2019. március 7., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 7 - CSÜTÖRTÖK - 4 Mózes 29


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 15. fejezet 1333. nap

Nemsokára Péter kiszabadulása után, Heródes lement Czézáreába. Ott nagy ünnepélyt rendezett, hogy a nép csodálatát felkeltse és tetszését megnyerje. Jelen volt ezen az ünnepélyen az egész környékbeli mulatni vágyó lakosság. Nagy ünnepi lakomát rendeztek és fogyott a sok bor. Heródes nagy pompával és hosszas szertartások között jelent meg a vendégek előtt és fényes szónoklatot tartott. Arany- és ezüsttől ragyogó öltözékében, melynek redőzete a nap sugarait csillogva tükrözte vissza, valóban pompás látványt nyújtott. Egyéniségének méltósága és választékos beszéde nagy hatást gyakorolt az ünneplőkre, kik mámorosan és a borivástól már kábult fejjel, elkáprázva Heródes pompájától, elragadtatva fellépésétől és szónoki tehetségétől, vad lelkesedésükben elhalmozták hízelgéseikkel. Hangoskodva kijelentették végül, hogy ha eddig fejedelemként tisztelték, mától fogva Istenként fogják dicsőíteni.

Hangok hangzottak fel ekkor egy nyomorult bűnös dicsőítésére; ezek a hangok néhány évvel ezelőtt így kiáltoztak: Vidd el ezt! Feszítsd meg! Feszítsd meg! A zsidók nem fogadták el Krisztust, kinek az út porában beszennyeződött egyszerű ruhája alatt, érettük is isteni szeretettel telt szív dobogott. Szemük nem ismerte fel a szerény külső mögött az Élet és Dicsőség Urát, noha Krisztus hatalma tárult fel előttük műveiben, melyeket közönséges halandó nem végezhetett. Ehelyett azonban készek voltak inkább e gőgös királyt Istenként tisztelni, kinek ezüstből és aranyból készült pompás ruhái kegyetlen szívét takarták.

Heródes tudta, hogy a nép dicséretét és hódolatát nem érdemelte ki; mégis elfogadta a bálványozást, mintha megilletné. Szívét legeltette diadalán; arcán a kielégült büszkeség pírja lángolt, amikor felharsant a kiáltás: "Isten szava ez és nem emberé."

Egyszerre azonban borzalmas változás ment végbe; arca halotthalvány lett és eltorzult a fájdalomtól. Verejtékezett. Egy pillanatig a fájdalomtól és rémülettől szinte megkövülten állott, majd elszíntelenedett arccal fordult megdöbbent barátaihoz. Kétségbeeséstől tompa, rekedt hangon kiáltott fel: Akit ti Istenné emeltetek, a halál fia lett!

Mai Bibliai szakasz: 4 Mózes 29

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ha ennek a fejezetnek az olvasása közben, megszámoljuk az áldozatokat, ezt mondhatjuk magunkban: „Rengeteg mészárlás és áldozat történik itt!” Igen, ez tény, de mindennek célja van.

A reggeli és estéli szertartásokon kívül, mi volt a célja ezen állatok feláldozásának? Egy haragos Isten kéri a részét a húsból, lisztből és olajból? Mi volt a célja ezeknek a meghatározott rituáléknak és különleges napoknak? Izrael népe figyelmét egy eseményre, egy egyetlen fontos eseményre kellett irányítani – előre kellett látniuk a kereszten meghozott áldozatot. Miért? Azért, mert a keresztet szemlélve, megváltoztak. A kereszt mondta el nekik, hogy miért vannak ott, mi legyen az életük értelme, és mi fog történni végül. Ez az üzenet azonos Isten népe számára minden generációban – nézni a keresztet, és szemlélés által átalakulni. A szeretet válaszol a kimutatott szeretetre.

Mivel Isten mai népe nem vesz részt naponkénti állatáldozatokban, vajon mi vette át ennek szerepét? Mit teszel napi rendszerességgel azért, hogy emlékeztesd magadat, családodat és hitközösségedet a keresztre – Jézus Krisztus áldozatára és Isten átformáló kegyelmére? Az Úr hírnöke megadja a receptet, amikor azt tanácsolja, hogy adjunk Istennek mindennap legalább egy órát, amikor Jézus életén és halálán elmélkedünk (Lásd: Jézus Élete 83. oldal, angol kiadás).

Mózes negyedik könyvében körülírt és Istentől megkövetelt áldozatoknak az volt a szerepe, hogy Isten választott népe ne felejtse ki Istent a gondolataiból, beszélgetéseiből és magatartásából. És ez így van ma is veled és velem. Isten arra vágyik, hogy úgy gondolkozzunk, szóljunk és viselkedjünk, mint az Ő gyermekei, akik azt tervezik, hogy örökölni fogják az örök életet, és örökké Vele fognak élni. „… éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Ef 5:8 új prot. ford.)... „mint Istennek szolgái” (1Pt 2:16).

Fred Knopper   
187. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  15. fejezetéhez (március 3-9.).

Komolyan veszed-e az angyalok „jelenlétét”? Nyugaton gyakran a homlokunkat ráncoljuk, ha valaki természetfeletti tapasztalatokról beszél, mivel a világlátásunk racionális és a természeten alapszik. Péter története, akit egy angyal mentett meg, mindig is szíven ütött, hiszen az angyalok cselekedeteinek egy hatalmas tanúságtétele. Mindazonáltal, logikus-e ez a történet? Be lehet-e bizonyítani? Sőt, az énem egy része azt kutatja, miért Pétert mentette meg, és Jakabot nem? Miért kellett Jakabnak meghalnia? Miért mentenek meg az angyalok néhányakat, míg másokat nem?

A nyugati racionalizmusom felkel a sírjából, hiába próbáltam eltemetve tartani. Azután az imanaplómhoz fordulok, és elolvasom azokat az alkalmakat, amikor én tapasztaltam meg a megmentő kegyelmet, mégpedig úgy, hogy nincsen más lehetséges magyarázat, mint az angyali közbeavatkozás. Felidézem azokat az alkalmakat is, amikor mások azt állították, hogy angyalt láttak mellettem, vagy a lehetetlen tapasztalásokat, amiket még megosztani is haboznék.

Még mindig vannak kérdéseim a teodiceáról, azaz Isten igazságosságáról, gondviseléséről; még mindig küzdök azzal, hogy megértsem némely tapasztalásomat, azonban amikor az ezekre a kérdésekre adott válaszok egy irányba mutatnak az Isten Szaván alapuló meggyőződésemmel, érzem az ösztönzést, hogy elfogadjam a tényt: angyalok lehetnek jelen az életemben. A Szentírás kinyilatkoztatásai és ez a csodálatos könyv (Az apostolok története) bevilágítják a sötét tereket a lelkemben.

Komolyan veszem az angyalok jelenlétét, mert nincs más választásom. Voltam közel hozzájuk; sok áldást kaptam mindabból, amit Isten kinyilatkoztatásában megtudtam róluk.

Efrain Valazquez II
USA
Fordította: Gősi Csaba

2 megjegyzés: