Higgyetek az Ő prófétáinak - március 6 - SZERDA - 4 Mózes 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 15. fejezet 1332. nap

Megkísérelte, hogy visszaidézze emlékezetébe az előző órák eseményeit. Tudta, hogy miután saruit és felsőruháját levetette, két katona között, hozzájuk láncolva aludt. Azonban most, ahogy végignézett magán, látta, hogy teljesen felöltözve és felövezve áll. A kegyetlen béklyóktól megdagadt csuklói is szabadok. Ráeszmélt arra, hogy szabadsága nem káprázat, nem álom, nem látomás, hanem boldog valóság. Reggel akarták utolsó útjára kísérni; és íme, angyal kiszabadította a börtönből, meg a halálból. "És Péter magához térve, mondá: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az ő angyalát és megszabadított engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától."

Az apostol azonnal ahhoz a házhoz ment, ahol hittestvérei összegyűltek és ebben a pillanatban is buzgóságosan könyörögtek érte. "És mikor Péter zörgetett a tornác ajtaján egy Rhodé nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék; és megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitotta meg a kaput, hanem befutván hírül adó, hogy Péter áll a kapu előtt. Azok pedig mondának neki: Elment az eszed. Ő azonban erősíté, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az ő angyala az. Péter pedig szüntelen zörget vala; mikor azért felnyitották, megláták őt és elálmélkodónak. Miután pedig kezével hallgatást intett nékik, elbeszélé nékik, mimódon hozta ki őt az Úr a tömlöcből."

És Péter "kimenvén, elméne más helyre". A hívők szíve pedig dicsérettel és örömmel telt meg, mert Isten meghallgatta imáikat és Pétert kiszabadította Heródes kezéből.

Reggelre nagy embertömeg gyűlt össze, hogy szemtanúja legyen az apostol kivégzésének. Heródes elküldött a börtönbe Péterért, akit fegyveres őrök serege és kísérete közepette kellett volna előhozni. Ezt nemcsak azért rendelte el így, hogy megakadályozza az esetleges szökést, hanem főként azért is, hogy mindazokat, akik rokonszenveznek vele, megfélemlítse, és királyi hatalmát kimutassa.

Amikor a börtönőrök látták, hogy Péter kiszabadult, megrémültek. Szigorú parancsot kaptak, hogy életükkel tartoznak a rájuk bízott fogoly életéért; tehát különösen éberek voltak. Midőn a hivatalnokok megjelentek, hogy Pétert átvegyék, a katonák még a börtön ajtói előtt állottak és a zárak és reteszek helyükön voltak. A láncok is ott voltak még a két katona csuklóján - de a fogoly eltűnt.

Amikor Heródes értesült Péter szökéséről, dühroham fogta el. Hűtlenséggel vádolta meg a katonákat és kivégzésüket rendelte el. Noha nagyon jól tudta, hogy nem emberi hatalom szabadította ki Pétert, azonban nem akarta beismerni, hogy isteni erő akadályozta meg tervének kivitelét és dacosan fellázadt Isten ellen.

Mai Bibliai szakasz: 4 Mózes 28

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes+28&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes+28&version=NT-HU

A természet igazi áldása számunkra a hűsítő szellő, amely legtöbbször délután érkezik hozzánk, enyhítve az egész napi forróságot. Ilyenkor kinyitok minden ajtót és ablakot, hogy a hűs szellő felfrissítse a házunkat. Sajnos a szomszédom néha húst süt – szabad tűzön. Ilyenkor sietősen becsukok minden ajtót és ablakot, amíg a hús elkészül a szomszéd kertjében.

A 28. fejezet elején azt mondja Isten, hogy kedves illatra vágyakozik. Nem lehetséges kedves illatot létrehozni halott állatok - bárányok, kosok, kecskék, bikák – elégetésével. Elképzelni sem könnyű a rengeteg állat naponkénti feláldozásából származó, átható bűzt, ami az izraeliták egész táborát átjárta.

Gondoljuk csak végig, hány bárányt, kost, kecskét, és bikát öltek le egy évben az áldozatok során! Ha összeszámoljuk a következő fejezetben felsorolt összes áldozati állatot, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a tábor leginkább egy hatalmas vágóhídra hasonlított. Ha magunk elé képzeljük azt a több mint egymillió embert – valószínűleg hasonló számú állattal együtt –, akik a pusztában táboroztak, megértjük, hogy miért kellett Istennek ehhez az életformához szabott, különleges szervezeti, tisztasági és rendszabályokat hoznia. Milyen óriási hatást próbált Isten gyakorolni a népre ennek a sok jószágnak a leölésével? Nem lettek volna a reggeli és esti áldozatok éppen elegendőek ahhoz, hogy Isten ráébressze népét arra a tényre, hogy a bűn halált nemz? Mi végre rendeltetett hát a többi áldozat egész éven át? Isten szereti az állatokat, mégis inkább odaáldozta volna az összes számára kedves állatot, mintsem hogy egyetlen gyermekét is engedje a bűn következtében szenvedni, vagy éppen félreértelmezni önzetlenül szerető jellemét.

Minden egyes állatáldozat arra a mindenek felett való áldozatra mutatott előre, amit Isten hozott, odaadva Jézus Krisztust, Egyetlenegyét, a legbecsesebb életet és a legdrágább áldozatot, amit Isten meghozhatott. Mi többet tudott volna tenni Isten annak érdekében, hogy meggyőzze teremtményét, az embert arról, hogy méltó a bizalmára, és hogy az igaz Isten nem kívánhat semmivel sem kevesebbet, mint amit csak Ő maga, a Mindenható képes és kész megadni? Mi lehet a legjobb módja annak, hogy Isten elvezesse népét arra a pontra, ahol már inkább a halált választanák, mintsem, hogy vétkezzenek? Ma mit kell Istennek tennie annak érdekében, hogy meggyőzze azokat, akik magukat az Ő követőinek vallják, hogy a bűn rombol és halált okoz, és hogy egyedül az önfeláldozás útján lehet a világmindenség harmóniáját helyreállítani? „És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe” (1Jn 3:5­-6). 

Fred Knopper   

187. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  15. fejezetéhez (március 3-9.).

Komolyan veszed-e az angyalok „jelenlétét”? Nyugaton gyakran a homlokunkat ráncoljuk, ha valaki természetfeletti tapasztalatokról beszél, mivel a világlátásunk racionális és a természeten alapszik. Péter története, akit egy angyal mentett meg, mindig is szíven ütött, hiszen az angyalok cselekedeteinek egy hatalmas tanúságtétele. Mindazonáltal, logikus-e ez a történet? Be lehet-e bizonyítani? Sőt, az énem egy része azt kutatja, miért Pétert mentette meg, és Jakabot nem? Miért kellett Jakabnak meghalnia? Miért mentenek meg az angyalok néhányakat, míg másokat nem?

A nyugati racionalizmusom felkel a sírjából, hiába próbáltam eltemetve tartani. Azután az imanaplómhoz fordulok, és elolvasom azokat az alkalmakat, amikor én tapasztaltam meg a megmentő kegyelmet, mégpedig úgy, hogy nincsen más lehetséges magyarázat, mint az angyali közbeavatkozás. Felidézem azokat az alkalmakat is, amikor mások azt állították, hogy angyalt láttak mellettem, vagy a lehetetlen tapasztalásokat, amiket még megosztani is haboznék.

Még mindig vannak kérdéseim a teodiceáról, azaz Isten igazságosságáról, gondviseléséről; még mindig küzdök azzal, hogy megértsem némely tapasztalásomat, azonban amikor az ezekre a kérdésekre adott válaszok egy irányba mutatnak az Isten Szaván alapuló meggyőződésemmel, érzem az ösztönzést, hogy elfogadjam a tényt: angyalok lehetnek jelen az életemben. A Szentírás kinyilatkoztatásai és ez a csodálatos könyv (Az apostolok története) bevilágítják a sötét tereket a lelkemben.

Komolyan veszem az angyalok jelenlétét, mert nincs más választásom. Voltam közel hozzájuk; sok áldást kaptam mindabból, amit Isten kinyilatkoztatásában megtudtam róluk.

Efrain Valazquez II

USA

Fordította: Gősi Csaba