Higgyeztek az Ő prófétáinak - március 30 - SZOMBAT - 5 Mózes 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 18. fejezet 1356. nap

Ez megegyezett azzal az evangéliumi tervvel, mely szerint mindannyian, kik Krisztus hívői lettek, egy testületbe tömörüljenek. Ennek betartására Pál apostol egész tanítói munkássága alatt nagy figyelmet szentelt. Ha munkája következtében bárhol Krisztust Megváltóul fogadták el a lelkek, kellő időben gyülekezetté szervezte őket - ha a hívők száma csekély volt is. Ezáltal tanultak meg a keresztyének egymáson segíteni, emlékezvén Jézus ígéretére: "Mert ahol ketten, vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Máté 18, 20.)

Pál ezekről a megszervezett gyülekezetekről sem feledkezett meg. Törődött velük. Bármilyen kicsi volt is az ilyen csoport, állandóan gondozta őket. A kisebb gyülekezeteket még féltőbb gonddal őrizte, jól tudván, hogy ezek különös figyelmet igényelnek. A tagoknak alaposan meg kell gyökerezniük az igazságban és tanítást kell kapniuk, hogy komolyan és önzetlenül fáradozzanak a környezetükben élő emberekért.

Pál és Barnabás, embertársaikért végzett missziómunkájukban igyekeztek Krisztus példaadó áldozatkészségét, hűségét és buzgalmát követni. Körültekintő, serény és fáradhatatlan munkájukban nem törődtek saját kívánságaikkal vagy kényelmükkel, hanem izzó vággyal és lankadatlan szorgalommal hintették az igazság magvát. Tekintettel voltak arra is, hogy az evangélium elfogadóit olyan gyakorlati tanításban részesítsék, melynek értéke felmérhetetlen. Ez, az evangélium fontosságát megillető komoly és istenfélő lelkület, maradandó hatással volt az új tanítványokra.

Az első misszióút gyorsan befejeződött. Az apostolok az újonnan megszervezett gyülekezeteket az Úr oltalmába ajánlva, elmentek Pámfiliába, "és miután Pergátian hirdették az igét, lemenének Attáliába. És onnét elhajózának Antiókhiába."

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 16

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+16&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+16&version=NT-HU

Amint Mózes újra felidézi az élet és a vallás szabályait, néhány jelentőségteljes ünnephez érkezik el.

A páska (húsvét) ünnepe egy különleges alkalom a kivonulás tapasztalatára való visszaemlékezésre, amikor az ősi Izrael megszabadult az egyiptomi fogságból. Ha vissza tudnak emlékezni arra, hogy honnan jöttek (rabság), akkor jobb esélyük lehet arra, hogy értékeljék Istent és elfogadják jövőbeni gondoskodását.

A hetek ünnepe a hála kifejezésének az alkalma Isten iránt a búza aratásának elkezdéséért. Az újszövetségben ez az ünnep a Pünkösd (ApCsel 2:1; 20:16).

A sátoros ünnep az aratás végén, ősszel érkezik el, ez a legnagyobb hálaadó ünnepség.

Az ismétlésbe közbeékelve olvashatjuk, hogy „adj önkéntes áldozatot”, mert ez mutatja azt, hogy mennyire megáldott az Isten. Majd ismét: senki se jelenjék meg üres kézzel az Úr színe előtt, mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenétől, az Úrtól... (10, 16. vers). Az elrendelt bőkezűség szokatlan lehet manapság, de van egy hangsúlyos alapelv: csakis az Istennek és a szükségben lévőknek való adás által űzhetjük ki magunkból az én-központúságot.

„Drága Istenem!  Segíts bőkezűen adni neked és a szükségben lévőknek!”

John Ash 

 

190. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  18. fejezetéhez (március 24-30.).

Nem könnyű beismerni, de ki merészelné megjegyezni, hogy Pál, a nagy apostol, bár hűséges és szenvedélyes volt, nem a megfelelő evangelizációs stratégiát használta, amikor első botladozó missziós lépéseit tette Ázsia pogányai közt? Biztos volt benne, hogy a pogányok apostolaként kapott elhívást. Örömmel kiegyezett azzal, amire az egyház kérte, hogy tegye meg.

Azonban az események, amelyek megestek az első missziós útján megmutatták, hogy a cselekedetei nem felelnek meg annak, amire a Szent Lélek elhívta. Pál a saját feje után ment a kezdeményezésben, még Barnabást is nyomás alá helyezte, és előnyben részesítette, hogy a zsidóknak prédikálják az üzenetet. Ez nem egyezett meg azzal a paranccsal, amit a Szentlélektől kapott. Pál cselekedetei kétségkívül az erős kulturális és lelki gyökereiből adódtak, mégis a pogányoknak történő evangéliumhirdetésére kihatott az, hogy Pál hajlamos volt elsőként a zsidókat meggyőzni. A stratégiája befolyásolta a zsidókat, ami később súlyos problémákat idézett elő.

Ennek ellenére gyülekezeteket alapítottak meg, főképp olyan hívők, akik a pogányságból jöttek:, Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában és Derbében. Végül a Szentlélek céljai, és a hit ajtaja megnyílt a pogányok számára. Sürgősen meg kell kérdeznem magamtól, hiszen Krisztus munkatársa vagyok, hogy vagyok-e olyan közel a Szentlélekhez, hogy tisztán halljam tőle, milyen irányba tartsak a misszióban, amit Ő adott nekem.

Jorge Torreblanca

Fordította: Gősi Csaba