2020. augusztus 26., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 26 - SZERDA - Ézsaiás 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 6. fejezet 1869. nap

6. fejezet (11. rész) – Bírálat helyett mutass jó példát!  

Krisztus szépsége és a menny dicsősége sok ember szívét vággyal tölti el, azonban visszariadnak azon feltételek teljesítésétől, amelyek alapján ezt a dicsőséget elérhetnék. Sokan járnak a széles úton olyanok, akik elégedetlenek, menekülni szeretnének a bűn rabszolgaságából, de saját erejükből igyekeznek bűnös szokásaik ellen küzdeni. Vágyakozva tekintenek a keskeny út és a szoros kapu felé, azonban az önző élvezetek, a világ szeretete, büszkeség és szentségtelen becsvágy válaszfalat emelnek köztük és a Megváltó között. Beismerik, hogy lelkükből minden titkos bálványt ki kellene irtaniuk, a bűnös élvezetek hajszolását abba kellene hagyniuk, a világias akadályokat félre kellene tenniük ahhoz, hogy a szoros kapun át beléphessenek. De a hajlamaiktól, élvezetektől elszakadni olyan áldozatot jelent számukra, amitől visszariadnak, így visszafordulnak. „Sokan... igyekeznek bemenni, és nem mehetnek” (Lk 13:24). Vágyakoznak az ajtó után, néhányszor meg is kísérlik, hogy elérjék, azonban nem maradnak meg állhatatosan törekvésük mellett. Nem határozták el, hogy megszerzik, bármibe kerüljön is.

A győzelem egyedüli reménye ránk nézve abban van, hogy akaratunkat alárendeljük Isten akaratának, és vele összhangban munkálkodunk óráról órára és napról napra. Nem juthatunk be Isten országába, ha olyanok maradunk, mint azelőtt voltunk. A megszentelődésre csak úgy juthatunk, ha énünket megtagadjuk, és Krisztus lelkülete tölt el. A büszkeséget és az önhittséget keresztre kell feszítenünk. Képesek vagyunk-e a kívánt árat megfizetni? Készek vagyunk-e akaratunkat teljesen összehangolni Isten akaratával? Amíg minderre nem vagyunk készek, Isten megújító kegyelme nem nyilatkozhat meg bennünk.

A harc, amelyre vállalkoznunk kell, „a hitnek nemes harca”. „Amire igyekezem is, tusakodván az Ő ereje szerint, mely énbennem hatalmasan munkálkodik” (Kol 1:29) — mondja Pál apostol.

Jákób életének legfontosabb fordulópontján Istenhez imádkozott. Egyetlen gondolat foglalkoztatta: jellemének átalakulása. Azonban míg Istenhez imádkozott, egy vélt ellenség támadt reá, és Jákób önvédelemből egész éjjel küzdött vele. Azonban lelkének szándékát még az életveszély sem változtatta meg. Mikor már ereje csökkent, az angyal felhasználta isteni hatalmát; Jákób ebből az érintésből felismerte, hogy kivel küzdött. Sérülten és tehetetlenül hullott az Üdvözítő kebelére, és áldását kérte. Nem engedte, hogy visszautasítsák, és kérését nem hagyta abba. Krisztus pedig teljesítette ennek a gyámoltalan, bűnbánó léleknek a kívánságát — ígéretéhez méltó módon (Ésa 27:5). Jákób határozottan kijelentette: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engem” (1Móz 32:26). A kitartásnak ilyen lelkületére éppen az késztette, akivel küzdött. Az Úrral küzdött, s Ő adta neki a győzelmet is, Ő változtatta át Jákób nevét Izraelre, mondván: „Küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél” (1Móz 32:28). Amiért Jákób saját erejével hiába küzdött, azt az önátadás és erős hit által elnyerte. „Az a győzedelem, amely legyőzte a világot: a mi hitünk” (1Jn 5:4).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%205&version=NT-HU

Sheila: Ebben a fejezetben az „Úr szőlője” Izráel „házát” illetve nemzetét jelképezi (7. vers). A kétfajta szőlő a 2. versben (jó és vad) Kenneth Cox-ot juttatja eszembe, amikor arról beszélt, hogyan viszonyult a különböző hozzáállású emberekhez, akik az előadásaira jöttek. 

Lloyd: Igen. Azt tanácsolta, hogy legyünk bölcsek az éretlen szőlőkkel kapcsolatban. Más szóval, ha valaki vitatkozik és ellenségesen viselkedik, akkor csak legyünk barátságosak vele és imádkozzunk érte, hagyjuk, hogy a Szentlélek juttassa el arra a pontra, amikor érdeklődés ébred benne, és végül érett szőlővé válik.

Sheila: Ézsaiás egy jó képességű prédikátor, aki tudja, hogyan használjon olyan találó illusztrációkat, mint a szőlőskert példája (1-7. vers). A 4. versben felteszi a kérdést: „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele?” Elgondolkodtatja hallgatóságát, akik ráébrednek, hogy nem Isten az oka annak, hogy a nép ilyen helyzetben van, hanem annak az eredménye, hogy az emberek (szőlő) nem növekednek az Úr elvárása szerint! Megtörték Istennel kötött szövetségüket (2. Móz. 24:3, 7).  

Lloyd: Igen, Jézus is elszomorodott engedetlenségük miatt, ami oda vezetett, hogy elutasították Őt (Mt. 23:37-38). Mennyei Atyánk is bizonyára nagyon szomorú, hisz a világ próbaideje is hamarosan lejár (2Pt 3:9). A Jelenések Könyve 3:19 azt mondja, hogy Isten ma is rendreutasítja és megzabolázza azokat, akiket szeret. Még a hét „Jaj”-t is, amiről itt olvashatunk, a mennyei szeretet megnyilvánulásaként értékelhetjük, ami azt mutatja be, hogy hogyan ne cselekedjünk!

Sheila: Így van. Hálás vagyok a szüleimnek, akik figyelmeztettek, hogy meg se kóstoljam a „részegítő” vagy alkoholos italokat (11. és 22. vers)!

Lloyd: Én is! Egyébként jó 50 évvel Ézsaiás halála után Dániel olvashatta ezeket a figyelmeztetéseket. Mint babilóniai fogoly, Dániel határozottan eltökélte, hogy nem eszik és nem iszik a király asztaláról (Dán 1:8). Ahelyett, hogy learatnánk annak következményeit, hogy nem tartjuk meg a Seregek Urának törvényét és visszautasítjuk Izrael Szentjének beszédét (24. vers), ami után pusztulás várna ránk (26-30. vers), azok közé tartozhatunk, akiket így ír le Jel 14:12: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!

Drága Jézusunk, tölts be Szentlelkeddel, és adj erőt és bátorságot, hogy elforduljunk azoktól a dolgoktól, amelyek megakadályoznának bennünket abban, hogy szoros közösségben Veled járjunk! Ámen.”

Lloyd és Sheila Schomburg

264. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   6. fejezetéhez (augusztus 23-29.).

Felfedeztem pár dolgot saját magammal kapcsolatosan. Szeretek bevásárolni. Nem elégszem meg azzal, hogy pusztán megnézem a dolgokat, szeretem meg is venni azokat. Különösen szeretek mindenféle olyan dolgot vásárolni, ami egy-egy kézműves munkához szükséges. A kézműves szobám tele van ilyen felszerelésekkel. Sajnos rá kellett jöjjek, hogy a kézműves eszközök megvásárlása és a kézműves alkotások készítése két különböző hobbi, és én sokkal jobb vagyok akkor, ha felszerelést kell vásárolni, mint ha egy-egy alkotást kell megvalósítani.

Sajnos ez gyakran sokakra is igaz, akik Krisztust akarják követni. Mi „bevásárolunk” a kereszténységből, sőt még talán azokat az igazságokat is „megvesszük”, amelyek ahhoz szükségesek, hogy keresztények lehessünk. A lelki könyvtárunk csordulásig lehet tele, azonban mindez nem hoz gyümölcsöt, hacsak nem valóban átadjuk magunkat Krisztusnak, és megengedjük neki, hogy munkálkodjon az életünkben. Máskülönben Krisztus követése csak egy újabb befejezetlen kézműves alkotás lesz.

„Tettekkel épül a jellem. »Akiket Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai. « (Róm. 8:14) Nem azok, akiknek szívét a Lélek megérinti, nem azok, akik olykor-olykor engednek a Lélek hatalmának, hanem akiket folyvást Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai.” (150. o.) 

Karen D. Lifshay
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

 

2 megjegyzés: