2018. július 26., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 26 - CSÜTÖRTÖK - Kolossé 4


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 51. fejezet 1109. nap

A zsidók általánosan hitték, hogy a bűn ebben az életben elnyeri büntetését. Minden betegséget büntetésnek tekintettek, mondván, hogy a szenvedő vagy szülei valamilyen rossz cselekedetet követtek el. Igaz, hogy minden szenvedés Isten törvényének áthágásából származik, de ezt az igazságot elferdítették. Sátán, minden bűnnek és következményének szerzője, arra vette rá az embereket, hogy a betegséget és halált Istentől származónak tekintsék - büntetésnek, melyet Ő önkényesen kiró a bűn ellenében. Ezáltal, akit súlyos betegség vagy szerencsétlenség sújtott, annak még azt a terhet is cipelnie kellett, hogy nagy bűnösnek tekintették.

Így készítették az utat a zsidók, hogy elvessék Jézust. Úgy tekintettek Rá, mint aki "ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől," holott "betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá" és elrejtették Előle orcájukat (Ésa 53:4).
Isten ennek elejét akarta venni egy tanítással. Jób története megmutatta, hogy a szenvedéssel Sátán sújtja az embert, Isten pedig uralja azt kegyelmi szándékból. Izrael azonban nem értette meg a leckét. A zsidók ugyanazt a hibát ismételték meg Krisztus elvetésével, amiért Isten megrótta Jób barátait.
Krisztus tanítványai is osztoztak a bűn és szenvedés kapcsolatáról alkotott zsidó felfogásban. Jézus kijavította tévedésüket, de nem magyarázta meg az emberi szenvedés okát, hanem elmondta a következményeket. A szenvedés által lesznek nyilvánvalókká Isten művei. "Míg e világon vagyok, - mondotta Jézus - e világ világossága vagyok" (Jn 9:5). Azután megkente a vak szemeit, s elküldte, hogy mosakodjék meg a Siloám tavában. A férfi visszanyerte látását. Jézus a gyakorlatban válaszolt a tanítványok kérdésére, ahogyan azt rendszerint tette a kíváncsiságból feltett kérdések esetében. A tanítványok hivatása nem az volt, hogy megtárgyalják, ki vétkezett és ki nem, hanem hogy megértsék Isten erejét és kegyelmét, amikor visszaadja a vak látását. Nyilvánvaló, hogy sem a sárban, sem a tóban, ahová a vaknak el kellett mennie megmosdani, nem volt gyógyító erő. Ez az életerő Krisztusban buzgott.

A farizeusokat megdöbbentette a gyógyítás. Mégis minden eddiginél jobban forrt bennük a harag, mert a csoda szombaton történt.

A fiatalember szomszédai, akik vaksága idején is ismerték, ezt kérdezték: "Nem ez-é az, aki itt szokott ülni és koldulni?" (Jn 9: 8). Kétkedve néztek rá, mert amikor megnyíltak szemei, ábrázata megváltozott, felderült, s egészen más embernek tűnt. Szájról szájra járt a kérdés. Némelyek azt mondták: "Ez az", mások pedig: "Hasonlít hozzá". Aki a nagy áldásban részesült, az leállította a kérdezősködést, mondván: "Én vagyok az" (Jn 9: 9). Azután beszélt nekik Jézusról, és arról, hogyan gyógyult meg. Tovább érdeklődtek: "Hol van az? Monda: Nem tudom" (Jn 9:12).

Azután elvitték a farizeusok tanácsa elé. Újra megkérdezték, hogyan nyerte vissza látását. "Ő pedig monda nékik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok. Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot" (Jn 9:15.16). A farizeusok remélték, hogy bűnösnek nyilváníthatják Jézust, s akkor nem lehet a Messiás. Nem tudták, hogy Ő alkotta a szombatot, és ismeri az összes arra vonatkozó kötelességet.

Csodálatosan buzgónak tűntek a szombat megtartásában, mégis gyilkosságot terveztek éppen ezen a napon. Sokakat azonban mélyen megindított ennek a csodának a híre, és meggyőződtek róla, hogy aki megnyitotta a vak szemeit, az több mint közönséges ember. Arra a vádra, hogy Jézus bűnös, mert nem tartja meg a szombatnapot, így feleltek: "Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket?" (Jn 9:16).

Mai Bibliai szakasz: Kolossé 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Pál apostolnak a kolossébeli hívőkhöz szóló levelének vége felé egészen nyilvánvalóvá válik, hogy számára mi a legfontosabb: a hittestvérek mindig, mindenkivel méltányosan, krisztusi lelkülettel bánjanak, és Őt hirdessék. Arra kéri őket, imádkozzanak érte, hogy Isten nyisson kapukat az ige előtt, hogy ő tovább terjeszthesse Krisztus titkát (3. vers). Az apostol arra vágyik, hogy nyíltan, érthetően beszélhessen Krisztus elrejtett igazságairól, hogy mások is megérthessék azokat (4. vers). Pál arra buzdítja a kolossébeli hívőket, hogy viselkedésük mindig, mindenki felé Krisztus kegyelmét tükrözze, értelmes életvitelükkel a keresztény élet vezetőjének bölcsességét mutassák be (5-6. vers). Úgy szavaikkal, mint tetteikkel Krisztusra kell irányítaniuk a figyelmet.

Pál a munkatársairól szóló rövid híradással fejezi be levelét, akik különös vigaszt jelentettek neki. Egyikük, a kolossébeli Epafrás, aki buzgón imádkozott a kolossébeli hívőkért. Azért könyörgött, hogy mindnyájan „megállhassanak tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratjában” ( 12. vers).

Közvetlenül zárszavai előtt Pál apostol ismét Krisztus jó hírének terjesztésére buzdítja a kolossébelieket, most nem azok között, akik még nem ismerik Őt, hanem a már hívők körében. Arra kéri őket, hogy levelét olvassák fel a közelben élő testvérek csoportjának, a laodiczeaiaknak is (16. vers). Végezetül Pál arra kéri őket, hogy ne feledkezzenek el az ő láncairól, amiket a számára legfontosabb, leghőbb vágyának teljesítése, Krisztus hirdetésével töltött élete miatt visel (3; 18. vers).


                                     Kenneth Norton

154. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  51. fejezeteihez (július 22-28).

„Szabad akarok lenni!”

Milyen gyakran mondják ezt az emberek, csak azért, hogy utána rabszolgasorba jussanak. Sátán különösen jó a becsapásokban és üres ígéretekben. „Gazdag leszel! Híres leszel! A magad ura leszel! Csak kövess engem, és bármit megtehetsz, bárkivé lehetsz, bármit birtokolhatsz.” Minden egyes ilyen út végén pedig ott a szolgasors és a függés a hatalomtól, az élvezetektől, a pénztől vagy a hírnévtől. Sátán alacsonyra süllyeszti a foglyait, miközben a bosszúállás, rosszakarat és gonoszság szelleme vezeti őt.

Ez a kép meglehetősen nyomasztónak tűnik, amíg valaki erősebb nem lép a színpadra: „Én vagyok a világ világossága.”

Jézus úgy jött e világra, mint a fény, amely beragyogja a sötét helyet. Sátán láncai hirtelen lelepleződnek. A gonosz által elhelyezett csapdák mindannyiunk számára láthatók lesznek a nappali világosságban. Jézus színre lépett, nem csak azért, hogy fényt vetítsen Sátán megtévesztéseire, hanem azért is, hogy megszabadítsa a tőrbe csalt foglyokat.

„Az igazság szabaddá tesz titeket.”

A bűn csak úgy győzedelmeskedhet, ha elerőtleníti az elmét és megsemmisíti a lélek szabadságát. Isten törvénye a szabadság törvénye, és csak az Istennek való szolgálat által válhatunk igaz, teljes emberekké, akiknek Isten teremtett bennünket.

Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése