2018. július 23., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 23 - HÉTFŐ - Kolossé 1


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 51. fejezet 1106. nap

E szavakkal: "Én vagyok a világ világossága" (Jn 8:12), Jézus Messiásnak jelentette ki Magát. Az agg Simeon ugyanabban a templomban, melyben Krisztus most tanított, mondta Róla, hogy lesz "világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izraelnek, dicsőségére" (Lk 2:32). Szavaival olyan próféciát vonatkoztatott Jézusra, melyet egész Izrael ismert. Ésaiás próféta által a Szentlélek kijelentette: "Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetségének megépítésére és Izrael megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!" (Ésa 49:6). Erről a jövendölésről általánosan hitték, hogy a Messiásról szól, és amikor Jézus ezt mondta "én vagyok a világ világossága" (Jn 8:12), a népnek lehetetlen volt nem felismerni, hogy Ő a Megígért.

A farizeusok és főemberek számára ez az igény kihívó kérkedésnek tűnt. Nem tűrhették, hogy hozzájuk hasonló ember ilyen követeléssel lépjen elő. Látszólag nem vettek tudomást szavairól, és megkérdezték: "Ki vagy te?" (Jn 8:25) Igyekeztek rávenni, hogy kimondja: Ő a Krisztus. Megjelenése és munkássága annyira eltért a nép várakozásától, hogy gonosz ellenségeinek hite szerint, ha nyíltan kijelenti: Ő a Messiás, akkor elvethetik, mint csalót.

Csakhogy kérdésükre: "Ki vagy te?" (Jn 8:25), Jézus így felelt: "Amit eleitől fogva mondok is néktek" (Jn 8:25). Amit szavai kinyilatkoztattak, azt nyilvánította ki jelleme is. Megtestesítette az igazságot, amit tanított. "Semmit sem cselekszem magamtól, - folytatta - hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. És aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek" (Jn 8:28-29). Nem próbálta bizonyítani Messiás-voltát, hanem bemutatta egységét Istennel. Ha értelmük megnyílt volna Isten szeretete számára, elfogadták volna Jézust.

Hallgatói közül sokan hittel vonzódtak Jézushoz, nekik mondta: "Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket" (Jn 8 : 31-32).

E szavak sértették a farizeusokat. Félretették, hogy a nemzet mennyi ideje hordoz idegen igát, s mérgesen felkiáltottak: "Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?" (Jn 8:33) Jézus végignézett ezeken a férfiakon, a gonosz rabjain, akiknek a bosszú körül forogtak gondolatai, és szomorúan így felelt: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek" (Jn 8:34). A legrosszabb fajta rabságban sínylődtek: a gonosz lélek tartotta hatalmában őket.

Minden lélek, aki nem hajlandó átengedni magát Istennek, egy másik erő uralma alá kerül. Nem önmagáé. Beszélhet szabadságról, mégis a legalávalóbb szolgaságban van. Nem láthatja az igazság szépségét, értelmét Sátán irányítja. Azzal ámítja önmagát, hogy saját ítéletei szerint jár el, valójában azonban a sötétség fejedelmének akaratát követi. Krisztus azért jött, hogy letörje a lélekről a bűn rabságának bilincseit. "Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek" (Jn 8:36). "A Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye" megszabadít minket "a bűn és a halál törvényétől" (Róm 8:2).

A megváltás művében nincs kényszer. Nem alkalmaznak külső erőszakot. Isten Lelkének befolyása alatt az ember szabadon megválaszthatja, kinek szolgál. A változásban, amely beáll, mihelyt a lélek alárendeli magát Krisztusnak, a legmagasabb szintű szabadság rejlik. A bűn kiűzése magának a léleknek a műve. Igaz, magunknak nincs erőnk, hogy kitörjünk Sátán bűvköréből, de ha vágyunk a bűntől való szabadulásra, s nagy szükségünkben rajtunk kívül álló és a miénket meghaladó erőért kiáltunk, lelki képességeinket a Szentlélek isteni energiája hatja át, s ezek így engedelmeskednek az akarat parancsának és teljesítik Isten akaratát.

Az emberi szabadság egyetlen feltétel alapján lehetséges: egynek kell lenni Krisztussal. "Az igazság szabadokká tesz titeket" (Jn 8:32), és Krisztus az igazság. A bűn csak úgy arathat diadalt, ha az értelem elgyengül, a lélek szabadsága megszűnik. Ha alávetjük magunkat Istennek, ez az én helyreállítását eredményezi - igazi emberi dicsőséget és méltóságot. Az isteni törvény, melynek alávetjük magunkat, "a szabadság törvénye" (Jak 2:12).

Mai Bibliai szakasz: Kolossé 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Véleményed szerint ki a legfontosabb személy abban a városban, ahol élsz? Vagy éppen a megyédben, vagy az egész országban? Ki a legfontosabb személy az egész világon? Mi alapján döntenéd el, hogy ki a legfontosabb? Milyen tulajdonságok és értékek tesznek valakit igazán jelenős személyiséggé? A rangjuk, a vagyonuk, vagy valami rendkívüli dolog, amit megtettek a városodért, a megyédért, az országodért, vagy a világért? Még egy kérdés: Ha egy ilyen fontos ember személyes érdeklődést mutatna irántad, mit éreznél, mit  jelentene ez számodra?

A Kolossébeliekhez írott levél 1. fejezetében Pál apostol azt a személyt mutatja be, aki a lehető legmagasabb pozíciót tölti be az egész világegyetemben, akinek a legnagyobb a vagyona, és valami olyan különleges dolgot tett, aminek a hatása a mai napig érezhető a Mennyben és a Földön, és aki olyan közel akar lenni hozzád, amennyire csak lehetséges.
Mielőtt felsorolná a világegyetem legfontosabb Személyének tulajdonságait, és beszélne az irántunk tanúsított megfoghatatlan figyelméről, Pál bátorító sorokat intéz a Kolossébeli hívőkhöz. Elismeri hitüket, szeretetüket és reménységüket, majd tudatja velük, hogy imádkozik értük (3-1 vers). Emlékezteti őket, hogy Krisztus vére által megszabadultak a sötétség hatalmától, és átvitettek az Isten Fiának országába (13-14. vers).

Pál ezután Jézus Krisztus személyének egyetemes jelentőségére irányítja a figyelmet. Krisztus felette áll minden teremtménynek, és az Atya Istennel teljességgel azonos személyként nyilatkoztatja ki Őt (15. vers). Ő teremtett és birtokol mindent, láthatót és láthatatlant egyaránt (16. vers). Létezett mielőtt bármi megteremtetett – „Ő előbb volt mindennél”, és Ő tart mindent egyben – „minden Ő benne áll fenn” (17. vers). Nem pusztán emberek vezetik az Egyházat. Ő maga – mint az Egyetlenegy, Aki kiérdemelte mindenekben az elsőséget – vezeti az Egyházat (18. vers). Ő egészen Isten, és kereszthalála által emberek megbékülhetnek Istennel, és mint maradéktalanul szentek és hibátlanok jelenhetnek meg Őelőtte, ha mozdíthatatlan elkötelezettséggel mindvégig hűségesek maradnak Hozzá (19-23. vers).

Ezután Pál egy dicsőséges titkot is feltár. Ez a végtelen hatalomnak, gazdagságnak és szüntelen tevékenységnek örök Istene bennünk akar élni. (7. vers). A világegyetem legfontosabb személye figyelmet tanúsít irántunk, és olyan közel szeretne lenni, amennyire csak lehetséges, mindazokhoz, akiket vérén megváltott.

Milyen sokat jelent ez ma számodra?

   
Kenneth Norton

154. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  51. fejezeteihez (július 22-28).

„Szabad akarok lenni!”

Milyen gyakran mondják ezt az emberek, csak azért, hogy utána rabszolgasorba jussanak. Sátán különösen jó a becsapásokban és üres ígéretekben. „Gazdag leszel! Híres leszel! A magad ura leszel! Csak kövess engem, és bármit megtehetsz, bárkivé lehetsz, bármit birtokolhatsz.” Minden egyes ilyen út végén pedig ott a szolgasors és a függés a hatalomtól, az élvezetektől, a pénztől vagy a hírnévtől. Sátán alacsonyra süllyeszti a foglyait, miközben a bosszúállás, rosszakarat és gonoszság szelleme vezeti őt.

Ez a kép meglehetősen nyomasztónak tűnik, amíg valaki erősebb nem lép a színpadra: „Én vagyok a világ világossága.”

Jézus úgy jött e világra, mint a fény, amely beragyogja a sötét helyet. Sátán láncai hirtelen lelepleződnek. A gonosz által elhelyezett csapdák mindannyiunk számára láthatók lesznek a nappali világosságban. Jézus színre lépett, nem csak azért, hogy fényt vetítsen Sátán megtévesztéseire, hanem azért is, hogy megszabadítsa a tőrbe csalt foglyokat.

„Az igazság szabaddá tesz titeket.”

A bűn csak úgy győzedelmeskedhet, ha elerőtleníti az elmét és megsemmisíti a lélek szabadságát. Isten törvénye a szabadság törvénye, és csak az Istennek való szolgálat által válhatunk igaz, teljes emberekké, akiknek Isten teremtett bennünket.

Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése