2017. augusztus 23., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 23 - SZERDA - Jeremiás 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 772. nap

Isten még az utolsó órában is világosan megmutatta, hogy irgalmaz azoknak, akik engedelmeskednek jogos kívánalmainak. Ha a király az engedelmességet választja, megmentheti a nép életét, és a várost is a tűzvésztől. A király azonban azt gondolta, túl messzire ment ahhoz, hogy visszaforduljon. Félt a zsidóktól, félt a gúnytól, féltette életét. Évek óta tartó istenellenes lázadása után Sedékiás túl megalázónak tartotta ezt mondani népének: Megfogadom az Úr szavát, amelyet Jeremiás prófétával üzent. Nem merek az intésekkel szembehelyezkedve háborúzni az ellenséggel.

Jeremiás sírva kérlelte Sedékiást, mentse meg magát és népét. Szíve fájdalmában aggódó lélekkel bizonygatta neki, hogyha nem fogadja meg Isten tanácsát, az élete és minden java a babiloniaiakhoz jut. A király azonban rossz irányba indult el, és nem akart visszafordulni a megtett úton. Úgy döntött, hogy a hamis próféták és azok tanácsát követi, akiket valójában megvetett, és akik kinevették, mert gyengeségből oly könnyen teljesítette kívánságaikat. Feláldozta emberi mivoltának nagyszerű szabadságát, és a közvélemény meghunyászkodó rabszolgájává lett. Nem akart szántszándékkal rosszat tenni, de nem határozta el azt sem, hogy bátran kiáll az igazságért. Jóllehet meg volt győződve Jeremiás tanácsának értékéről, de nem volt erkölcsi bátorsága az engedelmességre, és következetesen ment tovább a rossz irányba.

A király gyengeségből még azt sem akarta, hogy udvarnokai tudomást szerezzenek Jeremiással folytatott tárgyalásáról. Ennyire uralta az emberektől való félelem. Milyen pusztítást hárított volna el Sedékiás, ha kijelenti, elhiszi, amit a próféta mondott, - ami már félig beteljesedett! Ezt kellett volna mondania: Engedelmeskedem az Úrnak, és megmentem a várost a pusztulástól. Ha félek is az emberektől, és szívesen keresném kegyeiket, arra még sincs bátorságom, hogy áthágjam Isten parancsát. Szeretem az igazságot, gyűlölöm a bűnt, és követem Izráel mindenható Urának tanácsát!

Akkor a nép tisztelte volna bátorságát, és a hit és kételkedés között ingadozók határozottan az igazság mellé álltak volna. Éppen ez a bátorság és becsületesség ébresztett volna csodálatot és hűséget alattvalóiban. Sokan mellé álltak volna, és akkor Júda megmenekült volna a vérontás, az éhség és a tűzokozta kimondhatatlan szenvedéstől.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 29

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Szeretnél email-t kapni Isten egyik prófétájától? Ebben a fejezetben Jeremiásról olvasunk, aki levelet küld a babiloni foglyoknak. Manapság egy email-t kapnánk. Ha te is fogoly vagy a modern Babilonban, hasznod lehet a következő tanácsból: „Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok. Mert ők hamisan prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (8-9. vers)

Vannak hamis próféták manapság körülötted? Lauretta lányommal az ősi felvonulási úton álltunk az ősi Babilonban. Saddam Hussein 180 métert felújíttatott ebből a híres útból. Ottlétünkkor felidéztük a történelemnek azt a szakaszát, amikor a jeruzsálemi foglyok átmentek az Istár kapun és elkezdték hetven éves fogságukat. Azon a helyen Jeremiás 29 bátorító üzenete jutott eszünkbe: „Mert ezt mondja az Úr: Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendő, meglátogatlak titeket és betöltöm rajtatok az én jó szómat, hogy visszahozzalak titeket e helyre. Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek” (10-11. vers).

Ha negatív gondolatokat táplálsz magadban a jövő felől, cseréld ki azokat Isten jövőddel kapcsolatos gondolataira! Amikor a lányommal átsétáltunk a részlegesen felújított Babilon hatalmas kapuin Nabukodonozor trónterme felé, ennek a felemelő ígéretnek a további részére gondoltunk: „Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, ahová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, ahonnan számkivetettelek titeket” (12-14. vers).

Mi mindnyájan száműzöttek vagyunk, a bűntelen Édenből űzettünk ki, és nemcsak egy bűnös világban élünk, hanem bűnös és bukott a természetünk is. Ki fog megszabadítani bennünket? Ahogy a lányommal elhagytuk a tróntermet, ahol Dániel elmondta a királynak, hogy nemsokára egy kő zuhan alá, hogy szétzúzza e világ országait és egy örökkévaló országot állítson fel, beléptünk abba a nagy terembe, ahol Círus király elpusztította Belsazár királyt és főembereit.

Dániel sok évvel születése előtt megjövendölte az Úr eljövetelét, és azt, hogy megszabadítja majd száműzött népét. Ahogy a tróntermet néztük, nem tudtuk pontosan megállapítani, hogy a test nélküli kéz hova írta fel Babilon bukását és a rabság hetven évének a lejártát. Lauretta és én Jeremiás 29 ígéretével mentünk el az iráni Pasargadae-ba, ahol meglátogattuk Círus király sírját, aki előképe volt Krisztusnak.

Ézsaiás 44-45 pásztornak, szabadítónak és felkentnek nevezi őt. Az ő címe egy előkép, amely kapcsolatban van azzal, akit jelképez, a mennyei Círussal. Ahogy a nagy szabadítón elmélkedtünk Ézsaiás 45:13 csodálatos bátorító üzenetére gondoltunk: „Én indítottam el őt győzelmesen, egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi foglyaimat, nem fizetségért és nem ajándékért – mondja a Seregek Ura” (új prot. ford.).

Imádság:
„Szerető mennyei Édesatyánk, köszönjük, hogy Círus történetén keresztül bemutattad nekünk szabadításodat. Köszönjük, hogy megszabadítasz Babilonból, a szenvedés és halál világából, és beviszel a boldog mennyországba. Köszönjük, hog a te kegyelmed nemcsak az igazságról szól, hanem a szeretetről is. Mindezt Jézus, a mennyei Círus nevében imádkoztuk. Ámen!”

Francois du Plessis
a Helderberg College gyülekezetének korábbi lelkésze
jelenleg evangélizátor a Dél-Afrikai Unióban


108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus 20-26.).

Jeremiás nehéz élete arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.

A király fejedelmei feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a haza ellensége, ezért ki kell végezni.

A gyáva király tudta, hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.

Épp úgy, ahogyan Isten véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.”

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése