Blogban itt olvashatók a felolvasások: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 20. fejezet 126. nap
De
"e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt;' (1 Kor 3:19). Miközben a
gazdag ember boldog évekre számít, az Úrnak más terve van vele. E hűtlen
sáfárnak ezt üzeni: "Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled."
E parancs teljesítése helyett nem lehet pénzt adni. Felhalmozott vagyona árán
nem kaphat haladékot. Amiért egész életén át fáradozott, egy pillanat alatt
csupán talmi kincs lesz számára. "Amiket pedig készítettél, kiéi
lesznek?" Nagy szántóföldjeinek és zsúfolt csűreinek nem ura többé. Az
ember "rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!" (Zsolt
39:7).
Azt az
egyet, ami most érték lehetne számára, nem szerezte meg. Önző életével
elutasította Isten szeretetét, amely irgalmas cselekedetekben áradhatott volna
tovább embertársaihoz. Ezzel az életet is eldobta, mert Isten a szeretet, és a
szeretet élet. Ez az ember inkább a földit választotta, mint a lelkit, és a
földivel együtt meg kell semmisülnie. "Az ember, még ha tisztességben van
is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak" (Zsolt 49
: 21 ).
"Így
van dolga annak, aki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag." Ez
a kép minden korban találó. Tervezhetsz csupán önző célból, felhalmozhatsz
kincseket, építhetsz széles és magas palotákat, mint az ókori Babilon építői,
de nem tudsz olyan magas falat és olyan erős kaput építeni, hogy az ítélet
hírnöke kint rekedjen. Belsazár király lakomát ült palotájában, "és
dicsérék az arany-, ezüst-, vas-, fa- és kőisteneket". De a Láthatatlan
keze felírta a falakra az ítélet szavait, és már hallani lehetett a kapukhoz
érkező ellenség lépéseinek zaját. "Ugyanazon az éjszakán megöleték
Belsazár, a Káldeusok királya" (Dán 5 : 30), és idegen király ült a
trónra.
Az önző
élet pusztulást von maga után. A kapzsiság, a bírvágy elvágja az ember lelkét
az élettől. Akinek maga felé hajlik a keze, sátáni lelkületet tanúsít. Krisztus
arra késztet, hogy adjunk, és áldozzuk fel magunkat másokért. "És ez az a bizonyságtétel,
hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a
Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban"
(1 Jn 5:11-12).
Ezért
mondja Krisztus: "Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget,
mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete."
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 9. fejezete
Ebben a fejezetben a zsidóság életének két
jelentős szempontja tárul elénk – a páska ünnepe és a felhőoszlop nappali
valamint a tűzoszlop éjjeli megjelenése. Mindkettő Isten csodálatos kegyelméről
tanúskodik. A felhő- és a tűzoszlop azt az isteni vezetést testesítik meg, ami
után mindannyian vágyódunk. Ez a vezetés minden izraelita számára látható volt.
A zsidóság életének leginkább szembeötlő
eleme mégis a páska. A páskának mind a zsidó, mind a keresztény gyakorlatban
nagy a jelentősége, és igen fontos a szerepe. A keresztények számára a páska
Krisztus halálának szimbóluma.
Isten egy olyan népet hozott létre, amely
etnikailag és kulturálisan is elkülönült a többiektől. Ennek következtében a
zsidóság körében különösen fontos volt a családi háttér. Viszont Isten
szándéka, hogy elkülönített és szent nép legyenek, nem jelentette azt, hogy kívülállók
nem csatlakozhattak Izraelhez. Mózes negyedik könyve egyértelművé teszi, hogy a
nem-zsidók is nyugodtan ünnepelhettek a páskát, amennyiben hajlandóak voltak
erre, és úgy is végezték a szertartást, ahogyan azt az imádat szabályai előírták.
Izraelnek nem egy faji előítéletekkel és büszkeséggel teli, elkülönített néppé
kellett lennie.
A modern emberek gyakran úgy érzik, hogy Izrael
puszta létezése is azt bizonyítja, mennyire személyválogató az Isten. Mi azonban
hálásak lehetünk, mert Isten mindenkit elfogad, aki hozzá jön, etnikai
hovatartozásától és családi hátterétől függetlenül. Ezért legyen dicsőség az Úr
nevének!
Mark Sheffield
15. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 19-20.
fejezeteihez (november 8-14).
Édesapám szerette az
embereket és a maga módján segítette őket. Azonban, ha valaki nem volt kedves
hozzá, nagyon nehezen tudott nekik megbocsátani. Ez a neheztelés felőrölte őt.
Sok évvel ezelőtt elhagyta a gyülekezetet, főként azon személyek miatt, akik
„bántották” őt.
2010. szeptember 11-e reggelén édesanyám
unokatestvére észrevette, hogy édesapám fent van a Skype-on, és feleségével
felhívták őt. Édesapám szokása szerint azokról az emberekről beszélt, akik
bosszantották őt. A Szentlélek arra késztette őket, hogy megkérjék: bocsásson
meg azoknak az embereknek. Csodák csodájára, édesapám beleegyezett.
Azon a délutánon édesapám agyvérzést kapott.
Amikor a mentők betették a mentőautóba, édesanyám halotta, amint ezt kiáltotta:
„Jézus, kérlek, bocsáss meg nekem!” –, és ezután elvesztette az eszméletét.
Ezek voltak az utolsó szavai, amelyeket kiejtett. Másnap kora reggel meghalt.
A megbocsátó király példázata egy azon
példázatok közül, amely mindannyiunkra vonatkozik. Az emberek bizonyára
elkövettek olyan dolgokat, amelyek igénylik a megbocsátásunkat, de mi nehéznek
találjuk a megbocsátást, miközben Isten könnyen megbocsátja felmérhetetlen
adósságunkat.
„Isten megbocsát nekünk, nem azért, mert
megbocsátunk, hanem „amiképpen” megbocsátunk. Megbocsátásra mindig Isten ki nem
érdemelt szeretete késztet. Embertársainkkal való magatartásunk tanúsítja, hogy
magunkévá tettük-e ezt a szeretetet vagy nem. Noha édesapán küszködött ezzel
egész életében, végül megértette a példázat mondanivalóját. Ezért hiszem, hogy
üdvössége van Krisztusban. Az ellene vétkezőknek való megbocsátás volt az
utolsó dolog életében, amit megtett.
Ha ma meg kell bocsátanunk valakinek, legyen
az első dolog, amit megteszünk!
Randy Ban
a Light Bearers
adminisztrátora
lightbearers.com
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése