Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 13. fejezet 39.
nap
Öröm az Úrban
Isten arra hívta el
gyermekeit, hogy Krisztust képviseljék, bemutassák az Úr jóságát és
irgalmasságát. Miként Jézus is kinyilatkoztatta nékünk az Atya jellemét, úgy
kell nékünk is kinyilatkoztatnunk a világnak, mely nem ismeri bensőséges,
irgalom-teljes szeretetét. "Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy
küldtem én is őket e világra; Én ő bennök, és te énbennem; ...hogy megismerje a
világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17:18, 23). Pál apostol így szól Jézus
tanítványaihoz: "Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak... levele
vagytok", "amelyet ismer és olvas minden ember" (2Kor 3:3, 2).
Jézus minden egyes gyermeke nyílt levél a világnak. Ha Krisztus követői
vagytok, Isten annak a családnak, háznak, utcának és városnak, melyben éltek,
bennetek egy levelet küld. Jézus, ki bennetek lakozik, általatok kíván szólni
azokhoz, akik Őt még nem ismerik. Lehet, hogy a Bibliát nem olvassák, lapjairól
a hozzájuk szóló hangot nem hallják; az Isten műveiből kiáradó szeretetet nem
látják. Ha azonban Krisztus őszinte tanítványai vagytok, lehetséges, hogy
általatok istenismeretre jutnak; felfogják jó voltát, megnyerhetők, hogy Istent
szeressék és néki szolgáljanak.
A keresztények
hivatása, hogy a menny felé vezető úton a világosság hordozói legyenek, és a
Krisztusról rájuk sugárzó fényt szétárasszák az egész világra. Legyen életük és
jellemük olyan, hogy általa Krisztusról és szolgálatáról az emberek helyes
fogalmat alkothassanak.
Ha tényleg Krisztust
képviseljük, Isten szolgálatát oly vonzónak tűntetjük fel, amilyen az a
valóságban. Keresztények, akik állandóan szomorkodnak, zúgolódnak és
panaszkodnak, helytelen színben tüntetik fel Istent és a keresztény életet. Azt
a benyomást keltik, mintha Istennek nem tetszene gyermekeit boldognak látni, és
így hamis bizonyságot tesznek mennyei Atyánkról.
Sátán ujjong, ha
Isten gyermekeinek hitét megingathatja vagy őket kétségbe ejtheti. Örömére
szolgál, ha bizalmatlanok vagyunk Istennel szemben, és kételkedünk abban, hogy
Ő készséges és hatalmas minket megvásárolni. Örül, ha azt hisszük, hogy Isten
atyai gondoskodásával kárunkat okozza. Sátán úgy tűnteti fel előttünk Istent, mintha
semmi részvéttel és irgalommal nem viseltetne irántunk. Istenre vonatkozólag
állandóan elferdíti az igazságot; Istenről helytelen fogalmakkal tölti be
képzeletünket. Ahelyett, hogy elmélkednénk mennyei Atyánkra vonatkozó
igazságokon, Sátán hamis sugalmazásaira hallgatunk, és miközben
bizalmatlankodunk Isten iránt és zúgolódunk ellene, nevére szégyent hozunk.
Sátán törekszik a vallásos életet komorrá, bússá tenni, hogy fáradságosnak és
nehéznek tűnjék fel. Ha pedig a keresztény életében a vallást ilyen színben
mutatja be, hitetlensége által Sátán csalását támogatja.
Sokan, életútjukon
gyakran foglalkoznak hibáikkal, gyengeségeikkel, fogyatkozásaikkal,
csalódásaikkal, és szívük csüggedt. Európai tartózkodásom alatt egy ilyen
lélektől levelet kaptam, melyben kétségbeesésében vigasztalást kért tőlem. A
levél vétele utáni éjjelen álmot láttam. Nagy kertben jártam, melynek
tulajdonosa körülvezetett mindenfelé. Én virágokat szedtem és kellemes
illatukban gyönyörködtem, amikor hittestvérem, akitől az említett levelet
kaptam, és aki szintén mellettem haladt, a jelentéktelen tövisekre
figyelmeztetett, melyek útját állták. Szomorúan állott ott és panaszkodott. Nem
követte a vezetőt a helyes ösvényen, hanem a tövisek és csalánok között
botorkált ide s tova. "Nem szomorú-e - így panaszkodott -, hogy ezt a szép
kertet így elcsúfítják a tövisek és a csalánok?" A vezetőnk így felelt:
"Ne vesződj a tövisekkel, melyek csak megsebeznek! Szedd inkább a
rózsákat, liliomokat és szegfűket!"
Nemde ti is
szereztetek már életetekben szép tapasztalatokat? Vajon nem éltetek-e már át
olyan becses időszakokat, amikor szívetek örömrepesve köszöntötte Isten Lelkét?
Ha visszapillantotok a múlt eseményeire, nem jut-e sok drága és fenséges
tapasztalat eszetekbe? Nem állnak-e Isten ígéretei - nyíló virágokhoz hasonlóan
- életetek útján mindenütt? Akarjátok-e szíveteket örömest betölteni
szépségükkel és pompájukkal?
A tövisek és csalánok
csak megsebeznek és fájdalmat okoznak; s ha ezeket gyűjtitek és másoknak is
adjátok, megvetitek Isten javait, és másokat is távol tartotok az élet útjától.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 39. fejezete
Ez a fejezet egy másik csábítási történetre
összpontosít, ami sok szempontból hasonlít a 38. fejezetben leírt
eseménysorhoz. Ebben a fejezetben Onán szexuálisan kihasználja Támárt, miközben
elkerüli a teljes felelősséget; és ezzel bemutatja azt a fajta szexualitást,
amelynek elsődleges célja a személyes élvezet és a szexuális fogyasztás. Hogy
Júda egy prostituált szolgáltatásait igénybe veszi, csak erősíti ennek a
fejezetnek a hangnemét. Úgy tűnik, hogy Potifár felesége is így tekint a
szexualitásra. „Szemet vet” Józsefre,
mivel „szép termete és szép arca volt”
(6-7. vers). A „szemet vet"
kifejezés közvetlenül utal arra, hogy az asszony nyíltan igényli a
szórakoztatást nyújtó szexet Józseftől. Ő egy idősebb nő, akiben emésztő vágy
ébred egy fiatal férfi iránt. Arra vágyik, hogy József kielégítse vágyait, mint
Júda és Onán Támárral. De miközben Potifár felesége, Júda és Onán a
szexualitást a szórakoztatás oldaláról közelítik meg, Támár teljesen különbözik
tőlük. Ő egy gyermeket akart, egy örököst és nem élvezetet. Ám a kizárólag
gyermeknemzési célból történő szex egy egyedülálló asszony részéről, a
megfelelő és mély, intim emberi kapcsolat kialakítása és fenntartása nélkül,
amely csak a házasság keretén belül képzelhető el, szintén erkölcsi
hiányosság.
József – Potifár feleségének adott – válasza
véleményem szerint Mózes öt könyvének, és valószínűleg az egész Szentírás
szexuál-teológiájának csúcspontja. A 8. versben azt olvassuk, hogy az asszony
naponta gyötörte csábító szavaival és gesztusaival Józsefet. Bizonyára ez az
egyik legkorábbi feljegyzett szexuális zaklatás a történelemben. József
erkölcsi érvelése meghökkentő. A 8-9. versekben azzal érvel, hogy Potifár
teljesen megbízik benne. Semmit sem tartott vissza Józseftől, és feladatkörét
tekintve ő maga sem volt nagyobb Józsefnél az udvartartásban. Úgy építi fel
érvelését, hogy arra az erkölcsi kötelességre utal, miszerint nem élhet vissza
Potifár bizalmával. Így, amikor a döntő érvhez ér, már várjuk tőle, hogy azt
mondja: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, és vétkezhetnék Potifár
ellen?!” És ez kiváló erkölcsi érvelés lehetett volna. József azonban hirtelen
gondolati síkot vált: Potifár helyett Istent említi. Milyen szempontból
mondhatta, hogy ez Isten elleni bűn lenne?
A 9. versben József úgy érvel, hogy Potifár
és ő egyenlők az udvarban, kivéve EGY dolgot: Potifár lefekszik feleségével, de
József nem. Ez az egy dolog különbözteti meg Potifárt Józseftől. József elismeri,
hogy ez Isten igazi ideálja a szexualitással kapcsolatosan. Az élvezet és a
gyermek nem az elsődleges céljai a szexualitásnak. Ezek örömteli ráadások. A
szexualitás célja, hogy kifejezze és megőrizze a férj és feleség közötti
kizárólagos intimitást. Ha József engedne Potifárné nyomulásának, az nemcsak
Potifárnak József (és felesége) iránti bizalmával való visszaélés lenne, hanem
aláaknázná a szexualitás Isten által elrendelt, férj és feleség közötti
kizárólagos jellegét. Hiszem azt, hogy a házassági kapcsolat intimitásának ez a
teológiája vezeti oda Pál apostolt, hogy kijelentse: a férj és feleség éljen
rendszeres szexuális életet egymással, hogy elkerüljék a kísértést, és ne
essenek bele a szexuális erkölcstelenség bűnébe (1Kor 7:2-5). Így József erkölcsileg
magasabb rendűnek bizonyul Júdánál, amikor mindketten ugyanazzal a kísértéssel
néznek szembe. Az üzenet még hangsúlyosabb, ha átgondoljuk azt, hogy Júda
semmit sem veszítene, ha erkölcsös lenne; a rabszolga Józsefnek viszont semmi
esélye sincs a győzelemre, ha erkölcsösen viselkedik. És valóban úgy tűnik,
hogy veszít, amikor hamisan megvádolják azzal a bűnnel, amely ellen olyan
ékesszólóan érvel.
Stephen Bauer
5. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 12.
és 13. fejezetéhez (augusztus 16 - 22.
A 12. fejezet elmondja, hogy teljesen rendben
van, ha vannak kérdéseink, és hogy azokra az Írásban kell keresnünk a
válaszokat. Mégis, néhány dolog titok fog maradni. Nem tudjuk teljes mértékig
megmagyarázni a bűn világunkba való szomorú beférkőzését; nem foghatjuk fel,
hogyan lett Isten Fia emberré vagy, hogy hogyan igazulhatunk meg és támadhatunk
fel majd egy nap a halálból.
Ha komolyan keressük az igazságot, jutalmunk
a megnövekedett hit és Isten iránt való szeretet lesz. Ha őszintén kutatunk, a
Szent Lélek fog vezetni, és segít, hogy ne változtassuk meg az Írás értelmét a
saját elgondolásunkhoz igazítva. Ha tényleg tudni akarjuk, mi az igazság, és
hajlandóak vagyunk neki engedelmeskedni is, akkor a Lélek fog tanítani. (Jn
6:13-14; ApCsel 5:32)
Micsoda nagyszerű kiváltság számunkra, hogy
Isten levele lehetünk a világ számára! A mi életünk és jellemünk bemutathatja
másoknak, hogy milyen is Krisztus, és mit is jelent szolgálni Őt. Azok a
keresztények, akik panaszkodnak és boldogtalanok, rossz képet adnak Istenről és
a keresztény életről. Azt gondolhatják miattuk, hogy Isten nem gyönyörködik
gyermekei boldogságában. Mit mondana Isten általad kézbesített levele Róla a
barátaidnak, családodnak és közösségednek? Ma beszéljenek csak azok a dolgok,
amik lelki erőt és életet adnak!
Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White
hagyaték
nyugdíjas
társigazgatója
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése