Figyelem!!!
A végén új heti olvasmány található a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 19-20.
fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 19. fejezet 121. nap
A
példázatbeli adós halasztásért könyörgött, megígérve, hogy "mindent
megfizet"; és a király visszavonta az ítéletet. Az egész adósságot
elengedte. E szolgának nemsokára alkalma nyílt arra, hogy kövesse gazdája
példáját a megbocsátásban. Amikor kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki
adósa volt egy kis összeggel. Neki a király elengedte tízezer talentumnyi
tartozását. Az ő adósa csak száz dénárral tartozott. De a szolga, akivel ura
olyan irgalmasan bánt, egész másként viselkedett szolgatársával. Adósa
ugyanazzal a kéréssel fordult hozzá, mint az imént ő a királyhoz, de milyen más
eredménnyel! Ő, akinek épp akkor bocsátottak meg, nem volt nagylelkű és könyörületes.
Az iránta tanúsított irgalmat nem gyakorolta szolgatársával. Oda sem figyelt,
amikor adósa türelmet kért tőle. Csak a neki járó kis összegen járt az esze.
Követelte mindazt, ami véleménye szerint megillette, és olyan ítéletet hajtott
végre, amilyet neki kegyelemből elengedtek.
Ma is
hány ilyen ember van! Amikor az adós szolga könyörgött urának, hogy legyen
türelmes, nem is fogta fel, milyen hatalmas összeggel tartozik. Nem is gondolt
arra, hogy képtelen megfizetni. Azt hitte, hogy le tudja törleszteni adósságát.
"Légy türelemmel hozzám - mondta -, és mindent megfizetek néked."
Sokan reménykednek abban, hogy saját cselekedeteikkel kiérdemlik Isten kegyét.
Nem fogják fel, milyen tehetetlenek. Nem fogadják el Isten kegyelmét ingyen ajándékként,
hanem saját jó cselekedeteikben bíznak. Szívüket nem szomorítja el és nem
alázza meg a bűntudat. Ezért másokkal szemben követelőzők és könyörtelenek.
Isten ellen elkövetett bűneik úgy aránylanak azokhoz a bűnökhöz, amelyeket
testvérük követett el őellenük, mint a tízezer talentum a száz dénárhoz -
majdnem egymillió az egyhez. Mégis ők azok, akik nem bocsátanak meg.
A
példázat szerint a király visszahívta az irgalmatlan adóst, és ezt mondta neki:
"Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél
nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen
én is könyörültem terajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok
kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik." "Ekképpen cselekszik
az én mennyei Atyám is veletek - mondta Jézus -, ha szívetekből meg nem
bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának az ő vétkeiket." Aki nem hajlandó
megbocsátani, nem reménykedhet abban, hogy Isten neki megbocsát.
Ne
alkalmazzuk azonban tévesen a példázatot! Isten megbocsátása nem azt jelenti,
hogy engedetlenek lehetünk vele szemben. Felebarátaink kötelességei sem
csökkennek velünk szemben azzal, hogy megbocsátunk nekik. Krisztus ezt mondta
abban az imában, amelyre tanítványait tanította: "Bocsásd meg a mi
vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek"
(Mt 6:12). Ezen nem azt értette, hogy ha bocsánatot akarunk bűneinkre kapni,
akkor nem szabad igényt tartanunk arra, ami jár nekünk. Ne juttassuk azonban
adósunkat börtönbe! Ne sanyargassuk és ne bántalmazzuk még akkor sem, ha
oktalan gazdálkodása miatt nem tud fizetni! A példázat nem azt tanítja, hogy
bátorítsuk lustaságra. Isten Igéje kijelenti, hogy aki nem akar dolgozni, az ne
is egyék. (Lásd: 2 Thess 3:10.) Az Úr nem kívánja a szorgalmas munkástól, hogy
pénzt adjon azoknak, akik nem akarnak dolgozni.
Sokan
elfecsérlik idejüket. Nem tesznek semmi erőfeszítést. Mindez szegénységhez és
nélkülözéshez vezet. Ha ezektől a hibáktól nem szabadulnak meg, mindaz, amit
értük teszünk, annyi mintha kincset raknánk lyukas zsákba. Van azonban
elkerülhetetlen szegénység is. Az elesettek iránt szeretetet és szánalmat kell
tanúsítanunk. Nyújtsuk nekik azt, amit hasonló körülmények között mi szeretnénk
kapni!
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 4. fejezete
Hitetlen
emberek – sőt még egyes keresztények is – egy követelőző Isten portréjaként
látják az izraelita istentiszteleti rendszert. A bűnösnek lábujjhegyen kell
Körülötte járnia, ha pedig nem így tesz, akkor halállal lakol. Mózes negyedik
könyvének negyedik fejezete leírja, milyen különleges gondossággal bántak a
léviták a szent dolgokkal, amelyekhez nem érhetett hozzá bárki, csak az, aki
erre felhatalmazást kapott.
Egyes
emberek számára az „istenfélelem” azt jelenti, hogy rettegnek Isten hatalmától,
de a Szentírás világossá teszi azt, hogy Istennek a szent dolgokhoz való gondos
viszonyulása sokkal többet jelent, mint isteni büntetést.
Ábrahám
és Abimélek története segít ezt megértenünk. Ábrahám hazudik Abiméleknek
Sárával kapcsolatosan, hiszen azt állítja, hogy Sára nem a felesége, hanem a
húga, így Abimélek házához viszi őt, de Isten figyelmezteti a királyt, hogy ne
érintse. A házassági kötelék szent, és Isten törvénye védelmezi azt, ami szent.
Ölni annyit jelent, mint hozzányúlni az emberi lélekhez, amelynek örök értéke
van. Kívánni annyit jelent, mint törvénytelen gondolattal hozzáérni ahhoz, ami
a másé. A hazugság a bizalom kötelékének a megsértése.
Amikor
egyének nem ismerik fel azt, hogy Isten és azok a dolgok, amelyek Őt jelképezik
szentek, tulajdonképpen önmaguknak és másoknak ártanak. Nyissa meg Isten a mi
szemünket, hogy meglássuk azt ami szent és éljünk az Ő törvényének oltalmában!
Mark
Sheffield
15. heti
olvasmány a KRISZTUS
PÉLDÁZATAI 19-20.
fejezeteihez (november 8-14).
Édesapám szerette az
embereket és a maga módján segítette őket. Azonban, ha valaki nem volt kedves
hozzá, nagyon nehezen tudott nekik megbocsátani. Ez a neheztelés felőrölte őt.
Sok évvel ezelőtt elhagyta a gyülekezetet, főként azon személyek miatt, akik „bántották”
őt.
2010. szeptember 11-e reggelén édesanyám
unokatestvére észrevette, hogy édesapám fent van a Skype-on, és feleségével
felhívták őt. Édesapám szokása szerint azokról az emberekről beszélt, akik
bosszantották őt. A Szentlélek arra késztette őket, hogy megkérjék: bocsásson
meg azoknak az embereknek. Csodák csodájára, édesapám beleegyezett.
Azon a délutánon édesapám agyvérzést kapott.
Amikor a mentők betették a mentőautóba, édesanyám halotta, amint ezt kiáltotta:
„Jézus, kérlek, bocsáss meg nekem!” –, és ezután elvesztette az eszméletét.
Ezek voltak az utolsó szavai, amelyeket kiejtett. Másnap kora reggel meghalt.
A megbocsátó király példázata egy azon
példázatok közül, amely mindannyiunkra vonatkozik. Az emberek bizonyára
elkövettek olyan dolgokat, amelyek igénylik a megbocsátásunkat, de mi nehéznek
találjuk a megbocsátást, miközben Isten könnyen megbocsátja felmérhetetlen
adósságunkat.
„Isten megbocsát nekünk, nem azért, mert
megbocsátunk, hanem „amiképpen” megbocsátunk. Megbocsátásra mindig Isten ki nem
érdemelt szeretete késztet. Embertársainkkal való magatartásunk tanúsítja, hogy
magunkévá tettük-e ezt a szeretetet vagy nem. Noha édesapán küszködött ezzel
egész életében, végül megértette a példázat mondanivalóját. Ezért hiszem, hogy
üdvössége van Krisztusban. Az ellene vétkezőknek való megbocsátás volt az
utolsó dolog életében, amit megtett.
Ha ma meg kell bocsátanunk valakinek, legyen
az első dolog, amit megteszünk!
Randy Ban
a Light Bearers
adminisztrátora
lightbearers.com
USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése