Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezet 779. nap
"Ó, Uram, Uram! - könyörgött. Te alkottad az eget és a
földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked semmi sem lehetetlen. Te
irgalmas vagy ezerízig, de megfizetsz az atyák bűnéért fiaiknak is, te nagy
Isten, te hatalmas, akinek Seregek Ura a neve! Nagyszerűek a terveid,
hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján,
mindenkivel útjai és tetteinek gyümölcse szerint bánsz. Te jeleket és csodákat
tettél Egyiptomban, Izráelben és az emberek között a mai napig. Olyan nevet
szereztél magadnak, amely ma is nagy. Kihoztad népedet, Izráelt Egyiptomból
jelek és csodák között, erős kézzel, kinyújtott karral, nagy félelmet keltve.
Nekik adtad ezt az országot, amelyet esküvel ígértél oda őseiknek: ezt a tejjel
és mézzel folyó földet. Ők bementek, és birtokba vették azt. De nem hallgattak
szavadra, nem éltek törvényed szerint, és nem tették meg mindazt, amit
megparancsoltál nekik. Ezért zúdítottad rájuk mindezt a veszedelmet" (Jer
32:17-23).
Nabukodonozor seregei ostromukkal már-már elfoglalták Sion
falait. Ezrek pusztultak el a város végső elkeseredett védelmében. Éhségtől és
betegségtől további ezrek haldokoltak. Jeruzsálem sorsa megpecsételődött. Az
ellenséges haderők ostromló tornyai már túlértek a falakon. "Az
ostromsáncok már a városig érnek, elfoglalására készen, és ez a város fegyver,
éhínség és dögvész folytán az ostromló káldeusok kezébe kerül. Amit megígértél,
megtörtént, amint látod! És mégis ezt mondtad nekem, Uram, ó, Uram: Vedd meg
ezt a szántóföldet ezüstért, és hitelesíttesd tanúkkal! - pedig ez a város a
káldeusok kezébe kerül" (Jer 32:24-25).
Isten könyörületesen meghallgatta a próféta imáját.
"Így szól az Úr igéje Jeremiáshoz" ebben a szorongató órában, az
igazság szolgája hitének tűzpróbájában: "Én vagyok az Úr, minden élőnek az
Istene. Van-e számomra lehetetlen?" (Jer 32:26-27). A város hamarosan a káldeusok
kezére jutott. Kapuit, palotáit felgyújtották és leégették. Jóllehet a város
pusztulása és Jeruzsálem lakóinak fogságba vitele közeledett, Jahve Izráellel
való örök terve mégis teljesülni fog. Szolgája imájára válaszként így szólt az
Úr azokról, akiket fenyítése utolért:
"Összegyűjtöm majd népét mindazokból az országokból,
ahová szétszórtam lángoló haragomban és nagy felháborodásomban. Visszahozom
őket erre a helyre, letelepítem, és biztonságban lesznek. Az én népem lesznek,
én pedig Istenük leszek. Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek
mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is. Örök szövetséget
kötök velük, nem fordulok el tőlük, jót teszek velük, és olyanná teszem
szívüket, hogy féljenek engem, és ne hajoljanak el tőlem. Örömmel teszek jót
velük teljes szívemmel és lelkemmel, és véglegesen elültetem őket ebbe a
földbe.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
36
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jeremiás hosszú ideig
szolgált, egészen Jósiás király idejétől Sedékiás király uralkodásának utolsó,
tizenegyedik évéig. Az utolsó feljegyzések Jeremiás életéről a hódító
Nabukodonozor király idejéből származnak. Mintegy 44 esztendeig tartott
Jeremiás szolgálata, és Isten megmutatta neki a fogság előtti és utáni
állapotokat. Isten és a próféta nagy csalódására, a nép szokása szerint igen nyakas
volt.
Ebben a fejezetben
Isten i. e. 605-ben szólította meg Jeremiást, Nabukodonozor seregeinek érkezése
előtt (1. vers). Ez Jeremiás Úrért végzett szolgálatának hetedik esztendeje
volt. Egy tekercsre kellett leírnia Istennek minden neki adott próféciáját és
üzenetét „mind e mai napig” (2. v.). Isten terve az volt, hogy amikor a
tekercset felolvassák a királynak és a fejedelmeknek, ők megtérjenek, megbánják
bűneiket és az Úr megbocsájtja hűtlenségüket és bűneiket (3. vers).
Jeremiás tehát hívatta
írnokát, Bárukot, aki mindent szóról-szóra leírt , amit a próféta diktált neki
(4. vers). A körülmények miatt Jeremiás nem beszélhetett közvetlenül a
királlyal, de elküldte hozzá Bárukot, hogy olvassa fel neki a tekercset az Úr
házában az ünnepség napján, amelyre eljött a nép Júda minden részéből (6-9.
vers). Az ünnepségen „az Úr elé” hívták az egész népet, de a
szívük nem változott meg, ahogy a király és főembereinek szíve sem. Az Úr
házának kapujában Báruk felolvasta a szavakat, melyeket Jeremiás Gamária
kamrájában diktált neki (10. vers). Néhány fejedelem nem volt jelen, de Gamária
fia, Mikeás ott volt, és hallotta az Úr szavait (11. vers).
Mikeás tehát a királyi
palotába, az írnok szobájába ment, ahol elmondta Jeremiás szavait a
fejedelmeknek (12-13. vers). Ők ezért elküldték Jehudit, a fekete fiatalembert
(akinek dédapja Kusi volt, ahogy az etióp embereket nevezték) menjen el
Bárukért és hívja oda az összejövetelre a tekerccsel együtt, hogy felolvassa nekik
(14-15. vers). Mindnyájan megdöbbentek az Úrnak Jeremiás által közvetített
szavain, és „megrettenve tekintettek
egymásra” (16. vers). Azon
tanakodtak, hogyan is íródhatott ez az üzenet, milyen módon jöhetett létre (17.
vers). Tudni akarták, vajon mindez Jeremiástól származik-e. Meg voltak győződve
róla, hogy Jeremiás és Báruk a helyes úton jár, és kérték őket, rejtőzzenek el
(19. vers.). A tekercset pedig Elisámának, Báruk egyik kollégájának szobájába
vitték (21. vers).
Ezután a király
megkérte Jehudit, a fekete fiatalembert, vigye oda hozzá a tekercset és olvassa
fel neki. Tél lévén a király a tűznél melegedett (22. vers). A király egy ideig hallgatta, majd fogott egy
kést, darabokra szabdalta az Isten Igéjét tartalmazó tekercset, és a tűzbe
hajította (23. vers). „Nem rettentek meg,
és ruhájukat sem szaggatták meg sem a király, sem a szolgái, akik hallották
mindezeket a beszédeket” (24. vers). Senki sem olyan süket, mint az, aki
nem hajlandó az intésre odafigyelni. A király saját fiát és annak barátait
utasította, hogy fogják el Bárukot és Jeremiást, „de az Úr elrejtette őket” (26. vers).
Isten szólt
Jeremiásnak, hogy készítsen egy újabb példányt a tekercsből, és azt is Bárukkal
írassa le (28-32. vers). Isten újabb mondatokkal egészítette ki az írást,
melyek a király és szolgái, valamint leszármazottaik büntetéséről szóltak.
Jeremiás kibővítette ezekkel a szavakkal az ismételten lediktált
könyvtekercset.
Istenünk alkalmas
férfiakkal és nőkkel íratta le igéjét, s amit leíratott, az történelmileg mind
pontos volt. Bűnbánatra kérlelte a népet, miközben egy örökké szerető Isten
türelmét mutatta be. Ami Isten jellemét illeti, a büntetést az ember saját maga
vonja magára, hiszen Isten minden módon megtesz mindent az ember megtéréséért.
„Drága Istenünk! Add, kérlek, hogy mi ne égessük el Isten Igéjét
megvetésünk által, és ne engedd, hogy széttépjük elfordult életünkkel. Add,
hogy amikor kérlelsz bennünket, a hitünk működjön együtt a Te isteni terveddel.
Ments meg minket, Urunk, saját magunktól!
Ámen.”
Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti egyetem
109. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezetéhez (augusztus 27-
szeptember 2.).
Jeremiás könyvében a
remény egyik legfigyelemreméltóbb jelképe a földvásárlás prófétai megcselekvése
(Jeremiás 32). Júda elpusztításának előestéjén, mikor Júda már a babilóniaiak
kezén volt. Isten szavával szólította meg Jeremiást, és arra utasította, hogy
vásároljon földet az otthonát jelentő faluban. Így is tett, tanúk előtt aláírta
és lepecsételte az ezt tanúsító okiratot. Micsoda egy visszás tett – főleg egy
olyan próféta részéről, aki folyamatosan azt hirdette, hogy Júdát hamarosan
elpusztítják! Azonban ez nagy reményt kifejező tett is volt – olyan tett, mely
bizonyítja Jeremiás hitét abban az ígéretben, hogy a küszöbön álló katasztrófa
nem az utolsó fejezetet fogja jelenteni a családja és népe történetében.
Jeremiás, felvállalva a vérrokoni szerepet, megváltotta a családi tulajdont.
Ezen cselekedete biztosítékként, letétként szolgált, szimbólumként a jövőben
történő helyreállítás ígéretére (lásd 14–15. vers).
Ezt a történetet
olvasva azon tűnődöm, vajon milyen cselekedeteket lennék képes véghez vinni most,
hogy úgymond lábnyomot hagyjak a hitemen, hogy amit ma tapasztalok az nem a
történet vége. Jeremiás imájának második sorát visszhangozva, megerősítem:
„Uram Isten, semmi sincs lehetetlen előtted!”
Jody Washburn
biblikumok tanársegéd
Walla Walla University
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése