2019. március 11., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 11 - HÉTFŐ - 4 Mózes 33


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 16. fejezet 1337. nap

Itt, a népes Antiókhiában, Pál kitűnő munkaterületet talált. Tanultsága, bölcsessége és nagy buzgalma hatalmas befolyást gyakorolt e kultúrhely lakóira és látogatóira; valóban olyan segítségnek bizonyult, mint amelyre Barnabásnak szüksége volt. A két tanítvány egy teljes esztendőn át munkálkodott együtt egyetértésben, hűségesen az Úr szolgálatában. Sok lélek ismerte meg általuk a názáreti Jézust, a világ Megváltóját.

Antiókhiában nevezték a tanítványokat először keresztényeknek (= krisztusiaknak). Azért kapták ezt a nevet, mert prédikációiknak, tanításuknak és társalgásuknak központja és lényege Krisztus volt. Mindig és újból elbeszélték azokat az eseményeket, amelyek földi tanítói működése alatt történtek, amikor a tanítványok még személyes jelenlétének örvendezhettek. Sohasem unták meg, hogy tanairól és csodatevő gyógyításairól beszéljenek.
Remegő ajakkal, könnyes szemekkel szóltak a Getsemáne-kertben vívott lelki gyötrelmeiről, elárultatásáról, kihallgatásáról és keresztre feszítéséről; valamint türelméről, és alázatosságáról, amellyel ellenségei által okozott gyalázatot és kínszenvedést elviselte; isteni irgalmasságáról, amellyel üldözőiért imádkozott. Viszont boldog örömmel beszéltek feltámadásáról és mennybemeneteléről, valamint mennyei közbenjárói tisztségéről, mint a bukott emberiség egyetlen Szószólójáról. A pogányok jogosan nevezték őket keresztyéneknek, hiszen Krisztust prédikálták és Általa küldték fel imáikat Istenhez.

Isten volt az, aki nekik a keresztény nevet adta. Királyi név! Megadja mindazoknak, akik Krisztussal egyesülnek. Erről a névről írta később Jakab: "Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-é rajtatok, és nem ők hurcolnak-é titeket a törvény elé? Nem ők káromolják-é azt a szép nevet, amelyről neveztettek?" (Jakab 2, 6. 7.) És Péter kijelentette: "Ha pedig mint keresztény szenved, ne szégyellje, sőt dicsőítse azért az Istent." "Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke." (1. Pét. 4, 16. 14.)

Az antiókhiai hívők felismerték, hogy Isten végzi bennük "mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből." (Fil. 2, 13.) Miután olyan nép között éltek, mely vajmi keveset törődött az örökkévaló dolgokkal, igyekeztek az őszinték figyelmét felhívni és határozott bizonyságot tenni Róla, akit szerettek és akit szolgáltak. Szolgálatukban alázatosak voltak, mert megtanultak bízni a Szentlélek erejében, amely hatásossá teszi az Élet Igéit. És így naponta bizonyságot tettek Krisztusba vetett hitükről, az élet legkülönbözőbb megnyilvánulásai közepette.

Mai Bibliai szakasz: 4 Mózes 33

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Isten utasítása választott népe számára az volt, hogy irtsanak ki MINDEN népet és MINDENFÉLE bálványimádást az ígéret földjén. Nem azt mondta, hogy űzzetek ki néhány lakost, és romboljatok le néhány bálványt. Az utasításai pontosak és egyértelműek voltak. Szabaduljatok meg mindentől!

Isten utasításának figyelmen kívül hagyása eljövendő bajt okoz. Jó előre megmondta ezt nekik. „De ha nem űzitek ki onnan az ország lakosait és megengeditek, hogy néhányan veletek éljenek, akkor folyton bajt okoznak majd nektek, és elfordítják a szíveteket tőlem. Olyan irritálóak lesznek számotokra, mint egy tüske a szemetekben és tövis az oldalatokban” (lásd 4Móz 33:55).

Isten soha nem elégszik meg egy félig átadott szívvel és laodíceai hozzáállással. A bűn iránti toleranciája egyenlő a nullával. A bűn vagy bűn, vagy nem az, nincs köztes állapot. Vagy azt választjuk, hogy cselekedjük a bűnt, vagy azt, hogy nem. „Nem lehetünk félig az Úréi és félig a világéi. Nem vagyunk Isten gyermekei, ha nem vagyunk 100 százalékig azok.” Végül, mikor Isten eltörli a bűnt, ugyanezzel a hozzáállással teszi majd, amit itt 4Móz 33-ban kifejez. A megtisztítás folyamata teljes lesz, a legkisebb nyoma sem maradhat a bűnnek. „A bűnnel szemben, bárhol van is, ’a mi Istenünk megemésztő tűz’ (Zsid 12:29). Mindazokban, akik alávetik magukat hatalmának, Isten Lelke megemészti a bűnt. De ha az ember ragaszkodik a bűnhöz, azonosul is vele. Azután pedig Isten dicsősége, amely elpusztítja a bűnt, el kell, hogy pusztítsa a bűnöst is” (Ellen White: Jézus élete. Budapest, 1989. Advent Kiadó. 79. oldal). Ezek a szavak ugyanazt fejezik ki számunkra, amit Isten kifejezett választott népe számára Mózes negyedik könyve 33. fejezetében. A fejezet szavait nem lehet félreérteni vagy félremagyarázni. Ugyanakkor akárhányszor Isten utasítást ad, mindig van választási lehetőség. Vajon akik hallják az utasítást, Isten útját választják, vagy a saját fejük után mennek? „A bűn, bármilyen kicsinek is látszik, ha tápláljuk, az örök veszteség veszélyét rejti magában. Amit nem győzünk le, az minket győz le, és a rombolásunkra szolgál.”

Ahogy Izrael fiai átkeltek a Jordánon, és elkezdték megtisztítani a földet, nem követték Isten kifejezett utasításait. Megtettek valamennyit, de nem MINDENT. „Magasztos küldetésükkel mit sem törődve a kényelem útját és saját vágyuk kielégítését választották, és elszalasztották a föld elfoglalására adott alkalmat. Sok nemzedéket kínzott a bálványimádó népek maradéka, mely a prófétai jövendölés szerint ’szálka’ volt a szemükben és ’tövis’ az oldalukban”(Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 508. oldal).
Fred Knopper 
  
188. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  16. fejezetéhez (március 10-16.).

Hogyan lehetséges, hogy az apostolok, Pál, Barnabás és a többi tanítvány nyíltan beszéltek Krisztusról? A Szentlélekkel rendelkeztek, aki megbízta őket, hogy hirdessék a Jó Hírt. Így aztán az evangéliumi üzenet Jeruzsálem területén túl is terjedt zsidók és pogányok számára, az első századot követően egészen a mi időnkig.

Isten azért ajándékozott nekünk tálentumokat és képességeket, hogy a megváltás jó hírének ügye előre haladhasson. Az idő villámgyorsan telik, Krisztus hamarosan eljön, és sok a teendő Isten szőlőskertjében. Mégis, rengeteg egyháztag hűvös, közömbös, és lekötik őket a jelentéktelen ügyek. Helmut Haubeil ezeket az egyháztagokat testi keresztényeknek nevezi Lépések a személyes ébredésért c. könyvében. Amint átadjuk Istennek, mindazt, akik vagyunk, és amink van, a Szent Lélek megkeresztel minket és lelki keresztények leszünk, akik hatékonyan használhatók mások szolgálatára Isten dicsőségére.

Az egyház Isten választott edénye és állólámpája arra a célra, hogy a Megváltó szeretetüzenetét adja át. Mit, hogyan és mikor fogom én átadni ezt a szeretetüzenetet? Lukács 8:50-ben azt olvasom, hogy a félelem hasztalan, és csak hinnem kell. Nem szabad a saját értelmemre és felfogóképességemre támaszkodnom, hanem a Szentlélek kell, hogy vezessen. Hála Istennek, amiért nem vagyok egyedül az érte végzett munkámban!

Myrna Colon
Antillák Adventista Egyetem, Mayaguez, Puerto Rico
Fordította: Gősi Csaba

1 megjegyzés: