem hallják; az Isten műveiből kiáradó szeretetet nem látják. Ha azonban Krisztus őszinte tanítványai vagytok, lehetséges, hogy általatok istenismeretre jutnak; felfogják jó voltát, megnyerhetők, hogy Istent szeressék és néki szolgáljanak.

A keresztények hivatása, hogy a menny felé vezető úton a világosság hordozói legyenek, és a Krisztusról rájuk sugárzó fényt szétárasszák az egész világra. Legyen életük és jellemük olyan, hogy általa Krisztusról és szolgálatáról az emberek helyes fogalmat alkothassanak.

Ha tényleg Krisztust képviseljük, Isten szolgálatát oly vonzónak tűntetjük fel, amilyen az a valóságban. Keresztények, akik állandóan szomorkodnak, zúgolódnak és panaszkodnak, helytelen színben tüntetik fel Istent és a keresztény életet. Azt a benyomást keltik, mintha Istennek nem tetszene gyermekeit boldognak látni, és így hamis bizonyságot tesznek mennyei Atyánkról.

Sátán ujjong, ha Isten gyermekeinek hitét megingathatja vagy őket kétségbe ejtheti. Örömére szolgál, ha bizalmatlanok vagyunk Istennel szemben, és kételkedünk abban, hogy Ő készséges és hatalmas minket megvásárolni. Örül, ha azt hisszük, hogy Isten atyai gondoskodásával kárunkat okozza. Sátán úgy tűnteti fel előttünk Istent, mintha semmi részvéttel és irgalommal nem viseltetne irántunk. Istenre vonatkozólag állandóan elferdíti az igazságot; Istenről helytelen fogalmakkal tölti be képzeletünket. Ahelyett, hogy elmélkednénk mennyei Atyánkra vonatkozó igazságokon, Sátán hamis sugalmazásaira hallgatunk, és miközben bizalmatlankodunk Isten iránt és zúgolódunk ellene, nevére szégyent hozunk. Sátán törekszik a vallásos életet komorrá, bússá tenni, hogy fáradságosnak és nehéznek tűnjék fel. Ha pedig a keresztény életében a vallást ilyen színben mutatja be, hitetlensége által Sátán csalását támogatja.

Sokan, életútjukon gyakran foglalkoznak hibáikkal, gyengeségeikkel, fogyatkozásaikkal, csalódásaikkal, és szívük csüggedt. Európai tartózkodásom alatt egy ilyen lélektől levelet kaptam, melyben kétségbeesésében vigasztalást kért tőlem. A levél vétele utáni éjjelen álmot láttam. Nagy kertben jártam, melynek tulajdonosa körülvezetett mindenfelé. Én virágokat szedtem és kellemes illatukban gyönyörködtem, amikor hittestvérem, akitől az említett levelet kaptam, és aki szintén mellettem haladt, a jelentéktelen tövisekre figyelmeztetett, melyek útját állták. Szomorúan állott ott és panaszkodott. Nem követte a vezetőt a helyes ösvényen, hanem a tövisek és csalánok között botorkált ide s tova. "Nem szomorú-e - így panaszkodott -, hogy ezt a szép kertet így elcsúfítják a tövisek és a csalánok?" A vezetőnk így felelt: "Ne vesződj a tövisekkel, melyek csak megsebeznek! Szedd inkább a rózsákat, liliomokat és szegfűket!"

Nemde ti is szereztetek már életetekben szép tapasztalatokat? Vajon nem éltetek-e már át olyan becses időszakokat, amikor szívetek örömrepesve köszöntötte Isten Lelkét? Ha visszapillantotok a múlt eseményeire, nem jut-e sok drága és fenséges tapasztalat eszetekbe? Nem állnak-e Isten ígéretei - nyíló virágokhoz hasonlóan - életetek útján mindenütt? Akarjátok-e szíveteket örömest betölteni szépségükkel és pompájukkal?

A tövisek és csalánok csak megsebeznek és fájdalmat okoznak; s ha ezeket gyűjtitek és másoknak is adjátok, megvetitek Isten javait, és másokat is távol tartotok az élet útjától.

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 39. fejezete

Ez a fejezet egy másik csábítási történetre összpontosít, ami sok szempontból hasonlít a 38. fejezetben leírt eseménysorhoz. Ebben a fejezetben Onán szexuálisan kihasználja Támárt, miközben elkerüli a teljes felelősséget; és ezzel bemutatja azt a fajta szexualitást, amelynek elsődleges célja a személyes élvezet és a szexuális fogyasztás. Hogy Júda egy prostituált szolgáltatásait igénybe veszi, csak erősíti ennek a fejezetnek a hangnemét. Úgy tűnik, hogy Potifár felesége is így tekint a szexualitásra. „Szemet vet” Józsefre, mivel „szép termete és szép arca volt” (6-7. vers). A „szemet vet" kifejezés közvetlenül utal arra, hogy az asszony nyíltan igényli a szórakoztatást nyújtó szexet Józseftől. Ő egy idősebb nő, akiben emésztő vágy ébred egy fiatal férfi iránt. Arra vágyik, hogy József kielégítse vágyait, mint Júda és Onán Támárral. De miközben Potifár felesége, Júda és Onán a szexualitást a szórakoztatás oldaláról közelítik meg, Támár teljesen különbözik tőlük. Ő egy gyermeket akart, egy örököst és nem élvezetet. Ám a kizárólag gyermeknemzési célból történő szex egy egyedülálló asszony részéről, a megfelelő és mély, intim emberi kapcsolat kialakítása és fenntartása nélkül, amely csak a házasság keretén belül képzelhető el, szintén erkölcsi hiányosság.   

József – Potifár feleségének adott – válasza véleményem szerint Mózes öt könyvének, és valószínűleg az egész Szentírás szexuál-teológiájának csúcspontja. A 8. versben azt olvassuk, hogy az asszony naponta gyötörte csábító szavaival és gesztusaival Józsefet. Bizonyára ez az egyik legkorábbi feljegyzett szexuális zaklatás a történelemben. József erkölcsi érvelése meghökkentő. A 8-9. versekben azzal érvel, hogy Potifár teljesen megbízik benne. Semmit sem tartott vissza Józseftől, és feladatkörét tekintve ő maga sem volt nagyobb Józsefnél az udvartartásban. Úgy építi fel érvelését, hogy arra az erkölcsi kötelességre utal, miszerint nem élhet vissza Potifár bizalmával. Így, amikor a döntő érvhez ér, már várjuk tőle, hogy azt mondja: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, és vétkezhetnék Potifár ellen?!” És ez kiváló erkölcsi érvelés lehetett volna. József azonban hirtelen gondolati síkot vált: Potifár helyett Istent említi. Milyen szempontból mondhatta, hogy ez Isten elleni bűn lenne?

A 9. versben József úgy érvel, hogy Potifár és ő egyenlők az udvarban, kivéve EGY dolgot: Potifár lefekszik feleségével, de József nem. Ez az egy dolog különbözteti meg Potifárt Józseftől. József elismeri, hogy ez Isten igazi ideálja a szexualitással kapcsolatosan. Az élvezet és a gyermek nem az elsődleges céljai a szexualitásnak. Ezek örömteli ráadások. A szexualitás célja, hogy kifejezze és megőrizze a férj és feleség közötti kizárólagos intimitást. Ha József engedne Potifárné nyomulásának, az nemcsak Potifárnak József (és felesége) iránti bizalmával való visszaélés lenne, hanem aláaknázná a szexualitás Isten által elrendelt, férj és feleség közötti kizárólagos jellegét. Hiszem azt, hogy a házassági kapcsolat intimitásának ez a teológiája vezeti oda Pál apostolt, hogy kijelentse: a férj és feleség éljen rendszeres szexuális életet egymással, hogy elkerüljék a kísértést, és ne essenek bele a szexuális erkölcstelenség bűnébe (1Kor 7:2-5). Így József erkölcsileg magasabb rendűnek bizonyul Júdánál, amikor mindketten ugyanazzal a kísértéssel néznek szembe. Az üzenet még hangsúlyosabb, ha átgondoljuk azt, hogy Júda semmit sem veszítene, ha erkölcsös lenne; a rabszolga Józsefnek viszont semmi esélye sincs a győzelemre, ha erkölcsösen viselkedik. És valóban úgy tűnik, hogy veszít, amikor hamisan megvádolják azzal a bűnnel, amely ellen olyan ékesszólóan érvel.

Stephen Bauer

5. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 12. és 13. fejezetéhez (augusztus  16 - 22.

A 12. fejezet elmondja, hogy teljesen rendben van, ha vannak kérdéseink, és hogy azokra az Írásban kell keresnünk a válaszokat. Mégis, néhány dolog titok fog maradni. Nem tudjuk teljes mértékig megmagyarázni a bűn világunkba való szomorú beférkőzését; nem foghatjuk fel, hogyan lett Isten Fia emberré vagy, hogy hogyan igazulhatunk meg és támadhatunk fel  majd egy nap a halálból.

Ha komolyan keressük az igazságot, jutalmunk a megnövekedett hit és Isten iránt való szeretet lesz. Ha őszintén kutatunk, a Szent Lélek fog vezetni, és segít, hogy ne változtassuk meg az Írás értelmét a saját elgondolásunkhoz igazítva. Ha tényleg tudni akarjuk, mi az igazság, és hajlandóak vagyunk neki engedelmeskedni is, akkor a Lélek fog tanítani. (Jn 6:13-14; ApCsel 5:32)

Micsoda nagyszerű kiváltság számunkra, hogy Isten levele lehetünk a világ számára! A mi életünk és jellemünk bemutathatja másoknak, hogy milyen is Krisztus, és mit is jelent szolgálni Őt. Azok a keresztények, akik panaszkodnak és boldogtalanok, rossz képet adnak Istenről és a keresztény életről. Azt gondolhatják miattuk, hogy Isten nem gyönyörködik gyermekei boldogságában. Mit mondana Isten általad kézbesített levele Róla a barátaidnak, családodnak és közösségednek? Ma beszéljenek csak azok a dolgok, amik lelki erőt és életet adnak!

                         Cindy Tutsch, DMin

az Ellen G. White hagyaték

nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 18, KEDD - 1 Mózes 38

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 12. fejezet 38. nap

A kételkedés valódi oka - bármennyire leplezett is - legtöbb esetben a bűn szeretete. Isten szavának tanításai és korlátozásai a büszke, bűnös szívnek ellenszenvesek, s akik követelményeinek nem hajlandók engedelmeskedni, mindig készek annak kötelező voltát, tekintélyét kétségbe vonni. Hogy az igazsághoz juthassunk, őszintén kell utána vágyakoznunk, és késznek lennünk, hogy annak engedelmeskedjünk. Mindazok, akik ily lelkülettel tanulmányozzák a Bibliát, elegendő bizonyítékot találnak arra nézve, hogy valóban Isten szava; megértik igazságait, "melyek bölccsé tehetnek az üdvösségre"

Krisztus mondotta: "Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é..." (Jn 7:17). Ahelyett, hogy fogós kérdéseket vetnénk fel oly dolgokra nézve, melyek előttünk homályosak, becsüljük meg inkább azt a világosságot, melyet már nyertünk, s így mindig több és több fényhez jutunk. Isten kegyelme által teljesítsük minden kötelességünket, melyet felismertünk, s ily módon képesek leszünk azokat is megismerni és teljesíteni, melyek felől most még kételyeink vannak.

Van egy bizonyíték, melyet mindenki - a legműveltebb és legtanulatlanabb is - megragadhat: ez a tapasztalatok bizonyítéka. Isten mindnyájunknak alkalmat ad, hogy ígéreteinek igazságáról meggyőződhessünk. Meghívása így hangzik: "Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr!" (Zsolt 34:9). Ahelyett, hogy mások szavára bíznánk magunkat, győződjünk meg róla személyesen. Az Úr megígérte: "Kérjetek és megkapjátok"(Jn 16:24); és ígéretei teljesedni fognak, mert eddig még mindig teljesedtek, tehát ezután sem csalatkozhatunk bennük. Ahogy közeledünk Jézushoz és az Ő szeretetének nagyságán épülünk, kételyeink és lelkünk homálya eltűnik jelenlétének világosságában.

Pál apostol azt írja, hogy Isten "megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába"(Kol 1:13). És mindenki, aki a halálból általment az életre, bizonyíthatja, hogy "az Isten igaz" (Jn 3:33). Igazolhatja: "Segítségre volt szükségem és meg is találtam azt Jézusban. Minden szükségletemet kielégítette, és lelkem éhségét lecsillapította. A Biblia számomra ma már Jézus Krisztus kinyilatkoztatása. Kérdezed, hogy miért hiszek Jézusban? Mert Ő az én isteni Megváltóm. Kérdezed, miért hiszek a Bibliában? Mert Istennek lelkemhez intézett szava." Szívünkben hordhatjuk annak bizonyságát, hogy a Biblia igaz, hogy Jézus az élő Istennek Fia. Tudjuk, hogy nem mesterkélt mesékben hiszünk.

Péter inti testvéreit: "Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében" (2Pt 3:18). Ha Isten gyermekei növekednek a kegyelemben, úgy szavát is mindjobban megértik. Új fényt és új szépséget fedeznek fel szent igazságaiban. Erről az igazságról tesz bizonyságot az egyháztörténelem évszázadok óta, és fog is tenni az idők végezetéig. "Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig"(Péld 4:18).

Hit által az elkövetkezendőkre tekintünk, hit által fogadjuk Isten szavát, mint lelki növekedésünk zálogát, hit által lehetünk meggyőződve arról, hogy emberi képességeink egyesülnek az Istenéivel, és lelkünk minden ereje közvetlen összeköttetésbe lép a világosság Forrásával. Ujjonghatunk afelett, hogy ami Isten gondviselésében érthetetlen volt, akkor világossá válik; amit addig megmagyarázni nem tudtunk, most megértjük; ahol eddig véges elménk csak zavart és sötétséget, sikertelen terveket látott, ott a legszebb és legtökéletesebb összhangot találjuk. "Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem" (1Kor 13:12).

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 38. fejezete

Mózes első könyvének 38. fejezete szokatlan fejezet a Bibliában. Körülfogja a 37. fejezet utolsó versének bejelentése, hogy a midiániták eladták Józsefet rabszolgaként Potifárnak, és ugyanez a bejelentés a 39. fejezet első versében. Ha kitörölnénk a 38. fejezetet a kéziratból, kevesen vennék észre – ha egyáltalán valaki észrevenné –, hogy valami hiányzik. Ezt erősíti az a tény is, hogy Józsefet meg sem említi a 38. fejezet. Azonban vitatnám azt, hogy ez a történet kritikus pont lenne József történetében.

Miközben a tudósok véleménye megoszlik e fejezet célja és értelme felől, számomra úgy tűnik, hogy a 38. fejezet megrajzolja Júda tapasztalatának profilját József korai börtönévei alatt. Júda elhagyja Jákób családját, és elszegődik egy adullámbeli emberhez. Miközben a szöveg nem árulja el, hogy miért, a zsidó hagyományban található egy utalás, amely azt állítja, hogy testvérei zaklatták Júdát apja József utáni gyásza miatt, és ő elmenekült. Úgy tűnik, hogy Júda – a testvérek vezetője – elidegenedik tőlük és a patriarkális családtól. Feleségül vesz egy kánaáni asszonyt, akitől három fia születik. Júda „lemenetelének” kettős értelme van. Délebbre költözött földrajzilag, de úgy tűnik, erkölcsileg is lefelé haladt. Az a véleményem, hogy Mózes, József történetének ellentéteként szúrja be ezt a feljegyzést Júdáról, mégpedig azzal a szándékkal, hogy jobban bemutassa Júda jellemét József, a hős történetével szemben.

Júda jellemére abban a történetben derül igazán fény, amely arról szól, miként is reagál, amikor elveszíti két fiát, akik feleségül veszik Támárt. Odaígéri ugyan az asszonynak harmadik fiat is, hogy férje lesz, amikor majd felnő, de nyilvánvaló, hogy nem áll szándékában kockáztatni a harmadik fiát Támár kedvéért. Júda tehát csaló.

Jelleme meglátszik Támár kísértésének történetében is. Támár kifundálja, hogyan szerezzen örököst első férjének. Úgy tűnik, hogy csak egyetlen esélye van, hogy meglepje Júdát; amely ha meghiúsul, mintegy időzített bombaként fog ketyegni életútján. Azzal, hogy – Júda feleségének halála után – közönséges prostituáltnak tetteti magát az út mentén, Támár sejtet valamit Júda erkölcséről. A férfinak bizonyára bevett szokása volt prostituáltak szolgáltatásait igénybe venni. Ráadásul úgy viselkedik és úgy beszél vele, mint egy tapasztalt veterán. Júda szexuális téren erkölcstelen volt.

Az a lépés, hogy Júda követet küldött maga helyett a prostituálthoz kifizetni a szolgáltatást, aki elegáns szóval „felavatott paráznának”, vagy „kultikus paráznának” nevezte az asszonyt, arra volt hivatott, hogy megvédje Júda hírnevét a nyilvánosság előtt; hiszen ezzel azt sejtette, hogy Júdának elfogadható indoka volt a parázna nő támogatására. Ráadásul, érvényteleníti a meg nem valósult fizetséget, miután – mai kifejezéssel élve – ellopta a másik identitását, mert félt az emberek megvetésétől. Júda olyan, mint egy távirányító: másokat vesz rá a piszkos munka elvégzésére, hogy saját „makulátlan” hírnevét megőrizze. Ez tükrözi az előző, 37. fejezetben megismert módszerét, amikor is eladja Józsefet rabszolgának, mert úgy véli, a rabszolgasors biztosan kioltja majd öccse életét. Júda nagyon alattomos politikát folytatott: erkölcstelen tevékenysége közepette kitartóan őrizte jó hírnevét.

Júda jellembeli hiányosságait – a csalást, a szexuális erkölcstelenséget, s a jó hírnév leple alatt elkövetett aljasságokat – az elkövetkező fejezetekben József fogja diadalmasan felülírni. József ugyanis tündöklő győzelmet arat mindabban, amiben Júda elbukott, s ennek első példáját a 39. fejezetben fogjuk látni a párhuzamos „csábító-történetben”.

Stephen Bauer

5. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 12. és 13. fejezetéhez (augusztus  16 - 22.

A 12. fejezet elmondja, hogy teljesen rendben van, ha vannak kérdéseink, és hogy azokra az Írásban kell keresnünk a válaszokat. Mégis, néhány dolog titok fog maradni. Nem tudjuk teljes mértékig megmagyarázni a bűn világunkba való szomorú beférkőzését; nem foghatjuk fel, hogyan lett Isten Fia emberré vagy, hogy hogyan igazulhatunk meg és támadhatunk fel  majd egy nap a halálból.

Ha komolyan keressük az igazságot, jutalmunk a megnövekedett hit és Isten iránt való szeretet lesz. Ha őszintén kutatunk, a Szent Lélek fog vezetni, és segít, hogy ne változtassuk meg az Írás értelmét a saját elgondolásunkhoz igazítva. Ha tényleg tudni akarjuk, mi az igazság, és hajlandóak vagyunk neki engedelmeskedni is, akkor a Lélek fog tanítani. (Jn 6:13-14; ApCsel 5:32)

Micsoda nagyszerű kiváltság számunkra, hogy Isten levele lehetünk a világ számára! A mi életünk és jellemünk bemutathatja másoknak, hogy milyen is Krisztus, és mit is jelent szolgálni Őt. Azok a keresztények, akik panaszkodnak és boldogtalanok, rossz képet adnak Istenről és a keresztény életről. Azt gondolhatják miattuk, hogy Isten nem gyönyörködik gyermekei boldogságában. Mit mondana Isten általad kézbesített levele Róla a barátaidnak, családodnak és közösségednek? Ma beszéljenek csak azok a dolgok, amik lelki erőt és életet adnak!

                         Cindy Tutsch, DMin

az Ellen G. White hagyaték

nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 17, HÉTFŐ - 1 Mózes 37

Figyelem!!! A végén új heti olvasmány található a Jézushoz vezető út 12. és 13. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - Jézushoz vezető út 12. fejezet 37. nap

Amikor beismerjük, hogy a Biblia nagy igazságait nem vagyunk képesek teljesen felfogni, egyúttal beismerjük, hogy véges elménk gyenge az örök, végtelen igazságok megértéséhez; beismerjük, hogy mi emberek, korlátolt emberi ismereteinkkel a Mindenható terveit nem tudjuk megérteni.

A kételkedők és hitetlenek csak azért vetik el Isten Igéjét, mert nem tudják teljesen megfejteni; de még akik vallják, hogy hiszik a Szentírást, azok sincsenek túl e tekintetben minden veszélyen. Az apostol mondja: "Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon" (Zsid 3:12). Jól cselekszünk, ha a Szentírás minden egyes pontját tüzetesen tanulmányozzuk, és kutatjuk Isten mélységeit (1Kor 2:10), amennyiben a Bibliában nyilvánvalóak. Ugyanis a "titkok az Úréi, ami Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mindörökké..." (5Móz 29:29). Sátánnak azonban érdeke, hogy kutató szellemi erőinket megrontsa, összezavarja. A bibliai igazságok vizsgálatához hozzávegyül egy kis büszkeség is, úgy, hogy az emberek türelmüket és kedvüket veszítik, ha a Szentírás minden egyes helyét megelégedésükre nem tudják kimagyarázni. Igen megalázónak tartják beismerni azt, hogy az ihletett Igét nem értik teljesen. Nem tudnak türelmesen várni, míg Isten jónak látja, hogy kinyilatkoztassa nekik igazságát. Azt hiszik, hogy tehetetlen, emberi bölcsességük elégséges a Szentírás megértéséhez, s mivel erre nem képesek, nyíltan tagadják tekintélyét, hatalmát. Isten mondja: "Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim... Mert... magasabbak az én útaim útaitoknál..." (Ésa 55:8-9). Igaz, hogy sok elméletről és tanról általában azt hiszik, hogy a Bibliából származnak, pedig nem alapulnak a Szentírás tanításain; a valóság az, hogy szöges ellentétben állnak az ihletett kijelentésekkel. Ezek a dolgok okozták számos ember kétkedését és tévelygését. De ezekért a hamis tanokért nem vádolhatjuk a Bibliát, hanem csakis az emberi felderítéseket.

Ha a teremtett lényeknek lehetséges volna tökéletes ismeretet szerezni Istenről és műveiről, akkor ezen pontot elérve, többé nem volna számukra újabb terület a kutatásra, többé nem növekedhetnének az igazságban, nem fejlődhetne értelmük és szívük. Isten többé nem lenne a legmagasabb Lény, és az ember, ha a tudás és megismerés legmagasabb fokát elérte, feljebb többé nem juthatna. Adjunk hálát Istennek, hogy ez nem így van! Isten végtelen; benne van a "bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve" (Kol 2:3). Még ha az örökkévalóságon át kutatnak is az emberek, akkor sem lesznek képesek kimeríteni hatalmának, bölcsességének és jóságának gazdagságát.

Isten szándéka, hogy Igéjének igazsága már ebben az életben is mindjobban feltáruljon népe előtt. Ezt a tudást csak egyetlen úton-módon szerezhetjük meg: ha a Szentlélek érteti meg velünk, aki ihlette az Írásokat. "Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke", "mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is" (1Kor 2:11, 10). Az Üdvözítő megígérte tanítványainak és követőinek: "De mikor eljő... az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra..., mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek"(Jn 16:13-14).

Isten azt kívánja, hogy értelmünket használjuk, fejlesszük. A Szentírás tanulmányozása annyira erősíti és nemesíti az elmét, hogy az más tananyaggal fel nem mérhető. Mégis óvakodnunk kell attól, hogy istenítsük az észt, mely emberi gyengeségnek és fogyatkozásnak van alávetve. Ha azt akarjuk, hogy a Szentírás ne maradjon annyira homályos előttünk, hogy a legegyszerűbb igazságokat se értsük meg, akkor a kisgyermek egyszerűségével és hitével kell bírnunk, késznek kell lennünk tanulni, és a Szentlélek segítségét kell kérnünk. Isten hatalmának és bölcsességének tudata, saját képtelenségünk, hogy nagyságát felfogjuk, tegyen alázatosakká bennünket; ugyanolyan félelemmel nyissuk fel a Bibliát, mint amellyel színe elé lépnénk. Ha a Szentírást felnyitjuk, el kell ismernünk tekintélyét, felettünk való felsőbbségét. Szívünk és értelmünk hajoljon meg az Örökkévaló előtt.

Látszólag nagyon sok homályos vagy nehezen érthető rész van, amelyeket azonban Isten világossá tesz azok előtt, akik megértésükre törekszenek. Lelkének vezetése nélkül a Szentírást elcsűrik-csavarják vagy helytelenül értelmezik. Sokszor olvassák emberek a Bibliát haszon nélkül, sőt határozottan kárukra. Ha Isten Igéjét szent félelem és ima nélkül nyitjuk fel, ha gondolataink, érzelmeink nem irányulnak Istenre, és nincsenek összhangban akaratával, akkor kétségek szállják meg elménket, és a Szentírás tanulmányozása közben megerősödnek kételyeink. Sátán fogva tartja gondolatainkat, és hamis magyarázatokat sugall. Ha emberek nem törekszenek szóban és tettekben összhangban élni Istennel, akkor - ha még olyan tanultak is - állandóan veszélyben forognak, hogy félreértik a Szentírást, s véleményükben nem is szabad bíznunk. Akik csupán ellentmondásokat keresnek a Szentírásban, sohasem nyerhetnek lelki meglátást. Ferde nézeteik következtében a legegyszerűbb és legvilágosabb dolgokban is okot találnak a kételkedésre és hitetlenségre.

Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 37. fejezete

Mózes első könyvének 37. fejezete egy hosszabb történet kezdete, amelynek fókuszában József személye áll. Nagyon hamar tudomást szerzünk arról, hogy Jákób jobban szerette őt a többi testvérénél, és ez egy rosszul működő család történetének kellős közepébe röpít el bennünket. Ez a családi dinamika sokkal bonyolultabb, mint hinnénk: nem csak egy egyszerű történet arról, hogy egy apa elfogult egyik fiával szemben. Egyes tudósok rámutatnak arra, hogy Lea első három fia úgy viselkedett, hogy teljesen alkalmatlanok lettek arra, hogy megkaphassák az elsőszülöttséggel járó kiváltságokat. Ahogy Absolon megpróbálta Dávidot trónjától megfosztani azzal, hogy lefeküdt apja ágyasaival, úgy Rúben, Lea elsőszülöttje is lefekszik Jákób ágyasával, s ezzel nyilvánvalóvá teszi azt, hogy apját meg akarja fosztani törzsi vezetői tisztétől. Ez a tette kizárta őt abból a körből, hogy apja elismerje elsőszülöttségi jogát. Lévi és Simeon következtek a sorban, de alattomos magatartásuk Sekhem népe iránt nagy bánatot okozott Jákóbnak, és emiatt ők is az elsőszülöttségi jogból kiselejtezettek listájára kerültek. Így a negyedik fiú, Júda következne a sorban, de Jákób megváltoztatja a vonalat, és a második, kedvelt feleségének elsőszülött fiát, Józsefet teszi meg az elsőszülöttség nyilvánvaló várományosának. Jákób ezt a döntést egy különleges köntössel akarta jelezni, és azzal, hogy Józsefet otthon tartotta, míg a többieket kiküldte a mezőre juhokat legeltetni. A 37. fejezetben bemutatott közösség rossz működésének ez a nyílt kivételezés az alapja.

József – a nyilvánvaló kedvenc –, szintén rossz ítélőképességéről tesz bizonyságot, amikor testvéreiről fecseg, hogy még jobban megkedveltesse magát az apjával. Álmaival is hencegett testvéreinek és szüleinek ahelyett, hogy négy szem közt kért volna tanácsot édesapjától, hogy miként kezelje bölcsen ezt az üzenetet. József tettei irritálták a testvéreit és szüleit, és tovább izzították az amúgy is rossz helyzetet. Mi is lehetünk olyan ellenszenvesek, mint József, amikor kijelentjük magunkról, hogy Jelenések 12 maradéka vagyunk, miközben Józsefhez hasonlóan, ostoba módon kérkedünk vélt kivételezett helyzetünkkel, miközben elidegenedünk azoktól, akik nem hozzánk hasonlóan hisznek.

Amikor József elment megkeresni testvéreit, hirtelen és egyszerre mutatkozott meg a család rossz működésének minden keserű gyümölcse. A testvérek összeesküdtek, hogy megölik Józsefet. Rúben, aki lehetőséget látott arra, hogy visszaszerezze apja kegyeit, megpróbálta más mederbe terelni az eseményeket, hogy megmenthesse Józsefet, és élve tudja átadni őt Jákóbnak. Júda ravaszul észrevette a cselt. Azzal, hogy megegyezett a testvérekkel József eladásáról, Júda bebiztosította magát, hogy mindenki hallgatni fog. Ezzel meghiúsította Rúben esélyét az apjával való megbékélésre, Józsefet pedig eltette az útból azzal a megfontolással, hogy így ő lesz az elsőszülöttségi jog várományosa. Júda így vezetőként és a testvérek szószólójaként emelkedik ki a történetben, így gonosz vetélytársa lesz Józsefnek, a leendő hősnek. Júda alakja az olyan fajta hatalom dinamikáját jelképezi, amely hatalmát arra használja fel, hogy mindenek felett biztosítsa önös érdekeit, ahelyett, hogy önzetlenül védelmezné a többség javát. A mai vezetők tartsák szem előtt, mekkora károkat okozhatnak családoknak és gyülekezeteknek azzal, ha hatalmukat felhasználva saját érdekeik után futnak.

Stephen Bauer, Ph.D.

Southern Adventist University

Collegedale, TN

5. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 12. és 13. fejezetéhez (augusztus  16 - 22.

A 12. fejezet elmondja, hogy teljesen rendben van, ha vannak kérdéseink, és hogy azokra az Írásban kell keresnünk a válaszokat. Mégis, néhány dolog titok fog maradni. Nem tudjuk teljes mértékig megmagyarázni a bűn világunkba való szomorú beférkőzését; nem foghatjuk fel, hogyan lett Isten Fia emberré vagy, hogy hogyan igazulhatunk meg és támadhatunk fel  majd egy nap a halálból.

Ha komolyan keressük az igazságot, jutalmunk a megnövekedett hit és Isten iránt való szeretet lesz. Ha őszintén kutatunk, a Szent Lélek fog vezetni, és segít, hogy ne változtassuk meg az Írás értelmét a saját elgondolásunkhoz igazítva. Ha tényleg tudni akarjuk, mi az igazság, és hajlandóak vagyunk neki engedelmeskedni is, akkor a Lélek fog tanítani. (Jn 6:13-14; ApCsel 5:32)

Micsoda nagyszerű kiváltság számunkra, hogy Isten levele lehetünk a világ számára! A mi életünk és jellemünk bemutathatja másoknak, hogy milyen is Krisztus, és mit is jelent szolgálni Őt. Azok a keresztények, akik panaszkodnak és boldogtalanok, rossz képet adnak Istenről és a keresztény életről. Azt gondolhatják miattuk, hogy Isten nem gyönyörködik gyermekei boldogságában. Mit mondana Isten általad kézbesített levele Róla a barátaidnak, családodnak és közösségednek? Ma beszéljenek csak azok a dolgok, amik lelki erőt és életet adnak!

                         Cindy Tutsch, DMin

az Ellen G. White hagyaték

nyugdíjas társigazgatója

Egyesült Államok