Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 13. fejezet 41.
nap
Gyakran hallhattuk,
hogy Jézus sírt, de sohasem látták őt nevetni. Üdvözítőnk tényleg a fájdalmak
embere volt; ismerte a gondot és szomorúságot, mert szíve minden emberi nyomor
előtt nyitva volt. Bár élete az önmegtagadás élete volt, melyet fájdalom és
gond árnyékolt be, de kedélye, lelkülete nem volt nyomott. Arcvonásai nem
mutattak haragot és bosszúságot, hanem mindig békések, derűsek voltak. Szívéből
az élet kimeríthetetlen forrása áradt, s bárhová ment is, oda nyugalmat, békét,
örömöt és vidámságot vitt.
Üdvözítőnk élete
állandóan a legmélyebb és legszentebb komolyságot árasztotta, de sohasem volt
szomorú vagy komor. Azok életét, akik Őt mintaképüknek tekintik, szent és komoly
célok fogják betölteni; személyes felelősségük teljes tudatában lesznek. A
könnyelműségtől tartózkodnak, többé nem találnak örömet hangos mulatozásokban,
nyers tréfálkozásban. Jézus Krisztus hite a vizek árjához hasonló békét nyújt.
Az öröm fényét nem oltja el, s a mosolyt nem hamvasztja el az arcokról.
Krisztus nem azért jött a földre, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő
szolgáljon; s ha szeretete uralja szívünket, példáját követni fogjuk.
Ha főként
embertársaink szeretetlen, rosszakaratú eljárására gondolunk, lehetetlen, hogy
őket úgy szeressük, mint ahogy Krisztus szeretett bennünket. Ha azonban
gondolkozunk Krisztusnak irántunk tanúsított csodálatos irgalmasságán, ezt a
lelkületet árasztjuk másokra is. Szeressük és becsüljük egymást annak ellenére,
ha látjuk is egymás hibáit és fogyatkozásait! Gyakoroljuk az alázatosságot; a
saját erőnkben ne bizakodjunk, és mások gyengeségeit türelmesen szenvedjük el!
Ez kiöli a szűkkeblűséget és az önzést, és nemessé, nagylelkűvé tesz.
A zsoltáros így
énekel: "Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel
élj!" (Zsolt 37:3). "Bízzatok Istenben". Minden napnak megvan a
maga terhe, gondja és fáradsága; és milyen előszeretettel beszélünk ezekről!
Hány hiábavaló gond hatol szívünkbe, hányszor beszélünk gondjaink terhéről,
annyira, mintha nem volna szeretetteljes, irgalmas Megváltónk, aki mindig kész
kérésünket meghallgatni, és minden időben, minden nyomorunkban segítségünkre
jönni.
Vannak, akik
állandóan félelemben élnek, gondokat okoznak maguknak. Bár napról napra
láthatják Isten szeretetének kézzelfogható bizonyítékait, állandóan
örvendhetnek atyai gondviselésének, de mindezt az áldást észre sem veszik.
Gondolataik állandóan kellemetlen dolgoknál időznek, melyeknek bekövetkezésétől
félnek. És ha tényleg vannak nehézségek, azok bár jelentéktelenek, mégis
elvakítják őket mindazzal szemben, amikért hálásnak kellene lenniük. Ahelyett,
hogy a felmerülő nehézségek őket Istenhez, az egyedüli Segítőhöz űznék,
ellenkezőleg, elszakítják őket tőle, mert nyugtalanságot, zúgolódást
ébresztenek szívükben.
Helyesen
cselekszünk-e, ha ilyen hitetlenek vagyunk? Miért lennénk hálátlanok,
bizalmatlanok? Jézus a mi barátunk; az egész menny élénk részt vesz
boldogulásunkban. Ne engedjük, hogy a mindennapi élet viszontagságai és
küzdelmei kedélyünket izgassák, gondfelhőbe borítsanak! Ha ezt megengedjük,
akkor állandóan találunk olyasmit, ami kínoz és nyugtalanít. Ne
aggodalmaskodjunk, mert ez életünket felemészti és sorvasztja, de nem segít
terheinket hordozni.
Üzleti, anyagi
zavarokkal küzdhetünk, a jövendő sötéten állhat előttünk, veszteségek
fenyegethetnek bennünket, de ne csüggedjünk, hanem vessük gondjainkat Istenre,
és legyen szívünk nyugodt és vidám. Imádkozzatok bölcsességért és értelemért,
hogy ügyeiteket helyesen vezethessétek, hogy így kárt és veszteséget
elkerüljetek! Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy kedvező
eredményeket érjetek el! Jézus megígérte segítségét, de nektek is törekednetek
kell. Ha mennyei Segítőtökben bízva, minden tőletek telhetőt megtettetek, akkor
nyugodtan várhatjátok az eredményt.
Isten akarata és
szándéka nem az, hogy gyermekeit gondok, terhek nyomják. De az Úr nem csal meg
bennünket. Nem mondja: "Ne féljetek; életetek útján nincs semmi veszély."
Tudja, hogy veszedelmek és megpróbáltatások várnak ránk, és ehhez mérten bánik
velünk. Nem szándéka népét kivenni a bűnnel és bajjal telt világból, de rámutat
arra a segítségre, amelyben sohasem csalódhatunk. Így imádkozik tanítványaiért:
"Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a
gonosztól"(Jn 17:15). "E világon nyomorúságtok lészen; én meggyőztem
a világot"(Jn 16:33).
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 41. fejezete
Mózes első könyvének 41.
fejezete bizonyos értelemben a 40. fejezet témáját folytatja. József – részben
a főpohárnok feledékenysége miatt – további két évet tölt börtönben, majd egy
olyan történet következik, amely Nabukodonozor álmára emlékeztet. Mindkét
hivatalnok álmot látott, amelyeket a bölcsek és mágusok nem tudnak megfejteni,
de egy zsidó rab megfejti. Gyanítom, hogy amikor a főpohárnok megemlékezett
Józsefről, beszélt József jelleméről és képességeiről is a fáraónak. Logikusnak
tűnik, hogy mielőtt Józsefet hívatta volna és a főpohárnok elbeszélésére
alapozott volna, bizonyára leellenőriztette az információkat a börtönőrökkel.
Ettől kezdve a király tisztában lett volna József jellemével és képességeivel.
Ezen kívül, a börtönőrök
József iránti jóindulata miatt nem lett volna meglepő, ha biztatták volna őt
azzal, hogy szóltak egy-két jó szót a királynál érdekében. Mennyire csábító
lehetett két év rabság után, amit egy el nem követett vétekért kapott, hogy
megpróbáljon kegyért udvarolni az által, hogy elcsavarja, és úgy igazítja az
üzenetet, hogy elfogadhatóbb és meghatóbb legyen a király számára! Talán
beszélhetett volna csak a hét bő esztendőről, és kihagyhatta volna az éhséget,
vagy az éhség hét esztendejét értelmezhette volna valaki másra, és így tovább.
De József nem alakította úgy az üzenetet, hogy azzal a király kegyeiért
udvaroljon. Tisztán, teljesen, természetesen hirdette, teljes tapintattal és
tisztelettel. Itt újra azt látjuk, hogy József felülmúlja Júda önző törekvését,
hogy politikailag kedvezőbb képet mutasson. Ezt a tényt tovább erősíti József
azonnali válasza a fáraónak, hogy ő nem tud álmokat fejteni, hanem Isten
ajándéka tette őt alkalmassá erre. József alázatossága, becsületessége és
jelleme túlragyogja Júda kaméleonszerű személyiségét.
József először hatalomra emeltetik,
olyanra, mint a Potifáré, később pedig egyenlővé tétetik a fáraóval, kivéve persze
a közvetlen uralkodói teendőket. Mindebben nem látjuk jelét a keserűségnek vagy
rosszindulatnak. Józsefet majdnem megölik a testvérei, elrabolják és
rabszolgának eladják, nemi erőszak hamis vádjával illetik, emiatt bebörtönzik,
később mégis mindent Isten gondviselő vezetésének tulajdonít, hogy szabadulást
biztosítson családjának az éhségtől. Úgy tűnik, hogy Józsefnek egyszerű, de
megingathatatlan hite volt Istenben, hogy valahogy igazságot fog tenni a maga
idejében. Az ilyen hit alkalmassá teszi az embert arra, hogy jóindulatú
maradjon az igazságtalanság és rossz bánásmód közepette is.
Stephen Bauer
5. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 12.
és 13. fejezetéhez (augusztus 16 - 22.
A 12. fejezet elmondja, hogy teljesen rendben
van, ha vannak kérdéseink, és hogy azokra az Írásban kell keresnünk a
válaszokat. Mégis, néhány dolog titok fog maradni. Nem tudjuk teljes mértékig
megmagyarázni a bűn világunkba való szomorú beférkőzését; nem foghatjuk fel,
hogyan lett Isten Fia emberré vagy, hogy hogyan igazulhatunk meg és támadhatunk
fel majd egy nap a halálból.
Ha komolyan keressük az igazságot, jutalmunk
a megnövekedett hit és Isten iránt való szeretet lesz. Ha őszintén kutatunk, a
Szent Lélek fog vezetni, és segít, hogy ne változtassuk meg az Írás értelmét a
saját elgondolásunkhoz igazítva. Ha tényleg tudni akarjuk, mi az igazság, és
hajlandóak vagyunk neki engedelmeskedni is, akkor a Lélek fog tanítani. (Jn
6:13-14; ApCsel 5:32)
Micsoda nagyszerű kiváltság számunkra, hogy
Isten levele lehetünk a világ számára! A mi életünk és jellemünk bemutathatja
másoknak, hogy milyen is Krisztus, és mit is jelent szolgálni Őt. Azok a
keresztények, akik panaszkodnak és boldogtalanok, rossz képet adnak Istenről és
a keresztény életről. Azt gondolhatják miattuk, hogy Isten nem gyönyörködik
gyermekei boldogságában. Mit mondana Isten általad kézbesített levele Róla a
barátaidnak, családodnak és közösségednek? Ma beszéljenek csak azok a dolgok,
amik lelki erőt és életet adnak!
Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White
hagyaték
nyugdíjas
társigazgatója
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése