Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 15. fejezet 1334. nap
A legborzasztóbb kínok között vergődve vitték el a
dőzsölés, öntetszelgés színhelyéről. Még néhány pillanattal előbb hivalkodva
fogadta a nagy tömeg imádatát; azonban fel kellett ismernie, hogy annak az
Uralkodónak kezébe esett, aki hatalmasabb mindennél. Felébredt lelkiismerete
vádolta. Eszébe jutott, hogy Jézus követőit mily kegyetlenül üldöztette;
Jakabot kivégeztette. Visszagondolt szándékára, hogy Péter apostolt
lefejezteti, valamint esztelen bosszújára, mellyel csalódása fölötti haragjában
a börtön őreit kivégeztette. Érezte, hogy Isten keze nehezedik rá. Sem testi
szenvedései, sem lelki gyötrelmei nem enyhültek, de nem is várta.
Heródes ismerte Isten törvényét: "Ne legyenek néked
idegen isteneid". (2. Móz. 20, 3.) Tudta, hogy mert elfogadta a nép
imádatát, betetőzte bűneinek mértékét és Jehova igazságos haragját hívta ki.
Péter kiszabadítására a mennyből leszállt angyal Heródesen
is elvégezte a harag és az ítélet munkáját. Az angyal meglegyintette Pétert,
hogy álmából felébressze; de egészen más ütést mért az istentelen királyra.
Megalázta büszkeségét és végrehajtotta a Mindenható büntetését. Isten megtorló
ítélete következtében Heródes testi és lelki gyötrelmek között halt meg.
Ez az isteni igazságszolgáltatás megdöbbentette a népet. Az
a hír, hogy Krisztus apostola csodálatos módon szabadult ki a börtönből és
halálból, viszont az üldözőt utolérte Isten méltó büntetése, elterjedt az
ország minden részébe és sokakat arra késztetett, hogy higgyenek Jézus
Krisztusban.
Fülöp tapasztalata, akit a mennyből jött angyal utasított
arra a helyre, ahol az igazság után vágyódó lelket megtalálja; Kornélius
élménye, akit az angyal keresett fel Isten üzenetével; Péter esete, akit
bebörtönöztek és halálra ítéltek, de angyal megszabadította, mind-mind
igazolják, hogy milyen szoros az összeköttetés a menny és a föld között.
Angyalok ilyen látogatásairól szóló feljegyzések nyújtsanak
erőt és bátorságot Isten munkásainak. Miként az apostolok idejében, úgy
napjainkban is angyalok vonulnak végig a földön, bejárnak minden
hegyet-völgyet, hogy vigasztalják a csüggedőket, védelmezzék a megtérőket és
emberi lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak. Igaz, hogy személy szerint nem
láthatjuk őket, mindazáltal mellettünk vannak, hogy vezessenek, tanítsanak és
védelmezzenek.
A mennyet a földdel titokzatos, láthatatlan létra köti
össze; ennek alsó vége a földben gyökerezik, legfelsőbb foka azonban az
Örökkévaló trónját érinti. Ezen a fényesen ragyogó létrán állandóan fel-alá
járnak az angyalok és fölviszik az Atyához a szegények és nyomorgók sóhaját és
hoznak le áldást, reményt és bátorítást az embereknek. A világosság ezen
angyalai mennyei légkörrel veszik körül a lelkeket és fennkölt magaslatokra
juttatják őket. Testi szemeinkkel nem láthatjuk lényüket. Mennyei dolgok csak
lelki szemekkel ismerhetők fel. Mennyei hangok harmóniáit csak lelki fülünk
foghatja fel.
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 30
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mit jelent fogadalmat tenni?
Ez a fejezet elsősorban egy megerősített fogadalom ünnepélyességére és
változatlanságára összpontosít, legyen az házassági vagy az üzleti élet
területén. Amit mondunk, annak igaznak kell lennie, de csak a szavakban
elhangzó fogadalmakat követő tettek tudják bizonyítani, hogy az illető személy
bizalomra méltó vagy sem. Jellemét ezek a tettek határozzák meg. Az ember csak
annyira jó, amennyit adott szava ér. John C. Maxwell A vezető 21 nélkülözhetetlen tulajdonsága című könyvében a jellemet
az első helyre teszi a sorban. „Bárki mondhatja magáról, hogy feddhetetlen
ember, a jellem valódi mércéje azonban a tett. … Ha a vezető tettei és szándékai
folyamatosan ellenkeznek egymással, akkor a jellemét kell megvizsgálnod, hogy
ennek okát felderítsd” (Budapest, 2007, Bagolyvár Kiadó. 16. oldal).
Amikor szakadék van aközött, amit egy ember
mond és amit tesz, előbb vagy utóbb bekövetkezik egy válsághelyzet, amely
megmutatja az egyén igazi jellemét. Jellemünk az egyetlen igazi mércéje annak,
hogy kik vagyunk, és az egyetlen dolog, amit magunkkal viszünk a mennybe. „A
Krisztus képmására átalakult jellem az egyetlen kincs, amelyet ebből a világból
elvihetünk a következendőbe. Azok, akik ezen a földön Krisztus iskolájába
járnak, magukkal viszik a mennybe mindazt, amit tőle tanultak. A mennyben is
állandóan fejlődni fogunk. Milyen fontos tehát, hogy ebben az életben miként
alakul jellemünk!" (Ellen White: Krisztus
példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 228. oldal).
Amikor keresztényekké leszünk, egy fogadalmat
(szövetséget) teszünk Istennek, hogy követni és képviselni fogjuk Őt. Mint
keresztények élnünk kell azt, amit mondunk, ha azt akarjuk, hogy igaznak
ítéltessünk. Az egész nagy küzdelem akörül forog, hogy ki mond igazat – Isten
vagy Lucifer. A régmúltban az angyalok seregének egyharmada Lucifer mellé állt
és őt követte. Valamivel később Ádám és Éva a kígyó szavának hittek és nem
Istennek. Az igazság ismerete lényeges akkor, amikor egy döntést meghozunk.
Ezért hangsúlyozza annyira Isten ebben a fejezetben a fogadalom fontosságát és
ünnepélyességét. Légy hűséges ahhoz, amit mondasz! Szavaidat kövessék megfelelő
cselekedetek. Minden ígéreted egy lehetőség legyen arra, hogy egy kegyelem
által átalakított jellemet bemutass. Ez a legjobb módja annak, hogy te és én
Istent képviseljük azok előtt, akik ezen a földön figyelnek bennünket és azok
előtt is, akik más bolygókról követik szemmel életünket. Ez a világ egy
színpad, és mi vagyunk a szereplők. A mi részünk egyszerű: az, hogy bemutassuk
az igazságot szavakkal és tettekkel. „A keresztények hivatása, hogy a Menny
felé vezető úton a világosság hordozói legyenek, és a Krisztusról rájuk sugárzó
fényt szétárasszák az egész világra. Legyen életük és jellemük olyan, hogy
általa az emberek helyes fogalmat alkothassanak Krisztusról és szolgálatáról”
(Ellen G. White: Jézushoz vezető út.
Budapest, 1999, Advent Kiadó. 87. oldal)
Fred Knopper
187. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 15. fejezetéhez (március 3-9.).
Komolyan veszed-e az
angyalok „jelenlétét”? Nyugaton gyakran a homlokunkat ráncoljuk, ha valaki
természetfeletti tapasztalatokról beszél, mivel a világlátásunk racionális és a
természeten alapszik. Péter története, akit egy angyal mentett meg, mindig is
szíven ütött, hiszen az angyalok cselekedeteinek egy hatalmas tanúságtétele.
Mindazonáltal, logikus-e ez a történet? Be lehet-e bizonyítani? Sőt, az énem
egy része azt kutatja, miért Pétert mentette meg, és Jakabot nem? Miért kellett
Jakabnak meghalnia? Miért mentenek meg az angyalok néhányakat, míg másokat nem?
A nyugati
racionalizmusom felkel a sírjából, hiába próbáltam eltemetve tartani. Azután az
imanaplómhoz fordulok, és elolvasom azokat az alkalmakat, amikor én
tapasztaltam meg a megmentő kegyelmet, mégpedig úgy, hogy nincsen más
lehetséges magyarázat, mint az angyali közbeavatkozás. Felidézem azokat az
alkalmakat is, amikor mások azt állították, hogy angyalt láttak mellettem, vagy
a lehetetlen tapasztalásokat, amiket még megosztani is haboznék.
Még mindig vannak
kérdéseim a teodiceáról, azaz Isten igazságosságáról, gondviseléséről; még
mindig küzdök azzal, hogy megértsem némely tapasztalásomat, azonban amikor az
ezekre a kérdésekre adott válaszok egy irányba mutatnak az Isten Szaván alapuló
meggyőződésemmel, érzem az ösztönzést, hogy elfogadjam a tényt: angyalok
lehetnek jelen az életemben. A Szentírás kinyilatkoztatásai és ez a csodálatos
könyv (Az apostolok története) bevilágítják a sötét tereket a lelkemben.
Komolyan veszem az
angyalok jelenlétét, mert nincs más választásom. Voltam közel hozzájuk; sok
áldást kaptam mindabból, amit Isten kinyilatkoztatásában megtudtam róluk.
Efrain Valazquez II
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése