Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 14. fejezet 1327. nap
Mily óvatosan munkálkodott az Úr, hogy eltávolítsa a
pogányok iránti előítéletet, mely Péter lelkében a zsidó hitben való nevelés
folytán oly mélyen gyökerezett! Az egész látomás: a kendő és annak tartalma azt
célozta, hogy az apostol gondolkozását felszabadítsa az előítélettől, és arra a
fontos igazságra vezesse, hogy a mennyben nincs személyválogatás, hanem Isten
előtt zsidó és görög egyenlő értékű; hogy Krisztus által a pogányok is
részesülhetnek az evangélium áldásaiban és kiváltságában.
Mialatt Péter még a látomás értelmén elmélkedett,
megérkeztek Joppéba a Kornélius által küldött férfiak és megjelentek
szállásának ajtaja előtt. A Lélek ekkor így szólt hozzá: "Ímé három férfiú
keres téged; nosza kelj fel, eredj alá és minden kételkedés nélkül menj el
velük, mert én küldöttem őket."
Súlyos parancs volt ez Péternek, de miután nem akart
engedetlenkedni, vállalta a reá rótt kötelességet, bár minden lépésnél habozva
megállt: "Alámenvén ezért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött ő
hozzá, monda: Ímé én vagyok, akit kerestek; mi dolog az, miért jöttetek?"
Elbeszélték tehát különleges megbízatásukat és így szóltak: "Kornélius
százados, igaz és istenfélő férfiú, ki mellett a zsidók egész népe bizonyságot
tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához és halljon
tőled valami dolgokról."
Az apostol az Úrtól éppen előzőleg kapott utasításnak
engedelmeskedve, megígérte, hogy velük megy. Következő reggel, hat testvér
kíséretében útnak indult Czézáreába. Ez utóbbiak legyenek tanúi mindannak, amit
Péter a pogányoknál teendő látogatása alkalmával szól vagy tesz; mert igen jól
tudta, hogy a zsidó tanok ily nyílt megszegéséért kérdőre fogják vonni.
Midőn Péter belépett a pogány házba, Kornélius nem
közönséges látogatóként üdvözölte őt, hanem úgy, amiként tisztelte azt, Aki
ideküldte Pétert. Keleti szokás szerint a fejedelmek és főméltóságok előtt üdvözlésül
mélyen meghajolnak; ugyanígy hajolnak meg gyermekek a szülők előtt. Kornélius
azonban az Isten által tanítására küldött férfi iránti hódolatból, az apostol
lábaihoz borult és imádta őt. Péter elrémülve emelte fel, mondván: "Kelj
fel; én is ember vagyok."
Míg a küldöttek még útban voltak, hogy megbízatásuknak
eleget tegyenek, a százados "egybegyűjtötte rokonait és jó barátait",
hogy azok is vele együtt hallgathassák az evangéliumot. Midőn Péter
megérkezett, nagy tömeget talált ott, mely sóvárogva várta, hogy szavait
hallhassa.
Péter először arról beszélt az egybegyűltekhez, hogy zsidó
szokás szerint társadalmilag tilos zsidónak pogányokkal érintkezni - és hogy az
ilyen eljárás a ceremoniális törvény szerint tisztátalanságot jelent. "Ti
tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy
hozzámenni, de nékem az Isten megmutató, hogy senkit se mondjak közönséges,
vagy tisztátalan embernek. Annakokáért ellentmondás nélkül el is jöttem... Azt
kérdem azért, mi okból hívattatok engem?"
Kornélius erre elbeszélte élményét. Elmondta az angyal
szavait és végül hozzátette: "Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól
tetted, hogy eljöttél. Most azért, mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy
meghallgassuk mindazokat, amit neked parancsolt."
Péter így szólt: "Bizonnyal látom, hogy nem
személyválogató az Isten; hanem minden nemzetből kedves ő előtte, aki őt féli
és igazságot cselekszik." Ezután az apostol a figyelmesen hallgató csoport
előtt Krisztusról prédikált - életéről, csodatételeiről, elárultatásáról és
megfeszítéséről; feltámadásáról és mennybemeneteléről, valamint a mennyben
folyó munkájáról; mert Ő az emberek képviselője és közbenjárója. Miközben az
egybegyűlteket Jézushoz, a bűnösök egyedüli reménységéhez vezette, ő maga is
jobban megértette látomásának jelentőségét; szíve lángolt azoknak az
igazságoknak erejétől, melyeket elébük tárt.
A prédikációt hirtelen félbeszakította a Szentlélek
kiáradása: "Mikor még szóló Péter ez igéket, leszálla a Szentlélek
mindazokra, akik hallgatják vala a beszédet. És elálmélkodónak a zsidóságból
való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is
kitöltetett a Szentlélek ajándéka; mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak
és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter: Vajon eltilthatja-é valaki a
vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket, miképpen
mi is. És parancsoló, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében."
Az evangélium így jutott el azokhoz, akik vendégek és jövevények
voltak; polgártársaivá lettek a szenteknek és tagjai Isten családjának.
Kornélius és rokonságának megtérése csak zsengéje volt az érett aratás
betakarításának. Ebből a házból nagy kegyelmi munka áradt szét ebben a pogány
városban.
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 23
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az izraelitáknak fogalmuk sem
volt arról, hogy mi történik a közelükben. A moábita felső vezetés szövetkezett
Bálámmal a mágussal, hogy átkozza meg őket. Milyen keveset értett meg a nép
Isten irántuk való folyamatos gondviseléséről! Isten hatalmas szeretete és
irgalma állandóan érvényesül irányunkban, és szívünk megtelik szeretettel és
hálaérzettel, amikor erről tudomást szerzünk.
Azok, akik Isten oltalma
alatt vannak, védettek a mágiával és a varázslással szemben. A keresztény ember
szívében nincs helye a babonának, és az átok hatástalan, amikor Isten gyermeke
ellen irányítják. Bálám tudta ezt, de volt valamennyi ismerete a héber
áldozatokról is, és azt remélte, hogy ha ezt túlszárnyalja drága ajándékokkal,
megnyerheti Isten jóindulatát, és sikeres lehet bűnös tervében.
Isten az Ő kegyelméből újra
leereszkedik Bálámhoz, hogy prófétai látásban megmutassa neki nemcsak Izrael
jövőjét, hanem mindazok végső jutalmát, akik a korszakokon át Őt követik.
Micsoda előjog, és micsoda kegyelem! Ha Bálám elfogadta volna azt a
világosságot, amit Isten neki adott, megszakított volna minden kapcsolatot
Moábbal, és bűnbánattal tért volna haza. De vágyott a felkínált gazdagságra, és
eltökélte, hogy megszerzi azt.
Ez egy figyelmeztetés ma
számunkra. Lehet, hogy Istent szolgáljuk, de ha van egy bűn, vagy ártó szokás,
amelyet magunkban dédelgetünk, és nem akarunk feladni, akkor sátán utat talál
szívünkhöz.
Nancy Costa
186. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 13-14. fejezeteihez (február 24 – MÁRCIUS 2.).
Milyen izgalmas is az,
hogy Isten minket választott, és nem az angyalokat, arra, hogy a jó hírt megosszuk!
Azonban hogy lehet, hogy a menny ennyire tökéletlen eszközt használjon az
elveszettek elérésére, missziójának betöltésére?
Péter és Pál a
legkiemelkedőbb példák arra, hogy az evangélium terjesztésére a lehető
legrosszabb eszközökből mi válhat. Pált leírása alapján türelmetlen
fanatikusnak ismerjük, aki gyűlölte Jézus követőit. Ám aztán a hite
megváltozott a meggyőző bizonyíték alapján, hiszen a Szentlélek irányítása
alatt volt képes látni. Saul nem az egyik vallásból tért meg egy másikba, hanem
egy kapcsolatból egy másikba. Egész életében az általa elért érdemektől
függött, most viszont Jézus igazsága mentette meg. Pál a próféciákból származó
érvelésével gyakorolt hatást hallgatóságára; a szolgálata nem szórakozást
nyújtó, fogyasztóbarát termék volt. A „bölcsekhez” és az „ostobákhoz” fordult
az evangélium esztelenségével.
Péter idegengyűlölő
volt, dühkezelési problémái voltak és a nyelve gyorsabban forgott az eszénél.
Mindazonáltal a Kornéliussal szerzett tapasztalata mutatja, hogy a Lélek hogyan
alakíthatja át és teheti alkalmassá azokat, akiket megszólít. Az előítélet
közös akadályt jelentett Isten ezen emberei számára, amellyel éveken át
küzdöttek. Végül azonban Péter és Pál is hatékonyan tudták az evangéliumot
megosztani a saját tálentumaik segítségével.
Vágyakozom a
tapasztalatra, a Galileai-tengeren, vagy a vadonban, távol a telefonomtól, hogy
imára és a Biblia mélyreható tanulmányozására összpontosíthassak. Azért
imádkozom, hogy hasznos edény lehessek, mint Péter vagy Pál, a Mester kezei által
átformálva.
Efrain Valazquez II
USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés