Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 13. fejezet 42.
nap
Hegyibeszédében Jézus
fenséges példázatokkal mutatott rá, hogy milyen szükséges Istenben bíznunk.
Ezen tanítások célja az volt, hogy Isten gyermekeit minden időben vigasztalja
és bátorítsa, s így érthetően reánk is vonatkoznak. Az Üdvözítő híveinek
figyelmét az ég madaraira irányítja, melyek gondtalanul zengik dalaikat, s bár
"nem vetnek, sem nem aratnak", mennyei Atyánk mégis gondoskodik
összes szükségleteikről. Az Üdvözítő kérdezi tőlünk: "Nem sokkal különbek
vagytok-é azoknál?" (Mt 6:26). A mindenható Gondviselő kitárja kezeit és
kielégíti összes teremtményeit. Az ég madarai sem kerülik el figyelmét. Bár nem
rakja csőrükbe eledelüket, de gondoskodik szükségleteikről. Nekik kell a
részükre elhintett magot összeszedni, nekik kell fiókáikat táplálni. Énekkel
szállnak munkájukba: hisz "mennyei Atyátok eltartja azokat."
"Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?" (Mt 6:26). Mint eszes
lények, kik Őt imádjátok, nem vagytok-e sokkal becsesebbek az ég madarainál?
Vajon Teremtőnk és Létfenntartónk, aki saját isteni képmására alkotott
bennünket, nem fog-e a mi szükségleteinkről is gondoskodni, ha bízunk benne?
Krisztus a mezei
virágokra irányítja tanítványai figyelmét, melyek gazdag változatosságban
virulnak, s melyek mennyei Atyánk irántunk, emberek iránt való szeretetének
megannyi megnyilvánulásai. Így szólott: "Vegyétek eszetekbe a mező
liliomait, mi módon növekednek"(Mt 6:28). A természet e virágai szépségükben
és egyszerűségükben felülmúlják Salamon királyi pompáját. Még a legdrágább
öltözék, amit emberi művészet és ügyesség alkothat, sem versenyezhet a virágok
természetes bájával, ragyogó szépségével. Jézus kérdezi: "Ha pedig a
mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik így ruházza az Isten;
nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?" (Mt 6:30). Ha az Úr, az
isteni művész ily gazdag színpompát kölcsönöz az egyszerű virágoknak, melyek
egy nap alatt elhervadnak, mennyivel inkább visel gondot azokról, akiket saját
képmására teremtett?! Krisztus ezen tanítása megfeddi a hitetlen szív
kétségeit, gondjait és aggodalmait.
Az Alkotó minden
egyes gyermekét boldognak, békésnek és engedelmesnek szeretné látni. Jézus
mondja: "Békességet hagyok néktek: az én békességemet adom néktek... Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (Jn 14:27) Másutt ezeket
mondja: "Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem
és a ti örömetek beteljék" (Jn 15:11).
A boldogság, melyre
önző indokból vágyunk, mellőzve a kötelességek útját, ingatag és mulandó;
csakhamar elmúlik, s a szív bánattal és fájdalommal lesz tele. Isten
szolgálatában azonban teljes az öröm és az elégedettség. A keresztény nem halad
bizonytalan ösvényeken, nincs kiszolgáltatva hiábavaló megbánásoknak és
csalódásoknak. S bár a földi élet élvezeteiben nem veszünk részt, de örömmel
tekinthetünk az eljövendő élet elé.
Hiszen már ebben az
életben is a keresztények a Krisztussal való közösség örömteli részesei;
szemlélhetik szeretetének fényét, és élvezhetik állandó jelenlétét. Életünk
minden egyes lépése közelebb hozhat Jézushoz, mindinkább megtapasztaljuk
szeretetét, és lépésről lépésre megközelíthetjük az örök béke dicső honát.
Azért ne vessük el Istenbe vetett bizalmunkat, hanem legyen bizodalmunk
erősebb, mint valaha! "Mindeddig megsegített minket az Úr!" (1Sám
7:12), és megsegít bennünket ezután is mindvégig!
Tekintsünk mint
hatalmas emlékoszlopokra, jótéteményeinek bizonyítékaira, melyeket az Úr velünk
cselekedett, hogy megvigasztaljon és kimentsen a pusztító kezéből. Legyenek
állandóan élénken emlékezetünkben a kegyelem megannyi tanújelei, melyekkel
Isten bennünket elhalmozott; a könnyek, melyeket felszárított; a fájdalmak,
miket lecsillapított; a veszedelmek, miket elhárított; a szükségletek, miket
kielégített és az áldások, melyeket reánk árasztott. Ezek erősítsenek
zarándoklatunk hátralevő részén!
Az előttünk levő
küzdelemben újabb, nem sejtett akadályokra számíthatunk; azonban akár a múltra,
akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: "Mindeddig
megsegített minket az Úr!" - "És életeden át tartson erőd!"
(5Móz 33:25). A ránk várakozó megpróbáltatások nem fogják erőnket felülmúlni.
Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a
megpróbáltatások arányában kapunk erőt.
Így majd annak idején
megnyílnak az egek kapui, hogy bevonulhassanak rajtuk Isten gyermekei s a
dicsőség Királyának ajkairól, mint legszebb zene érinti füleiket: "Jertek,
én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra
készíttetett!"(Mt 25:34).
Ezután üdvözölni
fogják a megváltottakat abban a hazában, melyet Jézus készít számukra. Ott majd
más társaságban élnek, mint a bűnös földön; ott többé nem találkoznak
hazugokkal, bálványimádókkal, tisztátalanokkal, hitetlenekkel, hanem kizárólag
azokkal, akik a bűnt és Sátánt legyőzték, és Isten kegyelme által tökéletes
jellemekké alakultak át. Krisztus vére lemosott róluk minden bűnös hajlamot,
minden tökéletlenséget, és rájuk ragyog a dicsőség fénye, mely a nap
fényességét jóval felülmúlja. Az erkölcsi szépség, Krisztus jellembeli
tökéletessége sugárzik le róluk, mely sokkal becsesebb az őket körülvevő külső
fénynél. Mint bűntelenek állják körül a nagy fehér trónt, s részt vesznek az
angyalok dicsőségében és kiváltságaiban.
Tekintve azt a dicső
örökséget, mely Krisztus követőire vár, "micsoda váltságot adhat az ember
az ő lelkéért?" (Mt 16:26). Bár szegény lehet, mégis oly kincse és
méltósága van, melyet a világ nem adhat. A megváltott, bűntől megtisztított, s
összes nemes képességeit Isten szolgálatára szentelő lélek mindent felülmúló
kincs. Isten és a szent angyalok színe előtt örvend a menny minden egyes
megváltott léleknek; ezt az örömet szent, győzelmi énekek visszhangozzák
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 42. fejezete
Elérkeztünk József
történetének végső klimatikus mozzanataihoz. Ez magába foglalja Mózes első
könyvének 42-44. fejezeteit, amely után Jákób újra belép a képbe, és József már
nem lesz annyira központi szereplő. Számomra ez a három fejezet a Szentírás
legnagyszerűbb iróniáját mutatja be, de most összpontosítsunk a 42. fejezetre.
Az író nagyszerű drámai és
ironikus módon bontja ki a történetet, amint József régi álmai arról, hogy a
családja leborul előtte, kezdenek beteljesedni. Jákób a tizenegy testvér közül
tízet küld el Egyiptomba élelemért. Az a taktika, hogy Jákób nem küldi
Benjámint, plusz az a tény, hogy Benjámin Rákhel fia volt és Józsefnek édes
testvére, azt sejteti, hogy Benjámin az új kivételezett, aki József szerepébe
lép. Jákób mindent megtesz azért, hogy Benjámin épségét megvédje, hisz' ő
örökli majd az elsőszülöttséggel járó jogokat. És természetesen a tíz testvér,
akik elrabolták és eladták Józsefet, most tudtukon kívül megjelennek előtte.
Nem kétség, hogy öltözete,
és a fizikai változások miatt, amely József külső megjelenésében végbement,
miközben teljes felnőtt korúvá vált a távollétükben, testvérei nem ismerték fel
őt, de azt hiszem, hogy a testvérek úgy vélték: az elkapatott kistestvér nem
élte túl a rabszolgaság borzalmait. Mózes első könyve 44. fejezetének 20.
versében Júda világosan hangot ad meggyőződésének, hogy József meghalt. Mivel
halottnak hitték, eszükbe sem jutott, hogy találkozhatnak vele Egyiptomban.
Ennek tudható be tudatlanságuk.
József ahelyett, hogy erőt
alkalmazott volna, hogy bosszút álljon rajtuk, egy játékba kezd velük azzal,
hogy három napra bebörtönzi őket. Aztán istenfélelmet mutatva szabadon bocsátja
őket, de Simeont továbbra is börtönben tartja. József nem akar erkölcsi
felelősséget magára venni azzal, hogy elpusztítja családjaikat – és saját
rokonait. A testvéreknek szigorúan megparancsolja, hogy ne térjenek vissza
legkisebb testvérük nélkül – mintegy próbájaként annak, hogy nem kémek. Aztán
titokban visszaadja ezüstjüket, amit a hazavezető úton felfedeznek, ezzel is
növelve megdöbbenésüket. A József vélt halála miatti bűntudatuk, még mindig
üldözi őket, és azon vitatkoznak egymással, hogy milyen kegyetlenül bántak
vele. Úgy érzik, hogy Isten számon kéri rajtuk az ő vérét (ez egy másik jele
annak, hogy Józsefet halottnak gondolták).
Józsefnek ezek a tettei egy
bizonyítási sorozat első mozzanatai, amelyek arról árulkodnak neki, hogy mivé
váltak testvérei. József egy szabadítási tervet készít, hogy helyreállítsa
családja egységét, de a testvérek semmit sem gyanítanak ebből.
Stephen Bauer
5. HETI OLVASMÁNY a Jézushoz vezető út 12.
és 13. fejezetéhez (augusztus 16 - 22.
A 12. fejezet elmondja, hogy teljesen rendben
van, ha vannak kérdéseink, és hogy azokra az Írásban kell keresnünk a
válaszokat. Mégis, néhány dolog titok fog maradni. Nem tudjuk teljes mértékig
megmagyarázni a bűn világunkba való szomorú beférkőzését; nem foghatjuk fel,
hogyan lett Isten Fia emberré vagy, hogy hogyan igazulhatunk meg és támadhatunk
fel majd egy nap a halálból.
Ha komolyan keressük az igazságot, jutalmunk
a megnövekedett hit és Isten iránt való szeretet lesz. Ha őszintén kutatunk, a
Szent Lélek fog vezetni, és segít, hogy ne változtassuk meg az Írás értelmét a
saját elgondolásunkhoz igazítva. Ha tényleg tudni akarjuk, mi az igazság, és
hajlandóak vagyunk neki engedelmeskedni is, akkor a Lélek fog tanítani. (Jn
6:13-14; ApCsel 5:32)
Micsoda nagyszerű kiváltság számunkra, hogy
Isten levele lehetünk a világ számára! A mi életünk és jellemünk bemutathatja
másoknak, hogy milyen is Krisztus, és mit is jelent szolgálni Őt. Azok a
keresztények, akik panaszkodnak és boldogtalanok, rossz képet adnak Istenről és
a keresztény életről. Azt gondolhatják miattuk, hogy Isten nem gyönyörködik
gyermekei boldogságában. Mit mondana Isten általad kézbesített levele Róla a
barátaidnak, családodnak és közösségednek? Ma beszéljenek csak azok a dolgok,
amik lelki erőt és életet adnak!
Cindy Tutsch, DMin
az Ellen G. White
hagyaték
nyugdíjas
társigazgatója
Egyesült Államok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése