2017. augusztus 1., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 1 - KEDD - Jeremiás 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezet 750. nap

Egy alkalommal az Úr parancsára a próféta odaállt a város egyik főkapujához, és hangoztatta a szombat megszentelésének fontosságát. Félő volt, hogy Jeruzsálem lakói szem elől tévesztik a szombat szentségét. Jeremiás komolyan intette őket, hogy ne folytassák hétköznapi tevékenységüket ezen a napon. Isten áldást ígért és teljesíti is, ha engedelmeskednek. "De ha ti figyelmesen hallgattok rám - így szól az Úr -, és nem visztek be terhet a város kapuin szombaton, és úgy szentelitek meg a szombati napot, hogy semmiféle munkát nem végeztek azon, akkor olyan királyok és vezérek fognak bejönni a város kapuin, akik Dávid trónján ülnek, harci kocsin és lovon járnak mind maguk, mind vezéreik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói, és örökké ebben a városban fognak lakni" (Jer 17:24-25).

Ezzel az ígérettel együtt, amely szerint Isten az engedelmességet jóléttel jutalmazza, Jeremiás megjövendölte, hogy rettenetes büntetés sújtja a várost, ha lakói hűtlenek Istenhez és törvényéhez. Ha atyáik Ura és Istene iránti engedelmességre és szombatja megszentelésére szólító intéseket nem fogadják meg, tűz pusztítja el a várost és palotáit.

A próféta szilárdan képviselte az igaz élet elveit, amelyeket a törvény könyve olyan világosan ismertetett. A Júda földjén uralkodó állapotok miatt csak a legerélyesebb intézkedések hozhattak javulást. Ezért Jeremiás nagyon buzgón fáradozott a megtérni nem akarókért. "Szántsatok fel új szántóföldet - kérlelte őket -, ne vessetek a tövisek közé!" "Tisztítsd meg szívedet a gonosztól, ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass!" (Jer 4:3, 14).

A nép nagy többsége azonban nem vette komolyan a bűnbánatra és reformációra hívást. Jósiás, a kegyes király halála óta mindazok, akik a nemzeten uralkodtak, hűtlenek voltak megbízatásukhoz, és sokakat tévútra vittek. Joakház után, akit Egyiptom királya távolított el a trónról, Jósiás idősebb fia, Joákim lett a király. Joákim uralkodása kezdetétől fogva Jeremiásnak nem sok reménye volt arra, hogy megmentheti szeretett országát a megsemmisüléstől, és a népet a fogságtól. Mégsem volt szabad hallgatnia, mialatt pusztulás fenyegette az országot. Akik hűségesek maradtak Istenhez, azokat bátorítania kellett a jó cselekvésére, a bűnösöket pedig serkentenie - ha lehetséges - a gonoszságtól való elfordulásra.

A válság sokrétű közös erőfeszítést követelt. Az Úr megparancsolta Jeremiásnak, hogy álljon a templom udvarába, és szóljon Júda minden lakosához, azokhoz, akik ott ki- és bejárnak. A kapott üzenetekből egy szót sem volt szabad elhallgatnia, hogy Sion bűnösei minden lehetőséget megkapjanak azok megszívlelésére, és a gonoszságból való megtérésre.

A próféta engedelmeskedett. Odaállt az Úr házának kapujába - intett és kérlelt. A Mindenható ezekre a szavakra ihlette: "Halljátok az Úr igéjét, júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt! Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok! Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma van itt! Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és embertársa között, ha a jövevényt, árvát és özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására: akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké" (Jer 7:2-7).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Egyik reggel lassan felébredtem és korábban kezdtem magamhoz térni, mint általában. Próbáltam kitalálni, mennyi lehet az idő. A moszkvai lakásom hálószobájában még sötét volt. Nem hallatszott madarak vagy a szomszédok hangja. Végül ránéztem a karórámra, hajnali 4:10 volt. Sóhajtottam. Miért ébredek fel ennyire korán – és érzem magam ennyire kipihentnek – amikor még két órát alhattam volna? Aztán arra gondoltam, talán Isten adott nekem esélyt, hogy egy kis plusz időt töltsek Vele.

Az egyik kedvenc igeversem Ézs 50:4, ezt mondja: fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.” Tetszik az elgondolás, hogy Isten finoman felébreszt, hogy időt töltsek Vele, és tanítson.

De mi van, ha mi nem figyelünk? Isten megdorgálta az izraelitákat, amiért elutasították a Vele töltött időt. Azt mondja a 13. versben: „szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek”. Mivel az izraeliták kitartottak bűnös cselekedeteikben, Isten azt mondta, elveti őket a színe elől (15. vers).

Összefüggés van az Istennel töltött idő és a gonosz elkerülése között. Több idő Istennel, és kevesebb jut a bűn fontolgatására és az „ellenséggel” való kapcsolatra. Megvannak az alvás előnyei, de az alvás semmi, összehasonlítva a Teremtővel, Mennyei Atyánkkal töltött minőségi idővel.

Imádságom: „Drága Istenem, ébressz fel minden reggel, hogy plusz időt töltsek Veled. Talán időnként álmos vagy nyűgös leszek, de tudom, hogy néhány ráadás perc Veled megváltoztatja ezt. Ámen.”
                                     

Andrew McChesney

105. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezetéhez (július 30-augusztus 5.).

A nagybátyámnak volt egy halom rozsdás autója az udvarban. Az évek során folyton azt tervezte, hogy mindegyiket szeretettel fogja javítgatni, és visszanyerik korábbi szépségüket. Mindegyik autó versenyeken fog futni, hosszú utakat tesz meg, és az idősebb generációt emlékezteti a fiatalságára.

A sok autó mind roncs maradt, de, jaj, milyen fény csillogott a nagybátyám szemében, miközben álmodozott és tervezett!

Miközben Jeremiás, a félénk fiatalember látta az Izraelt ért pusztulást és éveken keresztül Isten üzenetét ismételgette, volt valami, ami mindig vitte előre. A szikrát Jeremiás szemében az a homályos kép táplálta, amit a próbákkal és fájdalommal teli élete során kapott újra meg újra a dicsőségről, amelyet Isten ígért minden bűn végleges eltörlésekor. A menny csodái, Isten terve életre keltek, és reményt adtak Jeremiásnak, hogy a fájdalom valójában csak ideiglenes. Volt valami, amire megérte várni és küzdeni ebben a világban. Napjainak „párját ritkító hitehagyása” alatt Jeremiás tovább követte az elfogadatott feladatát, egész idő alatt abba az örömbe kapaszkodva, amit az eljövendő Királyság ígért neki.

Meglehetősen gyakran tűnik úgy, hogy a királyság képei messze vannak tőlünk, és Isten ígéreteit maguk alá temetik a rozsdás halmok odakint. Azonban az az igazság, hogy Isten jelen van ma is, és dolgozik a körülöttünk lévő világban. Ő hív és helyet készít számunkra. És ettől a szemünknek csillognia kell!

Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University Church, USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése