Higgyetek az Ő prófétáinak - november 23, HÉTFŐ - 4 Mózes 18

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165

Új olvasmányok a fejezet végén

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 23. fejezet 134. nap

Krisztus vezette Izrael fiait pusztai vándorlásuk alatt. Nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban rejtőzve mutatta nekik az utat. Megőrizte őket a puszta veszedelmei között. Elvitte őket az ígéret földjére, és az Istent nem tisztelő népek szeme láttára letelepítette Izraelt, választott népét, az Úr szőlőjét.

Isten erre a népre bízta kinyilatkoztatásait. Törvénye rendelkezései - az igazság, jogosság és tisztaság örökkévaló elvei - kőfalként vették körül őket. Isten azért adta népének a törvényt, hogy védbástyája legyen. Ezeknek az elveknek követése megmentette volna őket a bűnös szokások rontásától. Isten az ország közepébe helyezte szent templomát mint tornyot a szőlőskertbe.

Krisztus volt tanítójuk. Miként velük volt a pusztában, itt is tanította őket, és mutatta nekik az utat. Dicsősége ott volt a szent sátorban és a templomban. A frigyládát borító szent fényességben lakott. Nagy szeretetének és türelmének állandóan tanújelét adta.

Isten azt akarta, hogy dicsérjék és magasztalják népét, az Izraelt. Mindent megadott nekik, ami lelkileg javukat szolgálhatta. Minden lehetőséget megteremtett arra, hogy jellemük olyanná formálódjék, amellyel képviselhetik Őt.

Isten törvénye iránti engedelmességük nyomán fakadó jólétüket a világ népei csodálták volna. Aki minden mestermunkához bölcsességet és ügyességet tudott nekik adni, továbbra is tanítani akarta őket, és törvényei iránti engedelmességük jellemüket nemessé és emelkedetté tette volna. Engedelmességük megóvta volna őket a más népeket sújtó betegségektől. Nagyszerű értelmi képességeket kaptak volna. Jólétükkel Isten dicsőségét és hatalmának magasztos voltát kellett volna megmutatniuk. Isten papok és fejedelmek birodalmává akarta Izraelt tenni. Mindent megadott nekik ahhoz, hogy a föld legnagyobb népévé legyenek.

Mózes által Krisztus félreérthetetlenül feltárta népe előtt Isten szándékát, és világosan meghatározta jólétük feltételeit: "Az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén ... És ... megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, Ő az Isten, a hívséges Isten, aki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, akik Őt szeretik, és az Ő parancsolatait megtartják... Tartsd meg azért a parancsolatot, a rendeléseket és végzéseket, amelyeket én e mai napon parancsolok néked, hogy azokat cselekedjed. Ha pedig engedelmeskedtek e végzésnek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: az Úr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, amely felől megesküdött a te atyáidnak. És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését azon a földön, amely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Áldottabb lészesz minden népnél; ... És távol tart az Úr tetőled minden betegséget, és Egyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, amelyeket ismersz; nem veti azokat tereád" (5 Móz 7:6.9 11-15).

Isten megígérte, hogy ha megtartják parancsolatait, a legjobb búzát adja nekik, mézet hoz elő a sziklákból, hosszú élettel ajándékozza meg őket, és megmutatja nekik szabadítását.

Ádám és Éva elvesztették az Édent, mert engedetlenek voltak, és Isten megátkozta az egész földet a bűn miatt. De ha Isten népe követte volna a mennyei útmutatást, földje újra termékeny és szép lett volna. Isten maga tanította őket a talaj megművelésére. Együtt kellett volna működniük vele a helyreállítás munkájában. Isten irányítása mellett egész országuk szemléltető oktatást nyújtott volna a lelki igazságokról. Ahogy a föld a természet törvényeit követve feltárja kincseit, úgy kellett volna a népnek az erkölcsi törvénynek való engedelmességükkel Isten jellemvonásait visszatükröznie. Még a pogányok is elismerték volna az élő Isten szolgáinak és imádóinak felsőbbrendűségét.

"Lássátok - mondta Mózes -, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, amint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelybe bementek, hogy bírjátok azt. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mihozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? És melyik nagy nemzet az, amelynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, amelyet én ma adok elétek?!" (5 Móz 4: 5-8.)

Isten azt akarta, hogy Izrael fiai az egész területet, amelyet kijelölt számukra, elfoglalják, és hogy az igaz Isten imádását és szolgálatát megtagadó népeket uralmuktól megfosszák. Jellemének Izrael általi bemutatásával azonban Isten önmagához akarta vonzani az embereket. Népét azzal bízta meg, hogy az evangélium meghívását az egész világra eljuttassa, és az áldozati szolgálat útján Krisztust a népek előtt felmagasztalja, hogy mindenki, aki feltekint reá, élhessen. Mindazoknak, akik a kanaánita Ráhábhoz és a moábita Ruth-hoz hasonlóan, felhagyva a bálványimádással, az igaz Istent imádják, Isten választott népével kellett volna egyesülniük. Izraelnek, amint szaporodott, ki kellett volna határait szélesítenie, mígnem birodalma felöleli az egész világot.

Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 18. fejezete

Annyira biztos, hogy van egy hely számunkra Isten szolgálatában, mint amilyen biztos volt a szolgálat annak idején egy pap vagy egy lévita számára. Vágynunk kell arra, hogy megtaláljuk ezt a helyet, és az Isten által ránk bízott feladatot teljesítsük. Fontos volt, hogy Áron és családja azonnal elfoglalják papi helyüket, mert Isten közvetlenül szólt hozzájuk. Nálunk ez a folyamat sokkal fokozatosabb lehet. Nem a munka nagysága számít a leginkább, hanem a lelkület, amellyel a munkát végezzük. Ahogy egyre többet tudunk meg Isten velünk kapcsolatos szándékáról, és alkalmazzuk azt, amit megtudtunk, Isten egyre tovább vezet bennünket az Ő országába vivő úton.

Az egyik áldás, amelyet Isten mindnyájunknak ad, a bőkezűség előjoga. Terve, hogy a lévitákat a tizeddel támogassa, lehetővé tette az Úr számára, hogy az egész Izraelt, mint nemzetet megáldja. De a léviták sem voltak kivételek, jövedelmük tizedét nekik is vissza kellett juttatniuk a papok számára.  

Egy másik tanulság ebből a fejezetből, hogy ne válogassuk ki ajándékainkat Isten számára, akár az állatok, akár kertünk terményei közül, hanem a legjobbat kell adnunk, amivel rendelkezünk. Hasonlóképpen a Vele töltött időnk sem a maradék kell, hogy legyen, miután sok mindent elvégeztünk azon a napon. Ez napunk legjobb része kell hogy legyen. Jézus mondja Máté 6:33-ban: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."

Hasonló elvek vonatkoznak pénzkezelésünkre is. Követői újra és újra megtapasztalták, hogy ha Őt helyezik az első helyre, a többi résszel előbbre jutnak. Ha más kötelezettségekkel foglalkozunk elsőként, valószínű, hogy kevés marad Isten számára!

  

John Beckett
számítástechnika tanár
Southern Adventist University

17. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 23. fejezetéhez (november 22-28).

Miközben az Úr szőlőskertjéről szóló példázatot olvasom, legfőbb gondolatom az, hogy Megváltónk ezt az üzenetet minden hitvalló hetednapi adventista keresztény szívébe bele szeretné rejteni; hiszen mi vagyunk a lelki Izrael. A szőlőskert tulajdonosa úgy döntött, hogy „bemutassák országának alapelveit… és képviseljék Isten jellemét.”

Amikor börtönben voltam, eszembe jutott egy régi barátom neve, aki korábban adventista lett. Tanulmányozni kezdtük a Bibliát, és hónapokon belül elkezdtem szombatot ünnepelni. Mégis, a sok tudás ellenére szívem nem lett a Megváltóé. Minél inkább erőltettem az Igét az emberekre, annál több ellenséget szereztem. Isten jellemével ellentétesen mutattam be az igazságot. Élő képmutató voltam! Büszkeségem nem engedte látni azt, hogy nyomorult, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen vagyok. Mint sokan mások, én is elkövettem Izrael hibáit.

Tudjuk, hogy a világ sötétségben van, de vesztükbe rohanó embertársainkat el kell téríteni a hamis istentisztelettől, „de ne bálványaik kárhoztatásával, hanem az értékesebb dolgok megláttatásával.” Mi valami sokkal csodálatosabbat tudunk nekik adni: az örökkévaló evangéliumot. Ez a példázat felhívás az egyházunk számára. „Isten ezt a gyümölcsöt kívánta népétől. Jellemük tisztaságával, életük szentségével, irgalmasságukkal, jóságukkal, együttérzésükkel kellett volna bemutatniuk, hogy »az Úr törvénye szent, igaz és jó«”.

Tartsuk emlékezetünkben ezt a történetet, hogy jó gyümölcsöt teremhessünk a tulajdonos számára! 

Nicole Stallings,

ARISE diplomás/gyakornok, Light Bearers

USA