Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 13. fejezet 40.
nap
Nem bölcs dolog, ha
állandóan a múlt szomorú emlékeire gondolunk, ha az élet csalódásait és
igazságtalanságait idézzük emlékezetünkbe, ha mindaddig beszélünk róluk és
panaszkodunk, amíg csüggedés vesz rajtunk erőt. Az elcsüggedt lelket sötétség
veszi körül, mely kizárja szívéből Isten világosságát, és mások életútjára is
árnyékot vet.
Ha Isten szeretetében
kételkedünk avagy ígéreteivel szemben bizalmatlankodunk, szégyent hozunk rá, és
elszomorítjuk Szentlelkét. Milyen fájdalmas érzések hasogatnák az anya keblét,
ha gyermekei állandóan arról panaszkodnának, hogy anyjuk rosszakarójuk, holott
egész életét gyermekei javára áldozta, hogy minden kényelmet megszerezzen
számukra?! Feltéve, hogy kétségbe vonják anyjuk szeretetét, az anya szíve
bizonyára megszakadna. Mit érezne az az atya, akit gyermekei ilyen bánásmódban
részesítenének? És mit gondoljon mennyei Atyánk, ha nem bízunk szeretetében,
mely arra indította, hogy egyszülött Fiát halálra adja érettünk, hogy ezáltal
örök életet nyerjünk? Az apostol így ír: "Aki az ő tulajdon Fiának nem
kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt
mindent minékünk?"(Róm 8:32). És mégis mily sokan mondják tetteikkel, sőt
szavaikkal is: "Ez nem rám vonatkozik. Talán másokat igen, de engem nem
szeret az Isten."
Mindez saját
lelketeknek árt, mert a kétkedésnek minden szava meghívó Sátán kísértései
számára; megerősíti bennetek a kétkedés iránti hajlamot, és tovaűzi tőletek a
szolgáló angyalokat. Ha Sátán kísért titeket, a kétely vagy hitetlenség
egyetlen szavát se ejtsétek ki. Ha sugalmazásait meghalljátok, bizalmatlanság
és lázadó gondolatok támadnak szívetekben. Ha érzelmeiteket kifejezésre
juttatjátok, akkor a kétely minden egyes szava nemcsak magatoknak árt, hanem
olyan magvetés lesz, mely mások szívében is gyökeret ver és mérges gyümölcsöt
terem; lehetetlen lesz saját szavaitok káros hatását ellensúlyoznotok. Magatok
talán kigyógyulhattok a kísértésekből, és kiszabadulhattok Sátán csapdájából,
de mások, megfertőzve káros befolyástoktól, talán többé soha nem tudnak a
hitetlenség tőréből kiszabadulni, melybe a ti hitetlenségetek vezették őket.
Milyen fontos tehát, hogy csak olyan dolgokról beszéljünk, melyek lelki erőt és
életet lehelnek.
Az angyalok figyelik,
meghallgatják, milyen jelentéseket adtok a világnak mennyei Mesteretekről.
Társalgástok róla folyjon, aki az Atya előtt közbenjár. Ha barátaitokat
üdvözölve kezeteket nyújtjátok, legyen Isten dicsérete szívetekben és
ajkatokon. Így azok gondolatai is Jézusra fognak irányulni.
Mindenkit érnek
megpróbáltatások, fájdalmak és szomorúságok, melyeket nehéz elviselni;
kísértések környékeznek, melyeknek nehéz ellenállni. Ne egymásnak panaszoljátok
el gondjaitokat, hanem vigyétek imáitokban Isten elé! Legyen életszabályotok,
hogy kétely vagy csüggedés egyetlen szavát sem ejtitek ki ajkatokon! Nagyban
hozzájárulhattok mások életének felvidításához, amennyiben őket a remény és
vigasz szavaival megerősítitek.
Sok derék lélek van
rettenetes kísértéseknek kitéve. Gyakran közel vannak az eleséshez, az
önmagukkal és Sátánnal vívott küzdelemben. Ne csüggesszétek el őket nehéz
harcaikban! Bátorítsátok őket reményt keltő szavakkal, amelyek buzdítóan hatnak
rájuk. Ha így cselekesztek, Krisztus fénye sugárzik szét rólatok, "mert
közülünk senki sem él önmagának"(Róm 14:7). Öntudatlanul is szétáradó befolyásunk
vagy buzdítani és erősíteni fog másokat, vagy pedig elcsüggeszt, és Krisztustól
és igazságától tovaűz.
Sokan tévesen
képzelik el Krisztus jellemét és életét. Azt hiszik, hogy nem volt életében
melegség és napfény, hogy mindig komoly, szigorú és örömtelen volt. Ilyen komor
nézetek gyakran az egész keresztény élettapasztalatot beárnyékolják.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 40. fejezete
A történet következő jelenetében Józsefet a börtönben
látjuk. A tény, hogy Potifár bebörtönzi Józsefet, és nem végezteti ki, azt
jelzi, hogy ura hitt József ártatlanságában. Potifár talán bizonyos fokig félt
felsége hatalmától, és nem merte felmenteni Józsefet, de nem ölette meg, ahogy
elvárható egy ilyen vád esetén. Van egy másik téma is, amely folytatódik, annak
ellenére, hogy eddig a pontig keveset foglalkoztam vele, éspedig az, hogy itt
Egyiptomban, amibe József belekezd, azt Isten megáldja, és ezáltal olyan
vezetői szerephez jut, amilyenben most látjuk. A 39. fejezet azzal fejeződött
be, hogy József a börtön felügyelője, ahol a börtönőr pontosan úgy bízik benne,
mint korábban Potifár. Valami volt József jellemében, ami kiváló képességeivel
kombinálva, kiváltotta a börtönőr elismerését.
Két politikai gyanúsítottat bíztak József felügyeletére.
Jelleme még ebben az élethelyzetben is arra készteti a hivatalnokokat, hogy
bízzanak benne. Ahelyett, hogy támogatta volna őket jogtalan bebörtönzésük
miatti önsajnálatukban, odafigyel arra, hogy ápolja érzelmi egészségüket.
Miután mindketten álmot láttak, észreveszi zaklatottságukat, és érdeklődést
tanúsít irántuk. Meghallgatja imájukat, és felkészül az értelmezésre. Az egyik
álmot könnyű volt magyarázni, mert jó hírt tartalmazott: „kiszabadulsz és
visszakapod munkádat.” A jó hírt könnyű átadni. Kivéve egy eshetőséget.
Ha József értelmezése nem válik be, jó
hírneve csorbát szenvedhet, és elveszítheti pozícióját még itt a börtönben is,
és talán ki is végezhetik. József nyíltan megmondja az igazat, legyen szó akár
jó, akár rossz hírről. Józsefet az igazság érdekli, és nem a róla alkotott kép.
Nem próbálta meg manipulálni az üzenetet azért, hogy előnyért udvaroljon.
Amikor lehetőséget látott arra, hogy jóvá tegyék igazságtalan bebörtönzését, ez
egy alkalmi kérés volt, nem egy mindent uraló tényező döntésében, hogy őszinte
és egyenes üzenetet közvetítsen. Úgy tűnik, József felülmúlja Júdát abban, hogy
nem akarja megvédeni a róla alkotott képet azzal a kísértéssel, hogy rombolja
erkölcsi tisztaságát. József ezen a területen is ellentéte a fondorkodó,
taktikázó Júdának, akiről a 38. fejezet ír. Járjunk el mi is olyan becsületesen
mások irányában, mint József!
Stephen Bauer
5. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 12.
és 13. fejezetéhez (augusztus 16 - 22.
A 12. fejezet elmondja, hogy teljesen rendben
van, ha vannak kérdéseink, és hogy azokra az Írásban kell keresnünk a
válaszokat. Mégis, néhány dolog titok fog maradni. Nem tudjuk teljes mértékig
megmagyarázni a bűn világunkba való szomorú beférkőzését; nem foghatjuk fel,
hogyan lett Isten Fia emberré vagy, hogy hogyan igazulhatunk meg és támadhatunk
fel majd egy nap a halálból.
Ha komolyan keressük az igazságot, jutalmunk
a megnövekedett hit és Isten iránt való szeretet lesz. Ha őszintén kutatunk, a
Szent Lélek fog vezetni, és segít, hogy ne változtassuk meg az Írás értelmét a
saját elgondolásunkhoz igazítva. Ha tényleg tudni akarjuk, mi az igazság, és
hajlandóak vagyunk neki engedelmeskedni is, akkor a Lélek fog tanítani. (Jn
6:13-14; ApCsel 5:32)
Micsoda nagyszerű kiváltság számunkra, hogy
Isten levele lehetünk a világ számára! A mi életünk és jellemünk bemutathatja
másoknak, hogy milyen is Krisztus, és mit is jelent szolgálni Őt. Azok a
keresztények, akik panaszkodnak és boldogtalanok, rossz képet adnak Istenről és
a keresztény életről. Azt gondolhatják miattuk, hogy Isten nem gyönyörködik
gyermekei boldogságában. Mit mondana Isten általad kézbesített levele Róla a
barátaidnak, családodnak és közösségednek? Ma beszéljenek csak azok a dolgok,
amik lelki erőt és életet adnak!
Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White
hagyaték
nyugdíjas
társigazgatója
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése