2020. augusztus 28., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 28 - PÉNTEK - Ézsaiás 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 6. fejezet 1871. nap

6. fejezet (13. rész) – Bírálat helyett mutass jó példát!  

„Nem dőlt össze, mert kősziklára építtetett” (Mt 7:25 

Krisztus beszéde mélyen megindította a népet. Az igazság alapelveinek isteni szépsége és Jézus ünnepélyes figyelmeztetései úgy hatottak, mint Isten szava, amely szívüket vizsgálja. Szavai eddigi gondolataiknak és véleményeiknek a gyökeréig hatoltak, úgyhogy tanításának követése eddigi gondolkodásuk és életmódjuk tökéletes megváltoztatását jelentette. Ha ezt teszik, vallástanítóiktól el kellett volna szakadniuk, s ennek következménye az egész épület — amit a rabbik nemzedékeken át emeltek — összeomlása lett volna. Ezért történt, hogy — bár szívesen meghallgatták — mégis olyan kevesen voltak, akik életük zsinórmértékéül elfogadták volna tanításait.

Jézus olyan példázattal fejezte be a Hegyi Beszédet, amely meglepő világossággal bizonyította, hogy az általa hirdetett elveket gyakorlatilag is meg kell valósítanunk. Az Üdvözítő körül szorongó tömegben sokan voltak, akik életüket a Galileai-tenger közelében töltötték. Amint a hegy lejtőjén ültek, jól láthatták a vízmosásokat, amelyeken át a víz a hegyekről utat tört a tóhoz. A nyár folyamán ezek a patakok részben teljesen kiapadtak, s csak száraz, homokos medrük volt látható. De az esős téli évszakban e medrek vadul rohanó áradattá váltak, s időnként a völgyeket elárasztva — útjukban feltartóztathatatlanul — mindent magukkal ragadtak. Ilyenkor számtalan olyan lakóház is romba dőlt, amelyet a lakosság nyáron látszólag az árterületen kívül épített. Álltak azonban a dombok tetején sziklára épített házak is. Hegyvidékeken a házakat általában sziklákra építették, s így hosszú évszázadokon át ellenálltak a viharnak és a vizek áradatának. Ilyen épületeket azonban csak a legnagyobb gonddal és fáradsággal lehetett felépíteni. Sokkal megközelíthetetlenebbek voltak, s ezért kényelmetlenebbek, mint a füves lapályon fekvők. Másrészt azonban, ha a sziklára épültek, vihar, áradat és felhőszakadás meg nem ingathatta azokat.

Jézus azt mondta, hogy aki beszédét elfogadja, s azt jellemének és egész életének alapjául tekinti, az hasonló ahhoz emberhez, aki házát a sziklára építette. Már évszázadokkal azelőtt megírta Ésaiás próféta: „Istenünk beszéde mindörökké megmarad” (Ésa 40:8). Péter apostol pedig, évekkel a Hegyi Beszéd elhangzása után, a következőket fűzi a próféta szavaihoz: „Ez pedig az a beszéd, amely néktek hirdettetett” (1Pt 1:25). Egyedül Isten szava maradandó ezen a világon. Isten Igéje a legbiztosabb alap. „Az ég és a föld elmúlnak, de az beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Mt 24:35).

A Hegyi Beszédben kidomborodnak a törvény magasztos elvei és Isten jelleme. Aki ezeket az igéket elfogadja élete alapjául: az üdvösség Sziklájára épített. Ha az Igét befogadjuk, Krisztust fogadjuk be. Csakis azok építenek Őreá, akik ily módon fogadják el Krisztus szavát. „Más fundamentomot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus” (1Kor 3:11). „És nincsen senkiben másban idvesség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (Apcs 4:12). Krisztus az Ige, Isten kinyilatkoztatása; jellemének, törvényének, szeretetének és életének megnyilatkozása az az alap, amelyre jellemünket felépíthetjük Isten országa számára.

Akkor építünk Krisztusra, ha Igéjére hallgatunk. Nem az az igaz ember, aki örül az igazságnak, hanem aki gyakorolja azt. Az életszentség nem az elragadtatás érzése, hanem az Isten iránti tökéletes odaadás következménye, s a mi mennyei Atyánk akaratának teljesítése. Amikor Izrael fiai az ígéret földjének határán táboroztak, nem volt elégséges, hogy az országot megismerték és Kánaánról énekeltek, mert ez nem segítette volna őket a dicső ország szőlőskertjeinek és olajfaligeteinek birtokbavételében. Csak úgy lehetett az övék, hogy elfoglalták; hogy valamennyi feltételnek eleget tettek; hogy Istenbe vetett élő hitük volt; s hogy ígéreteit magukra alkalmazták, s utasításainak engedelmeskedtek.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%207&version=NT-HU

Júda királya, Akház inkább szövetséget kötött Asszíriával, mint hogy bízott volna abban, hogy Isten megoltalmazza az országát. Mivel ellenezték, hogy Asszíria megvesse lábát Júdában, Izrael királya és Szíria királya egyesítették erőiket (1. vers), és háborút indítottak Akház ellen, és azt tervezték, hogy saját jelöltjüket állítsák királynak Júdában (6. vers). Júda népe remegett a félelemtől, akárcsak az erdő fái reszketnek az erős szélben (2. vers).

Ézsiás ezt az üzenetet vitte a rettegő népnek: „Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved!” (4. vers). Habár az üzenet szabadulást hirdetett Szíria és Izrael királyaitól (7-9. vers), a fejezet mégis annak leírásával zárul, hogy a jövőben még bajt fognak okozni az asszírok (17-25. vers).

Megdöbbenünk azon, mennyire nem volt hite Akház királynak. Ézsaiás megfeddi hitetlenségéért (9. vers), és arra szólítja fel, kérjen jelt Istentől (11. vers). Akház azonban így gondolkodott magában: „Semmiképpen! Már eldöntöttem, mit teszek!”

Vajon mi mennyire különbözünk Akháztól? Megtanultunk már teljes szívvel bízni az Úrban (Péld 3:5)? Jeruzsálem népéhez hasonlóan a mi életünkben is vannak olyan dolgok, amik miatt reszketünk a félelemtől? Talán a nyomorúság ideje? Az üldöztetés? Családi gondok, egészségügyi vagy anyagi jellegű problémák? Vajon a tragédia és veszteség idején nem adja Isten jelét az Ő szeretetének? Nem látunk semmi okot a reményre?

De igen! Halleluja! Az eljövendő Messiásba vetett teljes bizalommal szól Ézsaiás: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (14. vers). Velünk az Isten! Jézus a menny legcsodálatosabb jele! Ő ígérte nekünk: „ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20). „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot” (Jn 16:33). „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek… ismét eljövök” (Jn 14:1-3).

„Az előttünk levő küzdelemben újabb, nem sejtett akadályokra számíthatunk; azonban akár a múltra, akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: »Mindeddig megsegített minket az Úr!« - »És életeden át tartson erőd!« (5Móz 33:25). A ránk várakozó megpróbáltatások nem fogják erőnket felülmúlni. Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a megpróbáltatások arányában kapunk erőt.” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1999 , Advent Kiadó. 95. oldal.)

Bizony, jövel Uram, Jézus!

Lloyd és Sheila Schomburg

264. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   6. fejezetéhez (augusztus 23-29.).

Felfedeztem pár dolgot saját magammal kapcsolatosan. Szeretek bevásárolni. Nem elégszem meg azzal, hogy pusztán megnézem a dolgokat, szeretem meg is venni azokat. Különösen szeretek mindenféle olyan dolgot vásárolni, ami egy-egy kézműves munkához szükséges. A kézműves szobám tele van ilyen felszerelésekkel. Sajnos rá kellett jöjjek, hogy a kézműves eszközök megvásárlása és a kézműves alkotások készítése két különböző hobbi, és én sokkal jobb vagyok akkor, ha felszerelést kell vásárolni, mint ha egy-egy alkotást kell megvalósítani.

Sajnos ez gyakran sokakra is igaz, akik Krisztust akarják követni. Mi „bevásárolunk” a kereszténységből, sőt még talán azokat az igazságokat is „megvesszük”, amelyek ahhoz szükségesek, hogy keresztények lehessünk. A lelki könyvtárunk csordulásig lehet tele, azonban mindez nem hoz gyümölcsöt, hacsak nem valóban átadjuk magunkat Krisztusnak, és megengedjük neki, hogy munkálkodjon az életünkben. Máskülönben Krisztus követése csak egy újabb befejezetlen kézműves alkotás lesz.

„Tettekkel épül a jellem. »Akiket Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai. « (Róm. 8:14) Nem azok, akiknek szívét a Lélek megérinti, nem azok, akik olykor-olykor engednek a Lélek hatalmának, hanem akiket folyvást Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai.” (150. o.)

Karen D. Lifshay
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

 

2 megjegyzés: