Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 5. fejezet 1856. nap
5.
fejezet (5. rész) – Az
Úr imája
„És ne vígy minket
kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól” (Mt 6:13/a)
A bűnre való csábítás: kísértés. Ez azonban nem Istentől,
hanem Sátántól és szívünk gonosz gondolataiból ered. „Az Isten gonoszsággal nem
kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért” (Jak 1:13).
Sátán azért igyekszik bennünket megkísérteni, hogy
jellemünk gonoszsága angyalok és emberek előtt nyilvánvalóvá váljék, s ezáltal
ránk — mint jogos tulajdonára — igényt tarthasson. Zakariás jelképes
jövendölésében Sátán Isten angyalának jobbján áll; vádolja Józsuát, a főpapot,
akinek ruhája szennyes, és igyekszik megakadályozni azt a munkát, amelyet az angyal
Józsuán végezni akar. Nagyszerűen mutatja mindez Sátán álláspontját a lelkekkel
szemben, akiket Krisztus magához akar vonzani. Az ellenség először elcsábít,
azután pedig az egész világ előtt megvádol bennünket, hogy nem vagyunk méltók
Isten szeretetére. De az Úr így szólt Sátánnak: „Dorgáljon meg téged az Úr, te
Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből
kikapott üszög-é ez?” Józsuához pedig így szólt: „Lásd! Levettem rólad a te
álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged” (Zak 3:1—5).
A végtelenül szerető Isten Lelkének drága ajándékait akarja
bennünk kifejleszteni. Megengedi, hogy akadályokba ütközzünk, hogy
viszontagságok, sőt üldözések érjenek, de nem azért, hogy átkunkra, hanem hogy
áldásunkra szolgáljanak. Minden sikeresen kiállott kísértés és minden hősiesen
legyőzött akadály újabb tapasztalattal gazdagít bennünket, és hozzájárul
jellemünk fejlesztéséhez. A kísértésnek ellenálló lélek, Isten ereje által, ég
és föld előtt nyilvánítja ki, hogy Jézus kegyelme éltető erő.
Bár a kísértésektől nem kell megijednünk, még ha olyan
nagyok is, mégis kérjük Istent, hogy őrizzen meg bennünket az olyan helyzettől,
amelyben szívünk gonosz vágyai tévútra vezetnének. Amikor azt az imát mondjuk,
amelyre Jézus tanított bennünket, átadjuk magunkat Isten vezetésének, és
kérjük, hogy biztos utakon vigyen előre. Ha így, áhítattal könyörgünk,
lehetetlen, hogy ugyanakkor a magunk választotta utakon haladjunk. Megvárjuk
majd, hogy az Ő keze vezessen, és figyelünk, amikor azt mondja: „Ez az út, ezen
járjatok” (Ésa 30:21).
Nem válik javunkra, ha habozunk, és mérlegeljük az
előnyöket, amelyeket Sátán ajánlatai nyújthatnak nekünk. A bűn
szerencsétlenségbe és becstelenségbe dönt minden egyes megtévedt lelket;
elvakító, csábító ereje behízelgő délibábokat fest, amivel lenyűgöz bennünket.
Ha Sátán területére merészkedünk, többé nem vagyunk biztonságban, hatalmából
nem menekülhetünk. Amennyire lehetséges, minden rést zárjunk el, amelyen át a
kísértő hozzánk férhetne.
Ez az ima: „Ne vígy minket a kísértésbe” — ígéretet
tartalmaz. Ha Istennek adjuk át magunkat, miénk az ígéret: „Hű az Isten, aki
nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel
egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek” (1Kor
10:13).
A gonosz elleni egyedüli védelmünk az, ha Krisztus
szívünkben lakozik — az Ő igaz szentségébe vetett hit által. A kísértésnek csak
azért van felettünk hatalma, mert az önzés még mindig szívünkben él. Ha azonban
Isten végtelen szeretetét megismertük, akkor az önzés gyűlöletes és
visszataszító mivoltában tűnik majd fel előttünk; vágyakozni fogunk, hogy
lelkünkből kiirtsuk. Miként Krisztust is megdicsőítette a Szentlélek, ugyanúgy
nemesíti és győzi meg a mi szívünket is, olyannyira, hogy a kísértések erejüket
veszítik, s Krisztus kegyelme átalakítja jellemünket.
Krisztus sohasem hagy el egyetlen lelket sem, akiért
meghalt. Az ember a kísértések között elbukhat, és elhagyhatja Őt, de Krisztus
sohasem fordul el azoktól, akikért a váltságdíjat saját életével fizette meg.
Ha lelki szemeink látóképessége élesebb lenne, akkor láthatnánk a lelkeket,
akik a gondok terhétől és a bánattól elkeseredve a halált kívánják. Azonban
láthatnánk angyalokat is, akik ezeknek a megkísértett és az örvény szélén álló
lelkeknek a segítségére sietnek, a démonokat elűzik, és védenceiket ismét
biztos alapra helyezik. E két sereg között vívott küzdelem éppoly valóságos,
mint két földi hadsereg harca. E lelki harcok kimenetelétől függ örök sorsunk.
Ránk is vonatkoznak Üdvözítőnknek Péterhez intézett szavai:
„Ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; de én imádkoztam
érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited” (Lk 22:31, 32). Hála Istennek, Ő nem
hagyott magunkra, mert „úgy szerette [...] e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát
adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn
3:16). Jó Atyánk nem hagy el bennünket, Isten és az ember ellenségével
folytatott küzdelmünkben; „ímé — mondja — adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon
és skorpiókon tapodjatok és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat
néktek” (Lk 10:19).
Legyetek összeköttetésben az élő Istennel, akkor erősen
fogja kezeteket, és nem ereszti el. Ismerjétek fel Isten irántunk érzett
szeretetét, és higgyetek abban! Majd meggyőződtök róla, hogy ez a végtelen
szeretet áthatolhatatlan védőbástya, amelyen elakad Sátán minden terve és
támadása. „Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos
lészen” (Péld 18:10).
Mai Bibliai szakasz: Prédikátor
12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A 12. fejezet tele van
olyan versekkel, amelyek életünk elkerülhetetlen eseményeiről beszélnek. Ilyen
például az öregedés, ami mindnyájunkat elér a fiatalkor után, és csak ekkor
értjük meg igazán, hogy a fiatalság éveiben vagyunk a legerősebbek, és ekkor
van a legtöbb életerőnk és kalandunk is.
Ebben az utolsó
fejezetben található meg az a figyelmeztetés, amely minden lelkileg és testileg
fiatal embernek szól: készüljenek fel az elkerülhetetlen jövőre, az öregedésre.
És ez a felkészülés az öregedésre egy bölcs folyamatnak kellene lennie, tehát
úgy nézzen ki, mint egy „elegáns visszavonulás.” Csak a balga gondol haraggal
az élete végéhez vezető, elkerülhetetlen folyamatra.
Isten az életünk
hatalmas tanácsadója és mentora. Lelki értelemben minden nap átölel bennünket,
egészen életünk végéig. Emlékezzünk meg a Teremtőről mielőtt azok a napok
elérkeznek, és ily módon felkészülhetünk a szükségleteinkre amelyek az utunk
vége felé adódnak majd.
És amikor már mindennek
vége van, Salamon azt mondja, hogy bár a por visszaszáll a földre, az élet
„szikrája” vagy lehelete visszaszáll Istenhez aki teremtette (9. vers). Isten
nélkül minden „Hiábavalóság!
Hiábavalóság!” (10. vers) de Istenben tartalmas életet találhatunk.
Ezt a fejezetet így
tudnánk leginkább összefoglalni: A bölcsesség számunkra azért van, hogy
szerethessük Jézust, és megbízzunk az örök élet ígéretében, melyet az Atya ad
majd nekünk, aki tárt karokkal vár minket.
A Prédikátor könyvének
utolsó versei (11-16.) olyanok, mintha Salamon kézjegyei lennének, és arra
hívnak minket, hogy kövessük az isteni ihletésű szavait (12-13. vers) és
figyelmeztetnek, hogy ez Isten utolsó felhívása (13, 14. vers).
Aszerint, hogy mit
látunk a mindennapokban, találkozhatunk régebbi és újabb tanácsokkal, de
értelmetlen próbálkozás összességében leleplezni az élet titkait (12. vers). Az
egyetlen dolog, ami igazán számít, hogy aszerint a tanácsok szerint éljünk,
amelyeket kaptunk, és kövessük Istent életünk minden napján.
„Szerető Istenünk, segíts, hogy követni tudjuk a
tanácsaidat, amelyeket adtál és szeretnénk bízni az ígéreteidben, hogy egy nap
majd eljössz értünk, és hazaviszel minket! Ámen.”
Leonidas Verneque
Guedes
262. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
5. fejezetéhez (augusztus 9-15.).
Imalistát könnyű készíteni:
Biztonságos utazások,
Több pénz,
Munkahelyi előléptetés,
Az ellenségeim megbüntetése,
Egészséges test,
és a lista folytatódik…
Könnyű olyan imalistát készíteni, ahol az ima
központi fókusza RAJTAM van. Drága Mennyei Atyám, ezeken a módokon tudsz
megáldani ENGEM. Ezek azok a dolgok, amik szerintem ENGEM boldoggá tennének.
A tanítványok megkérték Jézust, hogy tanítsa őket
imádkozni, Ő pedig nem okozott csalódást. 65 szó. Egyszerű, mégis mély értelmű.
Érdekes, hogy ebben az imában mindössze 7 szó van, ami személyes, ideiglenes
szükségletekkel kapcsolatos. „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.”
Isten törődik mindennel, ami hatással van ránk.
Azt akarja, hogy az összes legbelső gondolatunkat és vágyunkat kommunikáljuk
felé, mégis az imáinkban azt akarja elérni, hogy magunkon túl mutassunk. El
akar juttatni minket arra a helyre, ahol elsőként Atyánkként gondolunk rá,
olyasvalakire, aki ismeri a szükségleteinket, és a szívében a mi érdekünket
tartja leginkább szem előtt. Az Ő királyságára és az Ő akaratára a földön,
amely igazából a valódi boldogság forrása. Az Ő erejére, amely távol tud
tartani minket a kísértéstől és meg tud szabadítani minket a gonosztól. Másokra,
és az óriási áldásokra, amelyek a megbocsátás és a kibékülés, bűnrendezés révén
áradhatnak.
Nagyon könnyű olyan imalistát készíteni, amely
RÁM fókuszál. Azonban mennyi békéről, megelégedésről és valódi beteljesülésről
maradunk le, ha ilyen alacsonyra tesszük a lécet?
Próbáljunk meg ma inkább Isten imalistájára
összpontosítani!
Lisa Ward
Egyházi tisztviselő, Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés