2019. március 12., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 12 - KEDD - 4 Mózes 34


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 16. fejezet 1338. nap

Az antiókhiai hívők felismerték, hogy Isten végzi bennük "mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből." (Fil. 2, 13.) Miután olyan nép között éltek, mely vajmi keveset törődött az örökkévaló dolgokkal, igyekeztek az őszinték figyelmét felhívni és határozott bizonyságot tenni Róla, akit szerettek és akit szolgáltak. Szolgálatukban alázatosak voltak, mert megtanultak bízni a Szentlélek erejében, amely hatásossá teszi az Élet Igéit. És így naponta bizonyságot tettek Krisztusba vetett hitükről, az élet legkülönbözőbb megnyilvánulásai közepette.

Krisztus antiókhiai követőinek példaadása szolgáljon bátorításul valamennyi hívőnek ma is, a világ nagyvárosaiban. Isten rendelte úgy, hogy kiválasztott, megszentelt és tehetséges munkások menjenek el a fontos, népes városokba, hogy ott nyilvános munkát végezzenek; ugyancsak Isten szándéka az is, hogy a gyülekezeti tagok, kik ezekben a városokban laknak, Istentől nyert adományaikat szintén használják fel lelkek megnyerésére. Gazdag áldások várnak rájuk, ha feltétlenül engedelmeskednek a felhívásnak. Mialatt azon fáradoznak, hogy Krisztusnak lelkeket nyerjenek meg, tapasztalni fogják, hogy sokan, kiket másként nem lehetett volna megközelíteni, nem zárkóznak el ügyes, személyes fáradozásaik elől.

Isten országának ügye itt e földön most is a bibliai igazságok élő képviselőit igényli. A felavatott prédikátorok egyedül nem bírják elvégezni feladatukat: a nagyvárosok tömegeinek figyelmeztetését. Isten nemcsak a hithirdetőket hívja el, hanem az orvosokat, a betegápolókat, a könyvevangélistákat, a bibliamunkásokat és a megszentelt életű gyülekezeti tagokat is. Mindenkit elhív, aki ismeri Isten Igéjét és kegyelmének hatalmát, hogy figyelmüket a még sötétségben élő városok lelki ínségére irányítsa. Az idő rohan és még sok a tennivaló. Minden erőt be kell vonni a munkába, hogy a jelenleg kínálkozó alkalmak bölcsen kihasználhatók legyenek.

Pált, együttműködése Barnabással Antiókhiában, megerősítette abban a meggyőződésében, hogy Isten különleges munkára hívta el a pogány világ érdekében. Az Úr megmondotta neki megtérésekor, hogy szolgájává lesz a pogányok között, "hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által." (Apcs. 26, 18.) Az angyal pedig, aki megjelent Anániásnak, ezeket mondotta Pálról: "Ő nekem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok és Izráel fiai előtt". (Apcs. 9, 15.) Végül Pálnak is, amikor a jeruzsálemi templomban imádkozott, angyal jelent meg, ezzel a paranccsal: "Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé." (Apcs. 22, 21.)

Mai Bibliai szakasz: 4 Mózes 34

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ez a fejezet egy érdekes földrajz lecke. Lapozz Bibliád utolsó lapjaihoz, a térképekhez, vagy kölcsönözz ki egy bibliai atlaszt a könyvtárból, és kövesd a helyszíneket, miközben Mózes negyedik könyve 34. fejezetét olvasod. Isten nemcsak az ígéret földjét adta választott népének, hanem pontos útmutatásokat is arra nézve, hogy a határvonalak hol húzódjanak. Mintha ezt mondta volna Isten: „Mózes, vedd a ceruzádat és nézd Kánaán térképét. Most pedig rajzold meg a következő vonalakat.”

Ha megnézzük a Mennyből alászálló új Jeruzsálem méreteit, ugyanezt találjuk. Isten egy gondos várostervező, nagyszerű mérnök. A város méretei precízek. Amikor Ábrahám vágyakozva tekintett az ígéret földje felé, nemcsak Kánaánt látta előre, hanem „várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten” (Zsid 11:10 - új prot. ford.) Isten egy Ígéret Földjét, egy új Kánaánt tervez mindannyiunk számára, egy országot arany utcákkal és valóságos házakkal. Ott van a te otthonod is. Olvasd el a leírását Jelenések 21-22. fejezetében! „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek” (Jn 14:2).

Kánaán, az ígéret földje egy valóságos hely volt az Izraeliták számára. Számunkra pedig az új Föld, amelynek alkotója és építője maga Isten, egy kézzelfogható valóság. Az örök ígéret földje olyan valóság, amelyet gyakrabban kell elképzelnünk, amelyről sokkal többet kell olvasnunk és beszélgetnünk. Sokkal valószerűbbnek kell lennie számunkra, mivel a Jelenések könyve 22. fejezetében Jézus háromszor is megismétli, hogy hamar eljön.

„És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz” (Jel 22:12). „… akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak” (2Pt 3:12 - új prot. ford.) „Ha mindazok, akik Krisztus nevét vallják, gyümölcsöt teremnének dicsőségére, gyorsan befejeződne az evangélium magvetése az egész világon; az utolsó termés is hamar beérne, és Krisztus eljönne, hogy begyűjtse a drága gabonát” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 69.oldal).

Mit teszel azért, hogy siettesd az Úr eljövetelét? Kész vagy átlépni az ígéret földjének határát? Izgalomba hoz ez a lehetőség? Olvass erről többet a Tanácsok a gyülekezetnek című könyv 35-39. oldalain, ahol Ellen White első látomásának leírását találod (Budapest, 1993, Advent Kiadó). Ellen Whitenak honvágya volt ezen látomása után, egy olyan érzés, amelyet nekünk is gyakran át kellene élnünk.

Fred Knopper   
188. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  16. fejezetéhez (március 10-16.).

Hogyan lehetséges, hogy az apostolok, Pál, Barnabás és a többi tanítvány nyíltan beszéltek Krisztusról? A Szentlélekkel rendelkeztek, aki megbízta őket, hogy hirdessék a Jó Hírt. Így aztán az evangéliumi üzenet Jeruzsálem területén túl is terjedt zsidók és pogányok számára, az első századot követően egészen a mi időnkig.

Isten azért ajándékozott nekünk tálentumokat és képességeket, hogy a megváltás jó hírének ügye előre haladhasson. Az idő villámgyorsan telik, Krisztus hamarosan eljön, és sok a teendő Isten szőlőskertjében. Mégis, rengeteg egyháztag hűvös, közömbös, és lekötik őket a jelentéktelen ügyek. Helmut Haubeil ezeket az egyháztagokat testi keresztényeknek nevezi Lépések a személyes ébredésért c. könyvében. Amint átadjuk Istennek, mindazt, akik vagyunk, és amink van, a Szent Lélek megkeresztel minket és lelki keresztények leszünk, akik hatékonyan használhatók mások szolgálatára Isten dicsőségére.

Az egyház Isten választott edénye és állólámpája arra a célra, hogy a Megváltó szeretetüzenetét adja át. Mit, hogyan és mikor fogom én átadni ezt a szeretetüzenetet? Lukács 8:50-ben azt olvasom, hogy a félelem hasztalan, és csak hinnem kell. Nem szabad a saját értelmemre és felfogóképességemre támaszkodnom, hanem a Szentlélek kell, hogy vezessen. Hála Istennek, amiért nem vagyok egyedül az érte végzett munkámban!

Myrna Colon
Antillák Adventista Egyetem, Mayaguez, Puerto Rico
Fordította: Gősi Csaba

2 megjegyzés: