2019. március 19., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 19 - KEDD - 5 Mózes 5


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 17. fejezet 1345. nap

Pál és kísérői folytatták útjukat és eljutottak Pergába, Pámfiliának városába. Útjuk fáradságos volt, telve viszontagságokkal, nélkülözésekkel. Minden oldalról veszély környékezte őket. Láthatóan és láthatatlanul leselkedtek rájuk úgy a falvakban, mint a városokban, amelyeken keresztülhaladtak; sőt még az elhagyott országutakon is. Azonban Pál és Barnabás megtanulta, hogy bízzék Isten szabadító erejében. Szívük az elveszendő lelkek iránti szeretettől izzott. Hű pásztorokként keresték az elveszett juhokat, nem gondolva saját jólétükre és kényelmükre. Megfeledkezve önmagukról, nem tántorodtak meg, ha fáradtak és éhesek voltak vagy a hidegtől reszkettek. Tekintetük csak egy célra irányult: azok üdvösségére, kik messze eltávolodtak a nyájtól.

Így történt azután, hogy Márkot elfogta a félelem és a csüggedés. Egyelőre megingott abbeli szándékában, hogy feltétel nélkül az Úr munkájának szentelje életét. A nehézségekhez nem volt hozzászokva, az utazás veszélyei és nélkülözései teljesen letörték. Kedvező körülmények között eredményesen dolgozott, most azonban, a nehézségek és veszélyek közepette, amelyek oly gyakran környékezték az úttörőket, gyenge harcosnak bizonyult. Nem tudta a kereszthordozás terheit elviselni. Meg kellett még tanulnia, hogy a veszélyekkel, az üldözésekkel és a nyomorúsággal bátran és hősiesen szembeszálljon. Miközben az apostolok továbbnyomultak és még nagyobb nehézségek mutatkoztak, Márk megfélemlett. Nem volt bátorsága őket tovább kísérni, visszatért tehát Jeruzsálembe.

Márknak a veszélyek előli szökését Pál igen kedvezőtlenül, sőt szigorúan ítélte meg. Barnabás azonban hajlandóbb volt Márk viselkedését tapasztalatlanságával magyarázni. Szívből óhajtotta, hogy Márk ne tegye le a prédikátori tisztséget, mert látott benne képességeket; tudta, hogy Krisztusnak használható és alkalmas szolgájává fog válni. Barnabásnak Márk érdekében követett kíméletes bánásmódja később busás jutalmat aratott, mert ez a fiatalember végül maradéktalanul az Úrnak és az evangélium hirdetésének szentelte életét - még a legnehezebb területeken is. Isten áldásával, Barnabás bölcs vezetése mellett, értékes munkássá fejlődött.

Később Pál is megbékült Márkkal és munkatársául fogadta. Úgy ajánlotta őt a kolossébelieknek, mint "munkatársát" az Isten országában, aki "vigasztalására" volt. (Kol. 4, 11.) Más alkalommal, röviddel halála előtt, így írt Márkról: "nekem alkalmas a szolgálatra". (2. Tim. 4, 11.)

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A Mózes második könyve 20:1-17-ben feljegyzett Tízparancsolat megismétlésre kerül Mózes ötödik könyve 5:6-21-ben. A felvázolt helyzet az Isten és az Ő népe között köttetett szövetség, amit megelőz a csodálatos egyiptomi szabadulásról szóló emlékeztető. Isten így szólt: Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” (6-7. vers - új prot. ford.). Kinek is kellene más isten, amikor az univerzum egyetlen Istene könnyedén megsemmisítette az akkor ismert világ legnagyobb katonai erejét? Amikor Izrael csapdába szorulva állt a Vörös-tengernél, Isten egy menekülő útvonalat nyitott nekik, majd összezárta utánuk a tengert, ahol a fáraó hatalmas serege vízbe veszett. Ezért volt akkora sértés Isten hatalmára nézve, amikor Izrael – az óriások miatt – kudarcot vallott az Ígéret Földjének gyors elfoglalásában. Csupán néhány napja történt, hogy Isten bámulatosan megszabadította őket; hogyan tudták ezt ilyen hamar elfelejteni? Milyen elképesztő hiánya ez a hitnek és bizalomnak!

A sínai-hegyi negyedik parancsolatban az állt, hogy „megemlékezzél” az Istenről, mint Teremtőről (2Móz 20:8-11). Ő az egyetlen Isten, rajta kívül nincs más. Arra utasította az Ő népét, hogy ne legyen semmi közük ember által készített istenekhez. A szombat az, ami Izraelt – az ősit és a modernt egyaránt –  emlékezteti arra, hogy Isten a Teremtő. A szombat a teremtés emlékünnepe, és neki kell megóvnia a modern Izraelt attól, hogy az evolúció „istenére” tekintsenek. De van más is, amit az ősi és a modern Izraelnek nem szabad felednie: „És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad” (15. vers). Az egyiptomi szolgaságból és a bűn rabságából való szabadítás emlékeztet minket arra, hogy a Teremtő egyben Megváltó is. Izraelnek állandó emlékeztetőre volt szüksége, így Isten beépítette a megváltás jelentését minden hetednapi szombatba. A szombat arra emlékezteti az ősi és a modern Izraelt, hogy egyedül Isten a Teremtő, és egyedül Isten a Megváltó.

Isten a legmélyebb szeretet jeleként teremt és vált meg embereket. Közösségre vágyik egész Izraellel, az ősivel és a modernnel; nem formaságokra, hanem bensőséges kapcsolatra. Ez az, amiért Isten pátosszal így sóhajtott: „Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor” (29. vers - új prot. ford.). Isten veled is szívbéli kapcsolatra vágyik, hogy nyugalommal tölthessen el a tény, hogy Ő a Teremtőd és Megváltód, hogy semmi ne sújthasson le téged. Ő az egyetlen, Aki megtart téged, Aki segít engedelmeskedni parancsolatainak és szívbéli kapcsolatot ápolni Vele.

Norman Gulley
 
189. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  17. fejezetéhez (március 17-23.).

A hírnökök olyan személyek voltak, akiknek a feladatuk az volt, hogy nyilvánosan kihirdessék a közösség felé, amit a parancsolóik megkívántak tőlük. A mai világunkban, ahol a modern eszközök vették át a személyes hírvivők helyét, hihetetlen kiváltságnak tartom, hogy Isten békehírnöke lehetek a példaadásommal és az evangélium igazságának közhírré tételével. Engedelmeskedvén Mennyei Parancsolómnak, kiváltság számomra, hogy hirdethetem a jó hírt, hogy létezik ingyen megváltás Jézusban bárki számára, aki el akarja fogadni. És hűséges akarok maradni, hogy teljesíthessem ezt a küldetést, bárhová is küld engem.

Nem mindig könnyű, azonban bátorságot és erőt meríthetek tőle. Egyre mélyül a meggyőződésem, hogy az én felelősségem, hogy hűséges maradjak a feladatomban – bízzak, ne magamban, hanem Istenben, és az ő erejének hatalmában. Meg vagyok győződve arról, hogy amikor elhív, képessé is tesz. Szükségem van arra a Valakire, aki elküldött, hogy segítsen nem a saját kényelmemre és jólétemre gondolni elsőként. Szükségem van rá, hogy segítsen, mint Barnabásnak tette, hogy ne legyen szigorú a munkában leggyengébbekkel, hanem türelmes legyen, és mindig legyen hajlandó nekik újabb esélyt adni.

Az a vágyam, hogy Jézus, aki a világosság, bennem éljen és dicsőséget adjak neki azáltal, hogy ragyogó jelzőfénnyé leszek, amely hirdeti a reményt és a megváltást azok számára, akik a modern élet baljós tengerének viharos vizeivel küzdenek.

Marco T. Terreros
Puerto Rico
Fordította: Gősi Csaba

1 megjegyzés: