Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 51. fejezet 1110. nap
A vének újra a vakhoz fordultak: "Te mit szólsz őróla,
hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta" (Jn 9:17). A
farizeusok azután azt állították, hogy nem is született vaknak, tehát nem is
nyerhette vissza látását. Elküldtek a szüleiért, és megkérdezték tőlük:
"Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született?" (Jn
9:19).
Ott volt maga az az ember, aki kijelentette, hogy vak volt,
de meggyógyult. A farizeusok mégis inkább letagadták, amit láttak, csakhogy ne
kelljen belátniuk tévedésüket. Ekkora hatalma van az előítéletnek, ilyen
megtévesztő a farizeusi igazság.
A farizeusoknak egyetlen reményük maradt: meg kell
félemlíteniük a férfi szüleit. Tettetett őszinteséggel kérdezték: "Mimódon
lát hát most?" (Jn 9:19). A szülők féltek, hogy bajba keverednek, mert
tudvalevő volt, hogy aki Jézust a Krisztusnak ismeri el, azt kirekesztik a
gyülekezetből, vagyis harminc napra kizárják a zsinagógából. Ez alatt a vétkes
házában az újszülött gyermeket nem szabad körülmetélni, a halottakat nem szabad
siratni. Ezt az ítéletet nagy csapásnak tekintették, s ha nem váltott ki
bűnbánatot, akkor sokkal súlyosabb büntetés követte. A szülők meggyőződtek a
fiukért végzett nagy csoda nyomán, mégis ezt felelték: "Tudjuk, hogy ez a
mi fiunk, és hogy vakon született: de mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki
nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő
beszéljen magáról" (Jn 9: 20:21). Ezzel minden felelősséget fiukra
hárítottak, mert nem merték megvallani Krisztust.
A dilemma, melybe a farizeusok kerültek, kérdezősködésük és
előítéletük, hitetlenségük az ügy tényeit illetően felnyitotta a sokaság
szemét, különösen a köznépét. Jézus gyakran a nyílt utcán művelte csodáit.
Munkáját mindig az jellemezte, hogy könnyített a szenvedőn. Sokakban felmerült
a kérdés: tenne-e Isten ilyen hatalmas csodákat egy olyan csaló által,
amilyennek a farizeusok Jézust beállítják? A küzdelem mindkét oldalon nagyon
komollyá vált.
A farizeusok látták, hogy nyilvánosságra hozták a Jézus
által művelt csodát. Nem tagadhatták annak megtörténtét. A vakot öröm és hála
töltötte be: látta a természet csodálatos dolgait, gyönyörködött a föld és az
ég szépségében. Szabadon beszélte tapasztalatát, de újra megpróbálták
elhallgattatni, mondván: "Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez
az ember bűnös" (Jn 9:24). Azaz, ne mondd már megint, hogy ez az Ember
adta vissza látásodat, Isten tette ezt.
A vak így felelt: "Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok,
hogy noha vak voltam, most látok" (Jn 9:25).
Újból megkérdezték: "Mit csinált veled? Mimódon
nyitotta meg a szemeidet?" (Jn 9:26). A sok beszéddel igyekeztek
összezavarni, hogy maga is elhiggye, elámították. Sátán és gonosz angyalai a farizeusok
oldalán álltak, s erejüket, ravaszságukat egyesítették az emberi okoskodással,
hogy ellensúlyozzák Krisztus befolyását. Gyöngítették a sokakban elmélyülő
meggyőződést. Isten angyalai szintén a helyszínen voltak, hogy erősítsék a
látását visszanyert férfit.
A farizeusok nem ismerték föl, hogy nem csupán egy
tanulatlan emberrel van dolguk, aki vakon született, nem ismerték fel Őt, aki
ellen hadakoztak. De isteni világosság ragyogta be a vak lelkének kamráit.
Mikor ezek a képmutatók megpróbálták rávenni a hitetlenségre, Isten segítette,
hogy erőteljes, jól célzott válaszokat adjon, és ne lehessen kelepcébe csalni.
Így felelt: "Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra
hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni? Szidalmazák azért őt és
mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk. Mi
tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan
való" (Jn 9:27-29).
Mai Bibliai szakasz: 1
Thesszalónika 1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A kapcsolatok kényes
dolgok. Nagyszerűek lehetnek egyik napon és viharosak a másikon. Pál apostol
kapcsolata a thessalonikaiakkal mély volt érzelmileg, de rövid a közvetlen
érintkezés szempontjából. Pál első látogatása Thesszalonikába csak néhány hétig
tartott, de ennek ellenére valami mély érzéseket generált benne ez a rövid
érintkezés is. Pál nem tudta elviselni a tőlük való elszakítottságot, ezért írt
nekik egy levelet, amelyben arról biztosította őket, hogy gondolatai és imái
középpontjában maradtak.
Pál idejében az imádság
hasonlított a legjobban a mai Skype-ra. Az imádságot használta arra, hogy földi
kapcsolatait rendezze Isten jelenlétében. Ennek a mélysége az első fejezetben
válik nyilvánvalóvá. Imájának összefoglalása a 2-5. versekben egyetlen mondat a
görögben. A fő mondanivaló ebben a mondatban az, hogy „hálát adunk”. A fő oka a
hálaadásnak a thesszalonikai gyülekezet lelki gyarapodása és gyakorlata. „az Úrnak öröme a ti erősségetek” (Neh
8:10). Ezt az örömet a hálaadás okozza.
A 6-10. versek
folytatják az okok felsorolását, hogy az apostol miért hálás a thesszalonikai
hívekért. A gyülekezet tükrözte Jézus természetét és követte az apostolok
példáját, úgyhogy példájává lettek az új hívőknek mindenfelé. Az apostolok és
Jézus is igazságtalanul szenvedtek, mégis örömük volt a szenvedések közepette
is (1Thess 2:1-2; Zsid 12:1-2). A tény, hogy a tesszalonikaiak is ezt élték
meg, lelki növekedésük további bizonyítékát képeztek az apostol számára. Pál
aggódott lelkiállapotukért, mielőtt hírt kaphatott volna felőlük (1Thess
3:1-8). Amikor tudomást szerzett hűségükről, köszönet és hálaének törte fel
belőle Isten iránt (1:2-10).
Jon Paulien
154. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
51. fejezeteihez
(július 22-28).
„Szabad akarok lenni!”
Milyen gyakran mondják
ezt az emberek, csak azért, hogy utána rabszolgasorba jussanak. Sátán különösen
jó a becsapásokban és üres ígéretekben. „Gazdag leszel! Híres leszel! A magad
ura leszel! Csak kövess engem, és bármit megtehetsz, bárkivé lehetsz, bármit
birtokolhatsz.” Minden egyes ilyen út végén pedig ott a szolgasors és a függés
a hatalomtól, az élvezetektől, a pénztől vagy a hírnévtől. Sátán alacsonyra
süllyeszti a foglyait, miközben a bosszúállás, rosszakarat és gonoszság
szelleme vezeti őt.
Ez a kép meglehetősen
nyomasztónak tűnik, amíg valaki erősebb nem lép a színpadra: „Én vagyok a világ
világossága.”
Jézus úgy jött e
világra, mint a fény, amely beragyogja a sötét helyet. Sátán láncai hirtelen
lelepleződnek. A gonosz által elhelyezett csapdák mindannyiunk számára láthatók
lesznek a nappali világosságban. Jézus színre lépett, nem csak azért, hogy
fényt vetítsen Sátán megtévesztéseire, hanem azért is, hogy megszabadítsa a
tőrbe csalt foglyokat.
„Az igazság szabaddá
tesz titeket.”
A bűn csak úgy
győzedelmeskedhet, ha elerőtleníti az elmét és megsemmisíti a lélek
szabadságát. Isten törvénye a szabadság törvénye, és csak az Istennek való
szolgálat által válhatunk igaz, teljes emberekké, akiknek Isten teremtett
bennünket.
Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése