2015. november 10., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 10, KEDD - 4 Mózes 5

Blogban itt olvashatók a felolvasások: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 19. fejezet 122. nap

Pál apostol szavaival a Szentlélek így int: "Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vigasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek, és a könyörületességnek, teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartván ti magatoknál. Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is" (Fil 2:1-5).

A bűnt azonban ne vegyük könnyelműen! Az Úr megparancsolja, hogy ne nyugodjunk bele abba, ha testvérünk rosszat tesz. "Ha ... a te atyádfia vétkezik ellened - mondja -, dorgáld meg őt" (Lk 17:3). Nevezzük nevén a bűnt, és beszéljünk róla nyíltan a vétkezővel!

Timótheusnak adott megbízásában Pál ezt írta a Szentlélek sugallatára: "Állj elő... alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." Titusnak pedig ezt írja: "Van sok engedetlen, hiábavaló beszédű és csaló... annakokáért fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek" (2 Tim 4: 2; Tit 1: 10-13).

"Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el, és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő" (Mt 18:15-17).

Urunk arra tanít, hogy a hivők közötti nehézségeket a gyülekezeten belül kell elrendezni. Nem szabad kiteregetni olyan emberek előtt, akik nem félik Istent. Ha egy hivő ellen a testvére vétkezik, ne forduljon bírósághoz, hanem járja végig a Krisztus által kijelölt utat. Bosszúállás helyett igyekezzék megmenteni testvérét. Isten védi azok érdekeit, akik szeretik és félik Őt. Bátran rábízhatjuk ügyünket az igazságosan ítélőre.

Nagyon sokszor a sértettet ingerli az ellene újra meg újra vétkező ismételt bűnvallomása, és úgy gondolja, hogy már épp elégszer megbocsátott. A Megváltó azonban világosan megmondta, hogy miként kell a vétkezőkkel bánni: "Ha ... a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki"(Lk 17 : 3). Ne zárkózz el tőle, mint bizalmadra méltatlantól! Ügyelj "magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is" (Gal 6:1).

Ha testvéred vétkezik, bocsáss meg neki! Amikor bűnét meg akarja neked vallani, ne mondd, hogy nem hiszel alázatosságában, sem bűnvallomása őszinteségében! Mi jogon ítélkezel fölötte, mintha olvasnál szívében! Isten Igéje ezt mondja: "Ha megtér, bocsáss meg néki. És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer tehozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki" (Lk 17 : 3-4). És nemcsak hétszer, hanem hetvenszer hétszer is; annyiszor, ahányszor Isten megbocsát neked.

Hiszen mi is Isten ingyen kegyelmének köszönhetünk mindent! Gyermekei vagyunk, mert kegyelemből szövetségre lépett velünk. A Megváltó kegyelemből váltott meg és teremtett újjá minket. Kegyelemből tett örököstársaivá. Ismertessük meg ezt a kegyelmet másokkal is!


Isten Izraelnek adott törvénye, nem csak arra összpontosított, hogy hogyan közelítsék meg Őt. Isten szentsége megkövetelte a nép szentségét is. Mózes negyedik könyvének ötödik fejezete a „szentség” két típusát említi meg. Izrael táborának higiéniai szempontból tisztának kellett lennie. A ragályos betegségekben szenvedőket, a különböző folyásokban szenvedőket, és azokat, akik halottat érintettek, ideiglenesen kizárták a táborból, hogy ne terjesszék másokra is a betegséget. A tábornak szabadnak kellett lennie az érzelmi szenvedéstől is. Példának okáért: a „féltékeny férj” rituáléja válaszol arra a magatartásra, ami tönkreteheti a házaspár egymás iránti szerelmét, hiszen az szent és sérthetetlen.

Isten jelenléte száműz mindenféle tisztátalanságot. Ez az, amiért az Újtestamentumban Krisztus nem vonakodott megérinteni a leprás embert, a vérfolyásos asszonyt és a halottat. Érintésében és tetteiben gyógyító hatalom volt. Magatartásával arról tett bizonyságot, hogy teljes tiszteletben tartja a mózesi törvényeket, nem pedig arról, hogy tagadja azokat. Jézus maga volt az élő szentély a zsidó nép között. Bemutatta a szentség erejét és hatalmát mindenféle gonoszsággal szemben. Krisztust elragadták és keresztre feszítették gonosz emberek, mert nem akartak szembenézni Isten szentségével.

Ahogy egyre közelebb kerülünk Jézushoz, és szívünket kitárjuk Isten szentsége előtt, egyre többet meglátunk saját gyengeségünkből és bűnösségünkből, és abból, mennyire szükségünk van egy szerető Megváltóra, szentsége mind közelebb von bennünket Hozzá.

Mark Sheffield

15. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 19-20. fejezeteihez (november 8-14).

Édesapám szerette az embereket és a maga módján segítette őket. Azonban, ha valaki nem volt kedves hozzá, nagyon nehezen tudott nekik megbocsátani. Ez a neheztelés felőrölte őt. Sok évvel ezelőtt elhagyta a gyülekezetet, főként azon személyek miatt, akik „bántották” őt.

2010. szeptember 11-e reggelén édesanyám unokatestvére észrevette, hogy édesapám fent van a Skype-on, és feleségével felhívták őt. Édesapám szokása szerint azokról az emberekről beszélt, akik bosszantották őt. A Szentlélek arra késztette őket, hogy megkérjék: bocsásson meg azoknak az embereknek. Csodák csodájára, édesapám beleegyezett. 

Azon a délutánon édesapám agyvérzést kapott. Amikor a mentők betették a mentőautóba, édesanyám halotta, amint ezt kiáltotta: „Jézus, kérlek, bocsáss meg nekem!” –, és ezután elvesztette az eszméletét. Ezek voltak az utolsó szavai, amelyeket kiejtett. Másnap kora reggel meghalt.

A megbocsátó király példázata egy azon példázatok közül, amely mindannyiunkra vonatkozik. Az emberek bizonyára elkövettek olyan dolgokat, amelyek igénylik a megbocsátásunkat, de mi nehéznek találjuk a megbocsátást, miközben Isten könnyen megbocsátja felmérhetetlen adósságunkat.

„Isten megbocsát nekünk, nem azért, mert megbocsátunk, hanem „amiképpen” megbocsátunk. Megbocsátásra mindig Isten ki nem érdemelt szeretete késztet. Embertársainkkal való magatartásunk tanúsítja, hogy magunkévá tettük-e ezt a szeretetet vagy nem. Noha édesapán küszködött ezzel egész életében, végül megértette a példázat mondanivalóját. Ezért hiszem, hogy üdvössége van Krisztusban. Az ellene vétkezőknek való megbocsátás volt az utolsó dolog életében, amit megtett.

Ha ma meg kell bocsátanunk valakinek, legyen az első dolog, amit megteszünk!

Randy Ban 
Light Bearers  adminisztrátora
lightbearers.com 
USA 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése