Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 45. fejezet 1085. nap
Péter kifejezte a tizenkettő hitét. Mindamellett a
tanítványok még távolról sem értették meg Krisztus küldetését. A papok és vének
ellenállása és hamis beállítása nem térítette ugyan el őket Krisztustól, de
nagy zavart okozott. Nem látták tisztán útjukat. A légkör, amelyben nevelték
őket, a rabbik tanítása, a hagyomány hatalma még mindig befolyásolta az
igazságról alkotott nézetüket. A világosság drága sugarai időről időre rájuk
ragyogtak Jézusról, mégis sokszor olyanok voltak, mint akik sötétben
tapogatóznak. Ezen a napon azonban, mielőtt szembekerültek hitük nagy
próbájával, a Szentlélek hatalmasan megnyugodott rajtuk. Egy kis időre szemük
elfordult a "láthatókról", hogy a "láthatatlanokat" (2Kor
4:18) szemlélje. Az emberi külső mögött felismerték Isten Fiának dicsőségét.
Jézus így felelt Péternek: "Boldog vagy Simon, Jónának
fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei
Atyám" (Mt 16:17).
A Péter által megvallott igazság a hivő hitének alapja.
Maga Krisztus jelentette ki, hogy ez az örök élet. Ezen ismeret birtoklása
azonban nem szolgálhat alapul az önfelmagasztalásra. Péter nem saját jósága
vagy bölcsessége miatt kapta ezt a kinyilatkoztatást. Az ember önmagától
sohasem juthat el az istenismeretre. "Magasabb az égnél: mit teszel tehát?
Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?" (Jób 11:8) Egyedül a fiúság
lelke jelentheti ki nekünk Isten mélységes dolgait, melyeket "szem nem
látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt. [...] Nekünk azonban
az Isten kijelentette az Ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az
Istennek mélységeit is" (lKor 2:9-10). "Az Úr bizodalmas az őt
félőkhöz" (Zsolt 25:14). Maga a tény, hogy Péter felismerte Krisztus
dicsőségét, bizonyítja: ő "Istentől tanított" volt (Jn 6:45). Ó
valóban, "Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette
ezt meg néked" (Mt 16 :17).
Jézus folytatta. "De én is mondom néked, hogy te Péter
vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol
kapui sem vesznek rajta diadalmat" (Mt 16:18). A Péter szó követ jelent,
görgő követ. Péter nem az a szikla volt, melyre az egyház alapíttatik. A pokol
kapui vettek rajta diadalmat, amikor esküdözve, átkozódva megtagadta Urát. Az
egyház olyasvalakire épül, akin a pokol kapui nem vehetnek diadalmat.
Századokkal a Megváltó eljövetele előtt Mózes rámutatott
Izrael üdvösségének Sziklájára (Vö. 5Móz 32:4!). A zsoltáros így énekel:
"Én erős kősziklám" (Zsolt 62: 8). Ésaiás írta: "Így szól az Úr
Isten: Ímé Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet,
erős alappal" (Ésa 28:16). Maga Péter ihletett írásában Jézusra
vonatkoztatja ezt a próféciát. Így szól: "Mivelhogy ízleltétek, hogy
jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de
Istennél választott, becses kőhöz, ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel
lelki házzá" (1Pt 2: 3-5).
"Más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely
vettetett, mely a Jézus Krisztus" (lKor 3:11). "Ezen a kősziklán -
mondotta Jézus - építem fel az én anyaszentegyházamat" (Mt 16:18). Isten
jelenlétében, az összes mennyei lény színe előtt, a pokol láthatatlan hadserege
előtt alapította Krisztus egyházát az élő sziklára. A Szikla Ő maga - saját
teste, mely megtöretett és megsebesíttetett. Az ilyen alapra épített egyházon a
pokol kapui sem vesznek diadalmat.
Mily gyöngének tűnt az egyház, amikor Jézus e szavakat
kijelentette! Maroknyi volt a hivők csapata, akik ellen az ördögök meg a gonosz
lelkek minden hatalma irányult - Krisztus követőinek mégsem kellett félniük.
Erejük Sziklájára építkeztek, senki meg nem dönthette őket.
A hit hatezer éve Krisztusra épül. A sátáni harag árja és
viharai hatezer éve ostromolják üdvösségünk Szikláját, de az áll rendületlenül.
Péter az egyház alapját képező igazságot fejezte ki, s
Jézus most megtisztelte őt, mint a hivők egész testületének képviselőjét. Ezt
mondta: "Néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön,
a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva
lészen" (Mt 16:19).
A "mennyek országának kulcsai" Krisztus szavai. A
Szentírás minden szava az Övé, tehát mindegyik idetartozik. E szavaknak
hatalmukban áll kinyitni és bezárni a mennyet. Kijelentik a feltételeket,
melyek alapján az emberek elfogadtatnak vagy elvettetnek. Ezért az Isten Igéjét
hirdetők munkája vagy élet illata az életre, vagy halál illata a halálra. Erre
a küldetésre örök következmények terhe nehezedik.
Mai Bibliai szakasz: 2
Korinthus 9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Adománygyűjtő
erőfeszítéseinek részeként Pál most arra figyelmezteti a korinthusi hívőket,
hogy legyenek készségesek nagylelkűen hozzájárulni a segélyadományokhoz (1-2.
vers). A figyelmeztetés arra utal, hogy amikor a kijelölt adománygyűjtők
hozzájuk megérkezve azt tapasztalnák, hogy a korinthusi hívők nem kívánnak
adakozni, az mind rájuk nézve, mind pedig az apostolra nézve szégyenletes lenne
(3-5. vers).
Pál apostol a 6. verstől
a 10. versig a vetés és aratás hasonlatával teszi világosabbá üzenetét. Ez a
kép nagyon is érthető volt a zsidó emberek számára. Mindenki vetett, Isten
pedig beérlelte a gabonát az aratásra. Aki viszont „szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat” (6.
vers). Az apostol arra szólítja a híveket, hogy merjenek bőségesen adakozni az
evangélium terjedése érdekében.
Ezek alapján azt
mondja, hogy „a jókedvű adakozót szereti
az Isten” (7. vers)
Meg kell vizsgálni a
szívünket nekünk is, hogy miért adakozunk. Sosem felejtem el azt az
esetet, amikor az egyik gyülekezeti tag, évekig nagyon határozottan képviselte,
hogy építsünk szép, Isten nevéhez méltó imaházat. Nem csak beszélt, hanem
amikor elkezdődött az imaházépítés dolgozott is az építkezésen, és bőven
adakozott is erre a célra. Az imaház elkészült, és szép lett. Aztán amikor az
építkezés fáradalmait kiheverve a misszióra került volna komolyabban a sor,
akkor egyszer azt mondta, hogy „csak
legyünk óvatosak, testvéreim, ki tudja, hogy miféle emberek jönnének ide, mi
építettük ezt az imaházat, azért, hogy mi tiszteljük benne Istent, nem?” Ez
alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy erőfeszítései és adományai a
gyülekezetért pusztán önző érdekeket szolgáltak.
Isten az, Aki beérleli és
megsokasítja a gabonánkat, azaz „igazságunk
gyümölcseit” (10. vers). Valójában ez a vagyon és gazdagság új forrását
hozza létre. „Hogy mindenben
meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az
Istennek” (11. vers). Pál a fejezet mondanivalójának összefoglalásaként
példát is mutat erre: „Az Istennek pedig
legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért” (15. vers).
Michael W. Campbell,
Ph.D.
151. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
45-46. fejezeteihez
(július 1-7).
Képzeld el, hogy az
egész életedet láthatod magad előtt, élénk részletes ábrázolásban. Mindent, ami
történni fog veled, a helyeket, ahova menni fogsz, és a dolgokat, amiket teszel
majd. Túlterhelnének-e ezek téged? Valószínű, hogy igen.
Isten gyakran
könyörületesen megóv minket a jövőtől. Hálásak lehetünk ezért! Mindez azonban
nem volt így a Megváltónk számára. Bámulatos, hogy Ő mindenről tudott, ami
történni fog vele, még mielőtt leszállt trónjáról, és istenségére emberi ruhát
öltött. Így olvassuk: „A szívét gyötrő minden fájdalom, a fejére szórt minden
sértés, minden elszenvedett nélkülözés ismeretes volt előtte, mielőtt letette
koronáját és királyi palástját…” (Jézus élete, 410. o.)
Micsoda elszántság,
bátorság, jellembeli fennköltség és hatalmas szeretet volt Jézus szívében!
Annak ellenére, hogy mindent ismert előre, önként választotta azt, hogy magához
öleli a keresztet. Nem az Atya ítélte el Őt, hogy meghaljon. Nem! Önként
választotta azt, hogy odaadja az életét.
Azzal, hogy magához
ölelte ezt az áldozatot, Krisztus saját szükségletei elé helyezte annak örömét,
hogy megláthatja a megváltott emberi családot! Ezen a földön minden egyes
lépését ez az öröm motiválta. Így magához ölelte a keresztet, semmibe vette a
szégyent, és az Atya mellett ül győztesként.
Legyen így velünk is!
Vállaljuk fel azt az utat, ahogyan Isten vezet minket, még ha önmegtagadást és
áldozatot jelent is. Miért? Az öröm miatt, amit Isten kijelölt nekünk. Ez pedig
az evangélium másokkal való megosztásának öröme. Annak öröme, hogy közösségben
lehetünk Megváltónkkal egy örökkévalóságon keresztül.
Emmanuel Higgins
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés